Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Fenyegetőzés és megfélemlítés ‑ ez Orbán Viktor és a Fidesz ajánlata a magyar társadalom rendszerváltást akaró háromötödös többségének. (Rétvári Bence: Háromötöd?) Erről szól a mai alaptörvény-módosítás, erről szól az, hogy a gyülekezési jogunkat korlátozzák, és ha önöknek nem tetsző témában megyünk ki az utcára ‑ márpedig kimegyünk az utcára tüntetni, ahogy ma délután is ‑, akkor 200 ezer forintos bírsággal fenyegetnek minden részvevőt.

Erről szól az állampolgárság felfüggesztésének lehetősége is. Az, aki olyan közéleti tevékenységet fejt ki, ami önöknek nem tetszik, attól elveheti a rögtönítélő bíróság az állampolgárságát, a magyar állampolgárságát. Erről szól az is, hogy százezer interszexuális honfitársunkat az emberi nem köréből akarják kizárni, az ő emberi mivoltukat kérdőjelezik meg egy alaptörvény-módosítással; és erről szól az is, amit a drogtörvény kapcsán írnak bele az Alaptörvénybe, aminek nyomán több százezer magyar fiatalt vagy rekreációs szerhasználót fenyegetnek börtönbüntetéssel. (Rétvári Bence: Rekreációs szerhasználó?)

Fenyegetőzés és megfélemlítés; ebben utaznak önök, és nemcsak itt, az Országgyűlésben, hanem maga Orbán Viktor is a poloskázós beszédében a hazaárulózásával, aminek egyenes következménye az a fideszes utcai erőszak, amit az elmúlt hetekben láttunk kibontakozni.

Fenyegetőzés és jogcsorbítás: egy többségét és legitimitását vesztett hatalom kétségbeesett lépései ezek. Úgy látszik, önöknek már nem maradt más, hiszen a valósággal igencsak hadilábon állnak. (Rétvári Bence: Utoljára négy éve nyertünk választást.)

A jó híreket már a saját, egyre fogyatkozó támogatóiknak sem igazán meggyőzően tudják szállítani. (Rétvári Bence: Bezzeg a Párbeszéd!) A repülőrajt helyett földbe állást látunk, a fantasztikus 2025. év helyett megélhetési válságot és összeomló közszolgáltatásokat; akár az egészségügyet, akár a közoktatást, akár a tömegközlekedést, akár bármely más területet nézzük.

Ha nem lenne sírnivaló, még nevetnénk is azon az öngólon, amit Takács Péter egészségügyi államtitkár követett el, illetve tervez elkövetni folytatólagosan; jelesül, hogy bemutatja, milyen rossz állapotban vannak a magyar kórházak, hogy omladoznak a falak, hogy nem történt meg a felújítás rengeteg helyen; talán ötven omladozó kórházat szeretne megmutatni a drága államtitkár úr, ami 15 év kétharmados kormányzás és az ideöntött uniós milliárdok után, hát, legalábbis elég problémás politikai húzás. De hát látjuk, nem megy a teljesítés, nem megy a felelősségvállalás, csak a másra mutogatás megy és ez a szánalmas vergődés, amit ha utoljára jól láttam, az államtitkár úr posztja alatt 6700 nevetős fejecske és 130 like honorált.

Ebben a helyzetben hadd hívjam fel a figyelmüket egy kiváló művészeti alkotásra, kultúránk egyik gyöngyszemére, ráadásul egy olyan szövegre és dalra, ami egyszerre kedves Orbán Viktornak és az én szívemnek is. Kevés közös pont van bennünk, de Cseh Tamás és Bereményi Géza szeretete és tisztelete mindenképpen ilyen.

Úgyhogy most emlékeztető jelleggel hadd olvassam fel önöknek a „Valóság nagybátyám” című Bereményi-szöveget és Cseh Tamás-dalt. Be is játszanám, de nem ér meg egy 10-12 milliós Kövér-büntetést ez, és az elénekléstől is megkímélem önöket, úgyhogy akkor így, prózában. Fogadják szeretettel!

„Elutazott tőlünk családunk egyik kedves tagja, / akit oly hőn szerettünk, / egy Valóság nevű nagybátyám. / Sajnos már nincsen velünk, / levelet ír csak nekünk. /…/ Ha levél jön tőle, csak úgy kapkodjuk ki egymás kezéből, / sírva és nevetve olvassuk jellegzetes keze írását. / Ezer csókkal is felér ott / egy-egy gyöngybetűs levél. /…/ Hogy: ’Habár távol élek, remélem, megvagytok, / s szorgalmasan ápolgatjátok még az emlékem. / És hosszú esték során / gondoltok néha reám. /…/ S felhasználva az alkalmat, felhívom a család tagjainak / becses figyelmét a szükséges óvatosságra. / Mert adódhatnak bajok, / most, hogy én távol vagyok. /…/ Ezzel zárom is soraim, ölelek, csókolok mindenkit, / s maradok tisztelettel, Valóság.’ / S családunk sír, meg nevet / olvasván ezt a nevet. /…”

Jó zenehallgatást kívánok!