Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt elnök úr, az már régen volt, amikor én a Jobbik vezérszónoka voltam, hál’ istennek, a Mi Hazánk vezérszónoka lehetek.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Biztoshelyettes Asszony! Tisztelt Biztoshelyettes Úr! Tisztelt Munkatársak! Megpróbálok udvarias maradni a beszámolóval kapcsolatos kritika megfogalmazásakor. Nem kívánok senkit megsérteni, nem kívánom senkinek a jó szándékát kétségbe vonni, vagy azt, hogy érdemi munkát végez, de számos hiányosság merül fel a beszámolóval kapcsolatban és rengeteg hiányérzetünk van.

Kezdjük rögtön az egyik, de nem az egyetlen fontos kérdéssel, ami 2023-at már év elejétől kezdve végigkísérte, ez pedig az akkumulátorgyárak kérdésköre! Nem látom, nem látjuk, hogy ebben a beszámolóban kellő eréllyel léptek volna fel ezzel kapcsolatban. Értjük a Mi Hazánk részéről, hogy a nagy, globális multicégek érdekérvényesítő képessége nem mérhető a magyar kormányéhoz sem, vagy semmilyen demokratikus, demokratikusnak tartható jogintézmény érdekérvényesítő képességéhez, de amikor azt jól tudjuk, hogy biztoshelyettes úr környezetvédelmi szakjogász, környezetvédelmi joggal foglalkozik, akkor különösen erős a hiányérzetünk.

Én értem, megértem azt is, hogy esetleg önök nem feltétlenül írhatják azt le, amit le kellene írni, vagy ami esetleg egy szívből jövő kritika lenne az önök részéről, mert ez egy több ezer milliárd forintos biznisz. Ebben nyilván önök nem részesek, egy percig sem gondoljuk azt, hogy önöket ebből részeltették volna. De azt látjuk például a gödi akkumulátorgyár kapcsán, hogy engedélyek hiányoztak, engedély hiányában végeztek tevékenységet, minden létező aljas, sokszor bűncselekmények sorozatát elkövető módon az ellenőrzést megakasztották, az ellenőrzések eredményességét meghiúsítani törekedtek, azért emellett szó nélkül elmenni nem lehet. Rendkívül súlyos környezetkárosító tevékenységről beszélünk, amely hosszú távon fogja tönkretenni a termőföldet, az élővizet, nemcsak minőségi, hanem mennyiségi szempontból is hátrányosan hat Gödnek vagy éppen a második legnagyobb magyar városnak, a Fidesz fővárosának, Debrecennek a vízgazdálkodására.

És akkor térjünk át Debrecenre! Itt több száz milliárd forintos vissza nem térítendő állami támogatással kényeztetik a kínai befektetőket. Ha bevallják, ha nem, az ország működőképessége szempontjából létkérdést jelentő kínai hitelek folyósításának feltételeként vannak ezek nyilvánvalóan meghatározva, és azt látjuk, hogy Debrecen lakossága jelentős részének akaratával szembemenve követik el ezeket a cselekményeket. A rendőrhatóság, a rendőri kényszerítő eszközök pedig nem a törvénytelenségek felszámolására irányulnak, hanem az ellenállás megtörésére. E tekintetben betonkemény, kritikus megfogalmazásoknak lett volna helye ebben a kérdésben.

Nem beszélve arról, tisztelt biztos úr és munkatársai, tisztelt Országgyűlés, hogy nemcsak az akkumulátorgyárak építése jelent egy evolúciós zsákutcát ‑ az egész elektromosautó-ipar a lehúzásnak, az emberek átverésének legújabb fejezete a globális maffia szintjén ‑, hanem az is, hogy Debrecenben már most több tízezer vendégmunkás jelent meg. Lehet arról mesélni, ezt inkább a kormánypárti képviselőknek mondanám, lehet arról összevissza hazudozni, hogy a bevándorlók és a vendégmunkások közé ne tegyünk egyenlőségjelet. Lehet, hogy közjogilag ez így van, de a végeredményt tekintve pontosan ugyanaz lesz a vége. Teljesen mindegy, hogy beszivárgott, jogellenesen ide érkező migránsok vagy illedelmesen kopogtató, Fidesz-közeli munkaerő-közvetítő cégeknek sokmilliárdos bizniszt jelentő vendégmunkások jelentik majd ezt a véget, de ugyanaz lesz ennek a történetnek a vége, csak ez hamarabb fog bekövetkezni, mint Nyugat-Európában.

