Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elég szürreális ez a törvényjavaslat és ez a vita. Mondjuk, a szürrealitás persze ott kezdődik, hogy miniszter úr expozéjában arról beszél ártatlan tekintettel, hogy az elmúlt években az jellemezte a közbeszerzéseket, hogy mindig a legolcsóbb ajánlatot tevő nyert, és a lehető legolcsóbban valósultak meg az állami közberuházások. Erről beszél miniszter úr, miközben mindenki tudja ebben az országban, hogy a magyar közbeszerzések tele vannak korrupciós ügyekkel, hogy hatalmas korrupciós felárat számítanak föl minden közbeszerzésnél. Látjuk azt, maga a miniszter úr beszél arról, hogy Mészáros Lőrinc hány milliárd forint profitot tesz zsebre ezeken a közbeszerzéseken. Látjuk azt, hogy hogyan szorítják ki az egyébként potenciális versenytársakat.

Miniszter úr, minden jellemezte a közbeszerzést és az állami beruházásokat az elmúlt évtizedben, csak az nem, hogy a lehető leghatékonyabban használták volna föl a közpénzt. Éppen ezért kezd el az ember gyanakodni ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán is, hogy mi a valódi szándék ebben a törvényjavaslatban.

És akkor jön a másik szürreális körülmény. Én olyat még életemben nem láttam, pedig önök alatt már sok mindent láttam, úgy elképzeltem magam előtt ezt a jelenetet, hogy volt egy miniszteri értekezlet, találkozik egymással a miniszter és két államtitkára, leülnek a büfében a minisztériumban (Lázár János: Nincs.), és egy kávé... Még büfé sincs ‑ mondja a miniszter úr. Akkor leülnek a kanapéra a miniszter úr irodájában, és elkezdik megbeszélni, hogy hát, mi ugyan miniszter meg államtitkár vagyunk, és van itt egy egész minisztériumi apparátusunk, meg van egy kormány, amelynek a részei vagyunk, de nem az történik, hogy előkészítünk egy törvényjavaslatot, és ezt egyébként a normál rendben előterjesztjük a kormány elé, a kormány majd elfogadja ezt a törvényjavaslatot, társadalmi vitát rendez róla, és a parlament elé terjeszti. Nem, mi most független, szabad egyéniségek vagyunk, hirtelen semmi közünk ehhez a kormányhoz, egyszerű országgyűlési képviselőként, a nép egyszerű gyermekeiként írunk meg egy törvényjavaslatot. Hát ilyen állat a mesében sincs, tisztelt képviselőtársaim!

Nyilvánvaló módon valami jelentős disznóságot próbálnak ezzel a típusú törvényalkotási módszerrel eljátszani. Nem egyszerűen arról van szó, amit szokás szerint szoktak, hogy megkerülik a társadalmi egyeztetést, mert ezt a kormány által benyújtott javaslatoknál is megteszik.

A legegyszerűbb megoldás az, hogy miközben egyébként én emlékszem arra, hogy 2023-ban, amikor elfogadták ezt a törvényjavaslatot, az eredeti törvényt, akkor elmondták, hogy ez minden létező törvények legjobbika, az történt, hogy most valami nagy beruházás van a horizonton, látnak valami nagy beruházást, ahol meg akarják nézni az alvállalkozói szerződéseket, de hát a kormányon keresztül való törvényalkotás egy viszonylag időigényes folyamat, értekezletre kell járni, esetleg a kormányban nem mindenki érdekelt, hogy az adott beruházásnak kiderüljön mindenfajta körülménye, esetleg vannak olyan érdekcsoportok, amelyek akadályoznának egy ilyen típusú törvényjavaslatot, és megpróbálják gyorsítósávon behozni a parlament elé ezt a javaslatot. Ez a jóindulatú feltételezés. Innen kezdve számos, még rosszindulatúbb feltételezést tudok tenni, de nem foglalkozom vele.

Az az igazság ‑ hogy mondjam ‑, hogy a jog kreatív megkerülésének és a jogállami elvek meggyalázásának önök annyifajta kreatív módját mutatták be az elmúlt években, hogy esélyem sincs arra, hogy ezzel fölvegyem a versenyt. Azt tudom csak mondani, hogy izgatottan fogom figyelni azt, hogy a bizottsági módosító indítványok és a TAB módosító indítványok színes világában hány réteg tapad még rá erre a lufira.

(18.10)

Végül azt kell mondanom önöknek, hogy tulajdonképpen ehhez képest az, ami a javaslatban van, egészen elfogadható, annak az iránya tulajdonképpen támogatható. Tényleg, állami beruházásoknál, közbeszerzéseknél legyen megismerhető az alvállalkozói szerkezet. Nagyszerű! Csak tényleg legyen megismerhető. Mert az a baj ezzel a javaslattal, hogy nem ám arról van szó, hogy majd megismerhetjük, hanem arról, hogy majd a beruházó megismeri. Tehát ha a miniszter úr kíváncsi rá ‑ és itt az önkormányzatra hivatkozik, de az önkormányzatoktól is elvették a beruházásaik feletti felügyeletet ‑, ha a miniszter úr kíváncsi rá, akkor majd miniszter úr megnézheti, hogy egyik vagy másik, vagy harmadik beruházásban mi a helyzet.

Mi azt mondjuk, hogy ez egy jó irány, csak ne álljunk meg félúton! Akkor legyenek nyilvánosak ezek a típusú szerződések, alvállalkozói láncok a közvélemény előtt, hiszen közberuházásról beszélünk, mert nem a minisztérium, nem az önkormányzat pénzét költik, hanem az összes adófizető pénzét. Legyenek nyilvánosak tehát ezek az alvállalkozói láncok, legyenek nyilvánosak azok a típusú adatok, amelyekről miniszter úr beszélt, mert tényleg nagyon izgalmas, hogy ki mennyit és hol keres ezeken a szerződéseken, ki az, aki valóban keres rajta, ki az, aki stróman, és ki az, aki a munkát érdemben elvégzi.

Persze, ne úgy legyen, ahogy most a törvényben szerepel, hogy majd amit nemzetgazdaságilag fontosnak gondolunk, mármint önök nemzetgazdaságilag fontosnak gondolnak. Nem, akkor kivétel nélkül minden kiemelt beruházásnál, minden nagy értékű állami beruházásnál legyenek ezek nyilvános adatok, ismerhesse meg a közvélemény! Ez valóban olcsóbbá és hatékonyabbá tenné a közbeszerzéseket. (Taps a DK padsoraiban.)