Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy mindig érdeklődve figyelem Halász János képviselő úr munkássága mellett a felszólalásait is. Valójában sok esetben szívemből szólt, hiszen ha jól értelmeztem vagy jól dekódoltam a szavait, akkor egy picit aggódott Magyarország határai, függetlensége és biztonsága miatt, aztán próbált megnyugtatni mindenkit, hogy rendben van itt minden. Én nem tudom, hogy képviselő úr figyelmét elkerülte‑e az, amikor arról beszélt, hogy nem engednek be semmiféle külföldi ellenséges kémszolgálatot az országba, hogy azért az orosz titkosszolgálat és a Putyinhoz köthető hekkerek gyakorlatilag úgy járnak be, mintha otthon, a ház hátsó udvarába járnának virágot szagolgatni. Tehát én javaslom, hogy azért erre is fordítsanak nagyobb figyelmet.

Érzem, hogy egy picit leült a hangulat itt a teremben, hiszen egy komoly témáról beszélgetünk, mindamellett, hogy sok mindent hallottunk már. Én köszönöm szépen Banai Péter Benőnek a hozzászólását, ő szakmailag mindig kitűnő, tehát az biztos, hogy abban, amit ő mond, a matek mindig kijön, kettő meg kettő mindig négy, ez így van, de nem is azzal van baj a költségvetésnél, hogy matematikailag nem jó a költségvetés, hanem az a baj, hogy a politikai tervezése nem jó ennek a költségvetésnek.

Hogy egy kicsit oldjam a hangulatot, egy sztorit mesélek el. Tegnap egy liftben láttam, aztán ma már megjelent ez a közösségi hálón is. Biztos ismerik azt a képet, amit ‑ hozzá kell hogy tegyem mielőtt felhorgadnának ‑ természetesen meghekkeltek: a kormányfő van a képen, és alatta az a kis szövegbox van narancssárga háttérrel, hogy „Csak a Fidesz!”. Na most, hogy is hekkelték ezt meg? Nyilván, ez önöknek is ismerős. Hozzá kell tegyem, hogy a meghekkelt része is ismerős lesz, mert találkoznak ezzel nap mint nap, legalábbis azzal, ami történik. Aktualizálták ezt a kormányfői fotót, bár erről tapintatosan hallgatni szoktak önök, nem nagyon szoktak beszélni róla. Idézem akkor: „Ilyen sokat ilyen kevesen ilyen kis országból soha nem lopott még senki!”, majd alatta meghagyták a Fidesznek a szövegdobozát, hogy „Csak a Fidesz!”. És csak szólok, hogy ez egyre inkább egy meggyökeresedett és kialakult véleménye a társadalom többségének most már, amit már nem lehet az ismert és milliárdos hazug propagandával, amire most megint irdatlan sok pénzek vannak amúgy a költségvetésben elkülönítve, palástolni.

Tudom, hogy nem fogják, de azért mégiscsak érdemes lenne végiggondolniuk, meddig is lehet önöknek lóvá tenni és fosztogatni egy népet. Mikor jön el az a pillanat önök szerint, amikor mindenféle előttünk fekvő költségvetési hókuszpókusz ellenére majd azt fogják mondani a magyar emberek, hogy köszönjük szépen, de ebből elég volt? Miközben persze tudjuk azt ‑ és itt elnök úrnak szólnék mielőtt engem megfedd, hogy minden mondatom a költségvetéshez fog kapcsolódni ‑, hogy a nemzeti gázszerelő kedves feleségének szülinapjára az elmúlt napokban irdatlan mennyiségű pénzt égettek el ‑ és ezt lehet szó szerint is venni, hiszen azt tudjuk nagyon jól, én is megnéztem a repülési adatokat, hogy két gép is repült felváltva gyakorlatilag Budapest és egy franciaországi város, Bordeaux között kétszer egymás után, majd két nap múlva jöttek vissza ‑, miközben a kormányfő családjához szó szerint ömlenek a közpénzmilliárdok, miközben Tiborcz István kastélyokat gyűjtöget, és a 2025-ös költségvetésbe is ‑ kapaszkodjanak meg, nem tudom, hogy megfigyelték‑e ‑ sikerült a kormányfő kedvenc vejének, igen, Tiborcz Istvánnak kiszorítani mintegy 120 milliárd forintocskát, kizárólag nyilván a családbarát kormányzás jegyében, és miközben végre sikerült elkészíteni szökőkutastul, medencéstül és pálmaházastul az Orbán család hatvanpusztai kastélyát, de ha stílusosak akarunk maradni és maradunk a putyini világnál, akkor a dácsáját, és miközben a NER fideszes nagyságos urai amúgy a Várban mulatnak, addig újabb és újabb százezrek és magyar családok tízezrei zuhannak bele a reménytelenség, a kilátástalanság, a nincstelenség és a szegénység mocsarába, ahonnan bizony ‑ én vidékiként nagyon jól tudom ‑ sokaknak már nincs és nem is lehet kiút.

