Balassa Péter (Jobbik)

BALASSA PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miniszterhelyettes Úr! Államtitkár Úr! ‑ aki majd válaszra fog méltatni. Két és fél éve küzdünk, vitatkozunk és harcolunk egymással. Önök azon dolgoznak, hogy szenteste napján is dolgozzanak a magyar emberek, én pedig azon dolgozom, hogy munkaszüneti nap legyen szenteste napja.

Hogy egy kicsit távolabbról indítsam, és aki még esetleg nem tudná, önök hetedik alkalommal szavazták le azon javaslatot, hogy szenteste napja munkaszüneti nap legyen, annak ellenére, hogy 2011. november 10-én maga a KDNP javasolta azt, Pálffy István akkori képviselő jegyezte a javaslatot, hogy szenteste napja munkaszüneti nap legyen. Akkor önök arra hivatkoztak, hogy az ország ügyeleti módban van, nem számít a magyar gazdaságnak és a magyar GDP-nek, hogy 24-én dolgoznak‑e a magyar emberek, vagy sem. Ez történt 2011-ben.

A Jobbik konzekvensen több mint tíz éve már folyamatosan javasolja, hogy szenteste napja munkaszüneti nap legyen, és ha valaki megnézi a híreket, és egy kicsit utánaolvas a Wikipédián vagy az online felületen, akkor azt láthatja, hogy számos más európai országban is munkaszüneti nap már szenteste napja, hét országban, és most a lengyel testvéreink is csatlakoztak hozzá. Ha valaki megnézi, akkor a szejm 460 fős parlamentjéből 403-an igennel szavaztak, hogy 2025-től munkaszüneti nap legyen szenteste napja.

Azért is furcsa az önök szájából, és nem tudom elfogadni sem a Vállalkozásfejlesztési Bizottságon, sem a TAB-on azokat a kritikákat, észrevételeket, önök mindig a pénz és a gazdaság oldaláról közelítik meg a szenteste napját, én pedig azt mondom, és a pártom azt mondja, hogy az emberek oldaláról kell megközelíteni. Mi azt mondjuk, hogy a szenteste ne a munkáról, hanem az ünnepről szóljon, arról, hogy a magyar emberek, a családok együtt ünnepelhessék a szenteste napját. Rengeteg levelet kaptam választópolgártól, amiből majd szeretnék felolvasni.

De ha az európai összehasonlítást egy kicsit tovább folytatom, akkor az sem állja meg a helyét, hogy Magyarország ebben olyan hú, de jól állna, ugyanis az uniós átlag alatt vagyunk eggyel, Magyarországon 11 munkaszüneti nap van, az európai uniós átlag pedig 12, de csak ha a szomszédos országokat megnézzük, ott is pár nappal több munkaszüneti nap van.

Még egy adalék, amivel szeretném alátámasztani azt, hogy miért is fontos, és miért nem értem az önök hozzáállását. Bármilyen felmérés van ‑ és itt köszöntöm a tisztelt vendégeket, a pulpituson ülőket ‑, a magyar lakosság 90 százaléka támogatja a javaslatot ‑ 90 százaléka támogatja a javaslatot! Azt gondolom, hogy meg is érdemlik, tehát ez vitán felüli, hogy meg is érdemlik, hogy a magyar emberek a szentestét együtt tölthessék.

Én megértem, hogy önök vélt, valós dolgokra próbálnak hivatkozni, és van egy olyan félelmem, de ezt a félelmet majd én jövőre támogatni fogom, hogy önök a 2026-os választás előtt majd jövőre saját javaslatként fogják benyújtani, és akkor már nem lesz semmilyen probléma, akkor már nem lesznek gazdasági problémák, hanem ha önök majd saját javaslatként ezt be fogják terjeszteni a választás előtt kampányfogásként, akkor majd, gondolom, átmegy.

De nézzük is a leveleket, amiket a lakosság részéről kaptam! Kaptam egy Anna nevezetű hölgytől egy levelet, amit személyesen nekem írt, és kérte, hogy olvassak fel belőle egypár gondolatot. (Zsigó Róbert: Nem kaptad volna meg, ha nem személyesen neked írja.) „December 24‑e a karácsony szíve-lelke, fontosnak érzem ezt az időt a családdal tölteni, készülni a karácsonyra. Ez a nap a legfontosabb az ünnepben, ilyenkor már a készülődés, hangolódás ideje van előtérben a családi meghitt közös estére, az ünnepi vacsorára, az ajándékozásra. Egy pékségben dolgozom öt éve, a 2021-es évet kivéve mindig dolgoztam december 24-én, most is fogok. Bevállaltam, mert a kollégáim többségének már van családja, többeknél kicsi a gyermek, és a nővéremék példáján látom, milyen rossz az, amikor kisgyerekek mellett egyik vagy mindkét szülő dolgozik december 24-én.”

Van egy Amanda nevezetű hölgy, aki ugyanúgy levélben keresett meg. „45 éves leszek nyáron, de az utóbbi tíz évben majdnem mindig dolgoztam 24-én. Nem volt olyan, hogy a fiammal, aki 17 éves, és 10 éves kora óta egyedül nevelem, nyugalomban készülünk a szentestére és várjuk a szüleimet vacsorára. Nem volt olyan, hogy ne délután essek haza a munkából és kapkodva díszítsem a fát, főzzek és hangolódjak az ünnepekre.” Rengeteg, számos levelet tudnék még önöknek felolvasni.

Zárszóként én egy nagyon-nagyon fontos gondolattal szeretném a felszólalásomat lezárni. Itt egy értékválasztásról van szó, egy értékválasztásról, amiben önöknek el kell dönteni, hogy a szenteste napja a munkáról vagy pedig az ünnepről szóljon. Én azt gondolom, hogy ha önök családbarát kormánynak hívják magukat, akkor támogatni kellett volna ezt a javaslatot.

Én a harcomat folytatni fogom, nyolcadik alkalommal is be fogom nyújtani, és biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb szenteste napja munkaszüneti nap lesz Magyarországon. Köszönöm. (Dr. Gurmai Zita tapsol.)