Lázár János (Fidesz)

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretnék segítséget kérni a képviselőtársaimtól annak érdekében, hogy a Ház előtt 11360. számon futó előterjesztéshez megnyerjem a támogatásukat és a bizalmukat, tekintettel arra, hogy Nagy Bálint és Ágh Péter képviselőtársaimmal közösen egyéni módosító indítványban terjesztettem az Országgyűlés elé az állami beruházások rendjéről szóló törvény módosítását, egy pontban kezdeményezve azt.

Mielőtt ezt részletesen indokolom, engedje meg a tisztelt Ház, hogy röviden arról tájékoztassam, hogy Magyarországon jelen pillanatban folyamatban van az országos beruházási monitoringrendszer szerint ezen a napon 2845 darab állami beruházás, ami összesen 6277 milliárd forintot jelent. Ebben természetesen benne vannak a költségvetésben szereplő és a költségvetéshez kapcsolódó állami és önkormányzati beruházások. Ezek közül a beruházások közül mintegy 875 milliárd forintnyi beruházásnak az előkészítése, tervezése és tervezéssel együtt való kivitelezése zajlik, és összesen már az állam magában 5400 milliárd forintnyi beruházást valósít meg jelen pillanatban Magyarország területén.

(17.40)

Ez csak igazolja azt a korábbi állításunkat, hogy az állami beruházásoknak a magyar gazdaság fejlesztésében, az ország erősítésében komoly szerepe van, és komoly szerepe volt. 2010 óta Magyarországon a magyar állam mintegy 28 000 milliárd forint értékű beruházás 30 százalékát hajtotta végre. Az összes beruházás közül mintegy minden harmadik beruházás állami érdekkörben valósult meg. Kétharmadát a beruházásoknak magánvállalkozások valósítják meg, egyharmadát pedig állami beruházások valósítják meg vagy a magánokkal közösen vagy a magánoktól teljes egészében függetlenül. Tehát a magyar állam az európai uniós összehasonlítási rangsorban is előkelő helyen jár az ország fejlesztésében, illetve a fejlesztésben való részvételben. Ez jól mutatja, hogy mindazoknak a szabályoknak van jelentősége, amelyekkel folyamatban vannak a beruházások.

Számos megközelítés létezik ezt illetően. Az első megközelítés nyilvánvalóan az volt, hogy miután a közpénzre vonatkozó felkészülési és pénzköltési szabályok folyamatosan változtak, ehhez Magyarország is folyamatosan alkalmazkodott 2004 óta, immáron az Európai Unió tagjaként, az európai uniós közbeszerzési irányelvet alkalmazva. Itt hívom fel tisztelt képviselőtársaim figyelmét ‑ rendszeresen figyelmen kívül szokták hagyni, amit most mondok ‑, nem Magyarország alkotja meg a közbeszerzésre vonatkozó szabályokat. A közbeszerzési irányelv, hogy a közpénzt Magyarországon, a magyar adófizetők pénzét vagy az Európai Unió adófizetőinek pénzét Magyarországon hogyan költik el, az nem tagállami döntés, hanem egy európai uniós irányelv implementálása, alkalmazása. Ebben természetesen van tagállami mozgástér, ami a törvény alkalmazását és az irányelv alkalmazását illeti. És itt Magyarország vonatkozásában szeretném fölhívni az elmúlt évek országjelentéseire a képviselőtársaim figyelmét, amelyben Magyarország az egyik legszigorúbb közbeszerzési törvényt alkalmazza, és ha valaki követi ennek a monitoringváltozását, az pontosan láthatja, hogy a közbeszerzések átláthatóságában, például az egyajánlatos versenyeztetés megszűnésében vagy a koncentrációban nagyon komoly eredményeket ért el, az Európai Bizottság által elismert eredményeket ért el Magyarország.

Ezek a szabályok, amelyekre mi javaslatot tettünk az állami beruházási törvény keretében, a nem csak, illetve a nem európai uniós forrásokból származó, Magyarország területén megvalósuló beruházások felhasználását illetik. Mire gondolok itt? Nyilván vannak EU-s beruházások, amelyek EU-s játékszabályok alapján valósulnak meg és vannak hazai forrásból, hazai költségvetésből megvalósuló beruházások. Vannak a magyar állam érdekében alkalmazott olyan játékszabályok, amelyeket mind a két beruházás esetében kell alkalmazni és vannak olyanok, amelyeket csak a költségvetésből, EU-s forrás nélkül megvalósuló beruházásoknál érdemes és célszerű megvalósítani.

