Dócs Dávid (Mi Hazánk)

DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Először is azzal szeretném kezdeni felszólalásomat, hogy megköszönjem azoknak a nemzetiségeknek, akik velünk élnek, az össznemzeti eredményhez tett hozzájárulásukat. Itt fontos leszögezni, hogy a magyarság történelme folyamán számos nemzetiséggel élt együtt. Ezek közül voltak olyanok, akik mindig kiálltak mellettünk és mindig vállt vállnak vetve harcoltak mellettünk és vívtuk meg közösen a küzdelmeinket. De sajnos voltak olyanok is, akik hátba szúrtak, nem is egyszer. És ha Trianon okait szeretnénk fürkészni, akkor megtalálhatjuk ezek között azokat az okokat is, amit az akkori gyenge kisebbségi politika jelentett.

Viszont nézzük inkább a jelenkor döntéseit, és nézzük meg, hogy a jelen pillanatban mi érvényes hazánkra, és mi érvényes azokra a szomszéd országokra, ahol nagy számban őshonos magyar kisebbség is él. Örvendetes, hogy hazánkban a nemzetiségeknek minden jogot biztosítunk. Én azt gondolom, hogy ők színesítik ezt az országot, nem úgy, ahogy itt egyes balliberális képviselők gondolják a színes kavalkádot, hanem ők tényleg hozzátesznek a magyarsághoz és a magyarság értékeihez.

Ugyanakkor meg kell említenem, hogy sajnos ‑ ahogy az előbb is mondtam ‑ nem minden szomszédos országban van ez így, hiszen ha mondjuk, Szlovákiát nézzük, akkor ott mindmáig érvényben vannak azok a Beneš-dekrétumok, amelyek a magyarságnak és a németajkúaknak a kollektív bűnösségét mondják ki. Erre a szlovák törvényhozás által holt jogszabálynak titulált jogszabályra hivatkozva fordulhatott elő még az is pár éve, hogy magyar gazdától sajátítottak ki földet autópálya-építéshez. Tehát nem annyira holt ez a jogszabály. Illetve láthatjuk azt is, hogy Pozsonyban nem is olyan régen újra magyar vér folyt a magyar szó miatt. Azt gondoljuk, hogy a magyar külügynek a sokkal keményebb és határozottabb kiállására van szükség ahhoz, hogy a mi kisebbségeinknek is megadassanak ugyanazok a jogok, amiket mi biztosítunk az itt élő szlovákok vagy románok számára.

És ha már a románoknál tartunk: a jelképhasználat nálunk biztosítva van a nemzetiségeink számára, nem úgy, mint Erdélyben, sajnos. Itt ez a lehetőség nem biztosított, sőt komoly büntetéseket helyeznek kilátásba azoknak a magyar önkormányzatoknak a román hatóságok, amelyek büszkén és nyíltan használják a magyar vagy székely jelképeiket.

Arról pedig már nem is nagyon kell szerintem szót ejtenem és részleteznem, hogy Kárpátalján milyen jogtiprások történtek az elmúlt időszakban a magyarok sérelmére, hogy a kényszersorozásoknak nagyon sokszor sajnos a magyarok estek leginkább számarányaiban áldozatául. De fogalmazhatunk úgy is, hogy egyfajta magyartalanítás történt ebben a régióban, aminek az eredményét látjuk is, hiszen a háború kitörésének időpontjában a Kárpátalján élő őshonos magyar kisebbség száma a legpozitívabb becslések alapján is közel felére csökkent, tehát óriási kárt okoztak, amit nem tudjuk, hogy még helyre lehet‑e hozni valaha is. Azt gondolom, hogy a kárpátaljai magyarokat is ugyanazok a jogok kéne hogy megillessék, mint a velünk élő ukránokat. De ez nem így van, hiszen míg Budapesten ukrán nyelvű iskola nyílik, addig Kárpátalján a magyar nyelv használatát is megpróbálják megnehezíteni vagy tiltani. Arra pedig már ne is térjünk ki igazán, hogy a turulszobor esete milyen szimbolikus volt, ha már a nemzeti szimbólumainkról beszélünk. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy a magyar külügynek sokkal erőteljesebben kell az őshonos magyar kisebbségeket az elszakított területeken képviselni. Reméljük, hogy ez a jövőben így fog történni.

