Novák Előd (Mi Hazánk)

NOVÁK ELŐD, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Az egyes sportcélú, állami tulajdonú vagyonelemek ingyenes tulajdonba adásáról szóló törvényjavaslatra mindenki felkapja a fejét, akinek elege van a korrupcióból. Ezért is nyújtottam be módosító javaslatot a 3. §-hoz, hogy az elidegenítési tilalom ne 30, hanem 60 év legyen. A 30 év ugyanis csábítóan rövid időszak ilyen komoly vagyonelemeknél, a duplaennyi esztendő viszont már kellően beláthatatlan volna az ügyeskedések végrehajtásához.

(9.30)

Egyébként kétségkívül méltányosak a törvényjavaslatnak a vagyont erősen védő szabályai, például hogy a vagyonelemeket ne lehessen figyelembe venni a tulajdont szerző szervezettel szemben esetlegesen elrendelt csődeljárás, felszámolási eljárás, végelszámolás során, és ezen eljárások során a vagyonelemeket az állam tulajdonába vissza kell adni abban az állapotukban, amelyben az említett eljárások megindulásakor vannak, a végrehajtás alól is mentesülnek e vagyonelemek. A kijátszást tehát kétségkívül megnehezítik ‑ ez alatt a harminc év alatt, de ki tudja, láttuk, vannak, akik a zsebszerződésekkel is sokkal hosszabb távra terveznek. A törvényjavaslat kapcsán ugyanakkor komoly kérdés, hogy a fenntartás költségeit képesek lesznek‑e viselni és kigazdálkodni az egyesületek.

Feltűnő, hogy csak egyetlen vidéki sportegyesület szerepel a tervezetben, az összes többi budapesti. Ennek mi az oka, államtitkár úr? Ráadásul ez a vidéki klub a Veszprémi Építők Sportegyesület, az a magyar vagy inkább magyarországi sportegyesület, amelynek a kézilabda-szakosztálya az egész országban a legmagasabb arányban alkalmaz külföldi vendégmunkásokat. Az idei BL-szezonban a 16-os keretben csak egy magyar, Ligetvári Patrik volt található, ez több mint 90 százalékos vendégmunkásarány. Ilyen magyarmunkavállaló-ellenes mutató egyetlen más ágazatban sem található az országban, elrettentően negatív példa. Persze ez alatt nem csak a kézilabdát értem, hiszen a labdarúgásban legalább ennyire elburjánzott sajnos, ott is láthatunk olyan klubot, ahol talán csak mutatóban van magyar, hogy a közvetítések végén legyen kit megszólaltatni.

Ez azonban elfogadhatatlan, és éppen ezért is fordultam az MLSZ főtitkárához, akinek a válaszából egyértelműen, nyilvánvalóan látszik, amit azért annyira nem teregetnek ki, hogy ha megvizsgáljuk akár a férfi, akár a női labdarúgást, akár teremfocit, akár a felnőtt korosztályt, akár az utánpótlást, mindezen kategóriák közül természetesen hol van a legkisebb mértékű, már-már csak jelképes, szimbolikus korlátozás a külföldiek szerepvállalásával kapcsolatban? Hát persze, hogy ott, ahol a legtöbb a pénz, ahol a legnagyobb a nézettség: a férfi felnőtt profi, elvileg nemzeti labdarúgó-bajnokságban, ahol mégis sokszor csak mutatóban látunk magyarokat.

Ezért a Mi Hazánk Mozgalom, amely a hazai utánpótlás-nevelés és munkaerő érdekeit tartja elsődlegesnek, nem támogatja a veszprémi tulajdonátadást, különösen így, gyakorlatilag feltétel nélkül, sőt a többi egyesületnél is ahhoz a feltételhez javasoljuk kötni a tulajdonátadást, hogy olyan kiegészítő szerződést kelljen aláírniuk, amelyben vállalják, hogy az első számú csapatukban legalább 50 százalékon tartják a magyar játékosok számát.

