Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig azt hittük, hogy Magyarország legnagyobb pénzrablása volt az, ami az MNB-nél történt, de most már bátran kijelenthetjük, hogy a professzor, a kasszafúró rokonai és a neki segédkező állam, úgy tűnik, a világ legnagyobb pénzrablását hajtotta végre; ehhez egyébként nem kellett nekik még maszk vagy feszítőeszköz sem, ott volt nekik a kétharmad.

Valójában úgy néz ki, tisztelt képviselőtársaim, a világ legnagyobb pénzrablásainak sorrendje, hogy 500 milliárd forinttal Budapest vezeti a legnagyobb pénzrablások sorrendjét, a második helyen 372 milliárddal a talán szebb napokat megélt iraki központi bank pénzrablása emelhető ki, harmadikként 105 milliárddal szintén egy iraki bank, és 26 milliárddal a brazíliai központi bank, majd egy amerikai bank következik. Látjuk tehát, hogy összeszámolva lassan a második, harmadik, negyedik, ötödik helyen álló legnagyobb bankrablások sem érik el együttesen azt az összeget, amit az MNB-ből tüntettek el az elmúlt években, és hát, úgy tűnik, hogy ehhez a kormánypártok asszisztáltak, vagy legalábbis nem is akarták észrevenni, hogy valami baj van.

A történet valahonnan onnan kezdődik, és ezt érdemes feleleveníteni, hogy a Magyar Nemzeti Bank a saját alapítványaiba ‑ korábban hat alapítvány volt, majd összevonták egy alapítvánnyá ‑, belepumpálta azt az egyébként önök által közpénzjellegét elvesztett, de valójában közpénzt, amely a magyar embereknek, a devizahiteleseknek, az árfolyammal károsodott és az árfolyamkülönbséggel a rossz gazdasági helyzetben károsodott embereknek a pénze volt; a Magyar Nemzeti Bank folyamatosan hízott, az alapítványokba beletették a pénzt, majd ezt az alapítványi vagyont az ott efölött diszponáló emberek eltüntették, lett belőle dubaji lakás, New York-i luxuslakás, luxus-életszínvonal, és az ember csak kapkodta a fejét, hogy ki milyen magánrepülőgéppel, milyen luxushelyen élvezi a mindennapjait ‑ és ez jellemzően a Magyar Nemzeti Bank elnökének a legszűkebb köre volt. Hozzáteszem: a Magyar Nemzeti Banknak épp ez az elnöke volt az önök egyik korábbi gazdasági minisztere, pénzügyminisztere, ő volt a kasszakulcs tartója, így hát nehéz azt gondolni, hogy önök nem tudták, hogy mire készül vagy mit szeretne elkövetni.

Azt is nehéz elhinni, amit a miniszterelnök a minap a kérdésemre mondott itt a parlamentben, hogy neki ehhez semmi köze nincs, és ezzel neki nem kell foglalkoznia, ugyanis az a helyzet, hogy a magyar állam a tulajdonos, a magyar emberek a tulajdonosok a Magyar Nemzeti Bankban, a Magyar Nemzeti Bank fölött éppen ezért a magyar embereknek, a magyar államnak a képviseletében a miniszterelnöknek kell felelősséget vállalnia, hogyha ott valamilyen pénzlopás zajlik. Így hát ennek a kormánynak, ennek a miniszterelnöknek, sőt az ő képében eljáró pénzügyminiszternek időben lépnie kellett volna, hogy ne tűnjenek el ezek a pénzek, és ne károsítsák meg ezzel a magyar embereket, mert hát végképp ez történt, tisztelt képviselőtársaim, ugyanis ezek azok a pénzek, amelyek most hiányoznak a magyar gazdaságból, amelyek hiányoznak az egészségügyből, az oktatásból vagy ahogy az önök egyik minisztere fogalmazott, a félkész országból.

Az a helyzet, hogy ebből a pénzből, az 500 milliárd forintból, amelyet a Matolcsy-mutyi keretében, úgy tűnik, sikerült eltüntetni, és magánzsebbe pakolni jó részét, valójában finanszírozni lehetett volna az egészségügyi dolgozóknak, szakdolgozóknak a béremelését; kijött volna belőle a pedagógusok béremelése; lehetett volna finanszírozni a vidéken áradó bűn miatt a magyar rendőrség létszámának a megduplázását, vagy azt, hogy a magyar rendőrök ne négyévente kapjanak fegyverpénzt, hanem tisztességes fizetésemelésben részesüljenek. De mondok önöknek még egy témát, amit lehetett volna ebből finanszírozni: régi igazságtalansága ennek és az ezt megelőző parlamentnek is, hogy nem engedjük, hogy azok a férfi honfitársaink, akik ledolgoztak 40 évet tisztességgel, becsülettel, nyugdíjba menjenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fele összegből, amely eltűnt a nagy budapesti pénzrablásban, meg lehetett volna valósítani, hogy a magyar férfiaknak 40 év után nyugdíjba lehessen vonulniuk, csakúgy, mint ahogy a nőknek is megvan ez a lehetősége. A Jobbik Magyarországért Mozgalom mindig annak a pártján állt, hogy a férfiakat ilyen módon segíthettük volna, és segítsük. Úgy tűnik, hogy Matolcsy György most ennek a gátját állja, és úgy tűnik, hogy ehhez önök asszisztáltak.

Érdemes tehát feltenni akkor a kérdést ismételten önöknek, a kormány tagjainak: akar‑e a kormány ezzel az üggyel foglalkozni? Lesz‑e következménye ennek az ügynek, hogy a nagy budapesti pénzrablásban 500 milliárd forinttól szabadították meg a magyar adófizetőket? Lesz‑e személyi következménye? Akarnak‑e egyáltalán bárkit felelősségre vonni? És mikor fogják felülvizsgálni azt az álláspontjukat, hogy ezzel a kormánynak semmi dolga?

A Jobbik Magyarországért Mozgalom, éppen azért, hogy ne lehessen könnyen megúszni az ilyen bűncselekményeket, egy Btk.-javaslatot (Az elnök csenget.), egy Btk.-módosító javaslatot hoz önök elé, amelyben az ilyen bűncselekményeknek a maximális büntetési tétellel való sújtását tesszük lehetővé. Én kérem, támogassák azt is, hogy a múltbeli eseményeket és a jövőbeli ilyen eseményeket is meg lehessen akadályozni. Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)