Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is elismerésemet fejezem ki a miniszter úr felé, mert személyesen itt van ezen a vitán. Bárcsak minden vita konstruktív légkörben és a miniszter folyamatos jelenléte mellett tudna lefolyni ebben a Házban! Szomorú, hogy ezt meg kell köszönni, de meg kell, ez a helyzet.

Én nagy aknakereső hírében állok, tehát minden olyan javaslat, amely nagyon jól néz ki, általában rejt valamifajta csapdát, ami miatt az egész készült. Most őszintén bevallom, hogy ebben az esetben eddig a pillanatig, ahol itt állok, kudarcot vallottam. Tehát nem találtam ebben a javaslatban olyan aknát, amely megakadályozná, hogy adott esetben támogassuk is. De hozzáteszem, nem is az a szándékom általában, hogy mindenképpen a kákán is csomót keressek.

Ön nehéz helyzetbe hoz, miniszter úr, hiszen 2010 óta vagyok országgyűlési képviselő, és már abban az évben többször elmondtam, hogy a multicégek visszaszorítása tekintetében rám mindig lehet számítani. Tehát ha olyan piaci kudarcokat tapasztalunk, ahol a multinacionális cégek szó szerint kitalicskázzák a profitot az országból, viszont a magyarok nem kerülnek helyzetbe, akkor az én szavazatomra mindig lehet számítani.

Az 1240 milliárdos említett összeg nemcsak azért durva, mert a hazaiak nem realizálnak ugyanezen a piacon ennyit, a külföldiek meg igen ‑ mert az Európai Unión belül bizonyosfajta korlátozásokat lehet, más fajtákat nem lehet tenni ‑, hanem a probléma az, hogy a multicég működési elvéből fakadó módon úgy talicskázza ki a profitot az országból, hogy mindezt megteheti minimális, elenyésző vagy akár majdnem semmilyen adófizetés mellett. Azt mondja, hogy informatikai rendszert bérel az anyacégtől, vagy gyártási technológiát, vagy know-how-t bérel, alapvetően nincs ennek felső határa, és ezermilliárdjával talicskázzák ki a profitot az országból.

Tehát ha a javaslat ezen a helyzeten segít, akkor nyilvánvaló módon az én nyitottságom sokkal erősebb, mint ha kizárólag az amúgy nagyon sok balhéval és botránnyal tarkított közbeszerzési rendszer megreformálásáról beszélnénk, mert itt nagyon hosszú vitákat folytattunk az elmúlt években. Tudjuk, hogy az egyszereplős közbeszerzések visszaszorítási kísérlete nem vezet önmagában sikerhez, mert nagyon sok egyéb szervezési módszer alakult ki ezen a kreatív piacon, ami által a cégek képesek voltak maximalizálni a bezsebelhető profitot.

Volt ám még egy miniszteri kulcsmondat ezen a területen, és ezt nem szabad megkerülni, ez a 400 ezer munkavállaló. Összességében több százezer honfitársunkról van szó, akiket közvetlenül, vagy van, akit közvetve ‑ ez egy legitim vita, én nem is akarok ebbe belemenni ‑ nagyon sok sorscsapás ért az elmúlt években. Látjuk azt, hogy bár az általuk realizálható bérek színvonala növekedett, de összességében nemcsak az európai, hanem akár a közép-európai bérversenyben ezek a honfitársaink nincsenek a nyertesek között. Nincsenek a nyertesek között! Azt is látjuk, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás megnehezítésével ezen munkavállalók egy része is nehezebb helyzetbe került azzal, hogy ha nem is egyik pillanatról a másikra, de egyik évről a másikra bizonyos teherfajták 60 százalékkal többe kerülnek. Ez nemcsak a vendéglátóiparban és a pultosoknál okoz gondot, ez nagyon sok helyütt gondot okoz. Ott is és itt is az a helyzet alakulhat ki, hogy akkor hozunk helyette egy rugalmas módon invitálható vendégmunkást.

Nagyon komoly filozófiai vitába torkollik mindez, mert két ágazatot szoktak mondani Magyarországon, ahonnan ha kivesszük a vendégmunkásokat, a szakma szerint az holnap összeomlik, kataklizma jön és világvége. Az egyik a mezőgazdaság, a másik az építőipar. Tehát nagyon észnél kell lenni ezeknél, hogy a szabályozással hogyan hatunk oda. Nyilván nem árulok el titkot, az én megközelítésem az, hogy mindig a hazait kell előnyben részesíteni, de szeretnék még egy-két szakpolitikai javaslatot, ötletmorzsát felvillantani miniszter és miniszterhelyettes urak előtt, hátha ezek tudják erősíteni az egész csomagot.

Én azt látnám nagyon szívesen, hogy persze az alvállalkozói láncot láthassuk át, de valóban ne csak a beruházó érdekében szülessen egy ilyen döntés, és ne csak a beruházó és a minisztérium vezetői láthassanak rá erre, hanem adott esetben egy sokkal szélesebb kör is.

(18.20)

Német nyelvterületen működött egy sikeres modell, egy olyan építési hatósági modell, amely arra is képes, hogy akár leállítson, befagyasszon projekteket, ha az alvállalkozó nincs kifizetve, vagy ha folytatólagos visszaéléseket tapasztal. Egy ilyen hatósági szint bevezetése nem arra lenne jó és nem az lenne a célja, hogy leállítsunk nagy építkezéseket. Nem. Önmagában a szankció fenyegetettségének az ereje az, amit nem szabad alábecsülni. Egy ilyen lehetséges szankció, egy levegőben lógó bárd előidézheti azt a helyzetet, hogy tisztességesebben bánnak a magyar alvállalkozókkal, nem áll elő olyan helyzet, hogy a kifizetésük különböző trükkökön keresztül elmarad.

