Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Menjünk bele egy kicsit mélyebben ennek a javaslatnak a boncolgatásába, mert éppen a lényeg, az egyik lényeges információ nem hangzott el, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy főleg a mezőgazdasági idénymunkával, de részben talán az alkalmi munkával és a turisztikai idénymunkával érintett munkavállalói réteg döntő többsége nem kíván, nem óhajt munkaszerződést kötni, munkaviszonyt létesíteni. Ugyanis ennek az az oka, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a réteg, amely egy korábbi azonnali kérdésre adott válasz szerint akár a 300 ezer főt is elérheti évente, tehát ez egy tekintélyes, figyelemre méltó réteg, olyan adósságspirálba került, annyi tartozással küzd ‑ és nemcsak devizaalapú hitelekről van szó, államtitkár úr, hanem a legkülönfélébb tartozásokról, közüzemi számlákra kell gondolni, áruhitel, mindenféle szabad felhasználású kölcsön ‑, hogy a munkabérre vezetett végrehajtás vagy letiltás esetén akár 50 százalékot is elvinnének a fizetésükből, míg az idénymunka vagy az egyszerűsített foglalkoztatás keretében részükre kifizetett javadalmazás vagy munkabér, hála istennek, nem vonható végrehajtás alá.

Nagy kockázatot vállalok azzal, hogy ezt elmondom, mert nem akarok önöknek tippeket adni (Dr. Fónagy János: Tudjuk!), tehát nem azért mondtam, de örülök annak, hogy ezek az infók nagyjából megvoltak. Én nagyon remélem, hogy az ön realitásérzéke fog győzedelmeskedni a minisztériumban, és nem feltétlenül a Nagy Márton-i elmélkedés vagy elméleti közgazdaságtan fog tort ülni ismételten, ugyanis ha az a szemlélet, hogy minél több legyen az állami bevétel, vagy az állami bevétel maximalizálása a cél, akkor nagy baj lesz. Nekem mezőgazdasági idénymunkáról vannak közelebbi fogalmaim, de feltételezem, hogy a turisztikai idénymunka vagy az alkalmi munka sem lehet sokkal eltérőbb, főleg az alkalmi, az építőipari alkalmi munka nem nagyon térhet el ettől. Ugyanis az a helyzet, hogy ebben az esetben annyi pluszbért kellene fizetni a munkáltatónak, mezőgazdasági idénymunka esetén a gazdáknak, hogy az extrém mértékben fölhajtaná ismét az inflációt, hiszen nem tudják már a gazdák a sokadik tételt is benyelni. Majd mindjárt erre is visszatérek.

Ha pedig a jelenlegi munkabéren foglalkoztatják a mezőgazdasági munkavállalókat, és elvennék a munkabérük felét végrehajtás kapcsán, 33 vagy inkább 50 százalékát, akkor meg nem jönnek el dolgozni, akkor vagy nincs, aki elvégezze a munkát, és bezárhat a bazár, és gazdák tömege fogja abbahagyni a termelést, vagy, ami szintén nemkívánatos, óriási kockázatot vállalva és 2 millió forint fejenkénti bírságot vállalva elindulnak a feketefoglalkoztatás felé. Egyik rosszabb, mint a másik, ezt mindannyian tudjuk.

Ugyanakkor, ha elfogadjuk azt, hogy az ezen munkavállalói rétegben rejlő speciális jellemzők igenis indokolttá teszik az egyszerűsített foglalkoztatás fenntartását, sőt kibővítését, akkor már léptünk ebbe az irányba. Úgy látom, hogy van önökben elhatározás, és a 120 plusz 90 nap intézményének a bevezetése alapvetően egy jó lépés. Személy szerint egyébként én el tudnék képzelni ettől kicsit bővebb időkeretet, hiszen korábban azért volt arra lehetőség, hogy a több munkáltatónál végzett munkanapokat nem vagy nem feltétlenül számították egybe. Ha most jól értjük a javaslatot, akkor a 120 vagy ‑ ha kimaxolják a lehetőséget ‑ a 210 nap/év időkeret esetében egybeszámítandó a több munkáltatónál eltöltött idő.

