Gy. Németh Erzsébet (DK)

GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hát, nem ezzel próbáltam vagy nem ezzel kezdtem volna a mai felszólalásomat, de végigülve itt ezt a néhány órát, ha az ember csak a fideszes képviselőket hallgatja és főleg most a végén Mátrai képviselő asszonyt, akkor tulajdonképpen azt hihetnénk, hogy szinte minden rendben van. Soha nem született még annyi gyerek, mint most, noha soha nem kötöttek annyi házasságot a magyar emberek, mint amennyit most. És tulajdonképpen minden rendben van, hiszen ez a kormány az elmúlt tizenöt évben mindent a családok, mindent a gyerekek, mindent a férfiak és mindent a nők érdekében tett meg.

Csak sajnos, kedves képviselőtársaim, ez nem így van. Soha ennyire kevés gyerek nem született még, mint az önök tizenöt éves kormányzása alatt, soha ennyire kevés házasságot nem kötöttek a magyarok, mint az önök tizenöt éves kormányzása alatt, és azt gondolom ‑ ezt jó néhány ellenzéki képviselő ma már megfogalmazta ‑, hogy semmi másról nem szól ez a rapid alaptörvény-módosítás, mint hogy önök futnak azután, hogy végre utolérjék saját magukat.

Csak az a baj, kedves képviselőtársaim, ott a szemben lévő patkórészben, hogy van ez a mondás, hogy a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Kérem, vegyék tudomásul, és gondolkodjanak el azon, hogy az önök tizenöt éves kormányzása alatt hova jutott ez az ország.

És most néhány konkrét tételt ezzel kapcsolatban hadd mondjak! Jó néhányszor meghallgathattuk ma itt önöktől, hogy az alaptörvény-módosítás rögzíti, hogy a gyermekek testi, szellemi, erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemnek, valamint a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogának védelme olyan alapvető jog, amely más, az Alaptörvényben biztosított alapvető joghoz képest ‑ az élethez való jogot ide nem értve is ‑ kiemelt jelentőségű, és mint ilyen, ezzel arányos védelmet élvez.

Amikor én ezt elolvastam, akkor azt gondoltam, hogy hurrá, végre felébredt a kormány, és felébredt a fideszes többség, és végre érdemben kívánnak a gyermekek védelmében, nemcsak azok érdekében, akik családban élnek, hanem azok érdekében is, akik valamilyen intézményes ellátást kapnak ‑ hiszen az államra van bízva a nevelésük ‑, ezeknek a gyerekeknek a védelmében fognak önök nagyon fontos döntéseket hozni; különös tekintettel azokra a gyerekekre, akiknek a legnagyobb nehézséggel kell szembenézniük, hiszen gyermekotthonban élnek, vagy nevelőszülőknél élnek, vagy legyenek ők kórházban hagyott kisbabák vagy örökbe fogadható gyermekek, és az ő helyzetükkel szeretne foglalkozni a Fidesz.

Hollik képviselő úr március 4-én a Népjóléti Bizottság ülésén, amikor erről a kérdéskörről tárgyaltunk, hiszen a Demokratikus Koalíció nem először nyújtott be egy országgyűlési határozati javaslatot ezeknek a gyerekeknek az érdekében, a következőt mondta, és most engedjék meg, hogy idézzek. „Mint elhangzott, itt önök is voltak,” ‑ ezt mondja Hollik képviselő úr ‑ „hallhatták az államtitkár úrtól,” ‑ Takács államtitkár úrról van szó -– „hogy nagyon rövid időn belül egy komplex törvényjavaslatot fog benyújtani a kormány, ezért azt javaslom,” ‑ mondja Hollik képviselő úr ‑ „hogy várjuk be azt. Nem kell sokat várni, néhány nap múlva meg fog jelenni, és akkor azt értelemszerűen itt is” ‑ értsd: a Népjóléti Bizottság ülésén „meg tudjuk tárgyalni.”