(15.40)

Nos hát, ők azok, akiket leginkább tapos, és erről itt már szó volt, az orbáni infláció, a világelső 27 százalékos áfa ‑ tudják, ez a szegények adója, amit mindenki megfizet, és aki szegény, az a legszegényebb, ezt tudjuk nagyon jól ‑, az elmúlt másfél évtizedben a lerohadt egészségügy, a tönkretett oktatás és a szétmállott szociális háló.

A tavalyi vitában ‑ emlékszem, hiszen megvannak a papírjaim ‑ a 2024-es költségvetésről azt mondtam, hogy az a költségvetés nem más, mint az aljasság, az embertelenség költségvetése. Egy olyan beismerő vallomás, amelyből kiderül, hogy önök nem látnak, nem akarnak tovább látni a saját zsebüknél, önöknek nem létezik más, csak önmaguk és az Orbán-család. És az a legnagyobb baj, tudják, hogy ez bőven igaz most is, ezt bőven elmondhatnám most is. Olyannyira, hogy még a tavalyihoz képest is sikerült taposni egy hatalmasat, egy irdatlan nagyot, újabb esetben sikerült hasba rúgni a rászorultakat, a társadalom javát.

És hogy mondjak egy pár adatot is, amit majd nyilván elemezni fognak, talán államtitkár úr is, például a védőnői szolgáltatásra, az anya-, a gyermek- és ifjúságvédelemre, az Országos Vérellátóra tervezett kiadások, a szociális és gyermekvédelmi, gyermekjóléti feladatellátásra fordított kiadások, a nyugdíj melletti egyszeri segély reálértékben nagymértékben csökkent. A gyermekgondozást segítő ellátás 5 százalékkal, mindezek mellett a nyugdíjnál a korhatár alatti ellátás 4,6 százalékkal, az egészségügyi intézmények fejlesztése, a rendkívüli támogatás majdnem 50 százalékkal csökkent nominálisan.

Összességében a jóléti funkciókra tervezett összeg az idei költségvetéshez képest, a GDP-hez viszonyítva 3,3-ról 3,1 százalékra csökkent. Ezen belül az egészségügyre a 2024-es évhez képest a GDP-hez mérten 8 százalék helyett 7,8 százalék, míg a tb- és jóléti szolgáltatásokra a GDP-hez viszonyítva 14,9 százalékról 14,8 százalékra fogják ezt csökkenteni. Persze erre azt mondhatják, hogy ez kevés. Lehet, hogy matematikailag ez kevésnek tűnik, azonban ha valaki ezt a saját bőrén kell hogy megérezze, akkor ez egy irdatlan nagy visszalépés.

Elmondhatjuk, hogy a jóléti kiadások részaránya csökken, az inflációt is figyelembe véve pedig reálértéken hatalmas csökkenés várható. De beszélhetnénk a nyugdíjról is, hiszen én mint a Népjóléti Bizottság elnöke, sajnos a mindennapokban érzem, hogy miről is beszélek. A nyugdíjminimum összege ‑ tudják, az a 28 500 forint ‑ jövőre sem változik, így már 15 éve be van betonozva. Ráadásul ez valójában nemcsak a nyugdíjasokat érinti vagy az érintett nyugdíjasokat érinti, itt mintegy 20-25 ezer főről beszélünk, azért ez sem kevés, hanem mindezek mellett mesterségesen alacsonyan tartja azokat az ellátásokat, amelyek összege a minimálnyugdíjhoz van kötve, ez pedig már százezreket érint a magyar társadalomból, például az időskorúak járadékát, a gyermekfelügyeleti támogatást, az ápolási díjakat, a közgyógyellátást, és lehetne sorolni szinte a végtelenségig. A nyugdíjrendszer továbbra is igazságtalan, nem gondoskodó, nem rugalmas, és hosszú távon nem lesz fenntartható.

Az az igazság, borzasztó hosszan tudnék beszélni a témáról, úgy is, mint a bizottság elnöke, úgy is, mint mezei parlamenti képviselő, úgy is, mint debreceni állampolgár, de sajnos le fog telni az időm.

Azt tudom mondani, hogy az előttünk fekvő költségvetés, bár jól kozmetikázott, nem más, mint az embertelenség, a szemfényvesztés költségvetése. Aki ezt a költségvetést megszavazza, az ugyanolyan bűnös és embertelen, mint Orbán és klánja, az cinkosa és kiszolgálója egy elnyomó diktatúrának. Mi biztosan nem fogjuk megszavazni. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a DK soraiból.)