Erdős Norbert (Fidesz)

ERDŐS NORBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A közelmúltban, november 1-jén ünnepeltük Nagyatádi Szabó István halálának századik évfordulóját. A leghíresebb magyar agrárpolitikusról és a Kisgazdapárt alapítójáról beszélve egy olyan kivételes személyiségre emlékezünk, aki példát mutatott nekünk hűségből, szolgálatból és áldozatvállalásból.

A Somogy megyei Csokonyavisontán, a szülőfalujában november 2-án egy ünnepélyes koszorúzás keretében tisztelegtünk a csizmás miniszter előtt, aki egész életében a magyar vidék és a kisgazdák érdekeiért dolgozott. Nem véletlen, hogy az általam vezetett Kisgazda Polgári Egyesület Nagyatádi Szabó Istvánt szellemi atyjának tekinti.

Nagyatádi Szabó István 1863-ban született Erdőcsokonyán, a mai nevén Csokonyavisontán, egy egyszerű parasztcsalád gyermekeként. Élete és munkássága szorosan összefonódott a magyar földművelő-társadalom sorsával. Az 1920-as földreform az ő nevéhez fűződik, melynek célja a nagybirtokrendszer megreformálása volt, hogy a föld igazságosabb elosztásával javítsa a parasztság életkörülményeit. Bár a reform csak részlegesen valósult meg, Nagyatádi küzdelme példaértékű volt, és sokaknak adott reményt egy igazságosabb magyar társadalom megteremtésére.

Földművelésügyi miniszterként nemcsak a földosztás kérdésével foglalkozott, hanem a vidéki infrastruktúra fejlesztésével, az Alföld fásításával és öntözési programokkal. Ezek a programok előremutatók voltak, és máig meghatározzák a fenntartható vidékfejlesztési politikánkat.

Nagyatádi Szabó István alapította a Kisgazdapártot, amely a magyar parasztság érdekeinek első számú politikai képviseletét vállalta. Pártjának programja a földosztást, a szociális igazságot és a választójog kiterjesztését tűzte ki célul. Ahogy egy korabeli miniszterelnökünk fogalmazott: nem osztálypolitikát hirdetett, hanem a magyar egység politikáját. Ez az egységpolitika ma is érvényes üzenetet hordoz: a társadalmi harmónia megteremtése nélkül nincs fejlődés.

Az Országgyűlés 2018-ban szeptember 17-ét, Nagyatádi Szabó István születésnapját Turi-Kovács Béla javaslatára a földművesek emléknapjává nyilvánította. Ez a nap emlékeztet bennünket arra, hogy megbecsüljük a magyar gazdák kétkezi munkáját, amely nemzetünk egyik alappillére.

Nagyatádi Szabó István számára a hazaszeretet nem puszta szónoklat volt, hanem életének alapja. Ahogy Ravasz László püspök megfogalmazta: „Nagyatádi a mennyei látás embere volt. A látást Isten adta neki, aki a magyar tehetségeket teremti.” Nem a maga népszerűségéért dolgozott, hanem embertársai javát szolgálta. Ez az alázat és küldetéstudat ma is példa minden politikus és közéleti szereplő számára.

Ma, a mostani napirend utáni felszólalásom alkalmával nemcsak egy történelmi személyiségre emlékezünk, hanem arra is, mit jelent magyarnak lenni. Nagyatádi Szabó István példája azt üzeni, hogy merjünk magyarok lenni, álljunk ki szuverenitásunkért és közösségeinkért, ahogy ő tette a legnehezebb időkben. Ahogy Illyés Gyula gondolata is összefoglalja: „A szél kihívására a fa gyökereivel válaszol.” Nagyatádi Szabó István a magyar ugar fájaként mély gyökeret vert a magyar földben, és ez erőt adott neki, hogy küzdjön a magyar parasztságért és hazánk jövőjéért.

Befejezésül engedjék meg, hogy idézzem Bethlen István miniszterelnök szavait Nagyatádi Szabó István temetéséről: „Mint tősgyökeres képviselője saját fajának, népének és társadalmi osztályának, senki sem szerette jobban a magyar hazát és ezt a nemzetet, mint Nagyatádi Szabó. Szerette népét, amellyel összeforrt. Szerette a magyar hazát, a magyar földet, amely földbe eresztette le életének, gondolkodásának gyökerét. Nem azért tette, hogy a történelemben magának nevet szerezzen, nem a dicsőségért, nem is a népszerűségért tette. Az egyik oldalon elnevezték földosztónak, a másik oldalon grófok barátjának. Csak mi, munkatársai tudjuk, mekkora veszteség érte a nemzetet. Isten veled, Nagyatádi Szabó István! Emléked éljen örökké a magyar nép lelkében!”

Ez a szellem vezessen minket, amikor Magyarországért, a magyar vidékért és a nemzetért dolgozunk. Köszönöm, hogy meghallgattak.