Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Engedje meg, hogy egy korrepetálással kezdjem. (Barkóczi Balázs közbeszól.) Nagyon jellemző a baloldalra, hogy úgy beszélnek különböző nemzetközi kimutatásokról, hogy ebben is rosszak vagyunk, abban is, meg ott is romlott. Egyetlenegy dolog jellemző ezekre a felszólalásokra ‑ ez az egész baloldalra, az egész magyar ellenzékre jellemző ‑, hogy mindenki, aki Magyarországot le akarja húzni, Magyarországot a legrosszabb színben akarja feltüntetni, aki azt akarja bebizonyítani, hogy a magyarok teljesítménye a legrosszabb az OECD- vagy az EU-országok között, az a jellemző mindnyájuk felszólalására, hogy ilyenkor konkrét számokat nem mondanak, csak azt mondják, hogy a legrosszabb, romlott, szörnyű. (Barkóczi Balázs: A diplomások arányát mondtam! A korai iskolaelhagyók arányát mondtam! ‑ Az elnök csenget.)

Ön például beszélt az iskolarendszert középfokú végzettség nélkül elhagyó fiatalok számáról, csak éppen a konkrét számot nem mondta, hogy míg az a legfejlettebb országokban 14 százalék, Magyarországon kevesebb, 13 százalék. Jobbak vagyunk tehát a legfejlettebb országok átlagánál.

Azt is elfelejtette mondani, hogy amikor még a sem oktatásban, sem foglalkoztatásban nem lévő 18-24 évesekről beszélünk ‑ tehát azon fiatalokról, akik iskolába sem járnak és nem is dolgoznak ‑, ezeknek az OECD-s aránya, tehát a legfejlettebb országokban az aránya 13,8, Magyarországon kevesebb, 12,8.

De mehetnék tovább, amikor azt is elfelejtette mondani, hogy az 5 éves gyerekek közül hányan vannak az OECD-ben és Magyarországon, akik nem vesznek részt a nevelésben, és hányan vannak, akik részt vesznek. Magyarországon a résztvevők száma ‑ tehát akik részt vesznek az oktatásban ‑ 96 százalék, az OECD átlag 85 százalék az 5 évesek körében. Tehát több magyar kisgyermek vesz részt az oktatásban, mint az OECD átlaga.

Azt is elfelejtette mondani, tisztelt képviselő úr ‑ valószínűleg nem véletlenül, hiszen ellentétes volt azzal, amit kiadtak önnek feladatként, hogy azt mondani, hogy minden rosszabb, minden csökken ‑, hogy ezen tanulmány, amire ön hivatkozott, pontosan azt tartalmazza, hogy Magyarországon az oktatásra fordított kiadások, amelyek az alap-, közép- és felsőfokra vonatkoznak, 3,7 százalékról 4,1 százalékra emelkedtek, tisztelt képviselő úr. Mivel ön azt akarta mondani, hogy csökkent, ezért nem mondott számokat. Mert ha számot kellett volna idézzen abból a tanulmányból, amelyre ön hivatkozott, akkor azt kellett volna mondani, hogy igen, ez 3,7-ről 4,1-re emelkedett, képviselő úr. (Barkóczi Balázs közbeszól. ‑ Az elnök csenget.) Azt is elfelejtette mondani, hogy azért az elmúlt években, ha más tanulmányokat is nézünk, mondjuk, a nemzetközi diákolimpiákat; 40 érmet hoztunk haza: 9 arany-, 16 ezüst-, 15 bronzérem.

(9.50)

Matematikából húsz éve nem értünk el ilyen jó eredményt, mint most. Húsz éve nem értünk el olyan jó eredményt, mint most! És ön nem feláll és büszke arra, hogy a magyar tanárok és a magyar diákok matekból lekörözték a fél világot, hetedik, nyolcadik helyen végeztek az összes ország közül, hanem azt mondja, hogy szörnyű, itt minden tönkrement.

De az önök kedvence, a PISA-mérés mit mutat legutóbb, tisztelt képviselő úr? Nézzük az egyes tételeket a három vizsgált terület közül! Szövegértés: ez az egyetlen, ahol Magyarország épphogy az EU-s átlag alatt van, 476 pont az EU-s átlag vagy az OECD-átlag, bocsánat, és 473 vagyunk mi. Mindösszesen 3 pont a különbség. De hogy állunk matematikából? Matematikából 472 az OECD-átlag, mi több vagyunk, 473, és ugyanígy van természettudományból, 485 az OECD átlag, 486-tal mi jobbak vagyunk. A három területből kettőben jobbak vagyunk az átlagnál, és egyben éppen hogy az átlag környékén vagyunk, picivel alatta. És ön erről nem beszél, hanem arról beszél, hogy összeomlott a magyar oktatás, hogy itt már semmilyen eredményt nem érhetünk el, már minden ország előttünk van. Képviselő úr, átlag fölöttiek vagyunk matematikából, természettudományból a PISA-mérés szerint. Elismeri az ön által idézett OECD-jelentés, hogy növekedtek nominálisan is ‑ az előző válaszban elmondtam ‑, nominálisan háromszorosára növekedtek az oktatásra fordított kiadások, és GDP-arányosan is növekedésről beszél.

Azt mondja, hogy kevesebb diák van, aki végzettség nélkül hagyja el az iskolát. Az ön által idézett tanulmány... ‑ nem én választottam a tanulmányt, nem én választottam a fegyvernemet, ha a párbajhasonlattal élhetnék, hanem ön, de mégiscsak visszafelé sült el az ön fegyvere, az ön pisztolya, tisztelt képviselő úr, hiszen hála istennek, ezek a számok azt mutatják, hogy a magyar tanárok igenis nagyon szép eredményeket érnek el a magyar diákokkal, szemben azzal, amit önök tettek, tisztelt képviselő úr.

Hát, mégiscsak melyik az egyetlenegy olyan kormány, amely csökkentette a pedagógusok bérét? (Barkóczi Balázs közbeszól.) Az önök kormánya, amikor Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon volt kormányon, csak akkor csökkent a bér. Önök voltak, akik 15 ezer pedagógust tettek az utcára? Önök voltak, akik több mint 381 iskolát zártak be. Önök tették tandíjassá a pedagógusképzést. És utána ön föláll, és idéz egy nemzetközi összehasonlításból, tanulmányból, amiben nagyon jó számok vannak Magyarországról, számok nélkül állításokat fogalmaz meg, és azt mondja, hogy ez romlott, romlott és romlott. Na, erre nincs szüksége Magyarországnak!

Itt vannak Magyarországon a pedagógusok, végre meg tudtuk duplázni a fizetésüket, mióta vártunk erre, nagyon régóta vártuk, hogy duplaannyit keressenek, mint korábban. Hála istennek, nemcsak az alapbér, de a pótlékok is emelkedtek. Teljesítményarányos bérezést vezettünk be. Ma már sokkal könnyebb egy iskolaigazgatónak pedagógust találni a tantestületbe. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Végre egy ilyen emelkedő időszakban vagyunk, de önök csak ezt a lejárt lemezt tudják mondani, ami mindenhol mindent szid, ami magyar, mert önöknek fáj, ha Magyarország sikeres. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokban.)