(12.50)

Tehát értelemszerűen ennyi az összes lehetősége. Ha több munkáltatónál végez az adott munkavállaló különféle mezőgazdasági munkát vagy alkalmi munkát, vagy turisztikai idénymunkát, akkor is összeszámítva csak 210 napja van. Most az a helyzet, hogy a plusz extra 90 napra 3300 forint/fő/nap extra közterhet kívánnak kivetni, ha jól emlékszem. A 2200-hoz képest ez megint egy jó 50 százalékos emelkedés. Ezt eltúlzottnak véljük, eltúlzottnak tartjuk, ugyanis a gazdáknak és a turisztikai vagy éppen építőipari foglalkoztatóknak számos egyéb adóterhet és közterhet is meg kell fizetniük.

Tehát nehogy az a téves elképzelés vagy tévhit alakuljon ki azokban, akik esetleg ezt a vitát követik vagy a sajtóban utánanéznek, hogy ezzel gyakorlatilag a munkáltatók mintegy mentesítve vannak a közteherfizetések alól, vagy privilegizált helyzetbe kerülnek. Lehet, hogy van egy kedvezményezetti helyzet, a munkaviszonyhoz kapcsolódó munkabérhez kötődő terhekhez képest valóban olcsóbb, valóban olcsóbb, és megvan az a rugalmasság, hogy ha időjárás vagy egyéb körülmények miatt adott hónapon belül nem kell minden munkanap behívni a munkavállalót, nem tudnak neki mindennap munkát adni, akkor nem kell feleslegesen kifizetni ezeket a közterheket. Be kell látni azonban, hogy a korábbi kedvezményes szintről a 2200 forintra történő emelés idén február 1-jétől, ez az egyszeri drasztikus emelés elég nagy megrázkódtatás volt ennek a szektornak, főleg a gazdáknak, erre a 90 napra pedig, amelyre szükség lesz, jelzem, szüksége lesz a munkavállalóknak is, hogy meg tudjanak élni, és a munkáltatóknak is, hogy legyen, aki a munkát elvégezze, eltúlzott mértékű ez a 3300 forint. Lehet, hogy majd 2027-ben lehet erről is beszélni, de 2026-ra ez mindenképp erős.

Kérdeznék is, államtitkár úr, mert van egy kis zavar az erőben. Bontsuk három részre ezt a témakört! Ez, amiről most vitatkozunk, 2026. január 1-jétől lép hatályba. Tehát ez a 120 plusz 90 nap az ön expozéja szerint is 2026. január 1-jétől lép hatályba, magyarul, a 2026-os évre vonatkozik. De most akkor a 2025. évre kanyarodjunk vissza, mert a gazdákat ‑ és most szűkítsük le a mezőgazdaságra ‑ elsősorban ez érdekli. Erre az évre mennyi időkerettel tervezhetnek munkavállalónként? (Dr. Fónagy János:120!) És az a 120 nap január 1-jétől december 31-éig terjed, egész évre értendő, vagy július 1-jétől december 31-éig? (Dr. Fónagy János: Második félévre.) Akkor mi a helyzet január 1-je és június 30-a között, vagyis az év első félévében? Tehát ha július 1-jétől december 31-ig van 120 nap, akkor az úgy világos erre az évre. De mi a helyzet a jelen idővel, tehát a 2025. január 1-je és június 30-a közötti idővel? Mert itt azért van komoly kavarodás.

Hozzám érkeznek ezek a kérdések. Számos gazda a lelkemre kötötte, hogy ezeket tegyük tisztába, és próbáljak ennek a végére járni, és ettől jobb fórumot vagy lehetőséget nem tudok, mint hogy itt tisztázzuk élő egyenes adásban, majd aztán ezeket a kérdéseket, válaszokat közzé lehet tenni. Higgyék el nekem, a munkáltatók, főleg a gazdák döntő többsége nem adrenalinfüggő! Nem szeret azon idegeskedni, nem szeret gyomoridegben élni amiatt, hogy mikor jön ki a munkaügyi hatóság és fogja meg őket esetleg feketefoglalkoztatáson, mert 2 millió forint/fő/alkalom bírsággal gyakorlatilag teljes mértékben tönkretesznek egy kisebb vagy közepes családi gazdaságot. Vagy abban az évben az egész családi gazdaság csak azért gályázik, hogy ezt a bírságot ki tudja fizetni, és véletlenül se szeretnének időkeret túllépése, adminisztratív problémák vagy félreértések miatt ilyen helyzetbe kerülni.

