Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy valóban itt ellenzéki képviselőtársammal legalábbis elképedve állunk az ilyen fokú képmutatás előtt, amit az imént hallottunk, majd később részletesen is kitérek rá.

A választási törvények módosítása minden parlamentáris rendszerben a legkényesebb, a legnehezebb és ideális esetben a legtöbb türelmet igénylő módosítást jelenti, hiszen itt azokat a játékszabályokat állapítjuk meg, amelyekkel a választók létrehozzák a törvényhozó hatalmat, amelyek megalapozzák a legitimitását a parlamentnek. Természetesen ezek mindig politikailag is rendkívül érzékeny kérdések, hiszen a választási rendszer bizony befolyásolja a választás eredményét, a kialakuló kormánytöbbséget, azt, hogy hogyan és milyen módon érvényesül az ország lakóinak az akarata. Éppen ezért olyan országokban, ahol komolyan veszik a parlamentarizmust és komolyan veszik a parlamenti demokráciát, az ilyen típusú választásitörvény-módosítások mindig jelentős előkészítés, szakmai és politikai vita után, konszenzusra törekedve kerülnek be az Országgyűlés elé. Ez a dolognak a normális rendje.

Hát, ettől most nagyon távol állunk! Mindenki tudta, hogy január 1-jéig szükség van erre a törvénymódosításra, legalábbis a választókerületek tekintetében, lett volna bőven ideje az Igazságügyi Bizottságnak, a képviselő uraknak, a frakciónak, bárkinek, hogy előterjessze ezt a törvényjavaslatot, vitára bocsássa, de ehelyett beleíratták az NVI vezetőjének a beszámolójába, hogy nagyok a Pest megyei választókerületek. Mindenki tudja, hogy lassan már öt éve folyamatosan tárgya ez az országházi és a közéleti vitáknak, már az NVI előző vezetője is tett javaslatot a választókerületek módosítására, amit önök először a Törvényalkotási Bizottságban támogattak, majd a plenáris ülésen ‑ megijedve a saját bátorságuktól ‑ leszavaztak. Az a helyzet, hogy teljesen nyilvánvaló módon ennek a fajta benyújtásnak, bármennyire is nem szereti ezt a kritikát elnök úr, az volt az oka, hogy ne legyen idő fölkészülni, ne legyen társadalmi vita, hogy egy előző éjszaka beérkező javaslatról kelljen a bizottságban szavazni, és egy múlt héten beérkezett javaslatról kelljen itt a parlamentben vitát folytatni. Az egyetlen értelme ennek a dolognak az, hogy a lehető legkisebb szakmai vita és a lehető legkisebb politikai vita legyen.

Kezdjük a választókerületekkel, hiszen ha nem is az egyetlen izgalmas, de mégiscsak a legtöbbet vitatott része ennek a javaslatnak. A választókerületek meghúzása mindenütt, minden országban politikailag érzékeny kérdés, ahol az egyéni választókerületeknek jelentős súlya van a választási rendszerben. Nagy-Britanniában például ‑ amit mégiscsak a parlamentarizmus bölcsőjének, klasszikus államának tekintenek ‑ egy független bizottság, pontosabban négy, mert minden országrészre külön-külön, tehát független bizottságok készítenek el egy részletes jelentést a választókerületekről, a javasolt beosztásról egészen a választási földrajz és matematika iránt érdeklődő kollégák számára is. Egy egészen izgalmas, de nagyon hosszadalmas olvasmány az, ahogyan bemutatják, hogy milyen választókerületi változásokra van szükség, ezeket milyen módon viszik végbe.

(12.40)

Még olyan becslés is készül, hogy egyébként az előző választáson az új választókerületi rendszerben az adott választókerületben milyen eredmény született volna, tehát nagyon részletes. Azt a munkát, amit egyébként önöknek Rogán Antalék ‑ és üdvözlöm a kormányt, amelyik úgy tesz, mintha ártatlan lenne, nyilvánvaló módon önök készítették el a Karmelita boszorkánykonyhájában ezt a választókerületi térképet ‑, szóval, amit önök a kormány adatbázisával, embereivel, közpénzen maguknak megcsináltak és eltitkolnak a közvélemény előtt, ezeket az elemzéseket ott teljesen nyilvánosan készítik el, és utána az ilyen módon elkészített javaslatot tárgyalja meg az ottani parlament és fogadja el, egyébként módosítási lehetőség nélkül.

