Dr. Latorcai János (KDNP)

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Kedves Képviselőtársaim! Ezen a héten, éppen nagypénteken ünnepli Lengyelország I. Boleszláv király koronázásának ezredik évfordulóját, a keresztény Lengyel Királyság megalapításának millenniumát. Ez az esemény döntően meghatározta Közép-Európa történelmi fejlődését, benne a lengyel-magyar barátságot.

Ahogy a történelmi emlékezetben él, Vitéz Boleszláv és Szent István követei egyszerre érkeztek Szilveszter pápához, hogy a frissen létrejött keresztény államuknak koronát és pápai áldást kérjenek, de a pápa álmot látott, így Gábriel arkangyal üzenetét megfogadva a koronát a magyaroknak adta. Ezt követően a két delegáció követeit maga elé hívva arra kérte őket, hogy az isteni rendelést elfogadva békében és szeretetben, testvérként éljenek egymással.

Ekkorra már nemcsak közös céljaink, hanem baráti és rokoni szálak is egybefűztek minket. Boleszláv harmadik felesége, Judit ugyanis minden bizonnyal Szent István király testvére volt, és egy Veszprém nevű fiúval ajándékozta meg a lengyel királyt. Boleszlávot a trónon fia, II. Mieszko követte, aki esztergomi látogatása során István királyunkkal közösen megerősítette a jószomszédi és baráti viszonyt.

Így indult tehát ezredéves barátságunk, mely a közösen vallott keresztény hitben, a közösen megélt keresztény kultúrában gyökerezik, s amelyet közös királyaink, szentjeink, szabadságharcosaink, együtt munkálkodó tudósaink és maga a két nép emeltek páratlan magasságokba az elmúlt évezred alatt. Természetesen nemcsak ők kellettek hozzá, hanem kellettek mindazok a magyarok és lengyelek, mindazoknak a százezrei és milliói is, akik magukénak vallották és vallják együvé tartozásunkat.

Miként az idei magyar-lengyel barátság napjának ünnepségén Sulyok Tamás köztársasági elnök úr megfogalmazta: „Nekünk, magyaroknak nincsenek rokonaink a világban, de helyettük itt vannak a lengyelek, akik barátként segítettek mindig a szabadságunkért és szuverenitásunkért vívott küzdelmeink során.” Mi tagadás, a barátok között is lehetnek néha nézeteltérések, megeshet, hogy bizonyos kérdéseket másképp ítélünk meg, és ez ugyan látszólag gyengíti a kötelék erejét, de az igazi barátság lényege éppen az elfogadás, amelyre több mint ezer éve II. Szilveszter pápa is intette eleinket.

(18.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Alig több mint száz esztendeje egy pusztító és értelmetlen háború a történelem eltérő oldalára kényszerített minket, s ugyan a Teremtő megkímélt attól, hogy egymás ellen fegyvert fogjunk, de a háború következményei mégis rendkívüli próbatétel elé állították barátságunkat. Akkor hazánk számára a Párizs környéki békék revíziója vált a legfontosabb céllá, míg Lengyelország számára a status quo megőrzése. A barátságunk azonban erősebb volt a kihívásoknál, melyet a visztulai csata csodája és a második világháborús lengyel menekültek, köztük a hadsereg vezérkari főnökének megmentése szimbolizál igazán.

Jelenleg a szomszédunkban zajló háború és az Európai Unión belüli ellentétek, valamint az azzal összefüggésben szított feszültség ugyan pillanatnyilag gyengítették politikai kapcsolatainkat, de mindez a meglévő kölcsönös bizalmat és barátságot nem tudta érdemben erodálni. Politikai megosztottságunkon felülemelkedve azért dolgozunk itt a Házban is, hogy jelen ünnepeinken száz év múlva is nemzeti és keresztény identitását büszkén őrző szuverén nemzetek polgáraiként, barátként köszönthessük egymást.

Isten éltesse az ezeréves lengyel államiságot! Isten éltesse a magyar-lengyel barátságot! Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)