Kissné Köles Erika

KISSNÉ KÖLES ERIKA nemzetiségi szószóló: Hvala za besedo. Spoštovani gospod Predsednik! Spoštovani gospod minister! / Spoštovane gospe Poslanke in gospodje Poslanci, cenjeni Zbor! Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Képviselő Urak! Az Országgyűlés Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága vitához kapcsolódó bizottságként a 2025. április 28-i ülésén tárgyalta az előttünk fekvő, a felsőoktatási, kulturális, innovációs tárgyú és kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, és kialakította véleményét a törvényjavaslattal kapcsolatban.

A Magyarországon élő nemzetiségi közösségek vezetői és bizottságunk tagjai mindig kiemelt érdeklődéssel figyelik a köznevelést érintő törvénymódosításokat, de a nemzetiségek jövőjét erősen befolyásoló felsőoktatást érintő változásokat is.

Ahogy minden közösségnek, a Magyarországon élő nemzetiségi közösségeknek is biztosítékot jelent a minél magasabb számban a nemzetiségekért dolgozó, magasan képzett szakemberek jelenléte. A felsőfokú végzettséggel rendelkező nemzetiségi szakemberek nem csupán a köznevelésben, óvodai, általános iskolai és középiskolai képzésben vesznek részt, de jelenlétük ugyanilyen fontos a médiában, a közgyűjteményi, múzeumi intézményekben, közoktatásban, közigazgatásban, a gazdasági élet számos területén és nyilvánvalóan a művészeti nevelésben is.

Egy közösséget jól irányítani, fejlődésének biztosításához hatékonyan hozzájárulni a sokoldalúan képzett, magas szintű tudással rendelkező emberek képesek. Évtizedek óta jellemző törekvésünk, hogy a 13 őshonos nemzetiségi közösségben minél magasabb arányban legyenek jelen felsőfokú végzettséggel, tudományos fokozattal rendelkező munkatársaink.

A nemzetiségi közösségek, köszönhetően Magyarország 2011-ben elfogadott Alaptörvényének és a jól felépített nemzetiségek jogairól szóló törvénynek, illetve a költségvetési támogatásoknak, jelentős fejlődést érhettek el.

Az őshonos nemzetiségek társadalmi elfogadottsága ugyan nem maradéktalan, de megítélésem szerint ma Magyarországon viszonylag jó. Nyilvánvalóan következik ebből az is, hogy kimagasló, jó teljesítményeket kell produkálnunk az élet minden területén, ami részben nyelveink és kultúráink megmaradásának a záloga, elfogadottságunk és megbecsülésünk fokmérője lehet. Igyekezetünk tehát kiterjed minden olyan lehetőség irányába, amely ezt jogszabályi szinten is biztosítani képes.

A T/11622. számú törvényjavaslat többféle módosítást foglal magában. Ahogy a címe is jelzi, kiterjed bizonyos felsőoktatást érintő kérdésekre is. Jelen világunkban egyre inkább jellemző a felsőfokú tanulmányok területén a különböző európai uniós vagy akár azon kívüli országokban elérhető tanulmányok megpályázása még diploma nélküli, de adott esetben diplomás tovább- és átképzésekben részt vevők vonatkozásában, nemzetiségeink esetében anyaországainkban, és remélem, hogy nem csak olcsó diplomagyárakban.

A jelen törvényjavaslat felsőoktatást is érintő passzusai a külföldi érettségi bizonyítványokhoz és oklevelekhez hasonlóan megteremtik a külföldi tudományos fokozatok egyenértékűségét. Ez a rendelkezés szolgálja egyrészt a nemzetközi felsőoktatási mobilitás intenzitását, de a tudományos élet területén elérhető eredményeket is. A külföldi tudományos fokozatok és a hazai doktori fokozatok egyenértékűsége kiváltja az úgynevezett honosítási eljárást, tehát a külföldi oklevelek esetében a honosítás sokszor elhúzódó, hosszadalmas és olykor bürokratikusnak tűnő folyamatait.

A nemzetiségi közösségek gyakran küzdenek például azzal, hogy az anyanyelvük oktatásához nem áll rendelkezésre itthon elegendő nyelvtanári végzettséggel rendelkező pedagógus. Ez a törvénymódosítás lehetővé teszi, hogy akik a nyelvtanári oklevelüket kiállító országban jogosultnak és felkészültnek minősülnek, tehát diplomát szereznek, hogy a kiállító ország hivatalos nyelvét általános iskolákban, középiskolákban, felsőfokú intézményekben és akkreditált nyelvi képzést végző oktatási központokban taníthassák, az adott nyelvet oklevelük elismerését követően ugyanilyen intézményekben hazánkban is taníthassák idegen nyelvként, adott esetben a nemzetiségeink nyelveként.

Diplomájuk értéke a mi oktatási intézményeinkben is nagymértékben segítheti a minőségi nyelvoktatás biztosítását a képzésekre beírt tanulók, diákok, hallgatók számára. A magas szintű nyelvismeret korunkban elsődleges elvárás a tanulmányok folytatása, a munkavégzés, a kommunikáció és a nemzetközi kapcsolatok terén egyaránt. A fenti indokok alapján kérte az Országgyűlés Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága a törvényjavaslat nemzetiségi napirendi pontként történő tárgyalását.