Az a helyzet, hogy ettől az önök gyakorlata rendkívül távol áll. Léteznek más modellek is, például az Egyesült Államokban. Ott tipikusan a törvényhozások hozzák meg a választókerületi határokat, de ott egyrészt van is ebből balhé állandóan, másrészt pedig jó amerikai szokás szerint ott bírósági döntések születnek aztán az alkotmányos elvek érvényesítéséről. Tehát az a helyzet, hogy a választókerületek ilyenfajta egyoldalú átrajzolása súlyosan sérti önmagában a demokratikus alapelveket.

Mi a helyzet tehát a választókerületekkel? Mindenki tudja, említettem, hogy Pest megyében valóban aránytalanul nagyok a választókerületek, hiszen ott nőtt a választók létszáma ahhoz képest is, ahogy megrajzolták 2013-ban a választókerületi határokat. Abban tehát nincs vita, hogy Pest megyében legalább két új választókerületet létre kell hozni.

Miben van vita? Abban van vita, képviselőtársaim, hogy honnan kell elvenni ezeket a választókerületeket. És most elnézést kérek a tisztelt jogász képviselőtársaimtól, de kénytelen vagyok néhány számot mondani. Az országos átlag ‑ a 2022-es választás adataiból indulok ki, tekintettel arra, hogy a törvény szerint mindig az utolsó választást kell figyelembe venni ‑ nagyjából 71 ezer szavazó volt választókerületenként. Budapesten valóban ennél egy kicsit kevesebb volt, 68 ezer durván számolva. Ámde volt ezen kívül két olyan megye, Somogy megye, ahol átlagosan 60 ezer volt a választópolgárok száma egy választókerületben, és Tolna megye, ahol 57 ezer. Összességében 7 olyan megye volt a 19-ből, ahol kisebb lakosságszám, szavazói létszám jutott egy választókerületre.

A mostani javaslat szerint viszont a budapesti választókerületek átlagos nagysága jóval nagyobb lesz, mint az átlag, 76 ezer lesz 71 ezer helyett. Gyors fejszámolással megállapíthatjuk, hogy nem csökkenni fog az átlagtól való eltérés a budapesti választókerületeknél, hanem nőni, csak ellenkező irányba. Nem kell nagyon nagy fantázia, hogy kitaláljuk, hogy miért történik ez. Azért történik, tisztelt képviselőtársaim, mert Budapestet önök elvesztették a legutóbbi országgyűlési választáson. Csúnyán elvesztették. Összesen egy választókerületben tudtak csak győzni, mindenfajta kormányzati propaganda ellenére, és ezért aztán most jól megbüntetik a budapesti választópolgárokat, és közben lehetőség szerint javítják a saját esélyeiket is.

Teljesen nyilvánvaló tehát a Demokratikus Koalíció számára, hogy a budapesti választókerületek elvétele aránytalan, elfogadhatatlan. Egy választókerület elvétele is vitatott lehetne, de ott akkor nagyjából az átlag körülire jönne ki a budapesti választókerületi létszám. Két választókerület elvétele nyilvánvalóan sérti az arányosság elvét, bünteti a budapesti választópolgárokat, mert kevesebb képviselőjük lesz a parlamentben, mint amennyit megkaphatnának és amennyi jogos lenne.

De persze nemcsak a választókerületek megyék közti elosztásával lehet csalni; nem véletlen, hogy a törvény egyébként erre nem tartalmaz szabályt ‑ tehát olyan szabály nincsen, hogy melyik megyének hány választókerület jár ‑, de természetesen lehet csalni, és önök csalnak is a választókerületek kirajzolásával Budapesten belül és Pest megyében is.

Egészen megkapó, hogy van néhány képviselőtársunk, aki nem tudott belenyugodni abba, hogy kikapott a választáson. Például Szatmáry Kristóf képviselőtársunknak nyilván rosszul esett, hogy legyőzte őt Vajda Zoltán. Ezért aztán most átrajzolják a választókerületet, elveszik tőle az ellenzéki karakterű zuglói részt, és helyette inkább szétvágják Kőbányát, és Kőbánya külső részét adják oda neki, hátha ott jobban boldogul. Szeretettel látjuk, majd meglátja, hogy ott sem fog könnyen boldogulni, erről gondoskodunk, de megpróbálja mindenesetre.

