Szabó Sándor (MSZP)

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ahogy a korábbiakban, a költségvetési felszólalásom központjában az önkormányzatok állnak majd; nyilván előzetesen némileg általánosságban is megfogalmazom véleményemet a költségvetéssel kapcsolatban, és egy kicsit a jóléti kiadásokra is rátérek.

Ha megnézzük a mostani költségvetést, akkor azt lehet elmondani, hogy a 2019. év óta nem készült tulajdonképpen olyan költségvetés, melyet a Pénzügyminisztérium reálisan tervezett volna meg, hiszen ez már az ötödik olyan gazdasági év, amikor tulajdonképpen a tényszámok jelentősen elmaradtak a tervszámoktól. Sajnos egyébként ebben idén sincs változás. Míg a kormány az év elején 3,5 százalékos gazdasági növekedéssel számolt, addig a harmadik negyedévben 0,9 százalékos gazdasági recessziót tapasztalhattunk, hasonlóan a 2023-as évhez, ahol szintén 0,9 százalékos gazdasági visszaesés volt 2022-höz képest.

Ha a hosszabb távot nézzük, akkor azt látjuk, hogy a gazdaság teljesítőképessége tulajdonképpen 2019 óta nem nagyon változott, tehát lényegében öt éve stagnál, mindeközben egyébként azt elmondhatjuk, hogy az infláció meghaladta a 40 százalékot, a forint árfolyama pedig azóta 100 forintot gyengült az euróval szemben, vagy már ki tudja, mennyit, hiszen éppen most 413 forinton jegyzik az eurót.

A Költségvetési Tanács, ahogy tavaly, ismét nyílt kritikával élt a tervezettel kapcsolatban, ugyanis a kormány nem mutatta be, hogy hogyan kívánja kezelni a költségvetési kockázatokat. Részletesen elmondta, hogy hogyan csúszott szét az idei költségvetés, ahhoz hasonlóan véleményezte egyébként a 2025-ös tervezetet is, megfogalmazva ezzel az aggályait. Az első ezek közül rögtön az volt, hogy a kormány a tavalyi esethez hasonlóan elég optimista a jövő évi gazdasági növekedéssel kapcsolatban.

Egyik legnagyobb kockázat, hogy a magyar állam különböző okokból nem juthat annyi bevételhez, mint amennyivel számol vagy tervez, a tanács szerint ugyanis az uniós források elérhetőségét övező bizonytalanság továbbra is fennáll, az ezekből származó bevételek elmaradása pedig változatlan kiadások mellett növelni fogja a pénzforgalmi hiányt.

A pénzügyminiszter úr a 2025-ös költségvetést bemutató sajtótájékoztatóján teljes joggal azzal dicsekedett, hogy a jövő évben mennyivel többet szánnak a különböző területekre, kormánypárti képviselőtársaimtól is hallhattuk, hogy főként családtámogatásokra a következő évben mennyivel többet kívánnak költeni, mint egyébként még 2010-ben ezt a baloldali kormányok tették. Csak ahogy a pénzügyminiszter úr is, úgy a kormánypárti képviselők is elfelejtették elmondani az érem másik oldalát is, hogy a fogyasztói árak viszont 2010 óta 64 százalékkal emelkedtek, ezért reálisabb összehasonlítani a GDP-arányos költéseket, amiről egyébként ma már volt szó, de azért csak ismételjük meg ezeket.

Láthatóan megcsappannak ugyanis a jóléti funkcióra szánt kiadások arányai, mert ha a 2010-es adatot nézem, akkor ott 31,1 százalék volt, jövőre ez már csak 24,6 százalék lesz, és a legnagyobb vesztes a szociális területet magába foglaló terület lesz.

Drasztikusan, 2,7 százalékponttal csökkentek a GDP-arányos nyugdíjkiadások is. Ez a korhatáremelések és az inflációhoz kötött nyugdíjemelések következménye lett, 2010 előtt ugyanis még a nyugdíjemeléseket az általános béremelkedésekhez és az inflációhoz kötötték vegyes indexálással, míg az elmúlt tíz évben azért az elmondható, hogy legyünk korrektek is, hogy a magyar bérek dinamikusan növekedtek, a nyugdíjak azonban csak helyben jártak.

