Lázár János (Fidesz)

LÁZÁR JÁNOS építési és közlekedési miniszter: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Csak röviden néhány észrevételt tennék az elhangzottakhoz. Talán képviselőtársaim sem vitathatják el azt a jogomat, hogy országgyűlési képviselőként képviselőtársaimmal együtt éljek a legalapvetőbb képviselői joggal, ami a kezdeményezés vagy a jogalkotásra való felhívás joga. Talán bizonygatnom sem kellene és nem is volna illendő, hogy semmi más nem történt, mint hogy éltem azzal a lehetőségemmel, ami minden magyar országgyűlési képviselőnek joga, hogy törvényalkotásra hívja fel az Országgyűlést, vagy törvénymódosításra. Nem titkolom, hogy ezt azért egyéni képviselői indítványként tettem, mert úgy gondolom, hogy az állami beruházások rendjéről szóló törvénynek az integritása továbbra is védendő. Rengeteg szempont, állami érdek, különböző hatósági megfontolás, jogalkotási megfontolás, igazságszolgáltatási megfontolás létezik, amelyeket 2022-ben és ’23-ban is nagyon nehéz volt összehangolni, hogy ez a törvény megszülethessen, és azóta is sok minden történt.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy senki nem vette el az önkormányzatoktól, képviselőtársaim, a beruházásokat. Megragadom az alkalmat, hogy tájékoztassam képviselő urat, hogy 1600 önkormányzati beruházás ügyében érkezett hozzám kezdeményezés és javaslat, és az 1600 önkormányzati beruházásból 166-ban veszünk részt. Ez nem azt jelenti, hogy nem vesz részt az önkormányzat, konzorciális partnerek leszünk, és közösen fogjuk megvalósítani. Az 1600-ból 166 esetben döntöttem úgy, hogy közösségi érdek, társadalmi érdek és a költségvetés érdeke indokolja, hogy az állam is benne legyen az önkormányzati beruházás megvalósításában. Ez, azt hiszem, hogy eléggé visszafogott státusz.

Ha képviselőtársaim azt vetik föl, hogy vajon érdemes‑e kötelezővé tenni ezt a struktúrát, mármint az alvállalkozói lánc átláthatóvá tételét, azért fölhívnám valamire kormányzástan szempontjából a tisztelt Országgyűlés figyelmét, és senki, aki kormányzati tapasztalattal rendelkezik, ne vegye ezt túlzásnak vagy nagyképűségnek. Nyilván annak is megvolt az oka, hogy ez a rendszer eddig így működött, hiszen ha az állam elszámolt a fővállalkozóval, akkor főleg bizonytalan gazdasági viszonyok idején azt mondhatta, hogy ő teljesítette a kötelezettségét. És az állam azt a vitát, ami a fővállalkozó és az alvállalkozók között akár évekig vagy évtizedekig húzódott, kellő távolságra tudta magától. Az állam azt mondta, hogy kérem szépen, én elszámoltam a fővállalkozóval, és hogy a fővállalkozó hogyan számolt el az alvállalkozókkal, az nem az én dolgom. Ezt az állam sokszor mondta kormányoktól függetlenül az elmúlt harminc évben. Jogvitát, gazdasági vitát, társadalmi problémákat tartott magától távol. Az egy politikai döntés volt, hogy időnként építőipari károsult vállalkozói csoportokat soron kívül a magyar állam, a szerződéses kötelezettségét messze meghaladva, kártalanította. De ez a rendszer, ami most van, távol tartja az államtól mint beruházótól az alvállalkozókat, mert nincs velük semmilyen kapcsolatban, mert a fővállalkozón keresztül állunk az állammal kapcsolatban.

Én ennek a rendszernek a megváltoztatását tartom fontosnak, hogy lássunk rá az alvállalkozókra, de ez azt a kockázatot is magával hozza, lássuk világosan, hogy az alvállalkozók, ha nem boldogulnak a fővállalkozóval, elszámolási vitájuk lesz, nézeteltéréseik lesznek a teljesítést illetően, itt fogják verni az állam és az önkormányzat asztalát, kérve az állam és az önkormányzat segítségét a fővállalkozóval kialakult vitájukban. Miután az építésgazdaság döntően magyar ágazat, az állami beruházásokban 90 százalékban magyar építőipari vállalkozók vesznek részt, szerintem ezt a kockázatot a magyar állam helyesen teszi, ha vállalja, és a magyar vállalkozók számára, direkt az alvállalkozók számára segítséget nyújt.