Folyamatos észrevétele volt a képviselőtársaimnak is részben a közpénzek észszerű felhasználása érdekében, részben az adófizetők számára megvalósuló elszámolások érdekében, részben az átláthatóság érdekében ezen szabályoknak az újraigazítása, újraalkotása. Ezt az állami beruházások rendjéről szóló törvénnyel elfogadtuk, ennek az implementációja, alkalmazása Magyarországon megtörtént. Sok vád illet bennünket, hogy a rendszer így lassabb, körülményesebb, azonban én azt gondolom, hogy a jó beruházásokra sokkal több idő kell, sokkal több odafigyelés kell, és fokozni kell az átláthatóságot is. Tehát amikor azt olvassák a 2024-es gazdasági jelentésben, hogy Magyarországon az állami beruházások visszaestek, annak nem a gazdasági növekedés elmaradása vagy alacsonyabb szintje az oka, hanem az állam egy új beruházási rezsimet alkalmaz, egy új állami beruházási elképzelésrendszer valósul meg, ahol a pénz felhasználásának a rendje, módja, szabályozottsága egy teljesen új rendszer Magyarországon. Ezen már a törvényhozás túl van.

Ami az alkalmazást illeti. Ott fölmerült egy pont, amihez most kérem a parlament támogatását. A Gazdasági Bizottság már megvitatta, és tárgyalásra alkalmasnak találta a javaslatot, és a Gazdasági Bizottság képviselői egyhangúlag támogatták, egyébként, teszem hozzá, minden parlamenti frakció támogatta az előterjesztést és a javaslatot. Mi a javaslat lényege? 2004 óta kormányoktól függetlenül Magyarország azt a gyakorlatot választotta ki, hogy az önkormányzatok és az állam úgy hajt végre beruházásokat, hogy a beszerzések legfontosabb kiválasztási szempontja az ár, tehát Magyarországon egy közbeszerzési tenderben mindent eldöntő kérdés, hogy a beruházás mennyiért valósul meg. Ez azonban, jelzem a tisztelt Ház számára, nem feltétlenül evidencia, hiszen Németországban, Ausztriában vagy a Benelux országokban rengeteg, számunkra példaértékűen működő államháztartásban és gazdaságban a közpénz elhasználásának nemcsak az ár-érték arány a legfontosabb mérője, hanem fontos szempont a környezetvédelem, a környezettudatos beruházás és építkezés, a helyi foglalkoztatottság, a társadalmi hozzáadott érték; komplexebb mutatók alapján végzik el a közbeszerzési rendszerben a pályázók és a tenderek értékelését, mint Magyarországon.

Magyarország mint felzárkózó ország, nyilván a nehezebb gazdasági helyzetben vagy a szerényebb körülmények között élő országokra jellemző módon ‑ így járnak a szegények általában, nincs drágább dolog, mint a szegénység ‑ egyetlenegy kiválasztási szempont van, hogy mennyiért teszi meg ajánlatát az ajánlattevő. Nem tudunk tekintettel lenni a környezetvédelmi szempontokra, a társadalmi hasznosság szempontjára, a hazai munkavállalók alkalmazásának arányára, vagy éppenséggel a károsanyag-kibocsátás mértéke sem szerepel értékelési szempontként egy közbeszerzési eljárás lefolytatásakor. Ebből adódhatnak olyan problémák, hogy az árverseny akár alacsony vagy irreálisan alacsony árra is készteti a pályázókat. Itt szeretném citálni a korábbi kormánypártok egyik nagyberuházását, az M43-as autópályát, ahol spanyol, magyar fővállalkozók tettek tönkre többszáznyi magyar alvállalkozót, tekintettel arra, hogy nagyon alacsony áron vállalták a beruházást, amit aztán képtelenek voltak megvalósítani.

Tekintettel arra, hogy a magyar állam, amikor kiválasztja azt a céget, amellyel megépítteti az autópályát, a kórházat, az iskolát vagy éppenséggel bármilyen középületet, akkor csak és kizárólag azt nézi, hogy ez mennyiért valósul meg, lemond arról, hogy monitorozza azt a szerződési ökoszisztémát, ami a fővállalkozói szerződéshez kapcsolódik alvállalkozói szerződések formájában. Nekem az a tapasztalatom két évvel azok után, hogy ennek a tárcának az irányítását megkezdtem, átvettem, és egy új rendszert létrehoztunk, hogy a magyar állam képviselőinek az az érdeke, hogy részben a közbeszerzési szempontok értékelésénél, részben a megkötött fővállalkozói szerződés érvényesítésénél igenis legyen tisztában azzal, hogy kik az alvállalkozók, azok az alvállalkozók mennyiért dolgoznak, mit csinálnak, hogyan végzik a munkájukat, és hogyan épül fel ennek a beruházásnak a megvalósítása.