Folytatja Hollik képviselő úr: „Én is egyetértek önnel,” ‑ velem ‑ „ez ne legyen pártpolitikai kérdés. Önök is majd azt módosíthatják, elmondhatják róla a véleményüket, elmondhatják, hogy azzal a komplex megoldási javaslattal elégedettek‑e vagy sem. De én azt gondolom,” ‑ mondja Hollik képviselő úr ‑ „érdemes azt bevárni, mert abban olyan konkrét lépések, konkrét intézkedések, konkrét programok lesznek, és azt gondolom, hogy értelmesebb inkább arról beszélgetnünk. Úgyhogy nem azért nem fogjuk most ezt itt tárgysorozatba venni,” ‑ értsd: a DK javaslatát ‑ „mi kormánypártiak, mert nem támogatjuk, hogy az üggyel foglalkozzunk, hanem éppen azért, hogy bevárjuk a kormányzati javaslatot, és utána akkor arról érdemben a javaslatokról tudjunk tárgyalni.” ‑ Így zárja Hollik képviselő úr a mondandóját.

Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Eltelt március 4‑e után néhány nap, és önök benyújtották ezt az alkotmánymódosítást, amiben egészen szemforgató módon azt gondolják, hogy azzal, hogy a gyülekezési jogot megtagadják a magyar embereknek kisebb és nagyobb csoportjaitól, majd ezzel önök meg fogják védeni a gyerekeket, meg fogják védeni azokat a gyerekeket, akiket az állam gondoskodására kénytelenek voltak, vagy bíztak a szüleik.

Én azt gondoltam, hogy esetleg önök megfogadják a szakmai szervezetek, a civilek, az ellenzéki politikusok, köztük a DK-nak a javaslatait, de megint nem ez történik. Önök semmi mással nem törődnek, csak azt gondolják, hogy alkotmánymódosítással – bocsánat, alaptörvény-módosítással ‑, illetve rendészeti eszközökkel lehet ezeket a kérdéseket rendezni.

A kegyelmi botrány kitörése megrázta az egész társadalmat. Iszonyú mélyen ment ez a magyar embereknek a lelkébe. Úgy látszik, önöket, a Fidesz-kormányt, a fideszes és KDNP-s képviselőket ez nem érintette meg. Létrehoztak olyan kényszerintézkedéseket, olyan intézkedéseket, amelyekkel ezeket az ügyeket nem lehet kezelni.

Több alkalommal nyújtottunk be országgyűlési határozati javaslatot, hogy megoldjuk ezeket az ügyeket. Ebből, engedjék meg, hogy néhányat felolvassak, itt elmondjak, melyekkel kapcsolatban önök még arra sem voltak hajlandóak, hogy ide, a tisztelt Ház elé engedjék. Leszavazták a szakbizottságban ezeket a javaslatokat, és leszavazták a Hende Csaba elnök úr által vezetett (Hende Csaba bólint.) ‑ bólogat is, hogy így történt ‑ Törvényalkotási Bizottságban.

Milyen javaslatokat tett a DK? Azt mondtuk, hogy a védőnői hálózatot adjuk vissza az önkormányzatoknak. Az elmúlt jó hosszú időszak bebizonyította, hogy sokkal jobb helyen voltak a védőnők, sokkal jobb helyen volt és jobban működött a védőnői hálózat a gyermekek védelme érdekében, mint az, hogy most önök ezt is központosították.

Szerettük volna, ha a gyermekvédelmi jelzőrendszert megerősítik szakértőkkel, olyan hozzáértő emberekkel, akik az első és legkisebb problémánál jelezni tudják, ha egy gyermeknek segítségre van szüksége; és ne kelljen egy gyereket sem szerető családból anyagi okok miatt kiemelni, de önök erre sem voltak hajlandóak.

Azt mondtuk, hogy újjá kell szervezni a nevelőszülői hálózatot, és ehhez forrásokat kell rendelni. Önök ezt is leszavazták. A családsegítő szolgálatokat szerettük volna, ha fejlesztik, hogy a legkisebb település közelében is elérhető legyen, hogyha egy családnak segítségre van szüksége. Ezt sem szavazták meg.

Azt mondtuk, hogy jól fizetett szakemberek kellenek ‑ ma már itt elhangzott ‑, iskolapszichológusok, logopédusok és egyéb segítő szakemberek, akik a gyermekeiknek segítenek az életben felnőni és eligazodni. Szerettük volna, hogy a szakellátási intézményeknek adjanak több forrást. Erre sem voltak hajlandóak.

