Komjáthi Imre (MSZP)

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nem is olyan régen miniszterelnök úr Romániába küldött engem tanulmányútra, de én úgy gondolom, hogy azért van nekem dolgom éppen itt, Magyarországon is. De ha már Romániát említem, akkor innen is hadd küldjem el gratulációmat az RMDSZ-nek ezért a remek eredményért. Reményemet fejezem ki abban, hogy tovább folytatják azt a kiváló munkát, amit a román parlamentben végeznek a magyarság érdekében. Legyen ez példa az önök számára is, hogy hittel, együttműködéssel és párbeszéddel lehet eredményt elérni. Látva a világ működését, szükség is van mindegyikre.

Válságról válságra billeg a világ, és ezen válságok legfőbb okozói azok a multinacionális cégek, a profitéhes bankok és azok a kormányok, amelyek őket kiszolgálják. Tisztelt fideszes képviselőtársaim, önök is közéjük tartoznak. Önök benyújtották az úgynevezett béke költségvetését; én mindent látok ebben a költségvetésben, csak békét nem. Számunkra a legfontosabb béke a társadalmi béke, ami nincsen társadalmi igazságosság nélkül. Nekünk a béke költségvetése azt jelentené, hogy kevesebb szegény van, és kevesebb gazdag van. Nekünk azt jelentené a béke költségvetése, hogy senki nem lesz szegény azért, mert beteg, és senki nem lesz beteg azért, mert szegény. Nekünk azt jelentené a béke költségvetése, hogy nem él a nyugdíjasok 40 százaléka létminimum alatt. Nekünk azt jelentené a béke költségvetése, hogy többet költenek a gyermekszegénység megállítására, és hogy nem növekednek ezek a számok a KSH adataiban, hanem csökkennek. Nekünk azt is jelentené a béke költségvetése, hogy nem egy olyan gazdasági miniszter van a tárca élén, mint Nagy Márton, aki, úgy látom, beleragadt valami saját maga által teremtett mátrixba, és halvány gőze sincsen, hogy milyen rendezvényen van, és azért mond olyanokat, hogy itt aztán Kánaán lesz a gazdaság területén, miközben egyébként embereket bocsátanak el a Dunaferrtől, a Siixtől, a Jabiltől, és hadd ne soroljam.

Gyárakat zárnak be, uraim, és a béke költségvetésében nem látom azt, hogy hogyan segítenék, mondjuk, a kis- és középvállalkozásokat, hogy esetleg az utcára tett embereket fel tudják szippantani. Azt látom, hogy csapágyasra adóztatják őket ismét, miközben arról beszélnek, hogy mennyire támogatják a kis- és középvállalkozásokat. Azt látom, hogy önök azt mondták, azért kell kitömni adófizetői forintokkal a multinacionális cégeket, mert egyébként összecsomagolnak, és elmennek az országból. Ehhez képest mi történt? Magyarok százezrei mentek el az országból, és még mindig kitömik adófizetői forintokkal az olyan kalandor befektetőket, mint például az indiai befektető a Dunaferrnél.

Ezért én szocialistaként azt javaslom, hogy a béke költségvetését támogassuk meg azzal, hogy fizessék vissza az utolsó fillérig a cégek a támogatást, amit a magyar adófizetőktől kaptak, amit munkahelyteremtésre kaptak; azok a cégek, amelyek az elmúlt öt évben kaptak ilyen támogatást, és most utcára teszik az embereket. Vagy olyan javaslattal támogatnám meg a béke költségvetését, hogy mondjuk, a pofátlanul magas vezetői bónuszokat ‑ idézve önöket, néhány évvel ezelőtt még ezzel kampányoltak ‑ ne lehessen leírni költségként. Vagy olyan békeköltségvetés-javaslat lenne, hogy a nyugdíjasok részesedjenek a gazdaság eredményeiből, és kössék a nyugdíjemelést a fizetésemelésekhez. Hosszan sorolhatnám azokat a baloldali javaslatokat, amelyeket meg kellene hogy vitassunk itt a parlamentben, hiszen a miniszterelnök azt kérte önöktől nyáron, hogy folytassák le a szakpolitikai vitákat. Ehhez képest én még mindig azzal szembesülök, hogy 2010 előttre mutogatnak.

Kedves államtitkár úr ‑ nem tudom, ki fog nekem válaszolni ‑, én a mostani Szocialista Párt elnöke vagyok, egy igazi baloldali szocialista párt elnöke vagyok. Legyen szíves partner lenni abban, hogy ezeket a szakpolitikai vitákat lefolytassuk, és akkor talán tényleg a béke költségvetését fogják tudni benyújtani, tele baloldali javaslatokkal, amelyek megoldást jelentenek az emberek mindennapi problémáira, és nem a nagytőke oldalára fognak állni, nem a multinacionális cégek oldalára fognak állni, hanem a hétköznapi magyar emberek oldalára fognak állni, akik ezt az országot a hátukon viszik és működtetik. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)