Szabó Rebeka (Párbeszéd)

SZABÓ REBEKA (Párbeszéd): (Kannabiszmintájú ruhát visel.) Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem sok kétségem van annak kapcsán, hogy mit fognak majd reagálni (Nacsa Lőrinc: Mi se, hogy mit fogunk mondani!), mert azt hiszem, hogy Nacsa Lőrinc volt, aki elmondta, még mielőtt egy árva szót kiejtettem volna a számon, önök már elmondták, hogy biztosan drogpárti vagyok, meg hogy a baloldal eleve drogpárti az önök véleménye szerint. Tehát igaziból önöknek valószínűleg mindegy, hogy mit fogok mondani, de azért szerintem fontos, hogy elhangozzanak ezek az érvek is itt az Országgyűlésben. Úgyhogy hátha önökön kívül még van, aki követi ezt a vitát, és én azt gondolom, hogy fontos, hogy így a józanság hangja is megszólaljon, és remélem, hogy én majd fogom tudni ezt produkálni.

Nem, nem vagyok drogpárti, tehát ezt azért szeretném leszögezni a vádaskodásokat kikerülve, de az az igazság, hogy azt kell hogy mondjam, hogy bár itt önök a szavak szintjén most nagy drogellenes harcot hirdetnek, de tulajdonképpen az önök kormánya drogpárti, nekem az a benyomásom (Rétvári Bence: Na! Új fordulat!), hiszen az a helyzet, hogy az elmúlt 15 évben súlyosan romlott a droghelyzet Magyarországon. (Nacsa Lőrinc: A főváros! Karácsony!) Önök, ugye, azt próbálják ismételgetni, hogy a fővárosban mi történt, de hát, önöknek 15 éve van kétharmados többsége ebben az országban, és 15 év alatt folyamatosan másra mutogatnak, a felelősséget próbálják hárítani, miközben már 2013-ban is kijelentették, hogy zéró tolerancia van, és 2020-ra drogmentes lett Magyarország. Sikerült, kedves fideszes és KDNP-s képviselőtársaim? Tartok tőle, hogy súlyosan kudarcot vallottak, méghozzá azért, mert folyamatosan figyelmen kívül hagyják a szakma véleményét ebben a kérdésben, és kifejezetten nem hatékony módszereket választanak. Nagyon sajnálatos, sőt tragikus, sőt emberéleteket követel, hogy gyakorlatilag az elmúlt 10-15 évben nagyon nagy mértékben elterjedtek a dizájnerdrogok, azok, amikről önök is beszéltek, a rendkívül veszélyes, olcsó biofű, a herbál, és hogy ezek a szociálisan nehéz helyzetben lévő emberek esetében, leginkább akár hajléktalanok esetében, akár szegregátumok esetében mértéktelenül tudtak terjedni, hiszen ezek nagyon olcsók voltak.

(12.10)

Ráadásul nagyon sokan, akik a gyermekvédelmi rendszerből, az önök borzasztóan rosszul működő gyermekvédelmi rendszeréből kikerülve nem találtak talajt a lábuk alatt, ők is droghasználók, drogfüggők lettek. Cikkek nemcsak vidéki kistelepüléseken készültek, de sokat cikkeztek a kerepesi-gödöllői HÉV-ről, hogy ott is milyen állapotok uralkodtak, és őszintén szólva, nyugodtan lefotózhat Nacsa Lőrinc, attól sajnos még ez a helyzet. (Nacsa Lőrinc: Fű…)

Önök kudarcot vallottak Magyarországon a drogpolitika tekintetében. (Rétvári Bence: Nem a ruha teszi az embert, vagy a ruha teszi? Tilos reklámozni a kábítószert…) Tehát itt van, hogy példának említsem, a gödöllői HÉV: nem értem, és nem tudom, hogy az önök rendőrsége miért nem tudott hatékonyan fellépni az ott lévő állapotok kapcsán. Tehát az a helyzet, hogy önök sajnos nagyon súlyosan elkéstek azzal az aggodalommal, amit önök most itt próbálnak bemutatni. De az az igazság, hogy ez nem őszinte az önök részéről, hanem ez egy politikai propagandaeszköz.

