Dócs Dávid (Mi Hazánk)

DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Alelnök Úr! Hát, hallhattuk itt az előterjesztésből, illetve a többi hozzászólásból is, vezérszónoklatból is, hogy röpködnek itt az ezermilliárdok. A szomorú csak az, hogy nem a magyar embereknél maradnak ezek az ezermilliárdok, vagy nem a magyar államkasszában, hiszen az annyira üres, hogy kong az ürességtől.

Én egy kicsit másabb aspektusból, kicsit másabb szemszögből szeretném megközelíteni éppen ezért ezt a témát. Egy hasonlattal élnék: ezt a poharat úgy is lehet nézni, hogy félig tele van, illetve úgy is, hogy félig üres. Én úgy látom, hogy itt önök közül mindenki úgy látja, hogy ez a pohár teli van, mi viszont úgy látjuk, hogy üres ‑ és az előbb utaltam itt az államkasszára ‑, üres, mint az államkassza. Talán ez a hasonlat is megállja a helyét, amit azért lehet mondani, merthogy sajnos olyan állami beruházásokat halaszt el a kormány, amelyek megvalósulva is már régen elkésettek lennének. Illetve azt is látjuk, hogy a rossz pénzügyi kondíciók miatt kínai hitelekkel próbálja a kormány fedni ezt az igen rossz látszatot.

És hát, mi vezetett idáig? Ha már a Magyar Nemzeti Bankról beszélünk, akkor fontos leszögezni, hogy talán az vezethetett idáig, hogy egész egyszerűen nem volt szakmai párbeszéd a magyar kormány és a jegybank között. Méghozzá azért nem volt, mert a két szervezet hadakozása volt az, ami kitöltötte az elmúlt évek idejét, amelynek következtében nagymértékben romlott a monetáris politika, és ennek hatására például hazánk kockázati besorolása is igencsak visszaesett. Ez valószínűleg oda vezethető vissza, hogy eltérő volt az elképzelése a Magyar Nemzeti Banknak, és eltérő volt az elképzelése a magyar kormánynak, illetve a Nemzetgazdasági Minisztériumnak az ügyben, hogy milyen irányban kellene esetleg fejleszteni, mondjuk, a hazai gazdaságpolitikát.

Ezt láthatjuk akkor, amikor annak a levét isszuk, hogyha a saját fizetőeszközünket szeretnénk, mondjuk, euróra váltani, hiszen itt elmondható, hogy az euró messzemenőkig a forinthoz viszonyítva a legerősebb fizetőeszköz a régióban. Ha megfordítjuk ezt a képletet, akkor azt láthatjuk, hogy az elmúlt 12 évben, amíg a forint euróhoz viszonyított romlása gyakorlatilag egyharmadával, több mint 35 százalékkal növekedett, addig a legrosszabbul teljesítő szomszédos valuta is körülbelül 10 százalék körüli romlást tudott csak magáénak tudni. Ez azért számottevő, hiszen a régióban lévő legrosszabb valutaromláshoz képest a magyar háromszor jobban elhúzott a mezőnyben. Én azt gondolom, ez sok mindent megmagyarázhat nekünk.

Nézzük meg, ha már az MNB-ről beszélünk, hogy milyen termelékenységi jelentést adtak ki önök, hiszen ebben leírják, hogy 6000 milliárd forint lehet most már nagyjából az az összeg, amit a kormányzat az akkumulátorgyártásra költött, ezeknek az üzemeknek a támogatására költött. Azt láthatjuk, hogy talán nem botorság kijelenteni azt, hogy rossz befektetési módot választott a kormány ennek a pénznek. Ennek sokkal jobb helyet is lehetett volna találni. Majd mindjárt arra is ki fogok térni, hogy egészen pontosan hol, hiszen ha megnézzük, akkor ez a fajta gazdasági irány nemhogy gazdasági növekedéshez nem vezetett, hanem egészen egyszerűen gazdasági visszaeséshez vezetett, hiszen az idei év utolsó negyedévében 0,7 százalékkal esett vissza a hazai gazdaság termelékenysége, ami, azt gondolom, hogy megint csak egy beismerő vallomással ér fel.

És boncolgassuk még ezt a 6000 milliárdot, hiszen a magyar kormány gazdaságpolitikája kezdetekben a német autóipari összeszerelő üzemek mintájára épült, aztán úgy gondolták ‑ illetve a problémák elértek idáig is, úgy gondolták ‑, hogy emellett egy másik ágat is kell választani a gazdaságpolitikánknak. Éppen ezért elkezdték másolni a keleti vagy kínai, koreai, vietnámi akkumulátorszerelő vagy -bontó üzemeknek a példáját. És azt lehet látni, hogy a német autóipari üzemek egész egyszerűen a csőd szélén vannak, Németországban a Volkswagen, a legnagyobb konszern vezére, a legnagyobb autóipari gyár csökkenti a dolgozói fizetését. Tehát itt tartunk, nem növekmény jön, hanem csökkenés jön a német dolgozók számára a Volkswagennél. Az amerikai autóipari gyártó cégek egész egyszerűen kivonulnak Európából.

