Földesi Gyula (Fidesz)

FÖLDESI GYULA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A demokrácia egyik fontos törvényét tárgyaljuk, ezért fontos a történelmi áttekintés, mi volt korábban.

Országgyűlési választási törvényünk 2012 óta hatályos, de alapjait tekintve nagyon hasonló az 1990 óta működő választási szisztémához. Kevesebb képviselőt választunk ugyan, de ez is vegyes rendszer a belső súlyainak kisebb eltolásával. A parlament létszámát felére csökkentettük, ahogy ezt kormányra kerülésünk előtt vallottuk is. Most 176 helyett 106 képviselőt egyéni választókerületből, 210 helyett 93 képviselőt listáról juttatnak a választópolgárok az Országgyűlésbe. 2012-ben nemcsak az Országgyűlési képviselők vagy a választókerületek száma változott, hanem értelemszerűen a választókerületekbe sorolt választópolgárok száma is. Ezzel újra teljesült az arányosság követelménye.

Ahogy arra az Alkotmánybíróság sokat hivatkozott, 22/2005. számú határozata is felhívta a figyelmet arra, hogy az 1990 és 2011 közötti előző választási rendszer durván aránytalan volt. A szocialisták képtelenek voltak elvégezni ezt a feladatot, mindenféle kibúvókat kerestek, ahelyett, hogy a választókerületi rendszerben a 2006. évi választás adatai alapján új kerülethatárokat jelöltek volna ki, így az Alkotmánybíróság által meghatározott határidőt elmulasztották, és kötelezettségüket később sem teljesítették. A 2010. évi választáson ezért már újabb szintre lépett az aránytalanság, hiszen a Veszprém központú Veszprém megye 6-os számú választókerületében 26 700 választópolgár szerepelt a névjegyzékben, míg a Szigetszentmiklós központú Pest megye 12-es számú választókerületében 74 223 fő. Az előbbi az utóbbinak 35,98 százaléka, vagyis az aránytalanság közel háromszoros volt a rendszerben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlésben 2002 és 2010 között abszolút többséggel rendelkező balliberális oldal mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést követett el. A választókerületi rendszer arányosítására egyedül Fodor Gábor, a kisebbik koalíciós párt politikusa terjesztett elő érdemi javaslatot, kizárólag ő vette a fáradságot, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon. Javaslata szerint Budapesttől két egyéni választókerületet kellett volna elvonni, miközben Pest megyének négy új kerületet kellett volna biztosítani.

(Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Lényeges volt továbbá, hogy a kerületi beosztást a jövőben ne egy ’90-es minisztertanácsi rendelet fogalmazza meg, ahogy az is, hogy a választókerületi beosztás felülvizsgálata rendszeresen történjen meg. Fontos követelése volt ez a Fidesznek is. Mi már akkor egyértelművé tettük, a körzeteket rendszeresen hozzá kell igazítani a népességszám változásához.

Tisztelt Ház! Nem mondhatjuk, hogy az Alkotmánybíróság ne biztosított volna az új szabályozás elfogadására elegendő időt, hiszen a 2005-ös döntés az Országgyűlést arra kötelezte, hogy jogalkotói feladatának 2007. június 30-áig tegyen eleget. Figyelemre méltó azonban, hogy a szocialisták ezt követően sem tettek kísérletet a választási rendszer arányossá tételére. Ehelyett ‑ most figyeljenek! ‑ Gyurcsány Ferenc egy olyan javaslattal állt elő 2009-ben, amely ugyan elfelezte volna az Országgyűlés létszámát, de egy barbatrükkel gyorsan meg is szüntette volna az egyéni választókerületeket. Gyurcsány csak a megyei listákat tartotta volna meg, erről összesen 176 mandátumot lehetett volna elnyerni, 23 kompenzációs mandátumot pedig országos listáról osztottak volna ki. A megyénként megszerezhető mandátumok számát az Országos Választási Bizottság állapította volna meg minden választást megelőzően.

Mindez a bűvészkedés jól mutatja ‑ de ezt megszokhattuk tőlük ‑, hogy a szocialisták már nyilvánvalóan bekövetkező bukásukra készülve sem tudtak másra gondolni (Arató Gergely: Fogsz a javaslatról is beszélni, vagy szégyelled?), mint hogy számukra kedvezőnek tűnő, általuk előnyösnek gondolt választási rendszert vezessenek be, amely úgy mellesleg a területi képviselet elvét gyakorlatilag meg is szünteti.

Gyurcsány javaslata egy hatalmat bebetonozó hatalomtechnikai trükk volt, amely, ha életbe lép, a politikát tovább elitizálta volna, hiszen egy arctalan megyei listás képviselő aztán mindenkinek felel, csak a választóknak nem. Miért is van most ennek jelentősége?