Kérdezem, hogy például miért szüntették meg 2016-ban a Nemzeti Drogmegelőzési Intézetet, ami egy nagyon fontos szakpolitikai háttérintézmény volt, és ami nagyon fontos módszertani támogatást adott az egész országban azon szakemberek számára, akik egyébként a drog ellen próbáltak küzdeni, nem kizárólag rendészeti eszközökkel, hanem megelőzéssel is. Az, hogy önöknek ezzel a törvénnyel politikai és propagandacéljaik vannak, nyilvánvaló az önök felszólalásaiból is. Itt egyes fideszes képviselők többször emlegették Karácsony Gergely nevét (Nacsa Lőrinc: Így van!), mint azt, hogy egyébként a drog káros, vagy hogy mit kellene tenni a drogfüggőkkel.

Sajnos azt kell hogy mondjam ‑ megint csak a szakma álláspontja szerint ‑, az különösen egy egészen lehetetlen megközelítés, amit itt Horváth László is felsorolt az elején, hogy tulajdonképpen nem is baj, hogy ebben a javaslatban nem beszélnek a prevencióról, merthogy önök azt gondolják, hogy ha kevesebb lesz a kábítószer, kevesebb lesz a kínálat, akkor majd kevesebb lesz a fogyasztás. Elhangzott, ugye, hogy ha nincs kereskedő, akkor nincs fogyasztó. Hát, én nem tudom, mutassanak már egyetlenegy országot a világon, ahol teljes mértékben így sikerült megállítani a kábítószer-használatot!

A szakmai szervezetek elmondják, a szakemberek elmondják, hogy alapvetően a kereslet felől lehet ezt megközelíteni. Tehát mivel ez egy bűnözéssel összefüggő feketepiac, a kínálat valahogyan mindig megoldja, hogy ideérkezzen valahogyan. Ezeknek a drogoknak egy jelentős részét Távol-Keleten, Kínában vagy akár Afganisztánban állítják elő, tehát nem is itt, Magyarországon. Ezt valahogyan behozzák az országba, és ha önök nem azzal foglalkoznak, hogy a keresletet le kell csökkenteni, tehát hogy ne legyen ennyi embernek szüksége kábítószerre, és egyáltalán ne is jusson eszükbe, hogy drogot kellene használni, hogyha ezzel nem foglalkoznak, akkor teljesen hiába próbálnak itt ezzel a rendpárti megközelítéssel jönni, nem fogják a kellő eredményt elérni.

És egyébként pont a fiatalok azok, akiket a legjobban… ‑ ahogyan egyébként Rétvári Bence mondja, önök mindig a fiatalokra vonatkoztatnak, de hát ezzel a törvényjavaslattal pont az ellenkezőjét fogják elérni: az a helyzet, hogy nem megvédeni fogják a fiatalokat, hanem egyrészt ugyanúgy, mint ahogy egyébként akár más dolgok kapcsán, önök az információtól próbálják elzárni a fiatalokat, hiszen ez a fajta megközelítés egyszerűen lehetetlenné teszi azt, hogy őszintén beszélgethessenek például a droghasználatról. Ha kizárólag egy rendőr megy be egy iskolába úgymond prevenciót végezni, mivel a rendőrnek, hogy mondjam, nyilván a bűnüldözés az elsődleges feladata, elképzelhető, hogy a kiskamaszok nem ugyanazzal az őszinteséggel fognak velük a problémáikról beszélni, mint ha megfelelően képzett szociális szakemberek, civil szervezetek munkatársai mennek be többször és beszélgetnek interaktívan, ismétlődően a kiskamaszokkal, a kamaszokkal a droghasználat veszélyeiről (Rétvári Bence: Kék Pont például…), hiszen különösen az ő életkorukban ez valóban borzalmasan nagy veszélyeket rejt.

Mellesleg a Magyar Addiktológiai Társaság is megfogalmazta a véleményét a törvényjavaslatuk kapcsán. Ők is elmondták, hogy a drogjelenségre adandó politikai válaszok csak akkor lehetnek eredményesek, ha ezek átfogó és kiegyensúlyozott megközelítésen alapulnak; ha figyelembe veszik a tudományos bizonyítékokat és a komplexitást. Az önök jelenleg meghirdetett kampánya nélkülözi ennek minden elemét, egyoldalúan a kínálatcsökkentésre összpontosít, és nem veszi figyelembe a szakmai ajánlásokat, tehát ez a tisztán rendészeti megközelítés gyakorlatilag nem működik.

