Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nyugdíjrendszer versus államadósság menedzsmenttel készültem, de megihletett az előttem szóló LMP-s kolléga. Valóban katasztrofálisak a demográfiai mutatószámok, és ha az év első tíz hónapjának adatait felszorozzuk, akkor képviselőtársaim figyelmébe szeretném ajánlani, hogy 77 830 gyermek születik meg ebben az évben Magyarországon. Ne legyen igazunk! Reméljük, hogy lesz egy kis felfutás az év végén, de a 90 ezer alatti adatok már a rémesen rossz kategóriájába tartoznak.

A helyzet az, hogy a kormány azzal a módszerrel próbálkozik, hogy bár eddig egyenlőségjelet tett nagyjából a családpolitika és a demográfia közé, most igyekeznek ezt szétválasztani, és azt jelezni, hogy bár a családpolitika jó, de a demográfiai adatok mégsem. Egyikből következik a másik. Látszik, hogy a kormány nagyon sok pénzt fordított családtámogatásokra. Ez rettenetesen rossz demográfiai adatokba torkollt, és a kormány ahelyett, hogy pályakorrekciót hajtana végre, ezt a rosszul becsontosodott rendszert igyekszik görcsösen markolni és továbbvinni.

A családi adókedvezmény duplázása egy örömteli fordulat, de többször megbeszéltük, hogy ezzel az infláció által elvitt összeget még visszapótolni sem képes a kormányzat. A kérdés egyértelmű, államtitkár úr, mert látom, hogy gombot nyomott ‑ és ezt üdvözlöm, mert ön aktívan részt vesz a vitában, és szerintem ez a parlamentarizmus rendjét csak erősíti ‑, a kérdésem az, hogy hajlandóak‑e, nyitottak‑e inflációkövetővé tenni az egész családtámogatási rendszert, hisz ezek az esetleges emelések vagy nem emelések reálértéken teljes mértékben kiszámíthatatlanná teszik ezeket a támogatási formákat.

Úgy gondolom, hogy akkor lenne értelme az emelések hosszú távú hatásairól beszélni, ha ezeket minden évben az előző évi infláció százaléka alapján súlyoznák és korrigálnák, természetesen fölfelé. Ha ezt megteszik, akkor lehet ezekre hosszú távon számítani. A kérdés, hogy nyitottak‑e minderre.