Szabó Timea (Párbeszéd)

SZABÓ TIMEA (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is hadd reagáljak itt az előttem felszólaló fideszes képviselő asszony ‑ hát, mondjuk, legyünk jóindulatúak ‑ félretájékozott felszólalására a HUN-REN-nel kapcsolatban.

Történetesen elég jól ismerem a HUN-REN működését, számos volt kollégánk dolgozik a HUN-REN-ben, nem véletlenül kerestek meg rengetegen minket a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetétől is, hogy teljes mértékben elfogadhatatlan az önök által benyújtott javaslat. Ugyanúgy államosítani akarják a HUN-REN-t és a kutatóhálózatokat, ahogy azt minden mással, ahogy az alapítványi kiszervezéssel az egyetemeket is befoglalták.

Ott lesz egy vezetői tanács, aminek az elnökét a miniszterelnök választja ki, miniszterelnök nevezi ki. Akkor miért mondja azt, hogy itt egy független kutatóhálózat marad, amikor ennek tökéletesen az ellenkezője igaz? Pontosan azt is jelezték a kutatók egyébként, hogy ez az átalakítás, ez a centralizáltság annyira veszélyezteti az ő függetlenségüket, a kutatói szabadságot, a kutatói munkát, hogy még később az Unió is fog erre reagálni, és ahogy az Erasmus-programban, eleshetnek a kutatók, a kutatóhálózatok uniós forrásoktól.

(17.10)

Tehát önök totálisan szétverik most megint a kutatóhálózatokat, abból az egy dologból kifolyólag, hogy rátegyék a kezüket ezekre is, mert ezek még függetlenek, ezek még nem hódoltak be önöknek, és ez, ugye, az önök szemében egy elfogadhatatlan tény.

Szintén csak tényleg néhány mondat erejéig erről a költségvetési hurráoptimizmusról, hogy mi mennyire jól teljesítünk Európában. Szóval, nézzük már meg, hogy éppen ma 413 forint az euró; soha nem látott mértéket öltött, rekordmértéket öltött az államadósság; a GDP-számok, a gazdasági mutatók nálunk lettek néhány héttel ezelőtt a legrosszabbak egész Európában. Hát, mínuszban vagyunk! Miről beszélnek önök, hogy itt nem tudom, micsoda fellendülés van! Most már senki nincs itt a fideszes sorokban ‑ hárman ülnek itt, bocsánat ‑, de Hollik István, aki ezt említette, történetesen nincs itt, aki valami olyan fényes jövőt festett itt le előttünk, mintha nem arról lenne szó, hogy 900 ezer nyugdíjas embernek, akik végigdolgozták az egész életüket, kevesebb mint 100 ezer forint a nyugdíja. Majdnem egymillió idős emberről beszélünk, akik a létminimum alatt élnek! Hát, hogy képzelik, hogy van önöknek képe azt állítani, hogy itt aztán minden olyan marha jól megy?!

Ne haragudjon, tisztelt Ferencz képviselőtársam, hogy mondhatja azt, hogy az egészségügy jól teljesít, amikor egy évet kell várni egy gerincműtétre, amikor nincs orvos, amikor nincs ápoló, amikor olyan várólisták vannak, hogy már arra is időpontot kell kérni, hogy időpontot kérhessünk, egy időpontkérésre egy egyszerű vizsgálatra?! (Dr. Ferencz Orsolya közbeszól.) Mi az, hogy nem igaz? Miért mondja azt? Óbuda-Békásmegyer képviselőjeként pontosan látom, hogy a Szent Margit Kórházban mi történik. Ez történik, éveket kell várni! Kirúgták egyébként a Margit Kórház igazgatóját, aki finoman szólva nem vádolható ellenzékiséggel, Nagy Mihályt, aki egy nagyszerű igazgatója volt a Margit Kórháznak. Se szó, se beszéd, indoklás nélkül kirúgták hónapokkal ezelőtt. Azóta sincs igazgatója a Margit Kórháznak. Na, így foglalkoznak önök az egészségüggyel Magyarországon!