Képviselőtársaim felszólalásaiból összeírtam egypár dolgot. Nagyon örömtelinek tartom, hogy cigány honfitársaink kapcsán az az információ hangzott el, hogy megduplázódott a cigány diplomások száma. Ehhez gratulálok, és ennek nagyon örülök. Ugyanakkor árnyalja ezt a pozitív képet az, hogy a korai iskolaelhagyások száma is sajnos növekedett hazánkban, ami jobbára a cigánysághoz köthető, hiszen a szegregátumokban leginkább jellemző a korai iskolaelhagyás. Reméljük, hogy ez a jövőben majd némiképp csillapodni fog, vagy talán helyreáll a rend.

Amikor a diszkriminációról beszélnek egyes képviselőtársaim, akkor mindig a negatív diszkriminációt említik, ha mondjuk, a cigánysággal kapcsolatban fogalmaznak meg valamilyen véleményt. Nekem viszont muszáj azt is megemlítenem, hogy a pozitív diszkrimináció is ugyanolyan káros tud lenni, mint a negatív. Gondolok itt arra, hogy például a rendőrtanoncoknak, ha cigány származásúak, ez többletpontot jelent, vagy többlettámogatást jelent. Mi visszautasítjuk mind a pozitív, mind a negatív diszkriminációt. Mi azt gondoljuk, hogy ebben az országban mindenkit ugyanazok a jogok illetnek meg.

(21.10)

És ha már itt tartunk, akkor azt is le kell szögezni, hogy aki Magyarországon él és magyar állampolgár, az elsődlegesen a magyar identitását kell hogy megélje, másodlagosan élje meg a nemzetiségi identitását! Ez azért nagyon fontos, mert ahogy említettem Trianont is, ez nem egy száz éve lejárt lemez, hiszen volt itt egy olyan politikai formáció ‑ és ez itt nem a reklám helye, mert reklámozni végképp nem szeretném őket ‑, amelyet Opre Roma Párt néven ismerhetünk, akik odáig merészkedtek, hogy már nemcsak arra szólították fel cigány honfitársainkat, akik jóérzéssel egyébként az új évet a magyar Himnusszal várták, hogy ne énekeljék a magyar Himnuszt, és ne beszéljenek magyarul, hanem ők területi követelést is megfogalmaztak, ami, azt gondolom, nagyon veszélyes víz, és talán nem kéne ilyen veszélyes vizekre tévedni, hiszen ők négy megyét szerettek volna kiszakítani az egyébként is megcsonkított országunkból, és egy önálló cigány autonóm területet szerettek volna létrehozni.

Azt gondolom, hogy ezt minden jóérzésű cigány honfitársunk is elítéli, de nagyon fontos, hogy a politikában ne hagyjuk feledésbe merülni ezt a témát, hiszen volt itt olyan politikai felekezet, amely azt ígérte ennek az Opre Roma Pártnak, hogy ha ők fognak hatalomra jutni, akkor ők biztosítják ezt az önálló cigány autonóm területet ‑ ezek nem mások voltak, mint a ma is itt randalírozó szélső-balliberális momentumosok. Azt gondolom, hogy rájuk aztán végképpen semmi szükség nincsen a magyar törvényhozásban, nemcsak azért, mert odáig ragadtatják el magukat, hogy ilyen kijelentéseket mernek tenni, hanem azért sem, azért a cirkuszért sem, amit ma láthattunk tőlük. Méltatlan ennek a háznak a falaihoz, azt gondolom, az a viselkedési forma, amit ők itt ma megengedtek maguknak. Politikai véleménynyilvánításnak természetesen van helye és van módja is, de nem ez volt a megfelelő hely és nem ez volt a megfelelő mód. Úgyhogy azt gondolom, hogy ők egy életre lejáratták magukat a jóérzésű magyar emberek előtt.

