Dr. Zsigmond Barna Pál (Fidesz)

DR. ZSIGMOND BARNA PÁL, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Azt mondta, hogy Weber úr sok mindent újradefiniált. Valóban, az európai politikában sok minden megváltozott az elmúlt 30-40 évben. Ez a Néppárt már nem az a Néppárt, ahogy ön is mondta, egész más álláspontot képvisel, nagyon sok fontos értékrendi kérdésben megváltoztatta az álláspontját, és Weber úr irányítása alatt rossz irányt vett a Néppárt.

Láthatjuk, hogy a bővítés kérdésében is megváltoztatták az álláspontjukat, hiszen valóban, az európai emberek, az európai kormányok, így a magyar kormány is bővítéspárti, de mi azt mondjuk, hogy egy világos, kiszámítható, érdemalapú bővítésnek vagyunk a támogatói. Ez jellemezte az európai politikát az elmúlt évtizedekben, és ez kellene jellemezze a következőkben is. Valóban, több csatlakozási folyamaton, sikeres csatlakozási folyamaton vagyunk túl. Magyarország is bejárta ezt az utat, más kelet-európai, közép-európai országok is bejárták ezt az utat. Kiszámítható módszertana van a csatlakozásnak, teljesíteni kell bizonyos feltételeket, és ha az országok teljesítik, akkor csatlakozhatnak a klubhoz. Így van ez rendjén.

Most is több ország vár a csatlakozásra, hat nyugat-balkáni országra hivatkozott frakcióvezető úr is. Valóban, ők 21-22 éve várnak a csatlakozásra, valamikor 21-22 éve ígérték meg Theszaloníkiben az európai vezetők, hogy csatlakozhatnak ezek az országok, és alig történt valami. A magyar uniós elnökségnek is köszönhetően elindult a csatlakozási folyamat, Várhelyi biztos úr tevékenységének köszönhetően kialakult egy jól követhető módszertan, és előremozdult a nyugat-balkáni országok csatlakozása. Ugyanakkor a keleti bővítés esetében három ország jelentkezett: Moldova, Grúzia és Ukrajna, és azt látjuk, hogy Ukrajna kivételezett helyzetet élvez, miközben nem teljesíti a feltételeket.

A módszertanról beszéltem, ön is hivatkozott a koppenhágai kritériumokra. Ez valóban egy nagy feltételrendszer, amelyet egy csatlakozó országnak, csatlakozni vágyó országnak teljesítenie kell. Valóban, ezek között a legfontosabbak a demokrácia, mondjuk így, a jogállamisági kritériumok. Hogyan értelmezhető jogállamiság és demokrácia egy olyan országban, ahol nem voltak választások, ahol nincs ellenzék, ahol nincs szabad sajtó, nem állapítható meg pontosan az ország területe, nem tudjuk, hányan laknak az országban? Tehát számtalan kérdés merül fel akkor, amikor próbáljuk komolyan venni önmagunkat, és az Európai Unió lényege mégiscsak az, hogy vegyük magunkat komolyan, és ragaszkodjunk a szerződésekhez, ragaszkodjunk ahhoz a szabályrendszerhez, ami végül is szabályozza a csatlakozás folyamatát is, és az érdemalapú csatlakozás kell legyen a vezérelvünk, mert ha nem, akkor semmi nem marad.

És valóban, az 1. klasztert szeretnék mielőbb megnyitni Ukrajnával. A Bizottság elnök asszonya azt mondta, még az ő ciklusa alatt szeretné, ha Ukrajna az Unió teljes jogú tagja lenne, ami elképesztő, hiszen ilyen gyors folyamatot egyetlen felkészült ország sem tudott bejárni. Számtalan kérdést vet fel a csatlakozás; ön is hivatkozott néhányra. Alapvetően változtatná meg Európa gazdaságát. Így is azt látjuk, hogy a következő, a 2028-as költségvetésben 20 százalékot tesz ki majd a hitelek és a kamatok törlesztése, teljes mértékben átalakul a kohéziós források szerkezete, az agrárforrások szerkezete, tehát számtalan kérdés merül fel Ukrajna nélkül is a jövővel kapcsolatosan. Honnan lesz pénz az Európai Unióban ezekre a célokra? Ha pedig Ukrajna csatlakozna, akkor láthatjuk, az európai emberek pénze Ukrajnába menne. Eddig is hatalmas összegekkel támogatta az Európai Unió, 130-140 milliárd euróval támogatta Ukrajnát különféle jogcímeken az elmúlt időszakban. Ez a magyar háztartásoknak eddig is gyakorlatilag 2,5 millió forintot jelentett, a csatlakozás után pedig ez évente hozzávetőlegesen 500 ezer forintot jelentene háztartásonként. Tehát hatalmas terhet jelentene, és vannak olyan kockázatok, amelyekre ön is hivatkozott; ezek mellett a gazdasági, biztonsági kockázatok mellett ‑ hiszen egy háborúban álló országról beszélünk ‑ vannak egyéb, közbiztonsági kockázatok. Láthatjuk az ukrán szervezett bűnözésnek a lenyomatait egyes szomszédos országokban. Éppen most olvastam egy csehországi jelentést, hogy aggódnak a cseh biztonsági szervek azért, mert ha a háború végén esetleg csatlakoznak majd a háborúviselt férfiak a hölgyekhez és a gyerekekhez, akkor mi lesz a közbiztonsággal. Ez Magyarország esetében is felmerül; a nyugdíjrendszer vonatkozásában, az egészségügyi rendszer, a munkaerőpiac vonatkozásában számtalan kérdés merül fel, ezért meg kell kérdezni a magyar embereket. Meg kellene kérdezni az európai embereket is arról, hogy mi a véleményük, hogyan látják azt, érdekükben áll‑e Ukrajna csatlakozása.

A magyar kormány megkérdezi a magyar embereket egy szavazás formájában, hogy mondják el véleményüket. Mindenekelőtt meg szeretnénk állítani ezt a weberi, hogy mondjam, politikát, amely folyamatosan gyakorlatilag becsapja az európai embereket, nem beszél a tényekről. Az is sajnálatos dolog, hogy a Weber-féle Néppárt paktumot kötött a TISZA Párttal, és egy bábkormányt szeretne a nyakunkba ültetni. Egy olyan pártot választottak maguknak, amely gyakorlatilag kérdés nélkül végrehajtja Brüsszel utasításait, legyen szó akár Ukrajna csatlakozásáról, vagy legyen szó arról éppen, hogy a magyar érdekek ellen kell cselekedni annak érdekében, hogy Magyarország ne kapja meg az egyébként neki jogosan járó forrásokat. Ugye, a magyar kormány megkérdezi a magyar embereket, és ezt fogjuk képviselni Brüsszelben, a magyar emberek álláspontját. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)