Tisztelt Országgyűlés! Sajnos itt többször leszavazták az 50 százalékos magyarkvóta bevezetését a hazai csapatsportbajnokságokban, melyet bár hivatalosan én nyújtottam be, de bizonyos értelemben Orbán Viktor számszerű javaslata, hiszen a Mi Hazánk Mozgalom sokéves követelése nyomán tavaly júliusban a kormányfő mondta e tetteket követelő szép szavakat, amikor szorgalmazta, hogy több saját nevelésű fiatalt foglalkoztassanak a klubok. Idézem a miniszterelnököt:

„Ha ezt a célt föladjuk, akkor az egész futballt, magyar futballt nem érdemes csinálni. Mert a magyar futball nem a szórakoztatóipar része. A futball komolyabb dolog ennél. A futball az életünk, a magyar ember életének a része, az a nemzeti identitás része. Tehát mi nem szórakozni akarunk, és tapsikolni a lelátón mindenfajta, messzi földről idefújt, ügyes játékosok játékán örvendezve, hanem mi a saját gyerekeinket akarjuk látni. A magyar gyerekeket, a magyar válogatottat, a magyar klubcsapatokat. Ha ezt föladjuk, akkor az egész futballnak nincs értelme, mármint a magyar futballnak. Legyen a csapat fele nagyon jó minőségű külföldi, de a másik fele saját nevelésű gyerek kell, hogy legyen.”

Így zárta gondolatait Orbán Viktor, akinek szavai jelentenek az ön számára valamit, államtitkár úr? Mert nem látjuk visszaköszönni sajnos a szabályozásokból. Bár, hozzáteszem, magát Orbán Viktort is hiába buzdítottam itt a frakciófegyelemből való kiszavazásra, a szép szavak után ő sem támogatta az 50 százalékos kvótára vonatkozó indítványomat.

A magyarkvóta bevezetését azért szorgalmazza a Mi Hazánk Mozgalom, hogy a sportban is elburjánzott külföldivendégmunkás-dömping helyett garantáljuk a magyar sportolók szereplését a magyar adófizetői pénzből is megrendezett bajnokságokban, a befizetett adókból épített sportlétesítményekben az utánpótlásnak is több lehetőséget biztosítva, ezáltal a válogatott csapataink színvonalát is emelve. Mert ha a magyaroknak nem adnak nagyobb számban játéklehetőséget a magyar nemzeti bajnokságban sem, akkor a válogatottba is kisebb merítés lesz, tehát aki a magyarkvótát ellenzi, az például a nemzeti tizenegy sikerét gátolja a labdarúgásban.

Csapatsportjaink döntő többségében sajnos korlátozás nélkül alkalmazhatók külföldi, sőt Európai Unión kívülről érkező sportolók ‑ ezzel szemben például Románia bevezette a hazai kvótát a csapatsportokban, sajnos Magyarország viszont jelenleg több olyan sportklubot működtet, amelynek játékosai között alig találni hazait. Sőt, olyan mérkőzések is voltak a magyar bajnokságokban, például a magyar labdarúgó nemzeti bajnokságban, ahol egyetlen magyar játékos sem lépett pályára; ezzel érzékenyítik is a szurkolótáborokat a vendégmunkások más területen való elfogadására is, értjük tehát a szándékot. Pedig nem is olyan jók a külföldiek. Bár kevés esélyt kapnak a magyarok, a labdarúgó-gólkirály az elmúlt években mégis magyar volt, többnyire a csak hazai játékosokkal felálló Paks csapata adta a gólkirályt. De még ha jobbak is lennének a drága pénzért vásárolt külföldi játékosok, nem magyar sikert jelentenek.

Szükségesnek tartjuk tehát, hogy szabályozott legyen a magyar sportolók aránya a magyar bajnokságokban, erősítve ezzel a nemzeti jelleget és a magyar utánpótlásképzést is. Nincs arról szó, hogy külföldi ne szerepelhessen, de a pályán tartózkodó magyar állampolgárok minimális számarányát 50 százalékban javasoljuk meghatározni. Sajnos azt még az MLSZ-től sem tudtam meg írásbeli kérdésem ellenére, ezért újabb kérdéssel fordultam Vági Márton főtitkár úrhoz, hogy a játékidőt illetően is láthassuk a magyar adatokat, a játékperceket, hiszen ez a legérdemibb kimutatás, nem az, hogy a keretben, illetve a kispadon ki szerepel.

Hamis az a kormányzati kifogás, hogy például ezt az EU nem engedi, hiszen jelenleg is vannak régóta működő szabályozások, például a Magyar Röplabda Szövetségnél a férfiaknál 50 százalékos, a nőknél 33 százalékos magyarkvótát látunk, a magyar kosárlabda-szövetség 20 százalékot ír elő ‑ de a legnézettebb labdarúgás és kézilabda terén nincs semmilyen kvóta, itt tehát az ideje, tisztelt Országgyűlés. Köszönöm a figyelmet. Hazámat szolgálom.