Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Talán bölcs dolog a világ gondjaival, de ildomosabb hazánkéval foglalkozni. Éppen ezért én, ha lehet, áttekernék azokon a részeken, hogy mit remélhet vagy várhat hazánk Trumptól, Sorostól vagy a brüsszeli ügynököktől, álnokoktól. Merthogy valójában az történt, hogy ön most a Magyar Közlönyt megszégyenítő módon felsorolta, hogy milyen intézkedéseket hoztak, viszont az ön Magyar Közlönyéből a magyar valóságnak egy nagyon fontos szelete és az erre adandó válasz hiányzott, ez pedig nem más, mint a közbiztonság helyzete.

Miniszterelnök Úr! Talán már észlelte ön azt, hogy Magyarországon nem az elmúlt hetekben, hónapokban, hanem lassan az elmúlt pár évben drogjárvány van kibontakozóban, és teljes mértékben tombol, legfőképp a szegény vidéki településeken. Ez a drogjárvány sakkban tartja a vidéki lakosságot. Ön azt ígérte, hogy ez ellen egy szigorú fellépés lesz.

Az egyik legnagyobb probléma azzal, tisztelt miniszterelnök úr, hogy erre alapoz, hogy elmaradásban vannak. Több évnyi mulasztásban vannak, köszönhetően az ön belügyminiszterének, hiszen ez a probléma nem a múlt héten, nem az elmúlt hónapban, hanem évekkel ezelőtt kezdődött, és az ütemtévesztésnek köszönhetően Magyarország vidéki lakosságának jó részét mérgezi a drog.

Olyan helyzetben van most a közbiztonság, javarészt azért, mert a tisztességesen, becsületesen dolgozó rendőrök nem kapnak kellő segítséget, erősítést maguk mellé, nincs kellő számú rendőr vidéken. Ki kell mondani, be kell látni, a számok igazolják: 10-15 százaléknyi körzeti megbízotti iroda üresen áll, hiány van körzeti megbízottakból. Heves megyében, Nógrád megyében, Jász-Nagykun-Szolnok megyében egyes körzeti megbízottaknak több mint kétezer főért kell felelnie és tartania helyben a rendet. Ez kifejezetten az önök elmúlt évének a felelőssége.

Én azért gondolom úgy, hogy önöktől nem várhatunk érdemi megoldást erre, mert egyrészt későn fognak hozzá, másrészről itt volt a lehetősége Pintér Sándor miniszter úrnak, hogy ezzel érdemben foglalkozzon. Mondjuk úgy, hogy kevés olyan dolog volt, ami olajozottan működött az ő idejében, de azok közül mindegyik titkosítva van.

(13.50)

Ez viszont a mostani problémát nem oldotta meg: nem adott választ arra, hogy hiány van a rendőrségen; nem adott választ arra, hogy miért nem léptek föl az elmúlt években a drogterjesztőkkel szemben.

Sőt, én önökből azt is kinézem, és ne haragudjon, hogy így kell mondanom, de mégiscsak önök voltak azok, akik az elmúlt időszakban 2300, nagyon súlyos bűncselekményért elítélt embercsempészt szabadon engedtek. Önök voltak azok, akik 130 rendőrségi épületet bezártak. Önök voltak azok, akik letelepedésikötvény-program keretében szinte ellenőrzés nélkül nemzetbiztonsági kockázattal járó embereket engedtek hazánkra és Európára. Így hát önöktől nem várhatjuk el azt, hogy ezt a problémát most meg fogják oldani.

Maradjunk annyiban, ha első lépésként valamit a Magyar Közlönyben rögzíteniük kell, az az, hogy a rendőrség létszámát megemelik, a rendőrök sokkal nagyobb megbecsülést kapnak, és minden vidéki településre legalább duplaannyi rendőr jut, hogy a közbiztonságot fenn lehessen tartani.

Ami a gazdaságot illeti, tisztelt miniszterelnök úr, ott is azért van kritika bőséggel, hiszen azt látjuk, hogy önök egy gazdasági felemelkedésről beszélnek, és javarészt az elmondott intézkedések már a múlt évet illetik. De a múlt évben, úgy tűnik, hogy nem jöttek be az eredmények, és annak ellenére sem működik semmi, hogy önök egy repülőrajtot hirdettek, amely igencsak szárnyaszegett lett az elmúlt hetekben, hónapokban; az eredmények az elmúlt év végén elmaradtak, sőt év elejére odajutottunk, hogy az önök által letepert, földre küldött, legyőzött infláció ismételten lábra kapott. Én azt szeretném önöknek üzenni, hogy egy olyan árstop stílusú árkontrolltól, amit bevezettek, egy valódi kommunista intézkedéstől tartózkodjanak, ez nem való Magyarországra, ez nem szül jót. Ha önök az árstoppal meghúzzák valahol a zsinórokat, egy másik helyen kell beavatkozni, majd megint egy másik helyen kell beavatkozni. Ez a magyar piacgazdasághoz, a gazdaság kiszámítható működéséhez nem való. Az árstopokat maguk mögött kell hagyniuk, ezt a kommunista jellegű intézkedést a gazdaságpolitikából ki kell rekeszteni.