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Igazságügyi Bizottság javaslatát ‑ amelyről lehet sokfélét gondolni, csak azt nem, hogy az a Fidesz érdekeit tükrözné (Arató Gergely felnevet.) ‑ egyes képviselőtársaink‑e ház falain kívül, vagy itt napirendi hozzászólásban azért kritizálták, mert az a törvényből fakadó szükségszerűség mentén a választókerületek számát egyes területeken csökkenti, másutt pedig megemeli, ami a meglévő területi beosztás módosításával jár. Egyes képviselők úgy beszélnek a választókörzetükről, mintha a saját tulajdonuk, már-már hűbérbirtokuk lenne. (Szabó Timea: Jaj! Mondja ezt a Fidesz!) Mindez szereptévesztésről, a demokratikus hatalomgyakorlás félreértéséről árulkodik, ugyanakkor annak is beismerése a Szocialista Párt részéről, hogy lám-lám, mégiscsak fontos a területi képviselet, mégiscsak van jelentősége annak, hogy a településnek van egy olyan képviselője, aki mandátumát közvetlenül az ott élő választópolgároktól eredezteti, és ezért nekik tartozik elszámolással és felelősséggel. Hogy ez így lehet, az csak annak köszönhető, hogy a Fidesz-többség 2012-ben ilyen szabályokat alkotott, szemben a tisztán listás gyurcsányi trükkel, amit fentebb említettem.

Tisztelt Ház! Nem véletlen tehát, hogy a jobboldali parlamenti többség 2011-ben az országgyűlési választásokra vonatkozóan olyan szabályozás kialakítására törekedett, amely fenntartja a szorosabb kapcsolatot a képviselők nagy része és a választópolgárok között. Ezt a kérdést egy olyan törvénnyel rendeztük, amelyet a balliberális pártok ugyan akkoriban nem szavaztak meg, de egyes elemeit, így a fővárosi választókerületi beosztást ma már foggal-körömmel védik. Ezt akár sikerként is elkönyvelhetjük, köszönjük a kései elismerést.

Tisztelt Ház! Volt azonban a 2005-ös alkotmánybírósági határozatnak egy másik fontos előírása, idézem. „Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy minden körülmények között ellentétes az egyenlő választójog elvével, ha az egyéni választókerületben a jegyzékbe vett választópolgárok száma közötti kétszeres eltérés mutatható ki.” Tisztelettel jelentem, hogy mi ekkora mértékű eltérést a választókörzetek választójoggal rendelkező polgárainak lélekszáma között soha nem hagytunk, és nem is fogunk hagyni érvényesülni.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvénytervezet kezeli az aránytalanság problémáját, mégpedig a túlzottan nagy választópolgárszámmal rendelkező Pest vármegyei választókerületek átalakításával. Helyesen teszi, mert a nyári választáson már a Dunakeszi központú Pest 5-ös számú OEVK-ban 98 267 fő olyan választópolgár szerepelt a névjegyzékben, aki az országgyűlési képviselők választásán is szavazhat, az Érd központú Pest 1-es számú országgyűlési egyéni választókerületben pedig 87 243 fővel volt ez a létszám. Az aránytalanul magas területi átlagos választópolgárok száma (sic!) csökkentésével egyben a kétszeres különbség veszélye is kiküszöbölhető arra az időre, amíg Tolna vármegyében két új, arányos méretű választókerület lesz kialakítható. Tolna 2-es számú OEVK, ahol most időközi választásokra került sor, 57 250 fős névjegyzékkel került kitűzésre, nemrég pedig ez a névjegyzéki létszám 57 169 fő volt.

(12.30)

Mindezt a Pest vármegyei adatokkal összevetve nem alakul ki kétszeres eltérés, mire pedig ez megtörténhetne, a Pest vármegyei átlag arányos lesz. Ezért tehát a Fidesz támogatja ezt a javaslatot mint a jelenleg elérhető egyedüli törvényes megoldást, hiszen a választási törvény cselekvésre kényszerít minket, nem habozhatunk megfelelni ennek a kötelességünknek.

Tisztelt Ház! Engedjenek meg még egy gondolatot azzal kapcsolatban, hogy miért ambivalens az ellenzéki hozzáállás e kérdéskörhöz. Mint ismeretes, tavaly ősszel került sor számos helyen az önkormányzati egyéni választókerületek korrekciójára. A korábbiakkal szemben komoly érdeklődés övezte ezeket a változtatásokat. Az ellenzékhez közel álló szervezetek, Soros-szervezetek több esetben nem voltak restek az új körzetbeosztásokat bíróságon megtámadni, ugyanakkor a kapacitásaik sajnos nem voltak elegendőek arra, hogy ezt az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknál is megtegyék. Így történhetett meg az, hogy a IX. kerületben a jegyző létrehozott egy, az átlagtól eltérő választókerületet, hogy ezek után olyan terület és választópolgárszám maradjon, melyet csak úgy lehet elosztani, hogy a hegyeshalmi vasútvonal, az M5-ös autópálya és a Ráckevei-Duna által körbezárt területet és kapcsolt részeit a József Attila-lakótelephez csatolja (Arató Gergely: Nem lakik ott senki, nem baj?), holott földrajzilag össze nem tartozó, különböző adottságú területekről van szó. Egy megyei jogú város jegyzője területileg össze nem függő választókerületeket alakított ki, amit persze lehet úgy megmagyarázni, hogy a körzetesítés címeket rendel össze, ugyanakkor a választópolgárok számára is kedvezőbb, ha természetes határvonalak mentén összefüggő, kompakt területeket kialakítva történik a választókerületi beosztás kialakítása.