Szeretnék még néhány szót ejteni a gyermekvédelem helyzetéről. Miközben önök itt gyakorlatilag a százszorosát költik most már honvédelemre, különböző honvédelmi kiadásokra békeköltségvetés néven ‑ tényleg, Rákosi elvtárs a tíz ujját megnyalná ilyen elnevezésekre, hogy békeköltségvetés ‑, miközben Zalaegerszegen tankokat gyártanak, Várpalotán lőszereket gyártanak, Győrben és más helyeken folyamatosan megy a fegyvergyártás. Annak ellenére, hogy néhány hónappal ezelőtt maga Orbán Viktor mondta azt egy ellenzéki képviselői felszólalásra, hogy ne bohóckodjon már, képviselő úr, hogy támadna már meg minket Oroszország, amikor a NATO tagjai vagyunk. Hát, úgy látszik, hogy akkor a miniszterelnök úr marha nagy biztonságban érezte magát. Akkor nem értem, hogy miért kell a százszorosára emelni a hadi kiadásokat. Miközben titkosítják azt, hogy egyébként magyar katonákat hol vetnek be külföldön, például, hogy a miniszterelnök fia most éppen Csádban bohóckodik, vagy valamelyik másik országban költi a magyar adófizetők pénzét. Mert önök akkora nagy békeköltségvetés-pártiak meg békepártiak, hogy magyar katonákat küldenek Csádba. Miért? Miért költünk milliárdokat a magyar költségvetésből, a magyar adófizetők pénzéből csádi misszióra? Na, ezekre azért nem kapunk választ.

Térjünk rá egy picit az egyik nagy vesztesére a 2025-ös költségvetésnek, ez pedig nem más, mint a gyerekvédelem. Az egész idei év arról a szégyenletes esetről szólt, hogy önök hogyan adtak kegyelmet pedofil bűnelkövetőknek, hogyan tüntettek ki pedofil bűnelkövetőket. Persze, utána leszedtek két nőt, az államfőt, illetve az igazságügy-minisztert is, majd ezzel, úgy tűnik, hogy elvégzettnek tekintették a munkájukat. Miközben, ha valamikor, akkor pont most derült ki vagy derült fény még jobban azokra az áldatlan állapotokra, amelyekben gyerekek ezrei, tízezrei szenvednek a magyar állam ellátásában.

Itt beszélünk arról, hogy hány állami gondozott gyerek van, hányan élnek nagy intézményekben, hányan élnek úgy nagy intézményekben, hogy azzal tulajdonképpen a kormány törvénysértésben van. A KSH-nak a 2023-as ‑ ez a legfrissebb ‑ adatai szerint a gyermekvédelmi szakellátásban részesülő kiskorúak száma 21 428, ebből gyermekotthonokban ellátottak száma 7293, nevelőszülőknél ellátottak száma 15 922, a nevelőszülők száma pedig 5811. Itt még egyszer: tehát hangsúlyozzuk azt, hogy a nevelőszülőknél majdnem 16 ezer gyermek van, miközben a nevelőszülők száma 5800. Pontosan tudjuk, hogy több mint ezer nevelőszülő hiányzik most a rendszerből. A korábbi átlagos kettőről háromra ment fel azon gyerekek száma, akiket ugyanahhoz a nevelőszülőhöz helyeznek el, azért, mert olyan mértékben nincsenek megfizetve, és nincs elég nevelőszülő Magyarországon.

Többször elmondtam már, nem győzöm hangsúlyozni, a magyar nevelőszülők több mint 90 százaléka 2 ezer főnél kisebb településen él Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy a nevelőszülők 90 százaléka a legszegényebb régiókban él. A kormány törvénysértő módon kiemel gyerekeket szegénység miatt családokból, majd ugyanolyan körülmények közé beteszi, a legszegényebb településekre, azért, mert nem hajlandó áldozni. És most sem hajlandó áldozni, a 2025-ös költségvetésben! Egyébként látjuk ‑ ugye, itt mindig GDP-arányosan érdemes rátekinteni ezekre a számokra, mert önök mondanak abszolút számokat, aminek semmi értelme nincsen, amikor önök is mindig mondják, hogy a gazdaság teljesítőképességéhez kell ezeket a számokat hasonlítani ‑, hogy a jóléti kiadások 2008-ban GDP-arányosan 31,3 százalékosak voltak, míg a 2025-ös költségvetésben 24,6; majdnem 7 százalékos csökkenés van a 2025-ös költségvetésben a jóléti kiadásokban a 2008-as évhez képest. Az oktatásban GDP-arányosan ez 6 százalékról lement 4,4 százalékra; az egészségügyben 4,7 százalékról 4,2-re; a nyugdíjellátásokban 10,3-ról 7,4-re; a családi pótlékban ‑ és ez is tragikus ‑ 2 százalékról 1,2 százalékra ment le GDP-arányosan a kormány költése. Lakásügyekben 1,8-ról 1-re. Egyedül a sportban, ebben az ágazatban a sportban ment föl, 0,3-ról 0,4 százalékra. Mert önöknek a jóléti kiadásokban, a szociális kiadásokban a sport az egyetlen, ami számít. Minden más drasztikusan csökkent. És ennek megint az állami gondozásban élő legkiszolgáltatottabb, legelesettebb gyerekek látják a kárát.

