Dr. Fónagy János (Fidesz)

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Meg kell mondjam, hogy régi emlékeket ébreszt bennem az ön hozzászólása, mert akkor, amikor az ön által elmondott általános kívánalmak természetesen helytállók és megtalálhatók az immáron másfél évtizede regnáló kormány kezdettől vallott politikájában és megtalálhatók az ön által ‑ hát, hogy mondjam ‑ lekicsinylően említett jelenlegi költségvetésben is, ugyanakkor azt kell látnom, hogy az a kettősség, amit a magyar baloldal és a magyar baloldal kétségtelenül talán legpregnánsabb képviselője, a Magyar Szocialista Párt hosszú évek óta vall, az ön hozzászólásában is megjelenik.

De hogy az ön számára is érthető klasszikust idézzem, az nehezen megy, hogy a lángost szeretjük, a lángossütőt pedig nem. Korszerű európai gazdaságot csinálni úgy, hogy nincs nagyüzem, nincs tőke, tehát tőkét vonzani úgy egy országba, ami a gazdaságot élteti, hajtja, működteti, hogy közben nem szeretem a tőkét és a tőkést ‑ hogy ezeknél a régi fogalmaknál maradjak ‑, egy megoldhatatlan feladat, ez egy olyan axióma, amit nem lehet feloldani, ezt tudni kell. Amiben önnek tökéletesen igaza van: ebben a viszonyban, tehát a tőke és a munka párbeszédében, a munkaadó és a munkavállaló párbeszédében hol van a mindenkori államnak a szerepe, hol van a mindenkori államnak a lehetősége, hogy ebben részt vegyen. Ennek természetesen több területe van: a gazdaságfejlesztési szabályozástól kezdve a munkaadók és munkavállalók közötti megállapodások figyelemmel kíséréséig és segítéséig, vagy például a munkával kapcsolatos alapvető jogszabályok, esetünkben például a munka törvénykönyve és az ahhoz kapcsolódó egész magyar munkajogi rendszer nyilvánvalóan jelentőséggel bír.

Tisztelt Képviselő Úr! Mind a ketten ebben az országban élünk évtizedek óta, de nyilvánvaló, hogy a parlament ellenkező oldalán ülve más-más szemüvegen keresztül látjuk ezt.

(11.40)

Nekem személy szerint is meggyőződésem, hogy Magyarországon ma a munkajogi szabályozás megfelel azoknak az elsősorban európai, de azt kell mondjam, hogy a világ ‑ hogy mondjam ‑ rendezettebb részének, munkajogi és munkaügyi szabályozásának, amely közösségnek mi is a tagjai vagyunk.

Ami pedig a gazdaságpolitikát illeti ‑ és úgy fogalmazott általánosságban, hogy a kormány álljon a munkások pártjára a tőkével szemben ‑, én nemcsak úgy gondolom, hanem meggyőződésem, hogy a 2010 óta hozott kormányzati intézkedések alapvetően ugyan nem a szociáldemokrácia, de a kereszténydemokrácia ideológiai keretei között (Derültség a DK padsoraiból.) megfelelő védelmet biztosítanak a dolgozónak, a nagybetűs dolgozónak, és minden olyan kérdésben, ahol ezek élére állnak, hogy mit csinálunk, hogy csak alapvető dolgokat mondjak, hogy magánosítunk, privatizálunk‑e, vagy pedig monopolhelyzetben lévő vállalatokat éppen a közösség érdekei és céljai érdekében államosítunk, ott bizony államosítunk; és ott, ahol munkajogi szabályozást vagy az önök által egy évtizede állandóan pejoratívan említett rezsicsökkentést hajtunk végre, szemben a monopolhelyzetben lévő nagyvállalatokkal, ott mi mindig a dolgozók oldalára, mindig az ön által említett, az országot a hátukon vivő emberek pártjára álltunk, legyen az a rezsicsökkentés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), legyen az a munkaügyi szabályozás, legyen a munkavédelmi rendszer, vagy legyen az egész gazdaságpolitikánk. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)