Gréczy Zsolt (DK)

GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Alelnök Úr! Itt az elmúlt, most már egy órában dicshimnuszokat hallhattunk arról, hogy milyen fantasztikus állapotban van az ország pénzügyi helyzete, és milyen bravúrokat hajtott végre a jegybank, csak éppen a valóság egészen mást mutat. Többek között azért is mutat mást, merthogy még nincs egy éve, hogy Matolcsy György például élesen bírálta az Orbán-kormányt és a jelenlegi gazdasági minisztert is, akiről szó szerint azt mondta, hogy ki kellett tenni a jegybankból, mert annyira pocsék volt a munkája, és kifejezetten ártott az országnak, mondta ezt az Orbán-kormány mostani gazdasági miniszteréről, és ennek még nincs egy éve.

Amikor a jegybank teljesítményéről beszélünk, és lejár Matolcsy György mandátuma, akkor egy kicsit muszáj beszélni erről az egész korszakról, hogy mit köszönhetünk Matolcsy Györgynek és munkatársainak, illetve neki személy szerint. Azt kell hogy mondjam, Matolcsy Györgynek az elmúlt több mint harminc évben három pártot is sikerült meggyőznie arról, hogy az ő gazdasági elképzelései segítik majd az országot: az első a Magyar Szocialista Munkáspárt volt, a második a Magyar Demokrata Fórum, a harmadik pedig a Fidesz. Valahogy mindegyik párt úgy gondolta, hogy majd Matolcsy György lesz a gazdasági problémákra a megoldás.

Ehhez képest azt kell hogy mondjam, az eredmények inkább lesújtók, és bizony sokszor átszőtte a korrupció, a következetlenség. Ha a jegybanknak azok a legfontosabb működési elvárásai, hogy alacsonyan tartsa az inflációt és erősítse a forint értékét, akkor azt kell hogy mondjam, mind a kettőben megbukott a jegybank, hiszen olyanra még nem volt példa az elmúlt harminc évben, hogy egész Európában a magyar infláció volt a legmagasabb. Európa-rekorder volt a magyar infláció. Ezt a szégyent akkor sem lehet eltüntetni, hogyha itt most a fideszes képviselők megköszönik ezt az Európa-rekord inflációt is a jegybank elnökének, mondván, hogy milyen fantasztikus munkát végzett. Emlékszem arra is, amikor még 2010 előtt elérte a 300 forintot egy euró értéke. Most nagyjából 410-415 forintnál tartunk. Hogy ez mekkora veszteségeket okozott az országnak meg a magyar embereknek, azt lassan kiszámolni sem tudjuk.

De Matolcsy György tevékenységéhez hozzátartozott a számmisztika is, amikor elmondta, hogy a nyolcas számnak milyen jelentősége van. Mintha éppen foxtrottot akartunk volna táncolni, ott kell nyolcat lépni, és nagyon kell figyelni arra, hogy a nyolc mindig kijöjjön. Egyébként az ő tevékenységéhez tartozik az is, hogy forintszázmilliárdok vesztették el közpénzjellegüket, hiszen alapítványokba mentette ki a magyar adófizetők pénzét a jegybank. Ezen alapítványok környékén azért rendszeresen felbukkant a jegybankelnök fia is, akinek legendás dubaji beruházásairól és legendás autóparkjáról ‑ ha jól emlékszem, Ferrarik, Porschék és egyebek ‑ nehezen tudom elképzelni, hogy ezek az üzleti vállalkozások semmiféle összefüggésben ne lettek volna a jegybank napi működésével.

Azt sem szabad eltitkolni, hogy az elmúlt években belháborúk fémjelezték az Orbán-kormány és a jegybank viszonyát. Ennek többek között az is az oka, hogy még csak véletlenül sem törekedett arra az Orbán-kormány, hogy a jegybank függetlenségét valamilyen módon deklarálja. Semmi más nem történt, mint a saját miniszteréből csinált jegybankelnököt. Erre korábban nem volt példa, az adott kormányok erre azért kínosan ügyeltek.

Az, hogy milyen gazdaságpolitikát folytatott az Orbán-kormány és ezen belül a jegybank, ez ügyben érdemes időnként, gondolom, meghallgatni Bod Péter Ákost is, aki szintén volt pénzügyminiszter és jegybankelnök, és igen éles szavakkal bírálta az Orbán-kormány ez ügyben mutatott tevékenységét, pedig Bod Péter Ákos, emlékszem, egy elvesztett első választási forduló után egy rövid két hétre még a Fidesznek miniszterelnök-jelöltje is lett.

