Bakos Bernadett (LMP)

BAKOS BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jövő évi költségvetésről az első és talán egyetlen egyértelmű pozitívum, amit el lehet mondani, hogy most, november végén tárgyaljuk. Számtalan alkalommal kritizáltuk azt a gyakorlatot, amit a jelenlegi kormány vezetett be, hogy a költségvetést már a tavaszi ülésszakra beterjesztik, és nyár elején megszavazzák.

(14.10)

A hangoztatott kiszámíthatósággal szemben ugyanis ez épphogy a nagyfokú bizonytalanságot jelenti. Gyakorlatilag úgy fogadnak el részletes költségvetést, hogy a következő évi gazdasági folyamatokról, sőt még az adott év nagy részéről is minimális információval rendelkeznek. Ezt egyébként korábban Windisch László, az Állami Számvevőszék elnöke is hangsúlyozta itt nemrég.

Ennek következménye, hogy még az életbelépése előtt módosítgatni kell azt. Az elfogadott költségvetéseket többször módosítják, és később is folyamatosan. Riasztó példa és állatorvosi ló a 2023. évi költségvetés, aminek a végrehajtását nem is olyan rég tárgyaltuk itt az Országgyűlésben. Ez a költségvetés már az életbelépése előtt megbukott, hiszen december végén rendeleti úton adtak ki újat, és ezt is összesen 55 alkalommal módosították.

Ez a gyakorlat, a korai költségvetés-alkotás és a rengeteg módosítás teljesen hiteltelenné tette a költségvetés-tervezést, és kiszámíthatatlanná tette egyébként a költségvetéstől függő szférák gazdálkodását is. Tehát reálisabb, jobb, hogy most születik meg a költségvetés.

Minden más tekintetben a költségvetés viszont erős kétségeket ébreszt egyrészt azon tekintetben, hogy mennyire reális és megalapozott ez a tervezet, másrészt ‑ és ez talán még fontosabb ‑, hogy mennyire hasznos ez az országnak. Ami a megalapozottságot illeti, véleményünk szerint a költségvetés tervezete szakmailag megalapozatlan, és lényegében homokra épít légvárakat. Ezt a Költségvetési Tanács is kimondta, és itt is hallhattuk egyébként, igaz, egy picikét finomabban becsomagolva. Hiteltelenek a sarokszámok. A növekedés túltervezett; nem látszik, hogy honnan lenne ilyen forrása egy ilyen nagymértékű felpattanásnak.

A bevételek túltervezettek, mert egyrészt az adóbevételek növekedése feltételezi a fogyasztás dinamikus emelkedését, ami még most sem látszik, pedig a fogyasztási adókból származó bevételek 7,5 százalékkal, a gazdálkodó szervezetek befizetései 8,9 százalékkal, a lakossági befizetések 7,9 százalékkal, a szociális hozzájárulási adóból és egyéb járulékokból származó bevételek pedig 9,3 százalékkal nőnének a tervezet szerint. Másrészt ugyanúgy, mint tavaly, mintegy 3500 milliárd forint EU-s forrással számolnak. Idén is ennek az elmaradása volt a költségvetés felborulásának egyik nyomós oka, hiszen 2024 első 10 hónapjában mindössze 1000 milliárd forint jött a tervezett 3900-ból.

Persze, kellő cinizmussal azt mondhatják, hogy a túltervezett adóbevételek akár teljesülhetnek is, ha a hivatalosan várt 3,2 százalékos inflációnál magasabb lesz a pénzromlás, amire egyébként sajnos van esély, nem utolsósorban a forint gyengülését látva.

A megalapozottságon túl a legfontosabb kérdés, hogy így, ebben a szerkezetben jó‑e az országnak ez a költségvetés, segíti‑e az emberek boldogulását, a gazdaság működését és a társadalmi jólét növekedését, természetesen az ökológiai rendszerek épségének megőrzésével. Véleményünk szerint erre a kérdésre a válasz nemleges. Ez a költségvetés káros, tovább rombolja a jövőnket. Tovább folytatja az ország eladósítását, tovább folytatja a létfontosságú közszolgáltatások, az oktatás, az egészségügy, a közösségi közlekedés, az igazságszolgáltatás és az önkormányzatok rombolását; és tovább folytatja azt a zsákutcás politikát, ami hazánkat a multik gyarmatává, összeszerelő üzemévé silányítaná.

Az egyetlen, aki profitál belőle, az a jelen kormány szűk baráti köre, ők továbbra is megkapják a százmilliárdjaikat, és cserébe semmivel nem járulnak hozzá az ország felemelkedéséhez. Illetve a gazdaságot összeszerelő üzemmé silányító ázsiai multik is a nyertesei, akik akkor is megkapják a százmilliárdos támogatásaikat, ha nem teljesítik még a szűk termelési elvárásokat sem, nemhogy a környezeti, munkaügyi és biztonsági előírások, jogszabályok betartását.