Ha megnézzük az akkumulátorgyártást, akkor azt láthatjuk, hogy az idei év mérlege az, hogy több mint 30 százalékkal csökkent a kereslet ezekre a termékekre, amelyek egyértelmű, hogy nem Magyarországra lettek gyártva, tehát kiviszik innen ezeket az előállított akkumulátorokat. És ha megnézzük ezt a fajta gazdasági modellt, akkor láthatjuk, hogy merőben hibás, hiszen külföldi multikra alapoz, külföldi vendégmunkásokra alapoz, a profitot pedig hova máshova vinnék, mint szintén külföldre, tehát a magyar államkasszát, ha valami, ez biztosan nem fogja megtölteni.

Ennek a 6000 milliárd forintnak talán jobb helyet is lehetett volna találni, már csak azért is, mert ha ennél a számnál maradunk, ennél a pénztömegnél, akkor nagyjából egy jelentésből kiderült az is, hogy idén hasonló összeget költöttek a magyarok élelmiszerre. Itt jön be a Mi Hazánk Mozgalom Virradat-programja ebbe az egyenletbe, ebbe a képletbe, hiszen mi a kezdetektől, pártunk alakulásától azt mondjuk, hogy a magyar gazdaságpolitikát a magyar nyersanyagra, a magyar lehetőségekre kell építeni, azzal szemben, amit a jelenlegi kormányzat tesz. És hát, láthatjuk, hogy egy év leforgása alatt a hazai élelmiszerpiacon 6000 milliárd forint cserélt gazdát. Mi nagyon örülnénk, ha ez a 6000 milliárd forint a magyar termelőkhöz, a magyar mezőgazdasági vállalkozókhoz jutott volna, a magyar feldolgozóipar látta volna a hasznát, de ez nem így történt, hiszen ennek az összegnek több mint 90 százaléka elhagyja ezt az országot.

Tehát egész egyszerűen egy olyan téves gazdaságpolitikai modellre akart ez a kormányzat építeni, mondjuk, jövőt építeni, ami ‑ már most látjuk, amikor még ki sem épült, hogy ‑ egész egyszerűen egy zsákutca, egy teljesen rossz irány. Ezt ugye, felismerte Matolcsy György is, a jelenlegi jegybankelnök, és hallhattunk itt tőle két őszinte kirohanást ‑ egy kicsit meg is késett, de azért legalább őszinte volt, és azt gondolom, hogy nemcsak kapargatta a felszínét a problémának, hanem a gyökeréig hatolt le ‑, az emelvényen elmondta idén március elején ‑ ezt nőnap alkalmából tette, tavaly pedig december elején, ezt Mikulás-ajándéknak szánta ‑, hogy pontosan mi is a probléma amellett, amit ő tagadott, de egyértelmű tény, hogy ő és a miniszterelnök úr valahogy egy nézeteltérésbe keveredett. Tehát nemcsak szakmai nézeteltérés van közöttük, hanem személyes konfliktus is. Ez odavezetett, hogy gyakorlatilag az iránytűnk most össze van zavarodva, nagyon úgy néz ki, és hogy hogyan fogunk ebből kikecmeregni, ebből a rossz irányból, ebből a kátyúból, az még a jövő zenéje lesz majd.

De ha már az ezermilliárdoknál tartunk, akkor nézzük meg, mondjuk, hogy ezt a 6000 milliárdot, amit elszórt a magyar kormány a külföldi multiknak, mire lehetett volna még használni! Lehetett volna például a magyar innovációra, kutatásra-fejlesztésre, a kkv-k támogatására, a magyar mezőgazdaságra, a szolgáltatóiparra vagy a turizmus fejlesztésére is szánni. De ez nem történt meg, holott, ha megnézzük az idei gazdasági mutatókat, akkor ezek voltak azok az ágazatok, amelyek legkevésbé sérültek, szemben azzal a gazdasági iránnyal, amit a kormány jelen pillanatban erőltet.

Tehát azt gondolom, hogy ha másért nem, akkor már csak ezért is ez lett volna a helyes irány. Ha pedig azt is hozzáadjuk, hogy mondjuk, egy ilyen akkumulátorgyárnak mennyi a hozzáadott értéke, akkor azt láthatjuk, hogy ez a hozzáadott érték grafikonon valahol az alján érzékelhető, míg az általam említett másik irány pedig a lényegesen magasabb hozzáadott értékekkel bíró ágazatok közé tartozna. Ez az idén, úgy néz ki, be is bizonyosodott.