Kötelezővé lehet tenni. Én egy dolgot mindenféleképpen megfontolásra javaslok, az ár-érték arány kérdését. Hol éri meg beavatkozni? Arra gondolok tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarországon ma igazságügyi költségszakértő, aki meg tudja mondani, hogy egy beruházás valójában mennyibe került, meg tudja mondani a sódert, téglát, fémszerkezetet, alapanyagot, néhány tucat van, néhány tucat az egész országban, és ebből állami alkalmazásban néhány. Nem százak, néhány olyan igazságügyi költségszakértő van, aki képes jogi felelősséget vállalva megállapítani, hogy az a vita valójában mennyi pénzről folyik, és mi mennyibe került. Magánszakértők persze vannak, de én az állam érdekében eljáró igazságügyi szakértőkről kell beszéljek.

(18.30)

Tehát azért mindenféleképpen javaslok egy limitet, amely alatt nem érdemes megtenni ezt a beavatkozást, mert nem keres vele annyit az állam, és nagyobb bajt húz a fejére, minthogyha ezt nem tenné meg.

A nyilvánosság elől sem zárkózom el. Ugye, a közbeszerzés folyamata teljesen nyilvános, a megkötött szerződések döntő része is nyilvános az elmúlt évek joggyakorlata alapján, ezt a nyilvánosságot lehet bővíteni. Az én tárcámnál kötött vállalkozási szerződések a mi oldalunkról kiállják a nyilvánosságot; hogy a vállalkozók oldaláról kiállják‑e a nyilvánosságot… Az állami beruházások rendjéről szóló törvény ezzel kapcsolatban hozott egyébként intézkedéseket, mert az ott megkötött szerződés nyilvános az alvállalkozó és a vállalkozó tiltakozása ellenére is. Itt nyilvánvalóan mérlegelni kell az Igazságügyi Minisztérium szokásos értékelését vagy észrevételét, hogy ezeknek az intézkedéseknek jogszerűnek és arányosnak kell lenniük, hiszen egy konkurenciaharc közepette a vállalkozót is megilleti a saját üzleti modelljének a védelme, tehát ahhoz is fűződik társadalmi érdek, hogy a vállalkozó is védelemben részesüljön a számokat és az üzleti modellt illetően. És persze az én megítélésem szerint, egyetértek önnel, nagyobb társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a társadalom a költségek számítására és a pénzügyi modellre rálásson, de ezt mindenféleképpen versenyeztetni kell. Nem zárkózom el tehát attól sem, hogy széles körben legyen kötelező, attól sem, hogy a nyilvánosság szélesedjen. Olyan törvényt kell elfogadnunk, amely az alkotmányossági kontrollon is vagy az alkotmányossági szűrőn is kész és képes átmenni.

Ami az alvállalkozók védelmét illeti, az Ipari és Kereskedelmi Kamara az elmúlt évtizedben kialakított egy nagyon hatékony rendszert, ezért az alvállalkozói lánctartozások ritkábban fordulnak elő. De most, amikor egyébként az építőipari megrendelések visszaestek az elmúlt két esztendőben részben az állami leállások miatt, azért előfordulnak alvállalkozói tartozások és alvállalkozói fizetésilánc-problémák, tehát ezt sem zárnám ki.

Én összességében azt gondolom, hogy ez egy olyan javaslat az önök ‑ hogy is mondjam csak? ‑ feltételezéseit megcáfolandó, amely összességében az államérdeket védi, függetlenül attól, hogy éppen ki az állam megválasztott képviselője. Védi a helyi állam érdekeit, és védi az ország, az egész állam és az egész közösség érdekeit, ezért kérem, hogy ezt támogassák; nyilván a mi munkánkat is nagymértékben segítené a folyamatban lévő beruházásoknál.

Ugye, nem titkos tény az, hogy az én tárcám már azon dolgozott, hogy pontos számok legyenek a beruházások megvalósításában, például abban, hogy egy vállalkozó mennyit kereshet, azt az én tárcám érdemben limitálta. Ugye, amikor az állam nagyon szigorúan lép fel ‑ ezzel szeretném befejezni ‑, amikor az állam pontosan meghatározza a játékszabályokat, amikor az állam azt is megmondja, hogy mennyit kereshet egy vállalkozó, és annál többet nem lehet, és ezt ráadásul modellezi, mert átlátja az egész láncot, és lát minden számot, és a vállalkozók vissza vannak szorítva, idézőjelbe téve, akkor egy módjuk és egy lehetőségük marad: az, hogy a piacon kartellezzenek és a piacon megállapodjanak.

Ez a szabály, amelyet én javaslok, az államot nem önmagától védi és nem a politikusoktól védi, hanem a piac összejátszásától védi, és az alvállalkozói, vállalkozói visszaéléseket akadályozza meg. Ha még ezt a kezünkbe adják, akkor az állami érdeket és az önök érdekeit is készek leszünk érvényesíteni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)