De ha már volt olyan kedves Földesi… (Dr. Répássy Róbert: Akkor meg mi a baj?) De ha már volt olyan kedves Földesi képviselő úr itt beszélni előttünk, akkor említsük meg az ő példáját is, hiszen képviselő úr, már bocsánat, nem számoltam, mert olyan sok volt, kétszer vagy háromszor kapott ki Hiller Istvántól a Pesterzsébet központú választókerületben. Hát, most átrajzolják a választókerületet, kiveszik belőle Kispestet, hozzárakják Soroksárt meg a XVIII. kerület egy külső részét, hátha így most képviselő úr fog tudni győzni. Nem sok esélyt adok ugyan erre, de a szándék megvan arra, hogy ilyen módon is csaljanak. (Földesi Gyula közbeszól.)

És mi a következménye ennek a fajta beosztásnak? Az, hogy összevissza szétrajzolják a választókerületeket, Frankenstein-választókerületeket hoznak létre. Ha már a kőbányai példánál maradunk, maradok, akkor megkapó, amikor azt mondja a képviselő úr, hogy itt most nem lesz páros meg páratlan oldal. Dehogynem! Sibrik Miklós út, Kada utca, Harmat utca, mindegyiknél páros, páratlan oldal szerint fog szétválni a két választókerület egymástól, és mindenütt másutt is így van.

Érdemes itt is mondani egy kis statisztikát: korábban úgy volt, hogy minden budapesti választókerületben egy vagy két földrajzi, tehát közigazgatási kerület volt; egy kivétel volt, éppen az emlegetett 1. választókerület, ahol négy. Mi lesz most a helyzet? Lesz egy olyan új választókerület, az 1., amelyikben öt kerület kisebb részei lesznek benne. Lesz benne két olyan választókerület, ahol négy kerület részei lesznek benne, és lesz öt olyan választókerület, ahol pedig három kerület részei lesznek benne.

Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy elszakítják a választókerületeket a valódi földrajzi egységektől, mert Budapesten a kerület a földrajzi egység, és nem véletlenül teszik ezt. Vannak persze egészen szürreális szándékok: egyszer majd valaki magyarázza el nekem, hogy a Duna-parton kialakított új lakásokat miért a csepeli választókerülethez rajzolják. Nem tudom, lehet, hogy azt gondolják, hogy hátha Németh Szilárd képviselő úrnak ez segít egy kicsit, hogy ott a fideszes milliárdosok világából kap még pár szavazatot, ezt nem tudom. Szóval teljesen szürreális választókerületi beosztások vannak.

Van azonban ennek egy szomorú oldala is: teljes kerületek veszítik el a saját parlamenti képviselőt. Ilyen például Újpest, ilyen a XI. kerület, ilyen a XVIII. kerület. Nagy megtiszteltetés ez a Demokratikus Koalíciónak, hogy ezeket a kerületeket mind DK-s polgármesterek vezetik. Úgy látszik, félnek attól, hogy az ő polgármesteri és képviselői elismertségük túlságosan nagy előnyt jelent az ottani baloldali ellenzéki képviselőjelölteknek. Szétvagdalnak kerületeket. A főváros legnagyobb kerületének, a XI. kerületnek, Újbudának nem lesz saját választókerülete, hanem négy különböző választókerületbe dobják szét az ott élő embereket, és még mondhatnám tovább az ilyen példákat. Ezek valóban ilyen Frankenstein-választókerületek. Csak az volt a cél, hogy hogyan lehet egy picit még előnyöket szerezni, hogyan lehet egy kicsit még kitolni a hivatalban lévő ellenzéki képviselőkkel. Mert persze, ez is cél, hiszen akik egyéni képviselők vagyunk, azok mindannyian tudjuk, hogy természetesen az egyéni képviselő munkájának jelentős része abból áll, hogy a helyi önkormányzatokkal tartja a kapcsolatot. Hát, most aki az 1. választókerületben győz, annak majd öt önkormányzattal kell tartania a kapcsolatot. Nyilván ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy gyengítsék az egyéni képviselőjelöltek beágyazottságát, helyi kapcsolatait.