Azt, hogy a törvényjavaslatban megfogalmazott új rendelkezés értelmében a külföldi tudományos fokozat egyenértékű a hazai doktori fokozattal, kiváltva ezzel az oklevél honosítását, bizottságunk üdvözlendő intézkedésnek tartja.

A nemzetiségitanító-, -tanár-, -szaktanár-képzést végző felsőoktatási intézményekben jelentős számú anyaországi szakember, oktató, lektor dolgozik munkavállalóként, akiknek ez a módosítás megítélésünk szerint könnyebbséget jelent, a tanerőhiányunkat pedig mérsékelheti.

Mielőtt a törvényjavaslat további tartalmaira kitérnék, fontosnak tartom a törvényjavaslat 19. § (7) bekezdésében megfogalmazott módosítást, mely paragrafus a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. év C. törvény 18. §-át egészíti ki a tárgybeli bekezdéssel: „Oklevélnek minősül az a külföldi felsőfokú képesítés is, amely felsőfokú végzettséget nem tanúsít, de Magyarországon szakirányú továbbképzést tanúsító oklevélként lenne elismerhető.”

(16.10)

A képzéshez kapcsolható tartalmak jelennek meg még a törvényjavaslat 26. §-ától egészen a 35. §-ig. Ezek között a felsőoktatási intézmények alaptevékenységébe tartozó, jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egység létrehozásáról szóló módosítás is található, de a doktori képzést szabályozó, a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény bizonyos módosításait is tartalmazza, kitér a doktori képzés tanóraszámára, melyet a felsőoktatási intézmény a doktori szabályzatában állapíthat meg.

A törvényjavaslat 38. §-a fogalmazza meg annak a lehetőségét, hogy a részmunkaidőben dolgozó nappali tagozatos doktoranduszok szolgálatiidő- és nyugdíjalapot képező jövedelemszerzés céljából megállapodást köthessenek felsőoktatási intézményükkel.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat érinti a művészképzést is, lehetővé téve azt, hogy óraadóként nagyobb számban kapcsolódhassanak be a felsőfokú képzésbe olyan művészek, akik nem állnak foglalkoztatotti jogviszonyban a képzést végző intézménnyel. A hallgatói világszemlélet alakításában minden bizonnyal egy, a látásmódjukat gazdagító szemlélettel egészíthetik ki az óraadó művészek a képzés hatékonyságát.

Kiemelten fontosnak érzem a szakképzésről való gondolkodást, a minőségi szakképzés biztosítását még a határ menti, nemzetiségileg vegyesen lakott térségekben is. A szakképző intézmények léte és hatékony működése a szakemberek nevelése tekintetében szerintem legalább annyira fontos, mint a magasan képzett, felsőfokú intézményekben diplomát szerzett szakemberek jelenléte. Bár e törvényjavaslat a szakképzésről szóló törvényt csak két pontban módosítja, a nemzetiségi közösségek számára is rendkívül fontos, hogy a nemzetiségek által vegyesen lakott térségek szakképzést ellátó intézményei minél nagyobb figyelmet kapjanak, a képzőintézmények infrastruktúrája megújulhasson, és minden szempontból kövesse a XXI. századi elvárásokat, hogy a szakoktatás szakoktatói bérezése miatt ne hagyják el a jó szakemberek a képzőintézményeket és válasszák helyette az iparban, a gazdasági életben való elhelyezkedést.

Üdvözlendő a törvényjavaslatban szereplő, a szakképzésben dolgozó alkalmazottak számára megítélhető pótszabadság lehetősége, a szakképzésben dolgozó nagyszülőt unoka születése esetén ‑ igény szerint ‑ megillető 5 munkanap pótszabadság lehetőségének a kérdése.

Mivel a nemzetiségi közösségek a fent említett kulturális intézményekkel, tehát múzeumokkal is rendelkeznek, figyelemmel követjük azokat a miniszteri rendeleteket, melyek ezen intézmények működésének a szabályozását érintik. Ez akár a vezetői feladatok ellátására vonatkozó feltételrendszer vagy kinevezés tekintetében is fontos a számunkra. Így például a törvényjavaslat 12. §-ában feltüntetetten hiányoljuk a nemzetiségi önkormányzatok fenntartóként történő nevesítését. Nem tudom eldönteni, hogy ez a paragrafus nem vonatkozik a nemzetiségi önkormányzati fenntartású muzeális intézményekre vagy a felsorolásból való kimaradásának valami egyéb oka lehetett.

Az elmondottakkal együtt a törvényjavaslat elfogadását bizottságunk javasolja, a benne foglaltak megvalósításához minden érintettnek kitartó és jó munkát kívánok! Zahvaljujem se za vašo vljudno pozornost! Köszönöm megtisztelő figyelmüket ‑ már aki figyelt. (Taps a kormánypártok soraiban.)