Ezen a piacon azért beszéljünk majd néhány szót magáról az építőiparról, magáról a lakhatásról és arról, hogy az új építésű ingatlanok száma tekintetében egy olyan drámai mértékű visszaesést tapasztaltunk, hogy bizonyos évek bizonyos időszakának a számai alapján a teljes ingatlanállomány már 300 évente cserélődne ki. Az én esetemben, a békásmegyeri lakótelep tekintetében a váz, nem tudom, 300 évig áll‑e, a szigetelés és az összes többi, ami mély felújításra szorulna, egészen biztos, hogy nem. Azt látjuk, hogy itt bizony nagyon komoly feladata lenne Magyarországnak, és nagyon komoly feladatunk lenne a tekintetben is, hogy építsünk, építsünk, építsünk. Tudom, hogy ez egy másik téma, és majd egy külön napirend szól erről reményeim szerint, de azért nem lehet elkerülni azt a feladatot, hogy ezzel valamikor a nap valamelyik pontján szembesüljünk.

Visszatérve egy építési hatósági modellre, tehát ha nemcsak a beruházó láthatja mindezt, hanem szélesebb kör számára nyílik meg, akkor azt egyértelműen üdvözítőnek tartom A szervezett vendégmunkásimporttal és az egész ágazaton belüli vendégmunkásdömpinggel szemben pedig többféle és többszintű magyar kvóta javasolható és vethető fel. Én miniszterhelyettes úrral az én érzésem és megélésem szerint egy termékeny vitát folytattam arról, hogy mind a munkásszálló-építések, mind a multicégek támogatása tekintetében hol van az a hányad, ami minimum magyar kvótaként kiköthető. A munkásszálló-építésnél részsikert tudunk felmutatni, mert egy ellenzéki javaslatból mintegy 50 százalék megvalósult, és ezt mindenképpen könyveljük el pozitívumként. A multicégek támogatása tekintetében vetettem fel azt, hogy csak az kaphasson a magyar adófizetők pénzéből támogatást, aki vállalja, hogy legalább 95 százalékban magyar munkaerőt foglalkoztat. A magyar családos emberek adófizetői pénzéből támogassuk a magyar munkahelyeket, ez teljesen logikus.

No de érdemes lenne megvizsgálni a lehetőségeit, és megint csak a multihálózatok nem kiszorításának, de valami egyenlő versenyfeltételek kialakításának az alapfeltétele lehet az, hogy megvizsgáljuk egy magyar hányad, egy magyar kvóta bevezetését akár alvállalkozói láncok tekintetében is. Tudom, hogy sok a nehézség, tudom, hogy az uniós piacon vagyunk, tudom, hogy nagyon nehéz differenciálni ‑ én egyébként a fogyasztóvédelem oldaláról jövök, ez a szűkebb szakterületem ‑, de ha európai ország meg tudta csinálni, hogy nem azt mondta, hogy a külföldit kitakarítja, hanem azt mondta szőlész-borászként, hogy fogyasztóvédelmi szempontból az 50 kilométeren belüli az, ami biztonságos, az azon kívüli pedig kevésbé, tehát vannak azért kreatív módszerek az uniós téren belül is. Én mindenképp arra kapacitálom önöket, hogy a magyar hányadot, a magyar kvótát a lehető legszélesebb körben érvényesítsük, és így ez a javaslat még erősebbé válhat.

Az építési hatósági koncepciós felvetés nyilván nem elsősorban a projektek leállítását célozza meg, megcélozhatja azt is, hogy helytálljon egy hatósági berendezkedés vagy egy alap a tekintetben, hogy ha ellehetetlenül egy projekt, vagy olyan vis maior következik be, akkor akár egy biztosítási jellegű jogviszonyt szavatoljon, ha pedig visszaéléseket foganatosít, akkor a szankciókkal élhessen.

Összességében, még egyszer mondom, gyakorlott aknakeresőként most nem tudok és nem is szeretnék beszámolni olyanról, ami eleve támogathatatlanná teszi ezt a javaslatot. Nagyon fogjuk figyelni a Törvényalkotási Bizottság szintjét és azt, hogy mi történik a későbbiekben, de amennyiben komolyabb aknákat nem lelünk fel és nem kerülnek a javaslatba, akkor természetszerűleg támogatni tudjuk azt; az elmondott célokat mindenképpen. Azt a feltétlen reflexet pedig, ami az ellenzéki képviselőkben megvan, nézzék el nekünk, hogy mindig keresünk valami rejtett, titkos dimenziót és valami olyat, ami adott esetben egy szándékot és egy célt vizionál, hogy miért született meg ez a javaslat, és miért most. Én miniszter úr részéről a szakmai őszinteséget is értékelem, amikor elmondta, hogy mi történt eddig ezen a piacon, és milyen jelenségek azok, amikre oda kellene hatni, és amiken változtatni kellene. Reméljük, hogy ez a javaslat jó irányú marad, és akkor támogatni fogjuk. Köszönöm a figyelmet.