A történelmi tapasztalatok szerint az ilyen egyoldalú drogellenes háborúk nem képesek ténylegesen csökkenteni az illegális szerek használatát, miközben nagyon súlyos társadalmi következményekkel járnak. Tehát önöknél az eddigi drogtörvény is az egyik legszigorúbb volt akár európai viszonylatban (Rétvári Bence: Köszönjük!), de szemmel láthatólag a helyzet csak romlott, mert hogyha csak a bűnüldözésre és a rendészetre fókuszálnak, és megszüntetik a megelőzés és az ártalomcsökkentés lehetőségeit, akkor ez így nem lesz hatékony. Nyilván szükség van a rendészetre, szükség van a rendőrségre, szükség van a bűnüldözésre ‑ azt senki nem állítja, hogy nem ‑, de emellé kell tenni a többi pillért is, különben önmagában ez csak azt fogja eredményezni, hogy például a fiatalokat kriminalizálják, és vannak fiatal fogyasztók, akik egyébként a statisztikák szerint sajnos már átlagosan 15 évesen elkezdhetik használni a drogokat ‑ egy kutatásban részt vett 9. és 10. évfolyamos diákok 28 százaléka már kipróbált valamilyen drogot ‑, tehát sajnos a fiataloknál elég jelentős mennyiségben ott van a droghasználat vagy legalább a kipróbálás, mert nyilván ez a kor amúgy is a kíváncsiságról is szól, de nagyon-nagyon fontos lenne, hogy megvédhessük őket úgy, hogy őszintén tudjanak erről beszélni.

Ha Damoklész kardja, a nagyon szigorú… ‑ már-már egy-egy kipróbálás vagy fogyasztás miatt is a teljes szigor ott van fölöttük, akkor nem fognak merni ezekről a dolgokról beszélni, ne adj isten, akár az orvosi kezelést sem fogják tudni megkapni, nem fognak oda eljutni, mert inkább titokban fogják ezt tartani. Ha egy 16-17 évesekből álló társaságban ne adj isten, valamelyik társuk rosszul lesz, mondjuk, valamilyen illegális drogtól, amiről azt sem fogják tudni, hogy pontosan mi az ‑ mert ha nem lehet nyíltan beszélni arról, hogy mi a különbség egy marihuána vagy az úgynevezett biofű és a herbál között, akkor lehet, hogy nem is fogják tudni, mi a különbség ‑, rosszul lesz, és lehet, hogy nem fog merni elmenni orvoshoz, mert, ugye, félni fog a büntetőjogi következményektől. Tehát ezt gondolják már végig, hogy pont a fiatalokat milyen helyzetbe hozzák ezzel a kizárólag a büntetésre fókuszáló jogszabállyal! Tehát kriminalizálni fogják a fiatalokat, és nem kizárólag a bűnözők fognak börtönbe jutni ezzel a drogtörvénnyel.

Egy jó drogstratégiának négy pillére van: a megelőzés, az, hogy aki még nem próbálta, ne is tegye; a kezelés, hogy aki már függő, legyen lehetősége kezeléshez jutni. Megjegyzem, hogy mivel Magyarországon a gyermekpszichiátriai ellátás ezer sebből vérzik, nagyon-nagyon kevés a gyermekpszichiáter, egyébként nagyon nehéz oda bejutni, és ez már önmagában elég nagy probléma szerintem a kezelésben. Nagyon fontos lenne az ártalomcsökkentés, amit önök sajnos szitokszóként használnak, pedig ez is nagyon fontos véleményem szerint. És megint csak különösen a fiatalokra gondolok ‑ ha már önök is mindig ezt mondják ‑, hogy ha egy fiatal esetleg mégiscsak drogot használ, akkor, ha lehet, ne legyen rosszul és ne haljon bele, ez szerintem elég fontos. Legyen már szegénynek lehetősége belátni később, hogy hibázott, és úgymond letenni ezt a szert. De ehhez meg kell akadályozni azt, hogy ennek súlyos egészségügyi következményei legyenek. Sajnos önök minden ilyen ártalomcsökkentő programot gyakorlatilag lehetetlenné tesznek. Már eddig is megtették, de ezzel most még rosszabb helyzetbe hozzák őket.

És nyilván ott van a rendészeti láb is, ami nagyon fontos. Tehát nyilván a kínálatcsökkentés is fontos, de nem lehet önmagában erre alapozni egy drogügyi intézkedést.