Amennyiben ezzel egyetértünk, helyeseljük az Igazságügyi Bizottság javaslatát is, hiszen az olyan beosztást törekszik kialakítani, amelyben az utcák, tereptárgyak dominálnak helyrajzi számok, házszámok, páros és páratlan oldalak helyett. A budapesti kerületek pontos határvonalának ismeretében megállapítható, hogy ki hova tartozik, és az összesorolt területek nem különböznek jobban egymástól, mint azok a szavazókörök, amelyeket Demszky Gábor volt főpolgármesternek az azóta a zuglói kerületből visszavonult jegyzője is kialakított. A hetvenes években épült lakótelepet az ötvenes években kialakított társasházzal, utóbbit az Örs vezér tere feletti kertvárosi résszel és lakótelepi tömbbel (Arató Gergely: Nincs kertvárosi rész!), lakóparkot családi házakkal keverő zónák jöttek létre, de az arányosság követelményének megfelelnek, tehát akkor mégis rendben vannak ‑ mármint a baloldal szerint.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az országgyűlési választókörzeti beosztás a tények világa felől nézve értelmezhető. Nem érzelmekről, nem téveszmékről kell beszélni, hanem értelmes javaslatokat kell tenni. Többfelé oszlik egy budapesti kerület az országgyűlési választáson? A törvény ezt is megengedi. Amennyiben rajzolható olyan beosztás, amely a 23 budapesti kerületet oly módon osztja be 16 választókerületre, hogy eközben minél nagyobb mértékben törekszik egy-egy kerület egészét egy-egy választókerületben tartani, hogy közben az arányosság követelményének és a földrajzi szempontoknak is megfelel, terjessze azt a parlament elé. (Arató Gergely: Vajda képviselő úr beterjesztette!) Egyetlen ilyen kísérlet volt ebben a ciklusban, amely Vajda Zoltán képviselőtársunk javaslata, de nem az ő szellemi terméke volt.

Mindössze három hibája volt annak a tervezetnek azon túl, hogy a jogszabályalkotás követelményeinek nem felelt meg. Egyfelől Tolna vármegyétől is elvett volna egy választókerületet, miközben ezt a 2022. évi országgyűlési választás adatai alapján nem lehet. Budapesttől egy választókerületet vett volna el, csak az 1. számú választókerületet szüntette volna meg ez a javaslat, vagyis az ellenzéki gondolkodásmódot követően Csárdi Antal képviselőtársunkat fosztotta volna meg a választókerületétől ‑ pontosabban Vajda Zoltán, mert ő nyújtotta be. Végül Pest vármegyéhez három választókerületet tervezett átcsoportosítani, ami kifejezetten politikai döntés, hiszen így Somogyban az egész országban a legmagasabb, 82 ezer választópolgárt meghaladó területi átlag alakulna ki. Mindezekre figyelemmel arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az ellenzék nem érti a választókerületi rendszert, nem olvasta vagy nem akarja érteni az Igazságügyi Bizottság javaslatát sem. Még nem késő ezen változtatni.

Tisztelt Ház! Újra hangsúlyozom, hogy a Fidesz számára a választási törvény módosítása részben azért tűnik támogathatónak, mert a törvény talaján áll, az abban foglalt követelményeknek megfelel. Biztosíthatom önöket róla, hogy a Fidesz-KDNP-többség nem hajlik meg az alaptalan ellenzéki vádaskodások és a dollármédia hecckampánya előtt. Ugyanígy elfogadhatatlanok számunkra azok az érvek, amelyek arra akarnak rávenni bennünket, hogy minden maradjon úgy, ahogy most van, és ezen változatlanság mellett a következő országgyűlési választásokat rendezzük meg egy törvénysértő helyzetben. Mi erre nem vagyunk hajlandók. A választójog igazságosságát és arányosságát fenn kell tartanunk, ezt követeli a törvény, és ezt követeli a józan ész. (Szabó Timea: Csak kisebb arccal!) Egyetlen ellenzéki képviselő nyomására sem fogunk letérni a törvényes útról, ezt tőlünk nem kérheti senki, Weber úr sem. (Dr. Brenner Koloman: A ’22-es választás is már így volt, ne törődj vele!)

Az Igazságügyi Bizottság javaslata maradéktalanul alkotmányos talapzaton áll (Dr. Brenner Koloman: Hogy nem szakad le a fal!), és korrigálja azokat a területi helyzeteket, amelyek miatt aránytalanság van a jelenlegi kerületi beosztási rendszerben. Meggyőződésünk, hogy ez a korrekció szavatolja a kipróbált, bizonyított, a Velencei Bizottság és az Európai Bizottság által is elfogadott magyar választójogi törvény demokratikus és igazságos keretrendszerének törvényes garanciáit. Kérjük, hogy támogassák a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban. ‑ Szabó Timea: Kisebb arccal! Nem nagyon nyertél… ‑ Dr. Apáti István: Kedves Gyula! Köszönjük.)