Én próbálnám önöket meggyőzni arról, hogy most január 1-jétől léptessék hatályba, vagy ha most hajthatatlannak bizonyulnak, amire elég nagy esélyt adok, esetleg menet közben tartsuk fenn az átértékelés, a felülvizsgálat lehetőségét, mert higgyék el nekem, hogy úgy az idei évre, mint a következő évre a 2200 forint/munkavállaló/nap közteher bőségesen elég. Gondoljanak bele! Ha a gazdaembernek, aki ezt kifizeti, 10 főt kell foglalkoztatni ‑ nem esek túlzásba, mondjuk, játsszunk kerek számokkal, de ezeket eléggé alulszámolom ‑, az 10 ezer forint/fő/napszám, 100 ezer forint munkabérköltség egy napra és 22 200 forint még ennek az állami közterhe. Ha megmaradt volna az eredeti ezervalahányszáz forint, és nem akarnák ilyen módon kizsigerelni, akkor egy emberrel többet tudna foglalkoztatni ez a gazda.

De jelzem önöknek, hogy mi a fő probléma, nehogy azt gondolják, hogy a gazdatársadalom megint csak sír-rí és panaszkodik. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy részben a Covid nevű világprojekt, részben a háború, de nagyobbrészt az elhibázott gazdaságpolitika hatására az elmúlt öt évben kétszeresére vagy háromszorosára nőttek a vegyszer- és permetszerköltségek, legalább ilyen mértékben emelkedtek, tehát szintén kétszeres-háromszoros mértékben a műtrágyaköltségek, 1,5 euróba kerül egy liter gázolaj, amelynek több mint fele jövedéki adó és áfa, amelyet szintén megfizetnek a gazdák, és minden egyéb anyagköltség, a gépek fenntartásával járó költség drasztikusan megemelkedett, a termékeink és terményeink felvásárlási ára pedig az 5-10 évvel ezelőtti szinten van. Semmi gond nem lenne, ha inflációkövető lett volna ezeknek a felvásárlási ára.

Legközelebbi rálátásom, kérem tisztelettel, az almára van. Az almákat, vagy a sokszor általam negatív értelemben megcsodált almának nevezett gyümölcsöket kilogrammonként 500 és 2000 forint közötti áron árulják a multik. Olyat, hogy a léalmába szégyelljük beletenni, sokszor olyan van kint a nagy multiáruházláncok polcain. Tőlünk, gazdatársainktól 100-150 forint ‑ és a 150-nel már túloztam ‑ közötti felvásárlási áron viszik el. A parasztember verejtékes munkájának gyümölcsét szokás szerint külföldi multik zsebelik be, a mi zsírunkon gazdagodnak. Éppen annyi vért nem csapolnak le rólunk az állammal karöltve, hogy még, még, még tudjunk termelni, hogy ne adjuk fel, ne dobjuk be a törölközőt, de egész őszintén annak a javát, amit 100-150 forintért megvesznek a magyar parasztemberektől, elveszítjük. De szerintem minden gyümölcsfélére, minden zöldségre ugyanezt el tudják mondani azok, akik az adott zöldséget vagy gyümölcsöt megtermelik. Ha 5-10 évvel ezelőtti felvásárlási árat fizetnek ki, akkor meddig lehet ezt folytatni?

Ilyen körülmények között, gyakorlatilag változatlan felvásárlási árak mellett, kétszeresére-háromszorosára növekedett kiadási tételek mellett emelik meg 2200, majd a plusz 90 napra 3300 forint/fő/munkavállaló összegre a közterhet. Teljes összességében kell tehát ezt vizsgálni. Érdemes lenne, tisztelt államtitkár úr és tisztelt kormánypárti képviselők, egy ilyen jellegű állami beavatkozáson is elgondolkodni, egy ilyen jellegű árszabályozáson, mert ha a felvásárlási árak is megfelelő szinten lennének, higgyék el, semmi kifogása nem lenne a magyar parasztembereknek akár a 3300 forintos munkavállalónkénti napi költség megfizetésével, gond nélkül ki tudnák gazdálkodni. De most, amikor „nesze, sánta, itt egy púp” alapon újabb és újabb sarcok érkeznek, akkor érthető ez az ellenállás.

