Font Sándor (Fidesz)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, tisztában vagyok vele, hogy a mezőgazdaság egy csendesebb területe a mai nap vitájának és egyáltalán a költségvetésnek. Akkor kerülünk reflektorfénybe, amikor valamilyen külső oknál fogva megszakadnak az áruszállítási láncok, valamilyen külső oknál fogva, netán természeti, időjárási okoknál fogva gyengébb egy mezőgazdasági termelési év, és a fogyasztók ekkor kezdenek figyelni, először kirabolva az áruházláncokat, hogy honnan is van tulajdonképpen élelmiszerünk. Nem csak magyar jelenség, hogy egyre kevesebbet tud egy adott ország lakosa, társadalma arról, hogy mi is történik tulajdonképpen a mezőgazdaságban, hogyan lesz a gazdák munkájának következménye, eredménye egy biztonságos élelmiszer, amelyet gond nélkül levehet a polcról, és kinek az ereje, munkája rejtőzik emögött.

Éppen ezért engedjék meg, hogy csak felsorolásszerűen itt is hadd ragadjam meg az alkalmat azoknak a területeknek a megemlítésére, amelyek az Agrárminisztériumhoz tartoznak, és amelyekre a ’25-re előirányzott költségvetésben az ideihez képest mintegy 12 százalékkal nagyobb forrás áll a rendelkezésre. Állattenyésztés, növénytermesztés. Ezt talán nagyon sokan még tudják, tudhatják. Emögött rejlik azonban egy nagyon komoly állategészségügy, növényegészségügy feltételrendszerének a kidolgozása és számonkérése, és akik ezeket nem veszik komolyan, azoknak sajnos a büntetése és netalán kizárása ezekből a tevékenységekből.

Az alaptevékenységek következtében az élelmiszeripar az, amely a feldolgozott termékekkel végeredményben megjelenik a fogyasztók előtt. De az élelmiszeripar egy élelmiszerláncon keresztül juttatja el a fogyasztókhoz a terméket, és itt már iszonyú nagy kérdés ‑ amit többször is említünk ‑ az élelmiszer-biztonság. Hála istennek, a magyar élelmiszer-biztonság európai és világmércével mérve is a legmagasabbak között van. Az egyik előnyünk és erényünk, hogy ezt az élelmiszer-biztonságot garantálni tudjuk, éppen ezért exportképesek is vagyunk nagyon érzékeny országok területeire.

(18.10)

Nyilvánvaló, hogy a termeléshez tartozik ‑ a mezőgazdaságban különösképpen ‑ egy kockázat, amely lehet egy külső erő vagy egy természeti okok miatt előálló kockázat is. Egy rendkívül nagy, jól működő és nagy költségekkel működő agrárkárenyhítési rendszer, egy kockázatkezelési rendszer is itt áll a gazdák mögött, hogy amikor a saját munkájukon kívül álló okok miatt valami tragédia történt azon az ágazati területen, akkor egy átmeneti időszakra kárenyhítéssel tudjuk életben tartani a gazdálkodó vállalkozását, hogy adjunk esélyt az új év, az új tavasz indulásával, hogy újra visszatérjen a normális működéshez a gazdasága.

Idetartozik természetesen egy olyan terület, mint a vízgazdálkodás. Erről nagyon sokat vitatkozunk, főleg akkor, amikor szárazodás van, főleg akkor, mikor magas árhullám van, hogy akkor hogy is működik, hogyan lehetne a magas árhullámot megfogni és a szárazodó területre vinni.

Itt azért tisztázzuk: hegynek fölfelé nem megy a víz, a hegy mindig lefelé lejt, és nagyon nagy beavatkozással lehet csak a magas pontok felé, esetleg hegynek fölfelé vinni a vizet, óriási rendszereket kell ehhez kiépíteni. Ennek a folyamata régóta folyik, és nagyon szép eredményeket tudunk felmutatni annak ellenére, hogy talán a legtöbb tennivalónk itt van, ezen a területen. Ez még a mi akaratunkon, a pénzügyi forrásokon múlik, hogy mekkora területeket tudunk biztonságosan öntözéses műveléssel esetleg a gazdák rendelkezésére bocsátani.

