Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Az elmúlt években nem vett részt itt a magyar Országgyűlés munkájában. Tudjuk be ennek azt, hogy nincs tisztában azzal, hogy ez a kormánytöbbség mennyi olyan intézkedést fogadott el, amely mindig a kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket segítette (Kálmán Olga: Sikerült?), segítette akár a bántalmazott nőket, gyermekeket; mindenkit, akit erőszak ér. Mi ebben nulla toleranciát hirdettünk, és nemcsak a szavak szintjén, mint ahogy azt önök teszik, hanem a tettek szintjén mindig odaálltunk azok mellé, akik bármikor bántalmazást, erőszakot szenvednek el, akik kitaszítottságban vannak.

Tudja, tisztelt képviselő asszony, sok mindenről szavaztunk az elmúlt években itt a parlamentben. Engedje meg, hogy felidézzem önnek! Például bevezettük a kapcsolati erőszakot mint új bűncselekménytípust. Akik ön körül ülnek, ön szerint ezt megszavazták? Nem. Akik önnel szemben ülnek, akiket ön vádolt, akikre mindenféle igaztalan dolgokat mondott, hogy nem figyelnek oda ezekre az esetekre, mi megszavaztuk? Mi megszavaztuk. Ez a különbség kettőnk között, tisztelt képviselő asszony!

Amikor a szociális törvénybe beemeltük a titkos menedékházaknak a létrehozatalát, önök ott a baloldalon ezt a törvényt megszavazták? Nem szavazták meg. Mi ezen az oldalon megszavaztuk, és létrehoztuk törvényi szinten, a szociális törvény szintjén a titkos menedékházakat? Igen. Ha ön kritikával illet valakit, hogy itt a parlamentben az elmúlt években nem volt érzékeny ezen kérdésekre, ha ön kritikával illet valakit, hogy a napi politikai tyúklépésszerű gondolkodás felülírta azt, hogy segítsünk sok száz édesanyának és még több gyermeknek, akkor ezt a kritikát az ön körül ülőknek mondja el, akik ezeket nem szavazták meg, akár nőként is, mint Vadai Ágnesnek vagy másoknak, akik ön körül nem támogatták ezeket a javaslatokat. Hosszú a lista, fel tudnám önnek sorolni, mind ott ülnek önök körül. Ők vegyék magukra azt, amit ön mondott, mert azt hiszem, hogy ők voltak némák, vagy ők voltak azok, akik ezekben az ügyekben nem léptek előre.

Tudja, tisztelt képviselő asszony, hogy hány krízisközpont volt, amikor elkezdtük a kormányzásunkat? 12. És mennyi van most? 20. Tudja, mennyi félutas ház volt akkor, amikor elkezdtük a kormányzásunkat? 4. És tudja, mennyi van most? 21. A titkos menedékházakat... (Dr. Cseh Katalin: Tudja, hány nő hal meg? Minden héten egy… ‑ Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Nyugodj már meg! ‑ Nyugalom!) Tisztelt Képviselő Asszony! Én önt végighallgattam. (Sebők Éva: Csak ne az ön lánya…) Sértő dolgokat... (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Nyugalom!) Sértő dolgokat mondtak mindnyájan, de végighallgattuk önöket a téma iránti tiszteletből; nem az önök retorikája iránti tiszteletből, hanem azért, mert itt komoly ügyről van szó. Komoly ügyről, hiszen nem tudjuk, hogy melyikünknek az ismerőse kerül valamikor ilyen helyzetbe, és azt szeretnénk, ha biztonságban érezhetné magát Magyarországon, ha nem lenne kitéve semmilyen erőszaknak, sem kapcsolati erőszaknak, sem migránserőszaknak, semmilyen erőszaknak nem lenne kitéve.

Ezért nem kiabáltunk be, mert ez egy fontos kérdés. Önöknek ez egy sima politikai kérdés, amit arra használnak, hogy a kormányt támadják, és nem arra használják, hogy az embereknek segítsenek, mert akkor elismernék azt, hogy lett 8 titkos menedékház; elismernék azt, hogy létrejöttek kríziskezelő ambulanciák; hogy vannak olyan helyek, ahova be lehet menni rövid távon, pár hétre, amikor a krízishelyzetet kezelni kell. Van középtávú, több hónapra igénybe vehető szolgáltatás, és van hosszú távú félutasház, amelyik segít annak, akit ki kellett menekíteni egy ilyen környezetből; segít abban, hogy egy másik helyen vissza tudjon illeszkedni a társadalomba, és ne legyen kitéve annak az embernek, aki korábban erőszakoskodott vele szemben. Az áldozatok megsegítésére megnégyszereztük a forrásokat, tisztelt képviselő asszony, és nyilván az a tervünk, hogy ezt a későbbiekben tovább fogjuk növelni, évről évre, tisztelt képviselő asszony.

Ma az áldozatsegítő központokban 17 helyre lehet bemenni, és éves szinten tízezres nagyságrendben beszélhetünk olyan emberekről, akik ezt a szolgáltatást igénybe veszik. Közösen előrelépésnek tarthatnánk, hogy tízezres nagyságrendben, éves szinten körülbelül 30 ezer esetben tud ez segítséget nyújtani.

(15.40)

Ezek az áldozatsegítő központok és a négy áldozatsegítő pont (Sebők Éva közbeszól.), ami összesen 21 hely, nem volt korábban adott, most végre adott. Miért nem arról beszélünk, hogy erre hívjuk fel közösen a figyelmét azoknak, akik ilyen helyzetben vannak?! Nagy örömmel látom, hogy az ilyen híreknél a cikkek végén szerencsére már ott van egy-egy figyelemfelhívás, hogy az áldozatsegítő központhoz lehet fordulni. Az újságírók meg tudták tenni azt, amit itt, a parlamentben ön miért nem akar megtenni, hogy együtt hívjuk fel a figyelmet, hogy ez egy olyan lehetőség, amiben segíteni lehet ilyen embereknek. Mert minden kiszolgáltatott embernek segíteni kell, nem tudhatjuk, melyikünk gyermeke, ismerőse, bárkije kerül ilyen helyzetbe, és akkor fontos, hogy segítséget kaphasson.

Ha azt nézzük, hogy az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonos Szolgálatnál egy év alatt körülbelül 400 nő és 750 gyermek elhelyezését tudták koordinálni, hogy őket kimenekítsék abból a helyzetből, ami tarthatatlan, amikor valaki nem emberként viselkedik azzal, akit a leginkább védenie, tisztelnie és segítenie kellene. Ezeket meg tudtuk tenni, és az a célunk, hogy minden ilyen esetet megelőzzünk, ebben önnek igaza van. A rendőrség elismerte, hogy hibázott, minden megszüntetett ügyet átvizsgál, hogy követett‑e máshol is hibát, hogy ilyen ne történjen meg, de ennek a törvényi alapjait az elmúlt években itt mi megteremtettük, az önök szavazatai nélkül sajnos. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)