Először Magyarország foglalkoztatási térképét fogják átrajzolni, aztán Magyarország etnikai térképét fogják átrajzolni. Nem tudom, hogy hányan jártak mostanában Debrecen belvárosa környékén. Nem a külvárosi részekben, hanem a belváros környékén. Kezd inkább emlékeztetni Újdelhire, mint Debrecenre, mint egy gyönyörű szép magyar városra. Lehet, hogy persze egy pici túlzás van a szavaimban, de csak egy nagyon pici, higgyék el! Ha ezt egy virtigli liberális kormány vezényli le, akkor nem is csodálkozunk, de hogy egy magát jobbközépnek, kereszténynek, konzervatívnak nevező kormány ideje alatt történik ez, mindent feláldozva a pénz és az üzlet oltárán, az mégiscsak vérlázító.

Szerintem és szerintünk sérülnek a magyar emberek munkához, munkavállaláshoz fűződő jogai. Lehet azt hazudni egy darabig, hogy csak akkor kaphat vendégmunkás munkahelyet, ha azt magyar ember nem tudja ellátni, csak ez a valóságban nem így történik. Biztos úr, nagyon nagy tisztelettel kérem önt, hogy legkésőbb jövőre, amikor már a 2024. évi beszámolót tárgyaljuk, ezt vegyék górcső alá és nézzék meg, a gyakorlatban ez mennyire nem így történik! Érdemes megnézni a Fidesz-közeli, sokszor miniszterekhez közeli munkaerő-közvetítő cégek sokmilliárdos üzletét. Nehogy már ne merjünk megszólalni azért, mert a hazánkat kiárusítják, hogy a százhuszonkétezredik üzletet is megcsinálják, mert nekik a világon semmi más nem számít, csak az, hogy minél több feketepénzt tudjanak bestokizni. Szerintem kellene, hogy önöknek ehhez legyen néhány kritikus szava.

Tehát nemcsak környezetkárosításról van szó, hanem a magyar emberek munkához fűződő jogainak az elvételéről. Ki lesz a munkaképesebb, tisztelt biztos úr, ki lesz kívánatosabb a munkáltatók számára? Akik napi 16 órában is dolgoznak robotolva, mert egyelőre nincsenek itt a családjaik, bár már egyébként a családegyesítést is lehetővé tették számukra, vagy azok a magyar emberek, akiknek azért még közben családi kötelezettségeik is vannak, gyermeket is kell nevelni, más jellegű kötelezettségvállalásaik is vannak? Hát persze, hogy a multi kit fog foglalkoztatni? Azt a munkaerőt, akit a végletekig kizsigerelhet. Nem kell hozzá egyetemi diploma, hogy ezt meg tudjuk állapítani.

De sajnos nem tudunk leragadni idő hiányában túl sokáig az akkumulátorgyáraknál. Fel kell emelni a szavunkat a gyermekjogok kapcsán.

(17.00)

Kétségtelen, hogy a gyermekvédelem és annak egy nagyon nehéz kérdéskört jelentő része, a gyermekprostitúcióra való kényszerítés, a pedofilmaffia rémtettei nem 2023-ban kezdtek tömegesen felszínre kerülni, hanem ez a legújabb időszak, főleg a 2024-es év terméke. De a jövőt illetően nagy tisztelettel javaslom, vagy ajánlom mindegyikük figyelmébe ennek a feltárását és azt, hogy az áldozati jogok mennyire nem tudnak érvényesülni. Az Országos Kríziskezelő Központ sokszor sóhivatalként működik. Ne finomkodjunk, ne beszéljünk mellé, sokszor sóhivatalként működik!

A másfél hónappal ezelőtt kirobbant ügyben maga a rendőrség menteget bűnözőket, csak azért, mert ők befolyásos médiaszemélyiségek. Márk, Róbert és Xavér keresztnevű emberekről van szó, de a legnagyobb kereskedelmi csatorna, a legnagyobb országos lefedettségű tévés kereskedelmi csatorna felsővezetésében is lehetnek érintettek. Meg lehet remegni ezen szavak hallatán, csak ez az igazság.

Csak tudják, amikor néhány éves gyerekeket fojtogatnak, erőszakolnak meg, és kényszerítik őket gyalázatos cselekményekre, akkor amellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ezeknek az embereknek az életfogytig tartó szabadságvesztés sem elég büntetés. A rendszer nem működik hatékonyan, gyakorlatilag harmatgyenge eszközök vannak nehézsúlyú bűnözőkkel szemben.