Az is nagyon szembetűnő ebben a költségvetésben, hogy miközben abszolút számban növekszik valamennyire, néhány milliárddal, 8-9 milliárddal a gyerekvédelemre fordított összeg ‑ ezt, ugye, azért nagyon nehéz összeadni, mert szét van dobálva, az UNICEF ajánlása ellenére még mindig nincs egy gyermekvédelmi költségvetés, hanem a különböző ágazatokban van szétdobálva, ha összeadjuk ezeket, mondjuk, 8 milliárddal növekednek majd előreláthatóan ezek a kiadások, de ebből 7 milliárd forint beépül a bérminimum és a minimálbér emelkedésébe. Most az a helyzet, hogy akkor ez azt jelenti, hogy körülbelül 1-2 milliárd forinttal szánnak többet önök arra a gyermekvédelemre, amiről kiderült, hogy a béka feneke alatt van, és hogy gyerekek tízezreinek szenvedését, napi szenvedését okozza.

Ami még ennél is felháborítóbb, az, hogy kiviláglik a kormányhatározatokból, hogy közel 2 milliárd forintot költöttek önök nem ezeknek az állami intézményeknek a felújítására, nem béremelésre a gyermekvédelemben, nem a jelzőrendszer erősítésére, hanem a dolgozók átvilágítására.

(17.20)

Miközben összesen 415 millió forint többletforrást biztosítanak a jövő évre az intézmények, a gyermekotthonok felújítására, 415 milliót, aközben kétmilliárd forintot költöttek el az átvilágításra, amelynek az lett az eredménye, hogy még több szakember menekült el a gyermekellátásból. Még egyszer: itt olyan gyerekekről beszélünk, akiknek vagy nincsenek szülei, vagy akiket elhagytak a szülei, vagy olyan körülmények között élnek, amelyet még az ellenségünknek sem kívánunk. Ehhez képest 415 millió forintot szánnak önök ‑ még egyszer ‑ gyermekotthonok felújítására, miközben most vásároltak 22 milliárd forintért egy új luxus-magánrepülőt azért, hogy Andi és Lölö utazgathassanak a Maldív-szigetekre.

Ez az önök költségvetése, ez! Szégyelljék magukat! Mi történik? Hogy néznek azoknak a gyerekeknek a szemébe, akik állami gondozásban szenvednek? Hogy néznek azoknak a nevelőszülőknek a szemébe, akik nem tudják eltartani a gondozásba vett gyerekeiket? Az ombudsman elmondta, hogy amíg a nevelőszülői hálózatra nem költenek önök érdemben többet, addig nem is lesz több nevelőszülő. Nem véletlen az, hogy nagyvárosokban gyakorlatilag nincsenek nevelőszülők, mert azért a juttatásért, ahogy az előbb is elmondtam, csak a kétezer főnél kisebb településeken élők tudnak bármit kezdeni és gyereket nevelni. Már egy kisebb, közepes, no pláne nagyvárosban élő házaspár nem tudja vállalni ennyi pénzből azt, hogy magához vesz állami gondozásban élő gyerekeket.

Ezért van az a mai napig, hogy törvénysértésben vannak, miközben a magyar törvények is előírják, hogy 12 éven aluli gyermekek nem lehetnek nagyintézményben, eközben, ahogy látogatom sorra a gyermekotthonokat, sorra látok 5-6-7 éves gyerekeket állami nagyintézményben. Ez a törvénysértés netovábbja, gyerekek szenvedésének tűrése, miközben ‑ még egyszer mondom ‑ 22 milliárd forintért vásároltak új luxus-magánrepülőt maguknak!

Persze vannak fenntartásaim, hogy mennyire fogják megfogadni, de benyújtottam a gyermekek védelmében egy költségvetési módosító javaslatot azért, hogy legalább tegyünk kísérletet arra, hogy az állami gondozásban élő gyerekeknek egy kicsit könnyebb legyen. 130 milliárd forintot tartalmazó javaslatot nyújtottam be arra vonatkozóan, hogy 50 százalékkal megemeljük a gyermekvédelemben dolgozók bérét. Értsék meg, hogy amikor a bicskei gyermekotthonban jártam, ott is elmondták a vezetők, hogy egy gyermekvédelmi szakember nettó 240-250 ezer forintot visz haza, egy nem szakember, mondjuk, aki a konyhán dolgozik, takarító s a többi, 170 ezer forintot visz haza havonta! Ez a gyermekvédelem önök szerint?! 130 milliárd forintról beszélünk, semmi ahhoz képest, amiket önök eltapsolnak a luxuskiadásaikra. Ha Tiborcz Istvánnak az irodaházát meg tudják vásárolni 600 milliárd forintért, ha a repülőteret meg tudják vásárolni 1200 milliárd forintért, akkor nincs ennek a tizede, 130 milliárd forint arra, hogy a gyermekvédelmi dolgozók bérét megemeljük? Hát, szégyelljék magukat!