A családi pótlékra fordított GDP-arányos kiadások megfeleződtek, ami nem meglepő, hiszen a családi pótlék utoljára 2008-ban lett megemelve.

(18.50)

Visszaestek az oktatásra, az egészségügyre fordított kiadások is, hiszen az Eurostat adatai szerint az EU országai átlagosan ‑ ezt az átlagot 2019-2022 átlagában nézve ‑ 4,9 százalékot költöttek oktatásra, ezzel szemben jövőre a GDP 4,4 százaléka jut. Ha ugyanezt az adatot megnézzük 2010-ben, akkor ez az érték még 5,8 százalék volt, vagyis mai áron számolva évi mintegy 600-700 milliárddal költ kevesebbet a kormány, mint egyébként a 2008-as világválság után tette ezt az akkori kormány. Az EU országai az egészségügyre a GDP 7,7 százalékát költötték, ezzel szemben a magyar valóság a jövő évi 4,2 százalékos kiadással számol.

Ha folytatjuk, és a következő évi költségvetést nézzük, akkor el kell ismerni, hogy valóban nő a családi adókedvezmény mértéke. Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy azért ezt nem mindenki tudja igénybe venni, ezért a tervezet a következő évben a családi pótlékra, anyasági támogatásra, a gyesre, gyetre, étkezési támogatásra, pénzbeli és természetbeni, gyermekvédelmi támogatásokra kevesebbet fordít. Ennek okáról egyébként államtitkár úr már beszélt a Pénzügyminisztériumhoz tartozó sorok kapcsán. Igazából a fejezeti kötetben erre való érdemi információ nem szerepel, de az lehet a háttérben, amiről az államtitkár úr is beszélt, hogy tulajdonképpen csökken a születésszám, a gyermeklétszám, ami egyébként meg, lássuk be, nem annyira mondható a kormányzati intézkedések kiemelkedő jelentőségű ügyének. Sőt, inkább mondhatnánk azt, hogy egyfajta kudarcként kellene ezt megélni.

Kevesebb jut bölcsődefejlesztésre, gyermek-, ifjúsági és családpolitikai programok, szervezetek támogatására is, mint 2023-ban. Ha például megnézzük a bölcsődefejlesztést, egyértelműen kiderül a kulturális tárcához tartozó fejlesztési kötetből, hogy a takarékossági intézkedések miatt elvonnak 130 millió forintot erről a sorról. Ennek ellenére azonban le van írva, hogy a kormány továbbra is kiemelt feladatának tekinti az új bölcsődei ellátást biztosító férőhelyek kialakítását, a meglévő férőhelyek fejlesztését. Ennek érdekében a bölcsődefejlesztési program támogatása valósul meg a fejezeti kezelésű előirányzatokból.

A nyugdíjakat jövőre is a tervezett infláció mértékével kívánja emelni a kormány, ez 3,2 százalékos lesz. Mindezt úgy, hogy egyébként az adótörvényekben elfogadásra került az inflációkövető adóemelés, aminek a bázisa viszont az előző év közepe lesz, ami egyébként meg 4,1 százalékos emelkedést jelent majd. A 13. havi nyugdíjon kívül tulajdonképpen más többletet nem várhatnak a nyugdíjasok, ugyanis a 3,4 százalékosan tervezett növekedés miatt nyugdíjprémium már nem várható.

Rátérve az önkormányzatokra: elmondható általánosságban, az elmúlt 14 év mérlegét vonva, hogy jelentős mértékű volt a hatáskörök elvonása. Az állam, mint tudjuk, elvette az oktatás, egészségügy, a hulladékgazdálkodás és számos más helyi döntést igénylő terület irányításának a jogát. A hatáskörök átcsoportosításával értelemszerűen a finanszírozás is elvonásra került. Ezzel viszont a települések ‑ sokszor elmondtuk ‑ gyakran több pénzt vesztettek, mint amennyi feladatot egyébként átvett az állam. Ebben vitánk van, mi azt mondjuk, hogy az önkormányzatoktól sokkal több forrást vettek el, mint amennyi feladatot az állam átvett.