Néhány szót mondanék a javaslat további részeiről is. Örömmel hallottam, amikor azt mondta Földesi képviselő úr, hogy a visszalépés szabályainak egyértelmű szigorítása tisztességesebbé teszi a választási eljárást, hiszen ez annak a beismerése, hogy az, hogy Szentkirályi Alexandra a választás előtti napon lépett vissza, tisztességtelen volt. Ezt akadályozza meg most az új módosítás. Ezt támogatjuk is egyébként.

Ugyanakkor a technikai módosításokban számos más akna van elhelyezve, az egyik a borítékok kérdése. Tisztelt képviselőtársam azt mondja, talán Vejkey elnök úr, ebben nem vagyok biztos, hogy micsoda nagyszerű megtakarítás lesz, hogy nem kell majd borítékot adni. Ne adjanak szavazólapot se, írjanak be mindenkit a Fideszhez, az még olcsóbb (Szabó Timea közbeszól.), az még nagyobb megtakarítás, aztán ne is legyen választás! (Dr. Brenner Koloman: A krumpliért ami jár…) Nyilván értjük, hogy miért csinálják: azért, mert folyamatosan presszionálják az embereket, vásárolják a szavazatokat (Szabó Timea közbeszól.), és szeretnék ellenőrizni, hogy teljesítik‑e a megfélemlített vagy megvett választók azt, amit ígértek.

Amit önök most csinálnak, az a titkos szavazás elvének súlyos megsértése, a választási csalás egy formájának a legalizálása. Ez a célja ennek a módosításnak. Hasonló a helyzet a lakcímkártyával, megint csak könnyítik a választási csalást. Elég lesz csak egy okmányt megszerezni, nem kell kettőt, nem lehet összenézni az okmány adatait. (Szórványos taps és közbeszólások az ellenzéki pártok padsoraiból: Így van!) Ismét csak az a cél, hogy egyébként egy semmilyen problémát nem okozó rendszerbe belenyúlva könnyítsék azt, hogy valamilyen módon vissza lehessen élni a választójoggal.

(12.50)

Az újraszámolás kapcsán mondanék még egy rövid megjegyzést. Ott miközben azt mondják, hogy most majd megteremtik az újraszámolás lehetőségét, az Országgyűlés esetében nagyon szűkre szabják ezt a határt. Azt mondják, hogy százszavazatos különbség fölött kell csak újraszámolni. Az 0,3 százalék összesen, az önkormányzatoknál pedig 5 százalékot mondanak. Az általánosan bevett határ egy vagy két százalék szokott lenni. Teljesen nyilvánvalóan az a szándék, hogy ezzel az eszközzel ne nagyon lehessen élni. Látszólag megoldják az újraszámolás problémáját, valóságosan azonban nem akarnak lehetőséget nyújtani arra, hogy ilyen szoros helyzetekben történjen egy újraszámlálás, és megfelelő bírósági jogorvoslatot lehessen keresni.

Még van egy percem, úgyhogy szeretnék kitérni egy kicsit a 2010 előtti időkre. Tudja, képviselőtársam, az a helyzet, hogy mi egy kicsit másképp gondolkoztunk a demokráciáról, mint önök. (Dr. Répássy Róbert: Az biztos!) Például úgy gondoltuk, hogy választási törvényt nem lehet benyújtani úgy, hogy nincsen benne egyetértés az Országgyűlés két oldala között. 2010 előtt a Fidesz minden választási reformra vonatkozó kezdeményezést visszautasított, nem csak azt, amit ön említett, ami egyébként egy arányos választási rendszert hozott volna létre. Én nem beszélnék annyira lekicsinylően a listás képviselőkről, mint azt képviselőtársam tette, különösen azért, mert képviselőtársam maga is listás képviselő (Szabó Timea: Le vele!), de én is voltam már listás képviselő. A listás képviselő ugyanolyan felelősséggel végzi a munkáját, mint az egyéniben megválasztott képviselő, legfeljebb részben mások a feladatai.

Az a helyzet tehát, hogy az arányos választási rendszer sem ördögtől való. Miközben egyébként a 2010 előtti rendszerben megtehette volna a kormány azt, hogy kormányrendelettel módosítja a választókerületek határait ‑ bár szerintem ez a megoldás alkotmányosan akkor is aggályos lett volna ‑, de mivel nem jött létre konszenzus az új választási rendszerről, ezért nem változtattuk meg azt. Önök viszont egyoldalúan megváltoztatták, amikor módjuk volt rá. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)