Ugye, az iskolai drogprevenció kapcsán nagyon fontos lenne, azt már jeleztem, hogy ne csupán a rendőrség végezze ezt, és ennek, ahogyan Rétvári Bence elmondta, nem csak az elrettentés a célja. Ez nem ilyen egyszerű! Ha így működne a világ, hogy ha valamire rámutatunk, és azt mondjuk, hogy: hú, ez nagyon rossz, ezt ne csináld, és akkor ezt senki nem csinálná, akkor az szuper lenne. Csak akkor például nem értem, hogy miért van ennyi alkoholista Magyarországon, mert egyébként gyakorlatilag az alkohollal ‑ ez elég nagy probléma szerintem ‑ mint olyannal itt senki nem foglalkozik. Az alkohol gyakorlatilag egy olyan legális drog, amit a Fidesz-kormány még támogat és népszerűsít is.

Nagyon érdekes volt itt az elején Rétvári Bence felszólalásában hallgatni többek között azt, hogy a drogok olyan szerek, amiknek a hatására emberek például balesetet okoznak; emberek például úgy viselkednek, ahogy nem akarnak, akár agresszívek lesznek és másokat bántanak, vagy rosszul lesznek és belehalnak.

Az a helyzet, hogy ez mind igaz az alkoholra. Nézzük meg az ittas vezetési statisztikákat! Nézzük meg azt, hogy alkoholos befolyásolás alatt hányan követtek el súlyos testi sértést! Itt egyébként pont a fideszes Győrffy Balázs karrierje is derékba tört, ahogyan Rétvári Bence mondta, mert sikerült ittasan verekednie és egy nőt megütnie egy szórakozóhelyen.

(12.20)

De számos olyan eset volt, amikor ittasan családok, apák a saját gyerekeiket súlyosan bántalmazták, sőt leszúrták; súlyos testi sértést, akár gyilkosságokat is elkövetnek ittasan. És most egy konkrét példát szeretnék említeni, Orosz Bernadett bántalmazásának az ügyét talán mindenki ismeri. Ezt a hatgyerekes édesanyát a volt élettársa súlyos ittas állapotban konkrétan félholtra verte, nagyon súlyosan bántalmazta, ennek már több előzménye is volt ‑ első fokon egy év tíz hónap letöltendő börtönt kapott. Csak összehasonlításként egy másik, sajtóból ismert esetet hozok, amit talán mindenki ismer: Herczeg Zoltán divattervezőt pedig marihuána birtoklásáért (Nacsa Lőrinc: Ne védjed!), nem ölt meg senkit, nem ütött meg senkit, csak birtokolta a kábítószert, jelenleg két év nyolc hónap letöltendő börtönbüntetést kértek rá. Én csak úgy érdeklődöm, hogy az önök jogszabályai szerint vajon tényleg helyes‑e, hogy valakit félholtra vernek, és feleannyi büntetést kap, mint másvalaki, aki birtokolta a kábítószert. Szerintem itt valami nem stimmel, és szerintem ha droghasználatról beszélünk, akkor igenis az alkoholhasználat veszélyeiről is beszélni kellene, de legalábbis nem kellene egy kormánynak ilyen felelőtlenül népszerűsíteni az alkoholfogyasztást, mint ahogyan azt önök teszik.

Emellett még szeretném azt is elmondani, hogy gyakorlatilag az, hogy szigorítják az elterelés körülményeit, szintén nagyon komoly kockázatokat rejt magában. Gyakorlatilag ezek az új kényszerintézkedések megint csak ahhoz fognak vezetni, hogy olyan fogyasztókat fognak kriminalizálni, akiket egyébként még vissza lehetne hozni a drogfogyasztás útjáról, és egyáltalán nem indokolt, hogy ők bekerüljenek a börtönök és a kriminalizálás világába. Gyakorlatilag az a helyzet, hogy egy olyan józan drogpolitikára lenne szükség, amit a tudományos bizonyítékokkal és az emberi jogokkal összhangban állítanak össze ‑ és önök nem ezt végzik.

Még az utolsó fél percben szeretném azt is elmondani, hogy az is szerintem nagyon szomorú, hogy Magyarországon az orvosi kannabisz használatáról sem lehet beszélni az önök rendkívül rendpárti és szigorú megközelítése miatt, pedig számos olyan európai ország van, ahol tudományos bizonyítékok alapján már engedélyezik a kannabisz orvosi ‑ orvosi! ‑ felhasználását, akár súlyos betegeknél a fájdalomcsillapításban ennek nagyon fontos szerepe lehet, és ez egyáltalán nem eredményezi a drogozás növekedését. De e miatt az egész megközelítés miatt Magyarországon gyakorlatilag ez sem lehet téma, és ezen sem lehet dolgozni, ami, azt gondolom, szintén rendkívül káros a társadalomra nézve.