Dr. Simicskó István (KDNP)

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Három évvel ezelőtt az orosz hadsereg megtámadta Ukrajnát. Kezdetét vette egy szörnyű testvérháború, mondhatnánk azt is, hogy ismét egy szörnyű testvérháború ‑ utalva a kilencvenes évek délszláv háborújára ,- de nyilván a történelem folyamán mindig voltak testvérháborúk sajnos, sőt Káin és Ábel esetéből tudjuk, hogy milyen kegyetlen és elítélendő az ilyen, ettől függetlenül ismétli önmagát a történelem számos esetben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen, persze voltak előzményei ennek a háborúnak: utalnék 2014-re, Krím annektálására vagy akár az ukrajnai oktatási törvény módosítására, vagy akár az ukrán elnökválasztások körüli hercehurcákra, külföldi befolyásolási akciókra, a Majdanra, Ukrajna NATO-tagságának a kérdéskörére is, de számos tényező volt még, ami a három évvel ezelőtti háború előtt történt. De egy biztos, egy tény, hogy pont három éve ezen a napon orosz csapatok vonultak be Ukrajna területére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Három év nyilván nagy idő. Távol álljon tőlem, hogy egy teljes összegzést adjak, hogy mi történt valójában, milyen veszteségek, milyen tapasztalatok érték a világot ennek köszönhetően. Egyet mindenképpen célszerű leszögeznünk, hogy Magyarország, a magyar kormány mindvégig a béke pártján állt, és most is a béke pártján áll.

Engedjék meg, hogy röviden néhány dolgot említsek még, mégpedig a hadban lévő felekről, hiszen Oroszország a világ második legerősebb hadseregével rendelkezik, a legnagyobb nukleáris arzenállal rendelkezik, óriási anyagi tartalékokkal, erőforrásokkal és több mint 1,7 millió négyzetkilométernyi területtel. Óriási országról van tehát szó. Ukrajna a háború elején durván 600 ezer négyzetkilométer területtel rendelkezett, és korántsem rendelkezett akkora erőforrásokkal, mint Oroszország. Most is így van ez, nem egy súlycsoportban vannak; ha ezt így megfogalmazhatom a küzdősportok nyelvén.

Ettől függetlenül senki sem gondolta volna, vagy legalábbis nagyon kevesen gondolták azt, hogy három év eltelik, és Ukrajna még mindig helytáll. Igaz, területének elveszítette közel húsz százalékát, de mégiscsak az ukrán nép hősiesen küzd. Egy biztos, hogy az anyagcentrikus hadviselés jobban kedvez az erősebbnek, tehát Oroszországnak, ezt láthatjuk. A felőrlő taktika ereje és a területek elfoglalásának a kérdésköre azt igazolja vissza, hogy nem eredménytelen az orosz hadigépezet, sőt.

A veszteségekről néhány szót hadd említsek meg! Sok ezer, sok százezer halott, sok százezer sebesült, árvák, özvegyek, elpusztított épületek, gyárak, hidak, templomok, családi házak, szörnyű tragédiák és pusztítás. Egyetlenegy nyertese van ennek a háborúnak, ezt szerintem mindenki tudja, ez nem más, mint a hadiipar. Senki sem nyertese az öldöklésnek, és mindenhol vannak veszteségek.

Érdemes talán így három év távlatából megnézni, hogy az Európai Unió, Brüsszel mit tett, illetve mit tehetett volna azért, hogy ez a háború elkerülhető legyen, azért, hogy ez a háború mielőbb befejeződjön. Utalnék arra, hiszen nemzetközi szervezetek is kaphatnak béke-Nobel-díjat, hogy 2012-ben az Európai Unió is megkapta. Valószínűleg ma már nem kapná meg, hiszen nem láttunk semmilyen olyan törekvést, lényeges döntést annak érdekében, hogy ezt a háborút befagyasszák, és mielőbb befejeződjön az öldöklés. Semmilyen kezdeményezés, továbbra is ugyanazt a nótát fújják, mint ahogy egyébként láttuk az elmúlt évek kudarcsorozatát akár a migráció kezelésében, akár a Covid-járvány kezelésében. A háborúra adott válaszok, az értelmetlen szankciók is az Európai Uniónak, az Európai Unió tagországainak okoztak nehézségeket, inflációt és sok-sok minden mást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy biztos, hogy most már csak egy fontos támadást kell végrehajtani Trump elnökkel közösen, ez pedig a béke irányába tett támadás. Mielőbb legyen béke az orosz-ukrán fronton! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)