Próbálok, ha mást nem, a politikai túlélési ösztöneikre hatni, mert ez az a társadalmi réteg, ahonnan még jelentős számú, szabad szemmel is jól látható mennyiségű szavazatra számíthatnak. Ha a gazdatársadalmat teljes mértékben maguk ellen hangolják, rövid távú, a költségvetés bevételi oldalát szem előtt tartó téveszmétől vagy túlzásoktól vezérelve, annak önök fogják látni a kárát. Persze, ez engem hidegen hagy, megmondom őszintén, de az már nem hagy hidegen, hogy rengeteg ember úgy érzi, higgyék el, hogy gyakorlatilag azért dolgozik, hogy fenntartsa a munkahelyeket, amelyek egyre többe kerülnek, főleg most már, meg dolgozzon az államnak, megtermelje a multiknak a polcokra valót. Ennek a gyümölcsét igazából az állam látja, meg a multi.

Az már más dolog, bár részben idekapcsolódik, hogy milyen mértékben tartja fenn a magyar mezőgazdaság EU-s támogatásoktól, normatív és pályázaton elérhető támogatásoktól való rendkívül erős függőségét. Ez a függőség nagyon jelentős mértékben csökkenthető lenne normális, tisztességes felvásárlási árak garantálásával. Most elkezdték a másik oldalról a hatóságiár-szabályozásokat. Érdemes lenne ezt csomagban, egy egységes szemlélettel kezelni, mert a multinak például az egyik módszere lesz, hogy még nyomottabb árakon akarja majd a magyar parasztemberektől megvásárolni akár a zöldséget, akár a gyümölcsöt, vagy bármilyen más terméket, terményt, feldolgozott terméket, teljesen mindegy, mit mondunk. Még inkább le akarja nyomni az árat, mert majd akkor ott akarja meghúzni, és a gyenge érdekképviselettel rendelkező gazdatársadalom egyre nehezebb helyzetbe fog kerülni. Ha legalább van egy olyan tényező, ami csak az államtól függ, amibe nem szólnak bele a multik semmilyen ármánykodással, akkor nehogy már azon dőljön be a költségvetés, hogy az a plusz 90 nap is megmarad 2200 forinton!

(13.00)

Vagy segítsenek olyan felvásárlási árak megteremtésében, amelyek mellett nem gond a 3300 forint kigazdálkodása.

Ráadásul arra a bizonyos szüreti időszakra az a plusz 90 nap nem biztos, hogy elég lesz. Tehát nagyon kicentizik ezzel a 120 plusz 90-nel. Ebben is tartsák fenn a rugalmas gondolkodás lehetőségét, hiszen lehet, hogy elegánsabb lett volna egy 120 plusz 120 nap, és akkor mindenki gyomoridegtől és ideggörcstől mentesen tudná tervezni, nem lenne időkeret-túllépés, nem kellene tartani semmi egyéb problémától.

(Az elnöki széket dr. Oláh Lajos, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt a lehetőséget meg végképp ne vegyék el a munkavállalóktól, hogy amit ott keresnek a gazdáknál, azzal gazdálkodhassanak. Nyilván fontos a tb-ellátás, én ezt nem vitatom, de sokkal fontosabb, hogy a munkaerő megmaradjon, legalább a maradék magyar munkaerő megmaradjon, legalább ezek az emberek ne menjenek el, ne vándoroljanak el máshová, mert személy szerint azt gondolom én, és azt gondolja a legtöbb gazda, hogy nem szeretne bangladesiekkel meg a Jóisten tudja, hogy az Úristen milyen teremtményeivel a világ másik feléből termelni, szüretelni és egyéb munkákat elvégezni, és nemcsak a nyelvi nehézségek okán, hanem egyébként is. Köszönöm. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)