Feladatfinanszírozás jellemzi most is az önkormányzatokat, az állami támogatásokat kötelező módon csak az adott feladatokra lehet felhasználni. A biztosított összeg azonban nagyon sok esetben, különösen a kistelepülések esetében nem fedezi mindig az ellátni rendelt feladatot, mivel a támogatások mértékét egységesen állapították meg, holott egyébként azok településenként különbözőek.

Ami az önkormányzatokat illeti, a 2025. évi költségvetést számos tekintetben nagyjából a tavalyi számok ismétlődése jellemzi. Rengeteg olyan közfeladat ellátását biztosító sor fedezhető fel, amelyben a magas infláció, valamint a forint árfolyamának romlása ellenére tulajdonképpen ugyanakkora összeg szerepel, mint a tavalyi, sőt már a megelőző években is. Az önkormányzatoknak a költségvetésitörvény-javaslatból származó legnagyobb gondját azonban mégis elsősorban a kormányzati elvonások jelentik, melyek a számottevő bevétellel rendelkező települési önkormányzatok nehéz helyzetbe hozására irányulnak.

Az intézkedések egyértelmű és legfontosabb célpontja Budapest Főváros Önkormányzata, mely költségvetésének már negyede került elvonásra. Nem látszik ugyanakkor alátámasztottnak az a kormányzati érvelés, hogy ebből majd a hátrányos helyzetű térségek önkormányzatait kívánják támogatni. Ezt az állítást ugyanis sem a gyakorlatilag stagnáló állami normatíva, sem pedig a visszaszorulóban lévő „Magyar falu” program nem igazolja. Tehát úgy általánosságban megállapítható, hogy az önkormányzatok továbbra is vesztesei lesznek a következő évi költségvetésnek.

Milyen elvonások voltak az önkormányzatoknál? Lassan, de biztosan emelkedik a költségvetés gépjárműadóból befolyt összege, ami 2025-ben már 101 milliárd forint lesz. Az összegnek abból a szempontból van jelentősége, hogy a 2020. évi törvénymódosításig ennek a pénznek a 40 százaléka az önkormányzatok saját bevételét képezte, ami immár így a negyedik évben teljes egészében a központi költségvetést illeti, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy 40 milliárd forint veszteség éri a korábbiakhoz képest az önkormányzatokat. Ez pedig azért kifejezetten fájó, mert nagyon sok önkormányzatnak ez volt az egyetlen saját bevétele.

Ha megnézzük a szolidaritási hozzájárulást vagy a szolidaritási adót, akkor elmondhatjuk, hogy ez is jelentős mértékben emelkedik. 2020-ban még 43 milliárd, 2022-ben már ennek a háromszorosa volt, 2023-ban már 217 milliárd, 2024-ben 307 milliárd, jövőre pedig már 360 milliárddal tervez a jövő évi költségvetés.

A „Versenyképes járások” program keretében a helyiiparűzésiadó-bevétel, a HIPA többletbevételét tervezi elvenni az önkormányzatoktól a kormány, ez körülbelül 65 milliárdot jelent. Ezt nem tudom, hogyan számolták ki, nyilván nem tudja senki egyébként, hogy mennyi lesz az önkormányzatok HIPA-többletbevétele, és igazából még nem is látunk semmiféle részletes szabályozást, de azt tudjuk, hogy talán ez a pénz a járásokban fog maradni. A járásban lévő települések javaslatot tehetnek arra vonatkozólag, hogy a járásban mire kívánják ezt az összeget költeni, de végső soron nem ők fognak dönteni erről a pénzről. De még egyszer mondom: részletes szabályozást erre vonatkozólag még nem láttunk, úgyhogy nem tudjuk pontosan, hogy mit fog tartalmazni az iparűzésiadó-többlet elvételének a szabályozása.

Ha megnézzük ezt az elvételt, ami tervezetten 65 milliárd, valamint megnézzük a szolidaritási adót, akkor lényegében azt lehet mondani, hogy dupla elvonás jellemzi a településeket, ami a 3200 település esetében ezer települést jelent.