Szintén tettünk módosító javaslatot az étkeztetés támogatására, 20 milliárd forintot javaslunk. Olyan alacsony az a napi étkezésre szánt összeg, amiből egy gyerek nem tud jóllakni ezekben az intézményekben. Legyen már önöknek szíve! Nem lehet ennyiből eltartani gyerekeket. Tessék felújítani ezeket az intézményeket, tessék megemelni a gyermekvédelemben dolgozók bérét, és tessék tisztességesen felvállalni azt, hogy itt van 21 ezer gyerek, akiknek vagy nincsenek szülei, vagy elhagyták őket a szüleik, vagy nem tudják őket felnevelni, és senki nem gondoskodik róluk! Az állam feladata lenne, de önök ezt nem teszik meg. Ez nem békeköltségvetés, ez a gyerekek jogainak az eltiprása, ez az önök, a Fidesz luxusköltségvetése, a lopás költségvetése. Ennek véget kell vetni. Tessék a gyerekekre áldozni!

Végül szeretnék néhány szót szólni Óbuda-Békásmegyer országgyűlési képviselőjeként is a III. kerületről. Lakosságszámban Magyarország hatodik legnagyobb városának számít, mégsem látunk érdemi költéseket itt. Nem is tudom megszámolni már a két kezemen sem, hogy hány éve kérjük azt például, hogy az árvízvédelemre végre költsön a kormány. Tessék a Római-partnál, a Nánási út-Királyok útján lévő védműt megerősíteni! Erre 25 milliárd forintos módosító javaslatot nyújtottunk be.

Szintén nagyon fontos a kerületben a Békásmegyeri Veres Péter Gimnázium felújítása, amely országosan benne van a top 10 legjobb gimnáziumban. Ehhez képest omlik le a vakolat, szó szerint a tanárok és a diákok fejére esett le az esőzések után a plafon. Évek óta könyörgöm a kormánynak, hogy tessék ezekre az iskolákra áldozni, nem 22 milliárd forintért Lölőnek és Andinak új luxusmagángépet vásárolni, hanem ennek a töredékéért, ennek a negyedéért fel lehet újítani a Veres Péter Gimnáziumot.

Ugyanúgy törvénysértésben van a kormány az Óbudai Gázgyár területének kármentesítése kapcsán, amire tízmilliárd forintot szántunk. Ott mérgező, rákkeltő cianidok és egyéb anyagok vannak. 200 ezer tonnányi ‑ 200 ezer tonnányi! ‑ mérgező anyag van a talajban, amit önök évek óta nem hajlandóak megtisztítani. Ez alacsony vízállás esetén ráadásul közvetlenül belefolyik a Dunába, veszélyeztetve ott a fürdőzőket, a gyerekeket, a kutyásokat és a családokat, akik arra sétálnak.

Szintén régi ígérete és elmaradása a kormánynak a HÉV felújítása, amit orosz érdekből egyszer már elhalasztottak. Most Lázár János azt ígérte az én megkeresésemre személyesen, hogy a következő négy évben ez szerepelni fog a kormány tervei között. Ezt a „következő négyéves” mantrát azonban már nagyon sokszor hallottuk, ezért én személyesen benyújtottam erre is egy költségvetési módosító javaslatot, külön kiemelve a békásmegyeri HÉV-megálló és a Tímár utcai HÉV-megálló akadálymentesítését. A békásmegyeri HÉV-megállót, ahonnan szintén tízezrek járnak be a városba, nem lehet megközelíteni, csak lépcsőn. Nincsen akadálymentesítve, nincs lift, nincs mozgólépcső, semmi nincs. Nem tudnak a babakocsis anyukák, nem tudnak a mozgáskorlátozottak, nem tudnak az idősek felmenni egy HÉV-megállóba, ami kötöttpályás, vagyis a leggyorsabb módja annak, hogy eljussanak a városba. Ugyanígy a Tímár utcai HÉV-megállót is fel kell újítaniuk.

Számos más módosító javaslatot nyújtottam be a III. kerület érdekében. Azt kérem, hogy ha a luxuskiadásaikra jut ennyi, arra tudnak költeni, akkor igenis költsenek Magyarország hatodik legnagyobb városának fejlesztésére is. Köszönöm.