Aztán vegyünk górcső alá egy másik keveset említett problémát! Tudom, hogy a biztos úr tavaly is ‑ erre jól emlékszem ‑ azt hiányolta, hogy nem érkeztek panaszok, vagy nem sok panasz érkezett akár végrehajtási ügyekkel, akár oltáskárosodással kapcsolatos ügyekkel összefüggésben, és önök akkor tudnak beindulni, akkor tudnak érdemi vizsgálatokat folytatni, ha ilyen panaszok érkeznek.

Azt nem tudom ugyan, hogy a 2023. évben ez pontosan hogyan alakult, de azt tudom, hogy ennek kapcsán az állam már régóta súlyos mulasztásokban van, ugyanis egyedül a Mi Hazánk Mozgalom szorgalmazza e tekintetben két kártérítési alap létrehozatalát. Nagy tisztelettel kérdezném öntől, hogy ezzel kapcsolatban érdemesnek tartja‑e a vizsgálatok elindítását. Nem azt kérdezem, hogy egyetért‑e vele, vagy sem. Nem azt kérem, hogy politikai állásfoglalást tegyen, csak hogy egyáltalán elvi szinten el tudja képzelni azt az esetkört, amikor 2020-22 között azt láttuk, hogy az állam bizonyos hivatásrétegeket, bizonyos foglalkozást űző magyar embereket nyíltan kötelez az oltások felvételére a rendvédelem, a honvédelem, az egészségügy, a szociális szféra bizonyos területein, akik nem vették fel, azokat kirúgták, sőt évtizedes pályafutások törtek egyik napról a másikra derékba. Az emberek másik részét pedig félrevezették, nem biztosították számukra az objektív információkhoz való hozzáférés jogát. Egyoldalúan szajkózták azt, hogy egyedül az oltás ment életet. Ismeretlen eredetű ‑ főleg az mRNS-alapú vakcinákra gondolok ‑, kiszámíthatatlan mellékhatású vakcinákkal végeztek globális emberkísérleteket. Az, ami a Covid nevű világprojekt kapcsán történt, igencsak súrolja az emberiség elleni bűncselekmény-sorozatok határát. Arra már ki sem akarok térni, hogy Ursula „Pfizer” von der Leyen 35 milliárd euróért sms-ben rendelt vakcinákat. Ez szerintem az európai politika egyik legdurvább mélypontja.

Aztán mit mondott ennek az országnak a miniszterelnöke? Egyedül az oltás jelent biztos védelmet, az oltás olyan, mint a golyóálló mellény, ahogy a golyóálló mellényről lepattan a lövedék, úgy lepattan az oltásról a vírus. Hát, ez egy ordenáré nagy butaság volt, már amikor kimondta is.

Aztán 2022 őszén a Pfizer egyik felsővezetője bejelentette, hogy dehogy, erre még csak nem is tesztelték a vakcinákat. Világos, több milliárd, több tízmilliárd eurót elköltöttek erre a célra! Bevitték az erdő mélyére a magyar embereket, és felelősséget pedig senki nem vállal.

Ez a másik kérdés, amire talán az élet majd’ összes területe kapcsán jobban rá kellene világítani önnek és a munkatársainak, tisztelt ombudsman úr, vagy tisztelt biztos úr, ami ezt az országot leginkább ízekre szedi erkölcsileg is, hogy itt ‑ hogy csúnyábbat ne mondjak ‑ gondnak, bajnak soha nincsen gazdája. A felelősségtől mindenki irtózik, a felelősséget senki nem hajlandó vállalni. Ő a hibás, mindig ez a magyaros, mindig a másikra mutogatás. Na, de ha az állam kötelezett bizonyos hivatást űzőket az oltás felvételére, ha belevitte az embereket, akiket nem kötelezett, azokat megtévesztette, akkor az a minimum, hogy a bekövetkezett egészségkárosodásokért és súlyos egészségromlásokért kártérítési felelősséget vállal.