Ezt azért tartom nagyon fontosnak elsősorban, mert azért az a gyakorlat, hogy amikor külföldi vállalkozások vannak vagy nagyvállalkozások vannak, akkor a kisebb vállalkozások alvállalkozóként kapnak, akár sokadrendű alvállalkozóként vagy beszállítóként kapnak Magyarországon szerepet. Itt hívom fel képviselőtársaim figyelmét, hogy 150 ezer építőipari vállalkozás van Magyarországon, és mintegy 400 ezer ember dolgozik az építőiparban. Ebből lehet következtetni arra, hogy hány egyéni vállalkozó és hány kisvállalkozás működik az építőiparban. Ez mutatja azt, hogy a magyarok általában beszállítóként, alvállalkozóként vesznek részt egy-egy beruházásban, és vagy a nagyoktól kell védeni a kicsiket, vagy a külföldiektől kell védeni a kicsiket, de az alvállalkozók az alvállalkozói láncban mindenféleképpen védelmet érdemelnek.

Tehát a mostani javaslat lényege, amely arra kéri az Országgyűlést, hogy támogassa azt az elképzelést, hogy a magyar állam, amikor megbíz egy fővállalkozót, akkor kapjon arra jogot és lehetőséget, hogy végig lássa az alvállalkozókat, egészen addig az emberig, aki az építkezésen a lapát nyelét fogja, azért fontos, mert védenünk kell azokat az alvállalkozókat, akik sokadik szereplőként a beruházásban akár kiszolgáltatva vannak nagyvállalkozásoknak vagy külföldi vállalkozásoknak. Csak itt mondanám azt a számot, hogy Magyarországon a mostani, mintegy 6700 milliárd forintos folyamatban lévő beruházásokból három nagy osztrák építőipari vállalkozás végez alvállalkozóként 1240 milliárd forint értékű beruházást. 1240 milliárdot visz három nagy külföldi építőipari vállalkozás. (Kálmán Olga: Mennyit visz haza?) Tehát nyilvánvaló, hogy látnia kellene a magyar államnak, hogy fővállalkozók és alvállalkozók között milyen feltételek mentén jön létre ez a szerződéses viszony.

Bármelyik kormány is járt előttünk, akár fideszesként vagy nem fideszesként, én nem rovom fel azt, hogy az állam képviselőinek az volt a legfontosabb célkitűzése, hogy olcsó legyen a beruházás, és hogy megvalósuljon. Ennek érdekében lemondott a magyar állam arról a jogáról, hogy beleszóljon az alvállalkozói szerződésekbe, netán garanciákat érvényesítsen, netán szempontokat érvényesítsen, netán meghatározza, hogy ki lehet, ki nem lehet alvállalkozó, esetleg beleszóljon a szerződéses jogviszonyokba, hiszen a fővállalkozó az állam számára mindig csak egy dolgot kellett garantáljon, hogy a legolcsóbb legyen. Ha a fővállalkozó ezt garantálta, onnantól kezdve azt csinált az alvállalkozókkal, amit akart. Egyetlenegy szabály érvényesül már évek óta, hogy be kell jelenteni, hogy ki az alvállalkozó. De hogy abban az alvállalkozói szerződésben mi van, azt egyetlenegy önkormányzati vagy állami beruházó sem kérdezheti meg jogszerűen.

(17.50)

Fölszólíthatja az alvállalkozót, hogy mutassa meg a szerződését. Erre azonban természetesen az alvállalkozók és a fővállalkozó nem kötelesek. Tehát a fővállalkozóval úgy vagyunk szerződésben mi, a végrehajtó hatalom képviselői, hogy nincs jogunk és lehetőségünk arra ‑ törvényi erőnél fogva ‑, hogy az alvállalkozói szerződési láncot átlássuk. Azt sem tudjuk természetesen, beszéljünk világosan, hogy a fővállalkozó mennyit keres az alvállalkozókon, mert csak azt tudjuk megmondani, hogy a fővállalkozási szerződésnek mennyi lehet a haszontartalma, ami az állam felé leszerződésre és kiszámlázásra kerül; de hogy a fővállalkozó hogyan állapodott meg az alvállalkozókkal, az alvállalkozók szubalvállalkozókkal vagy a kicsi alvállalkozókkal, erre semmiféle rálátásunk nincsen.

Az én javaslatom az Országgyűlésnek, hogy abban támogassa az állam képviseletében eljáró önkormányzatokat, az állam képviseletében eljáró állami beruházókat, az államot és a kormányzatot is, hogy legyen jogunk ennek a láncnak a feltárására, elemzésére, és ha kell, akkor a beavatkozásra is. A beavatkozás alatt azt értem, hogy azokat az alvállalkozókat, akik ki vannak szolgáltatva, azokat megvédhessük, vagy éppenséggel számláik, követeléseik érvényesítéséről beavatkozhassunk. Nekem az a véleményem, hogy azon túl, hogy természetesen az adófizetők szempontjából, a költségvetés szempontjából az a legfontosabb, hogy mennyiért valósul meg a beruházás, nekünk azt is látnunk kell, hogy az alvállalkozók és a fővállalkozók között milyen viszony van.

