Kósa Lajos (Fidesz)

KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Ha jól vettem ki a szavaikból, akkor a probléma valódiságát senki nem vonta kétségbe, sőt talán a megoldási irány vagy a javaslat is támogatást kapott. Én ezt külön köszönöm.

Néhány, a vitában elhangzott mondattal kapcsolatban lenne megjegyzésem. Egy általános megjegyzés, hogy természetesen a magyar mezőgazdaságban, élelmiszer-termelésben, élelmiszer-kereskedelemben nagyon sok probléma van.

(11.40)

Ez a javaslat nem egy bölcsek köve, egy általános panacea, hogy elfogadjuk, és minden rendben lesz. Sőt, ez a javaslat számos olyan problémát, amit felvetettek, nem tud orvosolni, nem is szándéka, csak egy kicsit előre akar lépni.

Ezzel kapcsolatban Földi Juditnak igaza van. Számos problémát vet fel az, hogy a hobbiállat társállatoknak mint kis kedvenceknek ‑ mindegy, hogy hogyan hívjuk őket ‑, ezeknek az állatoknak a forgalma, a kereskedelme megnőtt. Egyre nagyobb az igény arra ‑ ez kimutatható egyébként darabszámra is ‑, hogy ilyeneket tartsanak az emberek.

Ez számtalan problémát vet fel. Ez nem tudja ezt kezelni, de valóban, nem ártana közösen gondolkodni azon, hogy például az a jelenség, hogy hozzáértő, minőséget biztosító, normális hozzáállású állattenyésztők helyett tömegével jönnek a zugszaporítók, átverik az embereket. Amikor ezek az állatok kicsik, persze, édibédik, simogatnivalók, zabálnivalók, mindenki örül nekik, csak aztán jönnek azok a problémák, amelyeket lehetett tudni előre, mert már a szülő sem volt leszűrve, és nemcsak a diszplázia, ami később jön ki, hanem egy csomó olyan betegség, ami ezeket az állatokat egyébként kellemetlenné teszi. Az a kutyafajta, mondjuk, főleg a kis testű kutyáknál, amelyik hajlamos a bűzmirigygyulladásra, egy idő után nagyon kellemetlen társ lesz otthon a lakásban, és akkor jön az, hogy kidobjuk az utcára. Jönnek a kutyatelepek, és akkor egy olyan probléma lesz, amit ki sem lett volna szabad alakítani, ha egyébként ezeket ellenőrizzük, ha valamilyen módon rávesszük az embereket arra, hogy csak minősített, ellenőrzött tenyészetből, minősített szülőkkel rendelkező kiskutyákat, kismacskákat, aranyhörcsögöt, mindent, amit árulnak, csak olyanokat vegyenek, de ez nem tudja ezt megoldani. Ez egy másik probléma. Elismerem, hogy van, csak nem tudok mindent felvállalni ezzel a javaslattal.

Hasonlóképpen Bencze József képviselőtársamnak szeretném mondani (Bencze János: János!), hogy persze, önnek igaza van, sőt tudtam volna én is még olyan területeket mondani, ahova egyszerűen nem lehet állatorvost kapni. Szerezzen nekem egy tavi halgazdasághoz olyan állatorvost, aki oda kimegy! Hát, pedig a tömegével tartott halak ráadásul fokozott nyomásnak vannak kitéve, nem örülnek, melegszenek, egy csomó tartási körülmény esetében különösen fokozott veszélyekkel kell számolni.

Fél kezemen meg tudom számolni, hogy egyáltalán hány olyan állatorvos van, aki ért hozzá, tehát nem csak hogy ki tud‑e menni, vagy kimegy‑e, az egy külön kérdés. És a méhek, az megint dettó ugyanez, pedig egyébként tudjuk, hogy ott nagyon komoly megelőzésre, odafigyelésre van szükség. Arról nem beszélve, hogy ott megint arról van szó, hogy nem ártana néhány méhészt élelmiszer-biztonsági szempontból ellenőrizni. Mibe fogadjunk, hogy igen hamar össze tudnánk hozni azt a 10-15 termelőt és forgalmazót, aki méznek látszó, sűrű, magas viszkozitású folyadékot árul, aminek semmi köze ‑ semmi köze! ‑, nem is látott méhet. Cukor, cukorszirup, egy kis enzim, kész, és akkor csak az van ráírva a kis izére, hogy termelte, forgalmazza, lásd a kávé mellé kapható kis izét, kis fekete tasakos (Kezével mutatja.)… ‑ nem mondom meg a nevét, de amiről lehet tudni, hogy sosem látott mézet. Még a jobbik eset, hogy ő ezt itthon kotyvasztja és nem Kínából ‑ az meg végképpen teljesen ellenőrizetlen ‑ bekeverik valami európai mézhez, és rá van írva, hogy származik Európából. Egy nagy túrót származott Európából! Úgyhogy ezek nagyon komoly problémák, de ezeket megint nem tudjuk megoldani.

