Szabó Rebeka (Párbeszéd)

SZABÓ REBEKA, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Valóban, ahogyan Mellár Tamás is elmondta, azért ez a jövő évi költségvetés elég sok sebből vérzik, és nekem elsősorban az, ami eszembe jut, hogy vajon miért hívja ezt a költségvetést a kormánypropaganda a béke költségvetésének ‑ ugye, ezt elég sok helyen hallhattuk az utóbbi időben ‑, pedig sajnos az ukrajnai orosz agresszió még mindig nagyon erős, sőt egyenesen eszkalálódik, és azt látjuk, hogy az állami költekezés nagy nyertese a honvédelem és tulajdonképpen a fegyverkezés. Mert hát hogyan is lehetne a béke költségvetése az, ami büszkén hirdeti, hogy egyre többet költ a hadseregre? Ugyanis a hadsereg költségvetése, a Honvédelmi Minisztérium költségvetése nominálisan a tavalyi évhez képest a háromszorosára nőtt, 1900 milliárd forint. És hogy vajon mire költik ezt a pénzt? Hát, olyan békés célokra, mint például a gyalogsági harci jármű, páncéltörő harckocsi és tüzérképesség, lőszerbeszerzés. Erre, ugye, csak ‑ csak! ‑ 500 milliárdot költenek. Illetve a következő évekre vadászrepülőgépek és légvédelem fejlesztésével is számolnak 200 milliárd forinttal.

Továbbá, bár eddig úgy tűnt, hogy számos civil szervezetet üldöz a kormány, de úgy tűnik, persze csak azokat, amelyek függetlenek a kormánytól, ehhez képest a honvédelemmel foglalkozó civil szervezeteknek kétszer annyi pénzük lesz, 2 milliárd forintjuk. Miközben egyébként van véleményem szerint sok nemes célt támogató, szolgáló intézmény és civil szervezet, valamiért önök olyan szervezeteket támogatnak jelentős költségvetési forrásokkal, amelyek gyakorlatilag ölni tanítják a középfokú oktatást már elvégzett fiatalokat.

Véleményem szerint ez azt jelenti, hogy egyfajta lopakodó militarizáció költségvetése ez a mostani, ami előttünk van, és az égvilágon semmi köze a békéhez, amit egyébként önök előszeretettel emlegetnek, de szemmel láthatólag nemhogy semmit nem tesznek ebben az irányban, hanem a fegyverkezést próbálják erősíteni Magyarországon. Az én véleményem az, hogy ehhez képest az oktatásra és az egészségügyre kellene sokkal több pénzt költeni, vagy akár a környezetvédelemre, a valódi fenntarthatóságra és a valódi zöldátállásra kellene költeni azokat a súlyos százmilliárdokat meg ezermilliárdokat, amit önök a lopakodó militarizációra, a fegyverkészítésre és a fegyverkezésre költenek a béke helyett.

Tehát összességében azt látjuk ebben a költségvetésben, hogy az eddigi tapasztalataink alapján gyakorlatilag semmi nem úgy történik, ahogyan le van írva. A másik pedig az, hogy a legtöbb terület, ami az ország jövője szempontjából életbevágóan fontos, és amiket az előbb itt oktatás, egészségügy és zöldátállás, környezetvédelem címen említettem, azok gyakorlatilag reálértékben egyre kevesebb pénzt kapnak.

Nyilván zöldképviselőként a fenntarthatóság szempontjából nézem a költségvetést, és azt kell hogy mondjam, hogy például, ha a környezeti biztonságot tekintjük, akkor ez a költségvetés inkább az összeomlásé lesz. Kezdeném két beszédes adattal. „Az államháztartás funkcionális kiadásai pénzforgalmi szemléletben” című táblázat szerint a környezetvédelemre szánt források a 2023-as évhez képest közel 200 milliárd forinttal csökkenni fognak; és hasonlóan informatív, hogy az Agrárminisztérium kiadási soraiban eltűnt a környezetvédelmi és természetvédelmi feladatok sor. Elképzelhető, hogy néhány feladatot itt máshová helyeztek át, de én azt gondolom, hogy már az is nagyon sokat üzen egy költségvetés funkciójáról és szerkezetéről, hogy mi az, amit egyébként külön sorban nevesítenek benne.

Mondhatnám vicceskedve, hogy pont jókor csökkentik 200 milliárddal a zöldcélokat, hiszen végül is semmi problémája az országnak, csak éppen a termőföldjeinket egyszerre sújtja az aszály és az árvíz; a klímaválság éppen ránk szakad; a vizeink és az erdeink ökológiai állapota tragikus; a vasúti közlekedés, ugye, összeomlik; az ivóvízhálózatunk látványosan szétrohad, folyamatosak a csőtörések és az ivóvíz elfolyása; a hulladékgazdálkodás hátrafelé megy; pár városunk levegőminősége a legrosszabbak között van az Unióban.