Összesen 500 milliárd forint átcsoportosítását javasoltuk. Ebben benne lett volna azoknak a szociális dolgozóknak a jelentős béremelése is, akik a gyermekeinkkel foglalkoznak, de önök erre nem voltak hajlandók. Önök azt gondolják, hogy egy alkotmánymódosítással meg lehet oldani a magyar gyermekek helyzetét. Most lenne erre szükség, hogy segítsünk nekik, de önök nem teszik. Önök csak és kizárólag törvénymódosítással és különböző rendészeti eszközökkel kívánják ezeket a kérdéseket rendezni.

És akkor még két témáról, engedjék meg, hogy viszonylag gyorsan szóljak önöknek. Tényleg a könnyeimet törölgettem Simicskó képviselő úr vezérszónoki felszólalásán, amikor a készpénzről, a készpénz történelméről és ezekről a kérdésekről beszélt. Tényleg nem érzik ennek az egésznek az álságosságát? Önök alkotmányba emelik, Alaptörvénybe emelik a készpénz fogalmát, hogy a készpénzfizetésre lehetősége legyen, de nem segítenek azokon, akiknek ez mindennap probléma, hiszen ma már az átlagnyugdíj sem vehető fel ‑ hiszen 203 ezer vagy 204 ezer forintról beszélünk ‑ plusz banki költség nélkül, hiszen 150 ezer forint az a limit, amit ingyen ki lehet venni ‑ tehát nem kell érte fizetni ‑, és havonta kétszer lehet ezt kivenni egy bankautomatából.

(18.50)

De ugyanez a másik része, a minimálbér emelése: verik a mellüket, hogy mennyire megemelték a minimálbért ‑ jelzem csak nagyon zárójelben és csendesen, hogy ez is adóköteles önöknél ‑, de a minimálbér nettóját sem lehet kivenni a bankautomatából külön bankköltség nélkül. Hát, nem érzik a kettőnek az ellentétét, nem éreznek itt önök ellentétet?

Ha önöknek ennyire fontos a készpénzhasználat, és azt gondolom, hogy igen, legyen is fontos, akkor ebben miért nem hajlandók lépni? Szinte minden ellenzéki párt felhívta erre a figyelmüket. Egyszerűen nem értem, és nem találok más okot arra, hogy kizárólag csakis azért nem nyúlnak ehhez a 150 ezer forintos korláthoz, mert ezen is az önök által támogatott bankok nyerészkednek, a hatalmasok nyerészkednek, a hatalmasok gazdagodnak. Micsoda dolog az, hogy a legnagyobb magyar bank eléri a rekordnyereségét ebben az évben vagy ebben a negyedévben, közben meg ilyen bankköltségeket terhelnek át a magyarokra! Önök nem érzik, hogy itt valamit tenniük kéne? Kérdezem Répássy képviselő urat, gondolom, Hende úr is majd a zárszavában fog ezekre reagálni, mert nem hiszem, hogy ezt csak nekünk, ellenzéki képviselőknek mondják el a választók. Én bízom benne, hogy ezeket önöknek is elmondják, Mátrai képviselő asszony, Hende képviselő úr, Répássy államtitkár úr! Vagy akkor ingassa a fejét, Hende úr, ha önök ezekről nem tudnak, de szerintem jó párszor elmondtuk, tehát csak tudnak ezekről.

A másik kérdés, amiről még szeretnék beszélni, a kábítószer kérdése. Azt mondta Hollik úr, hogy micsoda dolog az, hogy a fővárosi önkormányzatnak drogstratégiája van, miért nem drogellenes stratégiája van. Hát, jó napot kívánok Hollik képviselő úrnak! Ki is nevezte át a magyar tűzoltókat katasztrófavédőknek? Akkor tehát a tűzoltók a katasztrófát védik, ha ezt a párhuzamot végiggondolom?

Szóval, az a baj, kedves képviselőtársaim, és nem akarom nagyon sokáig húzni itt az időt, hogy önök csak látszatcselekvést végeznek. Önöket igazából nem érdekli a magyar emberek, a magyar gyerekek sorsa. Önöknek semmi más nem fontos, mint hogy valamilyen érdeknek, a bankok érdekeinek, az új amerikai vezetés érdekeinek, az orosz érdekeknek feleljenek meg, és ezért képesek feláldozni Magyarországot. Ez egészen egyszerűen elfogadhatatlan! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK padsoraiból.)