Aztán muszáj arról is beszélni, hogy éppen olyan helyzetben van az ország, amikor nagyjából 400 milliárd forint összegtől örökre eleshet Magyarország ‑ uniós forrásról beszélek. Ez a 400 milliárd forint folyó áron körülbelül annyi, amennyit még Gyurcsány Ferenc egy utolsó tárgyalási fordulóban szerzett az országnak. Az egymilliárd euró volt, akkor az nyilván kevesebbet ért forintban, de most már ez is több mint 400 milliárd forint. Ez az összeg is éppen elveszni készül.

Ezenkívül nem nagyon találunk olyan adatot, sőt gyakorlatilag egyet sem, aminek az ára ne emelkedett volna az elmúlt évtizedekben, az elmúlt másfél évtizedben. Hozzá kell tennem, hogy az ország eladósodott, forintra átszámítva nagyon jelentősen eladósodott. Hatalmas kamatokat fizetünk azokért a hitelekért, amelyeket az Orbán-kormány felvett.

Aztán amikor önök megünneplik az infláció csökkentését, akkor csak mindig azt felejtik el hozzátenni, hogy az infláció csökkentése nem azt jelenti, hogy valaminek csökkent volna az ára. Tehát a kenyér, a hús, a tej, a gyümölcs ára semmit nem csökkent az elmúlt két évben ahhoz az Európa-rekord inflációhoz képest, legfeljebb alacsonyabb mértékben nőtt tovább ezeknek az ára. Ha megnézik a friss élelmiszer-inflációs adatokat, 40-50-70 százalékos áremelkedések vannak csak idén, és akkor ez még az Európa-rekorder inflációhoz képest is elkeserítő.

Azt kell hogy mondjam, azért van bajban többek között az ország, mert üres a kassza. A költségvetés meglehetősen sanyarú állapotban van, hatalmas az adósságszolgálat, és most éppen megint adóemelésekre készül az Orbán-kormány: jövedékiadó-emelés, benzin, gépjármű, és így tovább, és így tovább. Ezek január 1-jétől tovább fogják sújtani a magyar adófizetőket, és miután minden összefügg ez ügyben a szállítással, tehát minden, ami a szállítással összefügg, annak az ára emelkedni fog, többek között az élelmiszer ára is emelkedni fog.

Tehát amikor önök azt mondják, éppen megköszönik egymásnak, kormány és jegybank a fantasztikus együttműködést, akkor hadd idézzem már magát Matolcsy Györgyöt tíz hónappal ezelőttről: „Az infláció megeszi a növekedést, az inflációt gerjeszti és fűti a költségvetési deficit, az államadósságot fűti a gazdaságpolitika és a költségvetési deficit” ‑ tehát bírálja az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját. „Nem szakadhat el jelentősen egy ország makrogazdasági helyzete a termelékenységi szintjétől és a versenyképességi szintjétől.”

És hogy mit gondolt Nagy Mártonról: „Rosszulesik, hogy egy volt kollégánk, egy volt alelnök vezeti ezeket a támadásokat a jegybank ellen.” Tehát a kormány támadja a jegybankot. „2020 közepén ki kellett tennünk a jegybankból Nagy Mártont, mert ‑ ahogy a miniszterelnöknek elmondtam ‑ jelentős szakmai hibákat vétett, elfogadhatatlan volt a vezetési stílusa, és a jegybank működésével ellentétes működést mutatott.”

(10.10)

Ha erre a fantasztikus gazdaságpolitikára, a kormány és a jegybank kiváló együttműködésére utalnak ezek a szavak, akkor én ezen erősen csodálkoznék. Lehet, hogy összefüggés van azzal, hogy Matolcsy György mandátumát nem kívánta az Orbán-kormány tovább meghosszabbítani, ezért Matolcsy György úgy gondolta, hogy most már elengedhet egy őszinteségi rohamot, amiben elismeri, hogy az Orbán-kormány gazdaságpolitikája zsákutcába vitte ezt az országot.