És hát, azt is említsük meg azért, hogyha már a nemzetiségekről beszélünk, hogy bizony-bizony arra talán nagyobb hangsúlyt kéne fektetni, hogy a békés együttélést milyen alapokra kell helyezni. Hiszen láthatjuk, hogy sajnos időről időre felmerülnek a velünk élő nemzetiségekkel problémás esetek is, és általában nem a svábokra jellemző problémákról szeretnék most beszélni, mert velük kevesebb gond van, de a napokban Fonón történt kettős gyilkossággal kapcsolatban szeretném azt megjegyezni, hogy a Mi Hazánk Mozgalom elsősorban a cigányság vezetőitől várja azt, hogy a hasonló eseteket mélységesen ítélje el, és ha már a diplomásainak a száma a duplájára nőtt, akkor mindent tegyen meg a cigány értelmiség és a cigány vezetők azért, hogy ezek az esetek ne fordulhassanak elő Magyarországon, ilyen bestiális, brutális bűncselekmények ne történhessenek, mert ez sajnos előbb-utóbb szintén nagyon rossz vért fog szülni.

Azt gondoljuk tehát, hogy a békés egymás mellett élésre kéne fókuszálni, erre kéne a hangsúlyt helyezni, és hogyha az én gyerekemmel van, mondjuk, egy osztályban a legtöbb probléma, akkor én az én gyerekemre oda fogok figyelni, hogy az ne forduljon elő; a mi tiszteletteljes kérésünk az a cigány vezetőkhöz, hogy ők is figyeljenek oda a cigányságra, hiszen sajnos rájuk jellemzőek azok a bűnelkövetési formák, amelyek a magyar vidéket most is, mondjuk úgy, rabul ejtik.

És ha már a drogról sok szó esett itt a mai napon, akkor sajnos azt is el kell mondani, hogy a droghasználat is leginkább rájuk jellemző, ami nagyon káros, elsősorban, azt gondolom, a cigányság számára nagyon káros. (Sztojka Attila széttárja a karját.) Ezt természetesen nem önön szeretném, képviselő úr, számonkérni, ezt csak jelzem, hogy mi, vidéki képviselők ezt így éljük meg, nekünk ez a tapasztalatunk, sőt nagyon sok cigány származású ‑ nagyon sok cigány származású! ‑ honfitársunk minket keres meg utolsó mentsvárként, vagy a Magyar Önvédelmi Mozgalmat, annak érdekében, hogy a tehetetlen hatóságok után mi talán tudunk nekik segíteni, vagy valamilyen orvosságot nyújtani azokra a problémákra, amelyek ezeken a vidéki településeken sajnos nap mint nap jelen vannak, és azt gondolom, hogy addig jelen is lesznek, amíg nincs akarat ezeknek a felszámolására.

Ma itt sok szépet és jót hallottunk, én majd a gyakorlatra leszek kíváncsi, arra leszek kíváncsi, hogy a gyakorlatban hogyan sikerül ezt a droghasználatot visszaszorítani, hogyan sikerül azokat kiszorítani, mondjuk úgy, akik a boltocskázásból, a drogterjesztésből és a mai napig az uzsorázásból élnek, hiszen ez minden problémának az alapja, és ahogy Apáti képviselőtársam is elmondta, sajnos ezek a nyomortelepek, ezek a szegregátumok mind a vásárlói, mind pedig a terjesztői kört is mindig újra és újra ki fogják nevelni. Éppen ezért mi abban hiszünk, hogy példás büntetéssel kell példát statuálni, és egy életre el kell venni azoknak a kedvét attól, akik a saját nemzetiségű embertársaikat szeretnék elsősorban megkárosítani, mondjuk, ilyen pszichoaktív anyagokkal.

Azt gondolom tehát, hogy ha erről nem beszélünk, attól még ez a probléma van. Ezek olyan tabukérdések, amelyek más szájából vagy más frakciótól lehet, hogy nem fognak itt elhangzani, a Parlament falai között, mi viszont ugyanúgy, ahogy eddig is, ezután is szót fogunk ejteni erről a problémáról, és nagyon szeretnénk, hogyha ezek záros határidőn belül megoldódnának. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)