Ha szigorúan a választókerületemre lebontom ezeket a tételeket, amelynek központja Szeged városa, akkor elmondhatjuk, hogy Szeged esetében, ha ezt a néhány számot említjük, akkor a gépjárműadó bevétele ebben az évben 600 millió forintot jelentett a városnak, a szolidaritási adó 4,3 milliárd forintot, a tömegközlekedés támogatásának elmaradása pedig 328 millió forintot jelentett csak ebben az évben, és akkor csak a nagyobb tételeket emeltem ki. Ha a szolidaritási adót megnézem, akkor jövőre ez az összeg Szeged esetében a 4,3 milliárdról, a tervezett számokat figyelembe véve, már 5,1 milliárd forintra fog emelkedni. A HIPA többletelvétele pedig, ha ezzel a 65 milliárddal számolunk, akkor Szeged város esetében egymilliárd forintot fog jelenteni.

Összességében tehát elmondható, hogy a jövő évi költségvetés nem oldja meg az önkormányzatok gondjait, ami főleg egyébként elsősorban 2019 óta keletkezett, az önkormányzati választások óta, amit egyébként a járványhelyzet, az energiaválság tovább súlyosbított a települések tekintetében. Kijelenthető, hogy a bevételek további csökkenése, valamint az önkormányzati elvonások miatt tovább fog romlani az önkormányzatok helyzete, különösen igaz ez a kistelepüléseket érintően.

Éppen ezért módosító javaslatokkal éltünk és élni fogunk a költségvetés kapcsán annak érdekében, hogy a települések helyzete, pénzügyi helyzete javuljon, ami egyébként teljes mértékben összecseng a különböző önkormányzati érdekvédelmi szervek korábbi álláspontjával. Így a gépjárműadó kapcsán arra teszünk javaslatot, hogy minden egyes forintja maradjon a településeken; ebből a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére kerüljön ez a pénz, egyszerűen lefordítva, az utak javítására, hiszen azt gondolom, hogy elmondhatjuk, hogy katasztrofális állapotban vannak a települések útjai is.

Arra fogunk javaslatot tenni, hogy a közösségi közlekedési normatíva kerüljön vissza 3 milliárd forint összegben a költségvetésben, ami nyilván országos pénz, de ebből Szeged városa 400 millió forintot kaphasson meg.

(19.00)

További egyéni módosító javaslatokat is nyújtottam be, engedjék meg, hogy ezeket is ismertessem!

A déli híd előkészítésének megvalósítására 3 milliárd forintot javaslok, hiszen a kiviteli tervek még mindig nem készültek el, de egyébként a híd megvalósítására 2017 óta már több kormányhatározat is született. Javaslom a Szeged-Kübekháza közötti 9 kilométeres szakasz felújítását ‑ mert mint ahogy egyébként számos más helyen, itt is kritikán aluli ennek az útnak az állapota; egyébként ez körülbelül 800 millió forintot jelent ‑, valamint a Klárafalva és Kiszombor közötti kerékpárút megépítését, amit egyébként már 2014-ben megígért az akkori minisztérium, de azóta ebből a dologból sajnos nem lett semmi.

(Az elnöki széket dr. Oláh Lajos, az Országgyűlés alelnöke foglalja el. )

Összességében tehát, ha a költségvetést megnézzük, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy tulajdonképpen folytatódik egyfajta gazdaságpolitikai kínlódás az országban. Az elmúlt két és fél év brutális megszorítása mellett tulajdonképpen a kormány az eladósodás egyre gyorsuló fokozásával tudta menedzselni a költségvetési folyamatokat. Mi azt javasoljuk, hogy a kormány tegyen meg végre mindent annak érdekében, hogy az EU-val megegyezzen ‑ mindezt azért, hogy a magyar gazdaság végre hozzájuthasson azokhoz az uniós forrásokhoz, amelyek nagyban segítenék nemcsak a költségvetés, hanem az ország helyzetét ‑, ne pedig rendeleti úton, éjszaka vezessenek be újabb és újabb különadókat, amelyek nyilvánvalóan növelik a bizonytalanságot, és semmiképp sem segítik a kiszámíthatóságot sem a vállalkozások, sem pedig a lakosság számára.

Így ebben a formában számunkra a költségvetés nem elfogadható. Köszönöm, hogy meghallgattak.