Van egy régóta elfogadott és az Alaptörvényben is számonkért álláspontunk: GMO-mentes növénytermesztést engedélyezünk csak Magyarországon; és van egy nagyon nagy, szép, távoli jövőnk, álmunk, hogy az összes élelmiszerünk is legyen GMO-mentes. Mit értek ezalatt? Azt szabályoztuk, hogy a növénytermesztésben Magyarországon csak GMO-mentes növénytermesztést lehet folytatni, de az állattenyésztésnél az elfogyasztott fehérjetakarmánynál ez még ma nincs biztosítva, ezért csak a nagyon igényes állattenyésztő gazdálkodók figyelnek arra oda, hogy GMO-mentes legyen a takarmány is, amivel etetik ezeket az állatokat, mert csak ebben az esetben, az így, GMO-mentes takarmánnyal etetett állati termék feldolgozása következtében lehet majd arra a végső élelmiszerre ráírni, hogy az is GMO-mentes. Hála istennek, ezeknek az ösztönzőprogramoknak jelentős hívei, követői vannak, és ma már számos gazdálkodó ezzel a büszke címmel és logóval tudja megjelentetni a fogyasztók asztalán és az élelmiszerláncok polcain a végtermékét.

És hát, itt van az egyik legnagyobb pénzforrás a gazdálkodók számára: ez a közös agrárpolitika 1. és 2. pillére, az úgynevezett földalapú, területalapú támogatások és a vidékfejlesztési programok. A vidékfejlesztési programnál olyan lépést tett a kormány, amelyet egyetlenegy európai ország, uniós ország ma nem alkalmaz, hogy az Unióból érkező támogatási összegek mellé 80 százalékos nemzeti társfinanszírozást rendelt erre a 2020-27 közötti hétéves pénzügyi időszakra; egész konkrétan 2941 milliárd forint ez a 80 százalékos társfinanszírozás, amely pluszforrásként a magyar gazdák rendelkezésére áll.

Ebből elsősorban egyébként az élelmiszer-feldolgozást szeretnénk fejleszteni, hiszen termelni már nagyon magas szinten tudunk, viszont sokszor alapanyagként exportáljuk a termékeinket, és még nagyobb jövedelmezőséghez jutnak, juthatnak a gazdálkodók, ha egy feldolgozott élelmiszerrel lépnének piacra Magyarországon és exportterületen. Azért említem meg, hogy exportterületen, mert a magyar élelmiszer-termelés körülbelül kétszer annyi állampolgárnak tud élelmiszert biztosítani, mint a magyar állampolgárok, ami 9,5-9,7 millió; ennek a dupláját vagyunk képesek ellátni. Ebből következik, hogy mintegy magyarországnyi lakos fogyasztási alapját exportáljuk jelen pillanatban is; ez erőssége a magyar mezőgazdaságnak.

És természetesen olyan speciális területekre is odafigyel ez a költségvetésünk, és mindig találunk finanszírozási forrást, amely a speciális, Unió által engedélyezett notifikált társfinanszírozás, amit a magyar költségvetésből kell finanszírozni, de az EU engedélyével tesszük ezt meg. Ezek az állategészségügyhöz, állattenyésztéshez kapcsolódó olyan területek, amelyek leszakadófélben vannak, és segítség nélkül esetleg abbahagynák a gazdálkodók a termelést. De ilyen akár az iskolagyümölcs-program, iskolatejprogram, amely az egyik legnépszerűbb ilyen intézkedése az Agrárminisztériumnak, és természetesen van olyan is, amit a gazdálkodók pontosan tudnak, például az éves szinten egy szabály szerint felhasznált gázolaj, üzemanyag jövedéki adójának a visszatérítése.

Ennél a rendkívül széles, szerteágazó tevékenységnél az a kérdés, hogy jó, jó, de milyen körülmények között végezzük ezt. És itt már úgy érezzük, hogy a nagyobb kihívás nem a magyar költségvetésben keresendő, mert ott próbálom érzékeltetni, hogy helyén vannak a dolgok és a számok; ezt a rendszert ezzel az Agrárminisztériumnak szánt költségvetésifejezet-összeggel tudjuk működtetni, azonban körbevesz bennünket olyan kívülálló erő, amely fölött mi nem rendelkezünk.

Az egyik ilyen egy európai uniós belső erő, amely most már, hála istennek, talán lanyhulásban van, ez a zöldőrület, amely az elmúlt öt-nyolc évben felütötte a fejét. Green Deal címén szegezték a gazdálkodóknak, és soha nem látott, európai uniós ‑ és különösen nyugat-európai ‑ tagországokban is gazdatüntetéseknek kellett ahhoz megtörténni, hogy véget vessenek ennek, és valamilyen szinten a legbutább területeken visszább léptessék a zöldőrületet, és gazdabaráttá próbáljuk ezekben a pillanatokban is tenni, hogy működőképes legyen az élelmiszer-termelés. Mert azt azért sokan elfelejtik, hogy mi, emberek élelmiszert fogyasztunk, a gazdálkodók meg élelmiszert termelnek. Magyarul, óriási a függősége Földünk összes lakójának a mezőgazdaságtól, mivel az élelmiszer-termelés a mezőgazdaságban történik.