(13.30)

Hát, végül is akkor mikor spórolna egy okos, jövőbe tekintő kormány a fenntarthatóságon, ha nem pont most? A tavalyi költségvetéshez képest ez a mínusz kétszázmilliárd tulajdonképpen csak a harmada annak, amit önök elköltenek a Tiborczhoz és társaihoz tartozó mindenféle irodaházak hirtelen felvásárlására, túlárazott felvásárlására, másfelől viszont ez rengeteg pénz, hiszen Magyarország a nemzeti parkjaira 15 év alatt költ ennyit. Tehát csak szeretném jelezni az arányokat, hogy amennyit eltapsolnak túlárazott és egyébként piaci alapon nyilván értékesíthetetlen irodaházakra, az mennyivel több, mint amit a nemzeti parkokra költünk ebben az országban.

Ez a pénz hiányozni fog nagyon. Hiányozni fog, ahogy említettem, a nemzeti parkoktól, a természetvédelmi őrszolgálatoktól, a környezetikár-elhárításból, az egyébként már uniós szinten kötelező természetvédelmi helyreállítási programból, a szemléletformálásból és a környezeti nevelésből vagy az erdei iskoláktól, a civil környezet- és természetvédő szervezetek támogatásából, az állatvédelemből és az állatmenhelyektől, a levegőtisztaság méréséből, és az azért tett intézkedésekből, hogy tisztább legyen a levegő, az akkumulátorgyárak valós környezetszennyezésének méréséből és egyáltalán a tiszta környezetünkből, az egészséges életéveinkből, gyakorlatilag abból a majdnem hatévnyi különbségből is hiányzik ez a pénz, kedves képviselőtársaim, ami mondjuk, egy spanyol és egy magyar polgár születéskor várható élettartama között van, mert a magyar emberek születéskor várható élettartama kifejezetten alacsony az uniós összehasonlítást tekintve.

Gyakorlatilag az az ember érzése, hogy a kormány szakpolitikai prioritásait éppen fordítva kötötték be. Önöknek nem fontos a nukleáris biztonság, mert a Központi Nukleáris Alapba is jóval kevesebb pénzt helyeznek. Nem fontos a vízgazdálkodás, mert a tervezett árvízmegelőzésre ugyanúgy nulla forintot szánnak, mint amennyit idén adtak, pedig idén éppen tízéves az a vízstratégia, amely elmondja, hogy a megelőzési célú árvízvédelemre kell felkészülni, de persze megelőzni csak úgy lehet, ha pénz is jut rá. Na, de ha nem idén, akkor majd biztos jövőre, vagy jövő után? Nem tudom, ezt önök hogy gondolják.

Aztán itt van a vízmegtartó tájgazdálkodás, ennek a fejlesztésére sem látunk forrásokat az önök költségvetésében. Aztán ott van a légi közlekedés környezeti kárainak enyhítése, erre sincsen pénz a költségvetésben. Teljesen érthetetlen, hogy miután a kormány teljesen közpénzből megvásárolta a Ferihegyi repteret, a légitársaságok hozzájárulása címén az idei 39 milliárd helyett csak 3 milliárd forintot terveznek beszedni, így még akkor is csökken a repülésből befolyó állami bevétel, ha egyébként a légi közlekedési környezetterhelési adó címén tényleg begyűjtik a tervezett 20 milliárd forintot. Még ez is csökkenést eredményez. Kérdezem, hogy hogyan fog a reptérvásárlás megtérülni, és ki fogja fizetni a repülőtér közelében élők érdekében az egészségkárosító zajszennyezés csökkentését. Nem lesz ezt miből finanszírozni.

Szerintem az is a fenntarthatósághoz tartozik, hogy a bányajáradékból az idei 192 milliárd helyett jövőre csak 129 milliárd folyik be az önök tervei szerint. Persze, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az ország legnagyobb bányavállalkozásai közvetlenül vagy közvetve az Orbán családnak termelik a profitot, akár közvetlenül a miniszterelnök úr édesapjának, akkor valamelyest tisztul a kép, hogy miért nem akarnak tőlük olyan túl sok járulékot, adót beszedni. Csak hát, a költségvetésnek nem arról kellene szólnia, hogy hogyan lesz még gazdagabb a semmiből a 2010 óta ezermilliárdos vagyont felhalmozó Orbán és Mészáros família, hanem arról, hogy lesz‑e tiszta környezet, iható ivóvíz, működőképes vasúti közlekedés, és hogy hogyan fogja ezt az állam a mi adónkból finanszírozni.