Ez a költségvetés az eladósítás költségvetése, folytatva az elmúlt éveket. A megálmodott növekedési számokkal szemben van valami, ami tényszerűen és elképesztő ütemben nő: ez pedig az adósszolgálatokra kifizetett összeg. Évi átlagban 28,5 százalékos a növekedés 2020 óta, minden évben átlagosan plusz 513 milliárd forinttal fizetünk többet. 2020 óta az akkori 1025 milliárd forintról 2025-re 3590 milliárd forintra, 3,5-szeresére nő a nettó adósságszolgálat. Ennyi pénz folyik ki a költségvetésből a semmire, azaz a jövő évben 2565 milliárd forint az a pluszteher, amit az adósság elszállása miatt kell az adófizetőknek feláldozniuk a kormány szakszerűtlen gazdaság- és energiapolitikája miatt, mert ennek az adósságelszállásnak a fő oka a kockázatokat halmozó és azokkal mit sem törődő gazdaságpolitika, amit a jelenlegi kormány folytat.

Az infláció és a költségvetési hiány drámai növekedését az okozta, hogy a kormány fittyet hányt arra a kockázatra, amit a külső energiahordozóktól való függés ‑ és itt különösen az orosz viszonylattól való függés ‑ jelent. 2022-23-ban emiatt 8000 milliárd forinttal volt magasabb az ország energiaszámlája, mint korábban. Az infláció letörése és a költségvetési hiány finanszírozása pedig megemelte az adósságot és az adósságszolgálatot.

Kijelenthető, ha a jelenlegi kormány hallgatott volna arra, amit korábban is mondtunk, és amit egyébként költségvetési módosító formájában idén is beadunk, és energiahatékonysági és megújuló energiás beruházásokkal csökkentette volna a lakossági igényt és növelte volna a belső kínálatot, az orosz agresszió miatti veszteségünk feleekkora sem lett volna, azaz több ezer milliárd forintot spóroltunk volna 2022 óta, és újabb ezermilliárdokkal több maradna a költségvetésben most évről évre.

Egészen elképesztő, hogy az egyoldalú oroszgáz-függést ‑ szemben minden más európai országgal ‑ továbbra sem akarja felszámolni vagy csökkenteni a kormány. Sem az orosz viszonylatot, sem a lakosság függését a gáztól nem csökkentik az energiahatékonysági programokon keresztül. Ez azt jelenti, hogy a következő sokknál, a következő ármegugrásnál ugyanúgy padlóra kerülünk majd, mint korábban, és ez bűnös felelőtlenség.

Az államadósság mellett tovább növeli a kormány a belső adósságokat is, ami a közszolgáltatások lerontását jelenti. Folyamatosan nő az a beruházási igény a közszektorban, ami pusztán a szinten tartáshoz kellene. A jelenlegi kormány szándékosan alulfinanszírozza a közszolgáltatásokat, óriási adósságokat halmozva fel ezzel. Ez, azon túl, hogy rontja az emberek életszínvonalát, megmagyarázza, miért várja a kormány minden évben hiába a fellendülést, ugyanis folyamatosan növelik az emberek megélhetési költségeit. Jól működő egészségügy helyett magánegészségügyi ellátás, az alulfinanszírozott közoktatás mellett szükséges magánoktatás, kiterjedt, elérhető infrastruktúra és közszolgáltatások helyett mobilitási kényszerek, jó minőségű tömegközlekedés helyett pedig drága egyéni autózás. Ezek a lehetőségek. Miből költenének többet, miből ruháznának be az emberek, mitől élnének jobban a családok, ha önök folyamatosan ilyen költségekbe verik őket?

Ha mindezt az állam szolgáltatná széleskörűen, olcsóbban, hatékonyabban, akkor több maradna az emberek zsebében. Nem irigység tehát vagy álságos moralizálás ez, hanem kőkemény közgazdasági tény. Az ellopott és a birtokokba, jachtokba folyatott ezermilliárdok most nagyon-nagyon hiányoznak a közszolgáltatásokból és így a gazdaságból is.

A korrupciónak és a neoliberális politikának nagyon súlyos következményei vannak ezen a területen is. Az adósságok halmozása, az elmaradt beruházások drasztikusan rontják tehát a közszolgáltatások színvonalát és ezáltal a társadalmi jólétet is. Ez csak a víziközmű-szolgáltatásban 1000 milliárd forintra tehető, ennyi az elmaradt beruházások nagyságrendje. A víz 25 százaléka egyszerűen elfolyik, elszivárog a hálózatból. A hazai vízellátó rendszerek közel 56 százaléka túlnyomóan kockázatos állapotú, és erre egyébként szintén ‑ korábban ‑ a mai napon Windisch László felhívta a figyelmet. Tehát ennek ellenére is jelezte ő is, hogy a területen a források csökkennek; nemhogy nem növekednek, csökkennek.