Ezen az úton kell továbbmenni, de ugyanakkor egy olyan másik terület nyílt meg veszélyforrásként, amelyre nem számítottunk: az orosz-ukrán háború következtében ez a feltétel nélkül engedélyezett ukrán gabona beáramlása az Európai Unióba, amely romba döntötte az addig kialakult kereskedelmi csatornákat. És míg a tőlünk nyugatabbra lévő gazdálkodók főleg a túlszabályozott, lehetetlen zöldfeltételek ellen tüntettek, az adminisztrációs terhek ellen tüntettek, és a gazdálkodókat ért támogatások csökkentése ellen tüntettek ‑ Németország, Hollandia, Franciaország, Spanyolország és Olaszország ‑, addig az úgynevezett frontországok ‑ Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária ‑ döntő mértékben az Ukrajnából beáramló gabonák következtében kialakult kaotikus helyzet miatt tüntettek.

Emellett nekünk ugyanúgy óriási csapást jelentettek a Green Deal, a zöldőrület előírásai. Itt látunk egy olyan veszélyhelyzetet, amelyben hamarosan meg fogják nyitni az egyes uniós tárgyalási agrárfejezeteket Ukrajnával, és nem látjuk, hogy ennek mi lesz a következménye, mert egyetlenegy hatástanulmányt nem készítettek el, nem hozták a gazdák tudomására, hogy milyen veszély fenyegeti őket. Tehát nem egy adott ország nemzeti költségvetése fenyegeti ma a magyar és a környező országok mezőgazdaságát, hanem például a zöldőrület visszább szorításának a lehetősége, Ukrajna esetleges belépése az Európai Unióba.

És hadd említsek meg még egyet, amely nemzetközi szinten is nagyon nagy veszélyforrást jelent, és ellenállást váltott ki, ez a MERCOSUR-szerződés, a Dél-amerikai Közös Piaccal történő szerződés. Jelenleg is tartanak Franciaországban ezen szerződés ellen a tüntetések, úgy mellesleg.

Ezek olyan kihívások ‑ a zöldőrület, a MERCOSUR-szerződés, Ukrajna esetleges belépése ‑, amelyek messze meghaladják azt a kérdést, hogy elégséges‑e a forrása a magyar mezőgazdaságnak a most vitatott és majd megszavazandó agrárfejezetben.

(18.20)

Az igazi kihívások a jövőre nézve véleményem szerint ezek lesznek, és az, hogy 2025-ben megnyílik a 2027 utáni közös agrárpolitikai támogatások, elképzelések vitaanyaga, és ennek az előjele egy katasztrofális felütés: Ursula von der Leyen készíttetett egy olyan tanulmányt, hogy hogyan lehet átalakítani a támogatási rendszert az Európai Unióban, és rögtön azzal kezdte, hogy a földalapú, az úgynevezett I. pilléres támogatás megszűnését vagy feltételekhez kötését javasolja. Lefordítom: úgy tűnik, hogy felkészítik a gazdálkodókat, hogy az ukrajnai belépéssel át kell adni az eddigi támogatási mértékeket a belépőknek. Hogy érzékeltessem, miről van szó: az Európai Unió jelenleg 160 millió hektáron gazdálkodik, ennyi az összes bevont és ellenőrzött földterületünk. Ukrajna egyedül 41 millió hektárral fog belépni az Európai Unióba, a jelenlegi gazdálkodási felület 25 százalékával. Itt akkor majd el lehet gondolkozni, hogy milyen támogatási és I. pilléres vidékfejlesztési és II. pilléres alapok hogyan fognak azonnal lerogyni egy ekkora test megérkezésével, és ekkor milyen kihívásaink lesznek. És akkor hirtelen már nem is a szárazodás meg a magas vízállás, esetleg egyes agrárfinanszírozások keresése lesz az izgalmas, hanem hogy túléljük‑e, milyen választ tudunk adni ezekre a kérdésekre. Tartok tőle, hogy az igazi kihívások ezek lesznek az agrárágazat-vezetésnek, a minisztériumnak már a jövő évtől kezdve.

Úgyhogy én nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek, hogy részletesen nézze meg, hogy milyen területekre szeretne az Agrárminisztérium forrást adni és működtetni, de legyen ott a fejünkben, hogy a nagy kihívás az előbb említett, véleményem szerint három súlyponti kérdés, ami nem tőlünk, Magyarországtól függ, hanem európai uniós döntésektől, szerződésektől, amelyeknek csak részesei vagyunk, de nem mindig az irányítói.

Önmagában a költségvetés ezen szakasza, az agrárminisztériumi szakasz részünkről elfogadható, támogatható, és ezt ajánlom képviselőtársaimnak is. Köszönöm szépen a figyelmüket.