(11.30)

Itt elhangzott az is, hogy a tavalyi évben 1460 milliárd forint haszonnal zárt a bankszektor. Úgy látszik, hogy nem rossz biznisz ez a bankbiznisz. Ezért lehet az, hogy a nemzet pénztárosa is egy bankholdingot hozott létre, és akkor már ő is beállt a sarcolók körébe. Úgy néz ki, hogy neki is nagyon jól csengnek ezek a magyar forintok. Azért egészen döbbenetes, hogy ekkora haszon mellett ‑ sajnos ezt is ide kell hogy hozzam, ezt is itt kell hogy megemlítsem ‑ még az a tranzakciós illeték is át lesz hárítva a felhasználókra és a magyar emberekre, amit egyébként ekkora haszon mellett, úgy gondolom, hogy a bankszektor is el tudna viselni, de még az utolsó utáni bőrt is inkább a magyar emberekről húzzák le.

De ne csak a múltba révedjünk, nézzük a jövőt is! Úgy néz ki, hogy most egy fordulóponthoz érkeztünk ‑ vagy itt volt egy klasszikus kijelentés: útelágazáshoz érkeztünk, nekem sikerült elsőre kimondani ‑, és Varga Mihály lesz az új jegybankelnök, leköszönő pénzügyminiszterként. Nézzük, hogy ő mit ígért; mi volt az, amit ő annak ellenére tudott ígérni, hogy nagyon diplomatikusan nyilatkozott.

Ő azt ígérte, hogy megpróbálják 3 százalék alatt tartani az inflációt. Ez nagyon örvendetes, bár hozzáteszem, hogy abban az évben is nagyjából ilyen számokat irányoztak elő, amikor aztán 20 százalék fölé is ugrott ez az infláció. Sőt az élelmiszerek esetén, ami nettó szekunder szégyenérzetet kelt az emberben, hogy egy élelmiszeripari nagyhatalom lehetnénk, ezzel szemben az élelmiszer-infláció Magyarországon 44 százalékos volt. Tehát nemcsak az infláció, hanem az élelmiszeripari infláció is Európában kiemelkedő volt hazánkban.

De nézzük, hogy mit ígért még emellett! Azt ígérte, hogy árstabilitások fogják majd jellemezni az ő vezetését, és nem mondta ki, de nagyon erősen utalt rá, hogy annak a feltételrendszernek a kidolgozását lényegesen jobban górcső alá fogják venni, aminek a végén majd aztán az euró bevezetése következhet. Azt gondolom, hogy ezáltal megígérte ‑ bár nagyon képletesen és csak nagyon árnyaltan fogalmazott ‑ az euró bevezetését is. Itt előttem szóló képviselőtársam már elmondta, hogy ez milyen veszélyekkel járna egy jelenlegi árfolyamnál, de reméljük, hogy mire odajut Magyarország, hogy itt euróval tudjunk fizetni, addigra egy sokkal jobb árfolyamról beszélhetünk majd.

Ha már az inflációt megemlítettük, akkor nézzük, hogy a hibás gazdaságpolitika mit eredményezett még az elmúlt időszakban. Hiszen amellett, hogy az infláció leginkább a magyarokat sújtotta, a saját fizetőeszközünk világviszonylatban mérve, az euróhoz viszonyítva a második legrosszabb fizetőeszközzé vált. Ha azt vesszük, hogy megduplázódott az államadósságunk, vagy ha azt vesszük, hogy kiprivatizálta ez a kormány a nemzeti földvagyont ‑ és még ki tudja, hogy mennyi mindent fog az elkövetkezendő időben ‑, akkor azt mondhatjuk, hogy ez egy elég tragikus időszak volt.

Elhangzott az is Hollik képviselőtársamtól ‑ bár ő most pont nincs a teremben ‑, hogy ez a kormány az adócsökkentések kormánya. Most ezt jól megfejelték azzal, hogy inflációkövető adók lesznek jövő évtől bevezetve. Tehát azt gondolom, hogy igazság szerint, ha valaki ennek az egésznek a levét issza, azok a magyar emberek. A magyar embereket sújtja az összes ilyen elhibázott lépése ennek a kormánynak.

Természetesen az érdemi, vakvágányok nélküli munkát és a beszámolót a mi frakciónk is köszöni szépen, mint ahogy az említett őszinte beszédet is, ami tavaly decemberben és idén, március elején hangzott el, az MNB elnökének a száját hagyták el ezek az őszinte szavak. Talán, ha eredményt is fel kell vonultatni önök mellett, akkor azt lehet elmondani, hogy ami a legelismerendőbb, az az, hogy az aranytartalékunkat növelték. Itt már csak hozzá szeretném tenni, hogy reméljük, hogy a kastélyok és pályaudvarok után nem lesz majd ennek a kezelésére is jelentkező. Reméljük, hogy ennek jó hasznát fogja venni majd az ország, nem pedig egyesek vagyonát fogja tovább gyarapítani.

Összességében a Mi Hazánk Mozgalom azt szeretné, hogy a jövőben ne a magyar emberek igyák meg annak a levét, ha a kormány, mondjuk, egy elhibázott gazdaságpolitikát próbál bevezetni. Reméljük, hogy a jövőben a jegybank és a kormány nem egymás ellen, hanem egymással fog tudni dolgozni annak érdekében, hogy a rend végre helyreálljon, és a szakmaiság, nem pedig a pártfegyelem lesz az elsődleges preferencia. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)