Barkóczi Balázs (DK)

BARKÓCZI BALÁZS (DK): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! Államtitkár Urak! A helyzet az, hogy a béke költségvetéseként aposztrofált fideszes buhera-költségvetés mind az oktatásban, mind az egyes budapesti választókerületek és kerületek finanszírozásában újabb súlyos gondokat okoz. Ez persze nem meglepő, hiszen a jelenlegi kormányzat két dologtól retteg igazán: azoktól a szabad szellemű diákoktól, akikből még a keresztény-konzervatívnak hazudott oktatáspolitika nem tudta kiirtani a kritikus gondolkodást, és azoktól a budapesti polgároktól, akik legutóbb éppen június 9-én mondtak nemet az Orbán-kabinet embereket sújtó hazug és álságos politikájára a fővárosban.

Ma itt a parlamentben arról kell beszélnünk, hogy hagyjuk‑e teljesen kiárusítani a jövőnket, azt a jövőt, amely a gyermekekben, a diákokban, az oktatásban és a még meglévő kritikus gondolkodásban rejlik. Mert miközben mi itt vitatkozunk, a kormány elhibázott költségvetési politikájának a következményeit az iskolapadban ülő gyerekek viselik, akik közt már ott vannak a jövő vezetői, tanárai, miniszterei, sőt a jövő miniszterelnöke is.

Mert miről van szó, tisztelt képviselőtársaim? Arról, hogy az már ebből a költségvetési tervezetből is látszik, hogy az oktatásra fordítandó összegek nem követik az infláció mértékét, sőt jövőre is kevés forrás fog jutni az intézményekben dologi kiadásokra, pedig az messze nincs rendben, hogy egyrészt vannak olyan általános iskolák, ahol egy települési rendezvényen az iskolai WC-deszkák megvásárlására szerveznek pénzgyűjtést, másrészt az egyházi fenntartású iskolák dologi kiadásokra sokkal magasabb összegeket kapnak, mint az állami fenntartású intézmények. Bár ez nem is csoda, hiszen önök saját vélt kereszténységüket már eddig sem a legelesettebbek, a leghátrányosabb helyzetűek segítésében és felemelésében, hanem az egyházi fenntartású intézmények helyzetbe hozásában, közpénzmilliárdokkal való kitömésében élték meg többek között, hogy az egyházat sújtó súlyos pedofil-bűncselekmények elkendőzéséről már ne is beszéljünk.

Vagyis ismét arról van szó, hogy önök a saját nómenklatúrájuknak magasabb állami támogatást biztosítanak, mint azoknak, akiknek az állami felelősségvállalás jelentené az utolsó esélyt a megmaradásra. Hadd mondjam el, hogy különösen visszatetsző, hogy miközben az alacsony finanszírozás miatt a közoktatás romokban hever, és állandósult a pedagógushiány, az állam egyre többet költ a hitéleti tevékenységek, köztük az egyházi oktatás különböző formáira. Amíg 2024-ben 105 milliárd forint állami pénzt költöttek erre az egyházi fenntartású intézményekben, addig ez az összeg 2025-ben 122 milliárd forint lesz. Ez természetesen nemcsak az állam és az egyház Alaptörvényben is rögzített szétválasztásának az elvét sérti, de jól mutatja az önök oktatáspolitikájának a lényegét: az önök politikájához végletekig lojális egyházak minden támogatást megkapnak, míg az állami fenntartású intézmények elégedjenek meg csak a maradékkal.

Ezzel szemben a Demokratikus Koalíció szerint szektorsemleges finanszírozásra van szükség, hogy megszűnjenek az egyházi intézmények kiváltságai, valamint az állami fenntartású iskolák hátrányos helyzete, sőt olyan finanszírozási rendszert kell bevezetni, ahol csak azok az egyházi fenntartású intézmények jogosultak az állami finanszírozás igénybevételére, amelyek az állami intézményekkel azonos feltételek mellett működnek, és az alapfokú intézmények esetében vállalják, hogy minden, a körzetükhöz tartozó tankötelezett gyermeket felvesznek.