Természetesen előre jelzem az Országgyűlésnek, hogy ez egy vitatható álláspont. A fővállalkozók és a nagy cégek, magyarok és európaiak együttesen vitatják ezt, mondván, hogy senkinek semmi látnivalója nincsen itt azok után, hogy ők arra vállaltak garanciát, hogy a legolcsóbb megoldást ajánlják a magyar államnak.

Ezzel szemben mi azt képviseljük, hogy igenis, különösen méltánylandó esetben, különös mérlegelést követően legyen módunk a beavatkozásra egyrészről a műszaki ellenőrök és természetesen a beruházást vezető mérnökök közreműködésével; ne csak tájékoztatva legyünk arról, hogy kik az alvállalkozók, hanem pontosan fölmérjük, megértsük, föltérképezzük az alvállalkozó és a fővállalkozó közötti viszonyrendszert.

Látszólag ez egy technikai jellegű módosítás. Lehet, hogy ezért sikerült megtévesztenünk az ellenzéki pártok képviselőit is a bizottsági ülésen, de valójában a beruházók oldaláról, az állam oldaláról vagy bármilyen színű ‑ teszem hozzá ‑ önkormányzat oldaláról ez egy óriási fegyver a beruházók kezében: csökkenti a kiszolgáltatottságot a fővállalkozók vonatkozásában, és egy lehetőség arra, hogy védekezzünk is, és adott esetben a jogainkat és érdekeinket megpróbáljuk érvényesíteni akár a műszaki színvonal, akár a műszaki minőség, akár az ár-érték arány vagy költséghatékonyság szempontjából.

A törvényjavaslat egyrészről megteremti a jogalapot az áttekintésre, leírja, hogy milyen esetekben van különösen méltánylást érdemlő okoknál fogva beavatkozási lehetőségünk, fegyvert ad a műszaki ellenőr és a beruházást vezető mérnök kezébe, és szankcionál is adott esetben, mert a fővállalkozót bünteti, ha az alvállalkozó vonatkozásában visszaél a jogaival és lehetőségeivel.

Azért kértem országgyűlési képviselőként ennek a törvényjavaslatnak a megtárgyalását a kormány jóváhagyásával, a kormány tájékoztatása és az előterjesztés napirendre vétele után, mert nem szerettem volna megnyitni a társtárcák számára azt a lehetőséget, hogy az állami beruházási törvény, ami sok érdeket sértő jogszabály volt, egy 35 éves rendszer megváltoztatása, újabb vitára nyisson alkalmat. Ezért úgy gondoltam, hogy országgyűlési képviselőként és nem kormánytagként vagy nem miniszterként, vagy nem minisztériumként nyújtom be ezt az előterjesztést, mert szeretném ezen a fókuszon tartani a vitát, hiszen szempontunkból, akik naponta több ezer milliárdnyi beruházást bonyolítunk és kezelünk, nekünk ez a legfontosabb kérdés a hatékonyság érdekében, a jogaink erősítése érdekében.

Azt sem titkolom, hogy az állami beruházásokról szóló törvényjavaslat megteremti majd annak a lehetőségét is, hogy az ár mellett más szempontokat is figyelembe vegyünk. Németországban például minden, államnak dolgozó vállalkozó minősítve van a korábbi húsz esztendő teljesítménye alapján: pénzügyi megbízhatóság, műszaki színvonal, foglalkoztatás, helyi foglalkoztatás, iparűzésiadó-fizetési képesség és más-más szempontok alapján. Tehát legalább tucatnyi olyan feltétel van, amit lehetne érvényesíteni legálisan működő európai uniós modellekből Magyarországon, annak a képnek az árnyalására, hogy nem biztos, hogy mindig a legolcsóbb éri meg legjobban a magyar államnak, hiszen ár-érték arányt is kell nézni, társadalmi hasznosságot is kell nézni, környezetvédelmi és gazdasági következményeket is kell nézni, a magyar munkaerő érdekeit is kell nézni, és a magyar vállalkozások vagy települések érdekeit is kell nézni.

Egy nyitott munkaerőpiaci versenyben és helyzetben, úgy gondolom, hogy ezen szempontok tehát egy beruházás társadalmi-ökológiai hasznossága, egy beruházás lebonyolítása egy egészként tekintendő, fölmérendő és nyilvánvalóan végrehajtandó. Én azt kérem a kormánytól, hogy ezt támogassa. Azt kérem az országgyűlési képviselőtársaimtól, hogy adjanak fegyvert azoknak a szervezeteknek a kezébe, akik pártállástól függetlenül, a magyar adófizetők és választók érdekében állami beruházásokat bonyolítanak le. Remélem, hogy az országgyűlés támogatni fogja a javaslatot. (Taps a kormánypárti padsorokban.)