Arra is szeretnék még kitérni egypár mondat erejéig, hogy önök rendszeresen elmondják, mekkora válságot és nehézséget okoz a háború és a Covid, hogy a válságban ezeknek része van. Ez kétségkívül, bizonyára így van, ezt senki nem vitatja, csak amikor 2008-ban ennél sokkal nagyobb gazdasági válság zúdult az országra és általában a világra, akkor ezt az engedékenységet, hogy bizony 2008-ban az akkori kormány mozgásterét jelentősen csökkentette a világgazdasági válság, ezt a fajta rugalmasságot vagy megértést, toleranciát nem lehetett tapasztalni. Tehát ha egy előző kormányt a 2010 előtti időből egy válság sújt ‑ nem a Gyurcsány-kormány döntötte be a Lehman Brotherst ‑, akkor természetesen a kormány a hibás, ha pedig éppen a magyar pénzügypolitika, a magyar költségvetés és a magyar nemzeti valuta drámai helyzetben van, akkor mindenki hibás, a Covid, a háború, olajárrobbanás, meg mindenki más. Én azt gondolom, hogy ez ügyben egy kicsit lehetnének méltányosabbak, ha már ezeket az elemzéseket el kell végezni.

Végül azt hadd tegyem még hozzá, hogy most is meghallgattuk ugyan, hogy azok a gazdaságpolitikai lépések, amelyeket idén meghoztak, majd jövőre éreztetik a pozitív hatásukat, de én emlékszem még a tavalyi vitára, amikor ugyanezt elmondták idénre, és a helyzet csak rosszabb lett. Tehát gyakorlatilag önök úgy fognak elfogadni egy költségvetést a parlamentben két nap múlva, hogy azoknak a számai már a benyújtásuk pillanatában sem feleltek meg a valóságnak, és ezeket önök pontosan ugyanolyan jól tudják, mint mi. De megy a bábozás és az emberek becsapása.

Hogy milyen állapotban van ez az ország valójában, azt jól mutatja szerintem az a gyümölcsosztási akció, hogy egy egészen aktuális példát hozzak, amit a Demokratikus Koalíció indított el Budapesten. Kígyózó sorok állnak egy kiló almáért, banánért, mandarinért, mintha az 1970-es években lennénk, hogy banán jött a csarnokba, és akkor az emberek hirtelen elkezdtek sorba állni. Hát, ilyen állapotban van ma ez az ország, rengeteg a szegény ember, rengeteg a kivándorló. Amikor önök a munkanélküliségi adatokat sorolják, hogy milyen sokat tettek a munkanélküliség visszaszorítására, akkor természetesen jobb adatok jönnek ki, ha a munkanélküliségi számításokat megváltoztatják, hiszen az öt fő alatti cégek megszűnésével járó munkanélküliséget például törölték a számításból, pedig több tízezer ilyen cég ment tönkre. Úgy is könnyű a munkanélküliség ellen tenni, ha 600 ezer magyar már kiment ebből az országból, ők már kint élnek és dolgoznak, így nem növelik a magyarországi munkanélküliségi számokat.

Még ehhez hozzáveszem azt is, hogy az a szégyen is megesik velünk, hogy megszűnik a Pénzügyminisztérium, amely 1848 óta, az első felelős kormány óta egy létező tárca volt Magyarországon, és nem akárkik vezették ezt a tárcát. Önök például a Moszkva teret átkeresztelték Széll Kálmán térre. Ha Széll Kálmán most itt ülne közöttünk, biztosan nagyon szégyellné, hogy megszűnik a Pénzügyminisztérium, Wekerle Sándor is nyilván nagyon szégyellné, de akár mondhatnám Szabó Ivánt, Kupa Mihályt, Békesi Lászlót, Bokros Lajost. Voltak olyan pénzügyminiszterek ebben az országban, akik nagyon sokat tettek ezért az országért. (Zaj a kormánypártok padsoraiból. ‑ Dr. Fazekas Sándor: Tönkretették! ‑ Hollik István: Az biztos!) Az első Orbán-kormány például nagyon sokat köszönhet annak a konszolidációs csomagnak, amely új pályára állította az országot, és 1998 után önöknek lett volna arra lehetőségük, hogy ezen a vonalon továbbmenjenek. De négy év kormányzás után végül is önök akkor elbuktak.

Azt kell mondanom, hogy egy cudar állapotban lévő országról beszélünk egy olyan politikai helyzetben, amikor egymásnak esik jegybank és kormány, amikor Varga Mihályt átmenekítik gyorsan a Nagy Mártonnal folytatott háborúból a jegybank élére, és megszüntetik a Pénzügyminisztériumot, ami szerintem kifejezetten szégyen. Egy polgári, magát demokráciának tartó országban ilyen soha nem fordulhatna elő. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)