(15.40)

De menjünk tovább! Az oktatásra költött állami pénzek GDP-arányosan jövőre is 4,4 százalék körüli szintet fognak jelenteni, ami mélyen alatta van még mindig az EU-s átlagnak. Az alacsony finanszírozási szint az oka annak, hogy a magyar pedagógusok az országos diplomásátlagbér 75-80 százalékát keresik, ami a mai napig régiós összevetésben is alacsony. Itt nagyon sokat beszéltek már a pedagógusbér-emelésekről. Egyrészt ez megkésett, másrészt pedig nem kielégítő, annak garanciáit ebben a jelen költségvetésben sem lehet látni, hogy ezt hogyan lehet fenntartani. Nyilvánvalóan önök már hivatkoztak az európai uniós forrásokra is ‑ hát, ne csodálkozzon, államtitkár úr, most elmondom önnek, ha nem tudná ‑, amit azért nem kap meg az ország, mert az önök kormánya folyamatosan lop, és ezt a gyakorlatot akkor sem hajlandó felfüggeszteni, ha ez már a jövő generációk boldogulásának a rovására megy.

További strukturális feszültségeket jelent, hogy amíg az EU országaiban a bérek fokozatosan emelkednek a magasabb fokú oktatási szinteken, addig nálunk szinte egyáltalán nem, sőt az ágazat állami támogatásának gyengesége mellett gond az oktatási struktúra is, a jelenlegi elavult, retrográd rendszer nem alkalmas korszerű ismeretek átadására. A színvonal növekedésének akadálya pedig az is, hogy a még mindig alacsony bérek miatt a pedagóguspálya nem vonzó, egyre nagyobb a tanárhiány, a pedagóguspályát folyamatos elvándorlás sújtja, sőt ezt az elvándorlást nemhogy sikerült volna önöknek megakadályozniuk, hanem az egyre csak fokozódik évről évre.

A Demokratikus Koalíció szerint ezért elengedhetetlen, hogy ígérgetések helyett végre a pedagógusi előmeneteli rendszer szerinti besoroltak garantált illetményét megnyugtatóan, a költségvetésben is rögzített módon, garanciákkal rendezzük, és átfogó bérrendezést hajtsunk végre a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalók körében, például a NOKS-osok, vagyis a nevelést és oktatást közvetlenül segítő munkatársak körében is, hiszen ők annyira elengedhetetlen részei a magyar iskolarendszer megfelelő működésének, mint a pedagógusok.

Ami a választókerületemet illeti, a XV. kerületben és Újpesten úgy látszik, az önkormányzatok, benne a fővárosi kerületek helyzete 2025-ben sem fog érdemben javulni: tovább folytatódik a pénzügyi bizonytalanság, az ellenzéki önkormányzatok kivéreztetése. Az önkormányzatok működési célú állami támogatása 1591 milliárd forint lesz, ami ugyan 9 százalékos emelést jelent 2024-hez képest, de szolidaritási hozzájárulás formájában 360 milliárd forint rögtön elvonásra is kerül. Ma reggel voltam a XV. kerületi közgyűlés ülésén, ahol el is mondták, hogy jövőre 500 millió forint többletet fog ez a szolidaritási hozzájárulás jelenteni, vagyis az önkormányzatok adóemelésre kényszerülnek. Vagyis mi történik? Önök tovább folytatják a „minél rosszabb nektek, annál jobb nekünk” politikáját. Szégyelljék magukat! Az elvont hozzájárulást elvben a kedvezőtlen gazdasági helyzetben levő önkormányzatok támogatására kellene fordítani, az elosztás azonban nem átlátható, és jellemzően a kormányhű önkormányzatok büdzséjét javítja, ahogy ez történt már a tavalyi évben is. Sőt, jövőre csak a fővárosnak 100 milliárd forintot kellene befizetnie az iparűzési adóból keletkező saját bevételei után.

Pedig ahelyett, hogy önök a saját önkormányzataikat tömnék ki az ellenzéki vezetésű kerületektől elvont pénzekkel, Észak-Pesten is rengeteg feladat várna megvalósításra. Többek között a volt Észak-pesti Kórház területének hasznosítása, a műemlék épületek rekonstrukciójával és a meglévő épületek korszerűsítésével, lakhatási, sport- és egészségügyi célok megvalósítása, vagy egy új, teljesen akadálymentesített gondozóotthon felépítése, hogy a gondviselő megbetegedése vagy halála esetén méltó lakhatást biztosítsunk a felnőttkorú, súlyosan, halmozottan fogyatékos embereknek. Erre egyébként a megvalósítási tanulmányok Újpalotán már elkészültek, és az újpalotai Gondozó Fejlesztő Központ szülői klubja Budapest Főváros Önkormányzatától kapott egy telket Újpalota és Zugló határában.