A közműadó 16 milliárd forintos eltörlése jó, végre egy pozitív példa, ám csupán csepp a tengerben. Valójában 100 milliárdos visszapótlásra lenne szükség ahhoz, hogy az egyre gyorsuló romlás legalább megálljon, és a szinten tartás megtörténhessen. Ez nem történik meg, sőt a kormány ‑ igen irritáló módon ‑ a kínai akkumulátorgyáraknak megadja azt, amit a magyar embereknek nem, hiszen tíz- és százmilliárdokat költ az ő vízellátásuk fejlesztésére. Ez az, amit a magyar emberektől eközben megtagadnak. Óriási ütemben építik ki a víziközműveket az akkumulátorgyárak kiszolgálására, mindeközben pedig a lakossági szolgáltatás leépül. Ezt mutatja, hogy hiába van egy víziközmű-fejlesztések sor a költségvetésben 42 milliárd forintos kerettel, ez a debreceni déli gazdasági övezet kiszolgálását jelenti.

(14.20)

A víz- és csatornahálózat kiépítését kizárólag a gyárak kiszolgálásáért finanszírozzák. Az elmaradt beruházások legnyilvánvalóbb következménye a közösségi közlekedésben van, különösen a vasút finanszírozásában. Ezt mindannyian tapasztalhatjuk nap mint nap, akárcsak a Mávinform oldalát lapozgatva. Ha önök nem is utaznak vasúttal, akkor is javaslom, hogy nézzék nap mint nap a bejegyzéseket ezen az oldalon, és látni fogják, hogy milyen állapotban van a magyar vasút jelenleg.

Lázár János feltette a koronát az elmúlt harminc év vasút- és vidékellenes politikájára, ami valahogy mindig a néhány millió forintos megtakarításokat sem jelentő mellékvonal-bezárásokban éli ki magát a fejlesztés helyett. A jelenlegi költségvetési tervezetből is látszik, hogy amíg százmilliárdok mennek autópályák építésére, koncessziók biztosítására, vasútfejlesztésre szinte semmi. Pedig még most novemberben is nagyívű ígéretek hangzottak el Lázár János szájából. Volt itt 10 000 milliárd forintos fejlesztés, s most hétfőn is azt ígérte nekem az interpellációmra válaszolva, hogy 2025-től minden megváltozik majd, csak hát ennek nyoma sincsen a költségvetésben. Persze tavalyra is egy 6000 milliárdos tízéves vasútfejlesztési tervet ígért, de abból sem lett semmi.

Ezek jelenleg üres, fedezetlen ígérgetések, hiszen kizárólag a befagyott EU-s pénzekből és a majd felveendő hitelekből akarnak fejleszteni. A költségvetésben hazai forrásból a hazai vasút fejlesztésére összesen 5 milliárd forint ‑ igen, 5 milliárd forint ‑ van betervezve. A fenntarthatósági és modernizációs vasúti fejlesztések soron van ez az összeg, a Szeged-Röszke vonal felújítására. A sor fennmaradó része, 25 milliárd forint pedig megint nem hazai forrást, hanem az Európai Beruházási Banktól felvett hitelt fordítaná különböző meg nem nevezett pályafejlesztésekre.

S belefért a költségvetésben az állami beruházások fejezetbe egy 20 milliárd forintos vasútfejlesztési tétel is, ám megint csak kiderül, hogy ez sem a hazai igények kielégítését, a végletesen leromlott állapotok felszámolását, a magyar emberek mobilitási igényeit szolgálja, hanem a debreceni ipari övezetek bekötését. Tehát megint csak az akkumulátorgyárakra mennek el az adóforintjaink, nem pedig a lakosság jólétét fokozandó, az életüket könnyebbé teendő fejlesztésekre.

Mindezekkel szemben áll a közúti közlekedés támogatása. Bár pontosabb volna úgy fogalmazni, hogy az autópálya-koncessziókon és építkezéseken keresztül szivattyúzzák ki a pénzt a közös kasszából, merthogy az autóval közlekedőknek ettől nem lesz jobb az élete. Csak az új koncessziós autópályák fenntartására és felújítására 370 milliárd forintot fizetünk ki idén. A régi koncessziók is elvisznek 175 milliárdot. Jut még 88 milliárd olyan állami közútfejlesztési beruházásokra, amelyek jó része megint csak az akkumulátorgyárak kiszolgálására történik. Mindez azt jelenti, hogy miközben a környezetkárosító közúti közlekedés fejlesztésére csak jövőre százmilliárdokat ad adóforintokból a kormány, és még többet ígér, a fenntartható vasúti közlekedésre szinte semmit.

Torz prioritások ezek, amik óriási gazdasági, társadalmi költséggel járnak, és ezeket nem önök, nem a NER-elit és nem is a kínai akkumulátorgyárak fogják megfizetni, hanem a magyar emberek, a magyar adófizetők. Éppen ezért ezt a költségvetési tervezetet nem tudjuk támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)