De meg kell azt is vizsgálni, tisztelt miniszterelnök úr, hogy honnan lesz Magyarországnak pénze arra, amit elterveztek, hiszen látható, az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy amit önök az akkumulátorgyárakra, az akkumulátortechnológiára, futóhomokra építettek, az bedőlni látszik. Önök állami pénzeket adnak olyan munkahelyek létrehozására, amelyek sokszor 60 millió forintba kerülnek, amelyre később migránsmunkások érkeznek az országba. Ezek az akkumulátorgyárak nemcsak hogy bajban lesznek világszinten ‑ köztük Magyarországon is ‑, de az eredménye az lesz, hogy mágnesként fogják vonzani ezeket az idegen dolgozókat, akik el fogják venni a magyar emberek munkáját, vagy mivel alacsony bérért dolgoznak, alacsonyan tartják a magyar munkaerő bérét. Ez az egyik tragédia, ami ellen tenni kell valamit. Én azt javaslom önöknek, hogy a Nyugatnak ezt a szolgalelkű majmolását, ami az akkumulátoros autókkal és ennek a támogatásával kapcsolatos, hagyjuk magunk mögött, nézzük a realitásokat. Az akkumulátoripar lehet az önök német barátai szerint a jövő, a magyar ember és a józan ész szerint ez bizonyosan nem a jövő lesz.

Ami pedig a csodafegyvereket illeti: itt mindig azt látjuk, hogy Nagy Márton azt a feladatot kapja, hogy valami csodafegyvert előrántson a kalapból. Úgy tűnik, ilyen volt a munkáshitel is. A munkáshiteltől legfeljebb azt lehet elvárni vagy azt lehet remélni, hogy ebből a fiatalok vesznek használt BMW-t. Aztán ezzel nem a fiatalok járnak jól, hanem legfeljebb az Unix vagy a Bárdi Autó, amelyek a szervizelés költségére fognak költeni (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van!), illetve lenyúlják ezt a pénzt. Ebből gazdasági növekedést nem lehet elérni. De értem én Nagy Márton miniszter úr hozzáállását és a feladatát, az a feladata, hogy kitaláljon mindig valami újat, mert egyébként mondhatja magáról, mint ahogyan a Macskafogóban is mondták, hogy ki kellene találni valami újat, mert a végén mehetünk vissza a balettba ugrálni. A csodafegyverek helyett, tisztelt miniszterelnök úr, alapos felülvizsgálatra szorul az önök gazdaságpolitikája, mert ahova lépnek, ahova tesznek, folyamatos károk keletkeznek.

És beszéljünk őszintén az szja-mentességről. (Nacsa Lőrinc: Nem támogatja?) Itt világosan kell fogalmazni: azok a családok, amelyek azt a feladatot vállalják, amelyek azt a csodát megélik, hogy gyermekük lesz, lesz kettő, három, négy, és valóban azok a szülők, azok az anyukák, akik egy ilyen nagy cselekedetet tesznek, megérdemlik a támogatást. De beszéljünk azokról is, a családnak azokról a tagjairól, akik nem az anyukák, hanem az apukák. Vagyunk szerintem páran itt modern férfiak (Moraj a kormánypártok soraiban.), olyanok, akik a családnak az életében kicsivel többel vesznek részt, mint a szüleink vettek részt. Mi magunk a gyermekek gondozásában, a hétköznapi munkában részt veszünk. Vannak olyan férfiak, akik azzal segítik a családot ‑ nagyon helyesen, és szerintem ez a követendő ‑, hogy a hölgyek terhét csökkentik azzal, hogy magukra vállalják mindazt, ami korábban szinte a hölgyeknek volt a kötelezettsége. Én úgy gondolom, valami igazságot ebben tenni kell, nem a hölgyek, hanem a családok szintjén kell szja-kedvezményekben gondolkozni. Nem az anyák, hanem a családok lehetnek a legjobb célpontjai ennek. Önök úgy fogalmaztak mindvégig, hogy a feleségek számára, a nők számára áll rendelkezésre. (Orbán Viktor: Nem!) Mi azt szeretnénk, hogy valamennyi család számára rendelkezésre álljon. Miniszterelnök Úr! Akkor ebben tisztán kell beszélni, és tisztába kell tenni ezeket a tényeket!

És engedje meg, hogy még egy dolgot idehozzak, hiszen a férfitársainknak ezzel is tartozunk, igazságtétellel. Örömteli, hogy a hölgyeknek megadatott az a lehetőség, hogy 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonulhassanak. (Nacsa Lőrinc: Meg se szavaztátok!) Mi nem kérünk kevesebbet, mint hogy a férfitársaink is megkaphassák ezt. Én ezt már önnek mondtam, javasoltam, a Jobbik mindvégig javasolta önnek, hogy a férfiaknak is adjuk meg a lehetőséget, hogy 40 ledolgozott év után nyugdíjba vonulhassanak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A kormány egyik legnagyobb adóssága, ez lenne a közös felelősségünk, hogy ezt megtegyük, hogy a családok valóban egyről a kettőre léphessenek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)