Ők azok, akik évekig pereskedtek az állammal, hogy a bíróság ismerje el, hogy a magyar állam súlyosan sérti azoknak a szülőknek és súlyos, halmozott fogyatékossággal élő személyeknek a jogait, akiknek nincs lehetőségük a gondozó halála vagy megbetegedése után méltó életre, mert jellemzően hatalmas határ menti tömegintézmények várnak rájuk, ahol a munkaerő forráshiányából fakadóan elhanyagolják őket. Másodfokon nyertek. A Belügyminisztérium egészen odáig pereskedett, hogy a Kúriára vitte az ügyet, amely visszadobta ezt az ügyet, tehát nem adott igazat a szülőknek. Elképesztő, hogy az önök minisztériuma tényleg azokkal a szülőkkel volt hajlandó és képes évekig pereskedni, akik 30-40 éve 0-24 órában nevelik otthon halmozottan, súlyosan fogyatékos gyermekeiket csak azért, hogy önöknek ne kelljen egy fillért se fizetniük ezeknek a szülőknek. Aztán bejönnek ide ájtatoskodni kereszténységről, nemzetről meg hazáról papolni. A gyomrom felfordul, komolyan mondom!

De ugyanígy említhetném a volt fideszes önkormányzat mutyijai következtében torzóban maradt Deák utcai rendelőintézet befejezését és hasznosítását. Kérdezzék meg majd László Tamás volt polgármestert, itt ült az Országgyűlésben is önökkel együtt, hogy mit csinált a Deák utcában, hogyan mentek el kézen-közön azok a pénzek, amelyeket egy új rendelőintézet felépítésére kellett volna költeni. Az új Csobogós utcai rendelőintézet felépítését, a Rákos út és a Karácsony Benő park rendezését, a Szilas-patak menti főgyűjtőcsatorna második ütemének kiépítését, vagy akár a gyorsvillamos-hálózat kivezetését Újpalotára, hogy ne csak hétvégén, hanem a hétköznapokon is közlekedhessenek az időseknek és kismamáknak, valamint a mozgáskorlátozottaknak is megfelelő alacsony padlós, klimatizált villamosok a 69-es vonalán. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez 500 millió forint lenne, ennyiért a maguk strómanja, Mészáros Lőrinc már le sem hajol, önök pedig ezt a pénzt is sajnálják a rákospalotai, pestújhelyi és újpalotai emberektől.

Mindezeket a fejlesztéseket módosító indítványként a költségigény megjelölésével természetesen benyújtottam a jövő évi költségvetési törvényhez is ‑ remélem, nem ugyanazt a választ fogom kapni, mint tavaly Hargitai képviselőtársunktól, hogy sajnos nem tudják figyelembe venni ezeket a módosító indítványokat, mert sokkal magasztosabb célokra kell elkölteni, hogy azt ne mondjam, ellopni ezt a pénzt ‑, a kerületi bölcsődék és óvodák fejlesztésével együtt, a kerületi fenntartású utak, valamint járdák felújításával együtt és az itt élőket, valamint az észak-pesti agglomerációt fogadni tudó, új Észak-pesti Kórház megvalósítási koncepciójával együtt, amelynek harcos képviselői vagyunk Varju László újpesti képviselőtársammal hosszú évek óta. Már a megvalósíthatósági tanulmányok is megvannak, hogy az Észak-Pesten és az agglomerációban élő embereket ne szabadítsuk rá az Árpád Kórház és a Károlyi Kórház bezárása után ‑ mind a kettőt egyébként önök zárták be ‑ a Honvédkórházra, de eddig önök erre sem mozdították még a fülük botját sem.

Csak remélni tudom, hogy a tavalyitól eltérően idén a Fidesznek nem az ellenzéki vezetésű kerületek büntetése a „minél rosszabb nektek, annál jobb nekünk” politikája, hanem valóban a rákospalotai, pestújhelyi, újpalotai és újpesti emberek érdeke lesz az első. Köszönöm. (Varju László tapsol.)