Ha most nekem valaki azzal jön, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében erre nincs pénz, akkor 14,5 év után azt mondom erre, hogy ne kábítsuk egymást, tisztelt hölgyeim és uraim. Ha Tiborcz István hóbortjaira mehetnek ezermilliárdok, ha lehet irodaházakat tök feleslegesen megvásárolni 500 milliárdért, ha lehet választási visszaélések előkészítésére 700 milliárd forintot Vodafone-vásárlásra költeni, akkor csak találunk néhány tízmilliárd forintot ilyen jellegű kártérítési alap létrehozására.

A másik kártérítési alap pedig a végrehajtó maffia áldozatainak javát szolgálná, amennyire ezt egyáltalán még ki lehet jelenteni. Ön a jelentés 82. oldalán említést tesz arról, egy konkrét túlfutásról, amikor egy adott adósnak a teljes nettó jövedelmét megcsapolták, végrehajtás alá vonták teljesen törvényellenesen, az Igazságügyi Minisztérium pedig egy szégyenteljes választ adott. Azt én teszem hozzá, hogy szégyenteljes választ. Na, de ne csodálkozzunk, a korábbi igazságügyi miniszter korábbi helyettese volt a maffia egyik feje!

A másik gusztustalan bűncselekmény-sorozat, amikor úgy gazdagszik egy politikával szorosan összekötődő, azzal szorosan összefonódó alvilági csoport, hogy legtöbbször a magyar emberek egyetlen vagyonát jelentő házát, lakását elveszik tőlük, mindezt legfelső szintű politikai segítséggel. Rendszertanilag ez, tisztelt biztos úr, a közigazgatási és bírói jogkörben okozott károkhoz áll a legközelebb.

Ha az állam egyik felsővezetője, kormánytag ‑ igaz, hogy még nincs jogerős ítélet róla, ezt lehet mondani, de magas az esélye annak, hogy ez az ítélet előbb-utóbb megszületik, hogy milyen súlyú lesz, arra persze egy ország vár, és kíváncsi ‑, az állam ilyen szintű felsővezetője okozott károkat a magyar embereknek úgy, hogy vizsgákkal, engedélyekkel nem rendelkező személyek, végrehajtói esküt le nem tett személyek lakoltattak ki embereket, én magam is tudok ilyen esetről, és tették ki őket az utcára, akkor az államnak igenis minimálisan kártérítési felelőssége van. Persze, amikor én ezt megkérdezem az Igazságügyi Minisztériumtól, akkor mindenféle mellébeszélés a válasz.

Az egyébként meg sokat elárul, hogy a kormány egyetlen tagja sem tartotta fontosnak a mai késő délutánt, vagy kora estét arra, hogy egy ilyen fontos beszámoló vitáján, érdemi vitáján részt vegyen. Ezt egyébként az önök nevében én kérem ki magamnak. Tehát ezt a slendriánságot, ezt a trehányságot, ezt az egészen udvariatlan hozzáállást azért nehezen viseli az ember. Remélem, hogy majd megisszák a levét legkésőbb 2026 tavaszán mindannak, amit itt összehoztak nekünk. Úgyhogy én ezekkel a kártérítési alapokkal kapcsolatban is nagy tisztelettel várnám az ön álláspontját. Tavaly viszonylag kevés sikerre vezettek az ilyen irányú próbálkozásaim, hátha idén egy kicsit tudunk előrelépni.

Erősebb, sokkal erősebb kritikát várnánk a rendeleti kormányzással kapcsolatban is, tisztelt biztos úr. Tudom, hogy nem az önök bűne, nem önöket teszem felelőssé, de van itt egy, az elmúlt 14,5 év nagy részében kétharmaddal kormányzó politikai erő, bőséges hatalmat, gyakorlatilag totális hatalmat jelent számukra a kétharmados felhatalmazás, ami persze a legalizált választási csalások eredményeként jön össze, hiszen valójában soha nem támogatta őket a magyar emberek kétharmada. A győztes kompenzáció választójogi intézményének a kritikáját is nagy tisztelettel várnám és elvárnám önöktől. De az, hogy ezek mellé még a kétharmad sem lenne elég nekik, hanem a jolly jokerrel egy újabb kemény dolgot rápakolnak a rendeleti kormányzással, hogy egyik óráról a másikra is meg lehessen változtatni a szabályokat, az szerintem az extrém hatalmi túlfutásnak a legegyértelműbb jele és esete.

A vezérszónoki felszólalásomban ezeket a témaköröket szerettem volna érinteni, ugyanakkor nem tudom megígérni, nem szólalok még fel, mert a szegregáció, integráció kérdéskörében biztosan fogok még szót kérni. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet.