Mátrai Márta (Fidesz)

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Fekete István kegyelemként kapta, s önmunkával tette még teljesebbé tehetségét. Tudta, amit a kor írói közül sokan elfelejtettek, hogy a művész elsősorban hírhozó, Isten követe, kapocs a szenvedő, sóvárgó, kereső emberiség és a létbe emelő, rá várakozó istenség között. Fekete István minden sorát Isten lehelete konzerválja.

A Kossuth-díjas Jókai Anna mondta e szavakat 2004. augusztus-14 én egy kis somogyi falu, Gölle templomában, Fekete István ravatalánál állva. A Magyar Írószövetség nevében búcsúzó írónő utalt a Zsellérek című regényre, valamint a múlt század ötvenes éveiben indexre tett, tiltott olvasmányokra, amelyekben Fekete István úgy ítéli el az erőszakos, gyilkosságba torkolló bolsevik kezdeményezéseket, hogy az akkor fennálló társadalmi igazságtalanságokat nem eszményíti: elítéli a szélhámosokat, a születési kiváltságaikból hasznot húzókat, illúzió nélkül láttatja a háború borzalmait, a felelőtlenül játszadozók gyufajátékát, amiből aztán világégés kerekedik. De világosan megüzeni: a rosszat egy másik rosszal nem lehet legyőzni, csak az egymás sorsában osztozó, Krisztus-alapú szeretet bírhatja le a gonoszt.

A hatalom ugyanis megpróbálta eltüntetni Fekete Istvánt 1946-ban. Összeverték az ávósok, szétrugdosták a veséjét, egy katonai kocsiból a János Kórház mellett dobták ki. Két járókelő találta meg, úgy került a műtőasztalra, különben rég meghalt volna. Eszméletlen férjét őrző feleségét civil ruhás ávósok keresték fel a kórházban, és arra kényszerítették, ha nem akarja, hogy az egész családdal elbánjanak, akkor hazudjon, mondja azt, férje rablótámadás áldozata lett. Ezt a hírt kürtölte szét a rádió is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miért emlékeztetek erre? Miért idézem mindezeket? Azért, mert Fekete István Jókai Mór után a második legolvasottabb magyar írónk, hiszen több mint tízmillió eladott példányszámot, tucatnyi idegen nyelvű fordítást említ a statisztika. Sokkal inkább azért irányítom rá a fényt, hogy felhívjam a figyelmet a 125 évvel ezelőtt, 1900. január 25-én született író és mezőgazdász életművére, irodalmi teljesítményére, amely a mai napig nem került be az irodalmi kánonba. Ez pedig nagy felelősségünk.

Maga írta: „Az idő múlhat, a szépség és a jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el.” Ifjúsági írónak tekintették, pedig jóval több volt annál. Azért lett az állatokról szóló történetek írója, mert nem volt hajlandó behódolni a rendszernek, nem volt hajlandó úgynevezett vonalas könyveket alkotni, ahogy számos kortársa tette.

A kommunisták nem elégedtek meg azzal, hogy a Zsellérek című műve miatt összeverték, és fél szemére megvakították Fekete Istvánt; mindent elkövettek azért, hogy kiretusálják nevét és alakját a magyar irodalom történetéből. Vuk, Kele, Csí, Lutra, Hú, Bogáncs, A koppányi aga testamentuma, Tüskevár, Téli berek, Ballagó idő, Tíz szál gyertya, Köd ‑ néhány mű a szellemi örökségéből.

Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, sokuk előtt ismertek e regény- és novellakötetcímek, s A bereki ember című, négy éve született dokumentumfilm, amely visszaadta a mélyen vallásos, katolikus Fekete István becsületét. E dokumentumfilm hitelesen ábrázolja, hogy Fekete István, akinek dédnagybátyja volt Damjanich János tábornok, spirituális kapcsolatban állt a természettel.

Sok időt szentelt arra, hogy megfigyelje az állatok viselkedését; emellett persze vadász is volt, de a legtöbbet a szemével vadászott a természetben. Így vetette papírra: „Kerestem az utat, a patakot, a nádast, a cserszagú erdőt… és közben megtaláltam a Hazámat.”

Hiszem, hogy aki Fekete-műveket olvas, előbb-utóbb visszatér a természetbe: kézen fogja gyermekét, unokáját, keresztfiát vagy keresztlányát, hogy bebarangolja a tájat. Izgalmas történetekkel, becsületes és tisztességes hősökkel találkozhatnak a diákok az író műveiben, hiszen bennük van az öröm, a bánat, a szeretet és a harag is. Ezekben a könyvekben nem csalódunk, mert feltárul bennük az igazságérzet, a tiszta emberség, a becsület és az éber képzelet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A digitális tartalmak térnyerésével kevesebb könyvet olvasnak a diákok. Ezért is örülök annak, hogy a 125. születési évforduló már most sokakat lázba hozott, hiszen események sora idézi Fekete István alakját, műveit, ember- és állathőseit. Gondolok akár a nevét őrző intézményekre, társaságokra, közösségekre, a közmédiára vagy éppen az ország 17 Fekete István-emlékhelyére. Lassan kifutok az időből, de még egy perc, elnök úr. Köszönöm.

Javaslom, legyünk mindannyian e nemes mozgalom elszánt ügygazdái, hiszen miközben egy kiemelkedő írói életművet népszerűsítünk, a mi lelkünk is nemesedik. „Nézem a sötétséget, de látom a csillagokat.” Ezt Fekete István írta; ő hagyta ránk e gondolatot. És végezetül a XXI. század kíméletlen, szellemi harc között élő, fogyasztásra berendezkedett, komfortzónájából nehezen kimozduló emberét arra biztatja: nem lehet olyan sötét, hogy ne keressük a felhők mögött a csillagok rezzenéstelen fényességét. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)