Ha már a vasút szóba került egy olyan év után, amikor a MÁV szolgáltatása látványosan összeomlott, a kormány nem szégyelli beleírni a költségvetésbe, hogy a vasúti személyszállítási közszolgáltatások költségtérítése nominálisan is csökken, 282 helyett 279 és fél milliárdra. Persze tisztában vagyunk vele, hogy önök évtizedek óta nem ültek vonaton, mert még a szomszédba is autóval mennek, a szomszéd megyébe meg néha helikopterrel. Egyedül Orbán Viktor éves utazásaira több pénzt fordít az ország, mint amennyi egy megyeszékhelyen a közösségi közlekedésre jut. De Magyarország lakossága nem csak önökből áll, és ebben az országban egyelőre azért a vasút még egy nagyon fontos közlekedési eszköz, így elvárjuk, hogy ezt működtessék. Bár, gondolom, önöknek nem fontos a működés, hiszen akkor Orbán Viktor nem mondaná pont a vasúti botrányok idején, hogy Lázár János az egyik leghatékonyabb minisztere. Sajátságos értelmezése ez a hatékonyságnak. Mi inkább azt értenénk hatékonyságon, hogy az állampolgárok befizetik az adójukat, a vasút pedig elviszi őket A-ból B-be. Vagy a HÉV. Mert, ugye, a HÉV-kocsik modernizációjára sincsen egyáltalán pénz. Tömegek vannak akár elvágva a külvilágtól vidéken a falubuszok működtetésének hiánya miatt, önök meg inkább vasútvonalakat zárnak be, a kényszerűségből otthon maradó magyarok helyett pedig ázsiai vendégmunkásokat importálnak.

Visszakanyarodva arra, hogy mit kívánna még a jövő nemzedékek iránti aggodalom: szakmai számítások szerint a szétkorhadó, 40 százalékos vízveszteséggel működő vízvezeték-hálózat felújítására 3000 milliárd forintot kellene fordítani, no persze, nem egyszerre, hanem ütemezetten. De az a helyzet, hogy ebből gyakorlatilag nem látunk semmit, miközben az akkumulátorgyárakat már legalább ezermilliárd forint állami támogatással kompenzálták, és nekik bezzeg építik a víziközműveket meg a vízvezetékeket, csak a lakossági ivóvízhálózatot nem újítják fel.

Az a helyzet, hogy a környezetvédelmet, a környezeti biztonságot tekintve sokkal jobban le vagyunk maradva Ausztriától, mint az életszínvonal terén. Ha önök ezt az irányt akarják, akkor nem az osztrákokat, hanem a mi 76 évünk helyett átlagosan alig 63 évig élő oroszokat fogjuk hamarosan utolérni. Persze tudjuk, hogy Orbán Viktor és Orbán Balázs nem is bánná ezt a keleti lezárkózást, de a többi tízmillió magyar nevében mégiscsak szólnunk kell, hogy nem teljesen ezt ígérték.

Mi szokás szerint most is be fogjuk nyújtani a nagy, zöld, rendszerszintű módosító javaslatainkat. Bár nincsenek illúzióim annak kapcsán, hogy önök ezt vajon támogatni fogják‑e, de azért szeretném elmondani, hogy hogyan néz ki az a valódi zöldátállás alatt. Egyébként kormánypárti felszólalásokban hallhattuk, hogy önök a zöldátállásról beszélnek, csak éppen néhány dolgot kifelejtenek belőle, amit mi a módosító csomagunkban be fogunk nyújtani. Most csak példaként sorolom fel. Például bizonyos ökoadók bevezetése, a cégek társasági adókedvezményének a csökkentése, az önkormányzatok közösségi közlekedésre szánható forrásainak a növelése, a légi forgalmi hozzájárulás visszavezetése, a biológiai szúnyoggyérítés támogatása, hogy ne folyamatosan méreggel fújjuk le az embereket és a többi ízeltlábút az egész nyár folyamán, az országos állatvédelmi alap létrehozása és abból közvetlen működési támogatás az állatvédelmet hátukon hordó civil szervezeteknek.

Mi szeretnénk a vasúti infrastruktúrát valóban fejleszteni és nem bezárni a vasútvonalakat, és nem hagyni, hogy folyamatosan összeomoljon a vasúti közlekedés. A vízmegtartó tájgazdálkodás fejlesztésére is szeretnénk pénzt allokálni. Ezenkívül a Balaton, illetve a Velencei-tó és a Tisza-tó ökológiai helyreállítására, a nemzeti parkok dologi kiadásának növelésére, az ökológiai gazdálkodás támogatására, a zöldszervezetek, valamint a környezet- és természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek támogatására.

Tehát csak példaként soroltam fel, hogy ezeket szeretnénk mi látni egy olyan költségvetésben, amely valóban a jövő nemzedékek érdekeit és a jelent, a valódi zöldátállást is figyelembe venné. Az a helyzet, hogy amennyiben önök ezeket a célokat továbbra sem hajlandók támogatni, és azt gondolják, hogy a zöldátállás csak az akkumulátoripar fejlesztését jelenti, ami kifejezetten káros Magyarország környezetére, akkor ezzel hosszú távú bűnt követnek el nemcsak a jövő, de már a jelen generációk ellen is. Köszönöm a figyelmet.