És ugyanez a helyzet Dócs Dávid képviselőtársam hozzászólásával. Persze, azért a magyar élelmiszer-biztonság, -minőség kulcskérdés kell hogy legyen, és egyébként kifejezetten sértő, ha mondjuk, a Coca-Cola gyengébb minőségi beltartalmú Fantát tesz a polcokra, mint mondjuk, Dániában. Mondjuk, könnyű védekezni, nem kell Fantát inni egyáltalán, full egészségtelen, tehát ezt könnyen ki lehet védeni, de kétségtelen, hogy mi például foglalkoztunk ezzel korábban, és tavasszal szeretnék majd foglalkozni a kézműves termékek piacra segítésével, mert ha ezeket kiirtják a polcokról úgy üdítőkben, sörben, ásványvízben, ezeknek a piacra jutását segítsük. Nagyon sokszor valóban igaz az, hogy jobb minőségű vagy legalábbis változatosabb, az kétségtelen.

Egyvalamit viszont hadd mondjak, kedves képviselőtársam: sajnos önmagában az nem igaz, hogy kézműves, termelő, kistermelő egyenlő magas minőség. Nem, nem, mert itt nagyon nagy átverések lehetnek ám! Tehát megint az a kérdés, hogy aztán lesznek‑e elegen azok az élelmiszerlánc-felügyelők, akik egyébként meg tudják mondani, hogy csak hús van benne, Kósa úr, ez olyan parizer, hogy sehol máshol nem árulják a piacon, és akkor azt mondom, hogy dehogy! Hát, pontosan tudom, hogy nem az!

Kiteszik elém dézsában a vecsési káposztát. Lengyel káposztából van, Vecséshez semmi köze. Vecsésen leginkább logisztikai parkból lehetne káposztát csinálni ma már, de van helyette kitűnő minőségű magyar alapanyag: hajdúhadházi káposztának hívják, más egyébként a jellegét tekintve is, tehát igaz, hogy a kistermelést, a kézművestermelést támogatni kell, ezer százalékig egyetértek vele, de azt nem tartom igaznak, hogy kézművestermelés, kistermelő egyenlő minőség, őket is kell ellenőrizni.

És végül, ez nem magas labda, képviselő úr: van egy alapvető tartalmi különbség közöttük, ezt sosem ‑ hogy is mondjam? ‑ tagadtam el, és nem mondom, hogy az ön álláspontja nem egy érvényes, legális álláspont, csak nem értünk egyet. Én azt gondolom, hogy az, hogy a magyar egyetemeken vannak külföldi hallgatók, akik komoly pénzeket fizetnek azért, hogy őket képezzék a magyar egyetemeken, magyar tudással, magyar oktatókkal, adott esetben idegen nyelven, ez önmagában egyáltalán nem baj, sőt segít egyébként a piaci megmérettetésben, mert az sokat árul el, ha például valaki a Debreceni Egyetem orvosi képzését választja iksz dollárért, és mondjuk, nem a Károly Egyetemet Prágában, ahol egyébként olcsóbb a tandíj, mert azt mondja, hogy itt van a minőség.

Én erre büszke vagyok, és természetesen azért, mert egy egyetem képez külföldi hallgatókat, attól még a legmaximálisabban elvárható, hogy a magyar hallgatókat is ugyanolyan, ha nem jobb feltételek mellett kitűnő szakemberekké képezze. Ebben én nem látok problémát. Amúgy is furcsa lenne, ha debreceni képviselőként ebben problémát látnék. Mi a peregrináció városa vagyunk. Az a szisztéma, tudja, hogy menjenek ki a hallgatók, a diákok, a fiatalok külföldre, szerezzenek tapasztalatot, tanuljanak, lássanak, halljanak, figyeljenek, csak jöjjenek haza. Jöjjenek haza, és azt, amit külföldön láttak, tanultak, hallgattak, azt itthon egyébként hasznosítsák! És akkor nyugodtan mondhatom, hogy Csokonaitól kezdve lefele-felfele számtalan nagy nemzetközi hírű debreceni diák, peregrináció, kiment, tanult, visszajött, ezzel semmi probléma nincs. És mondhatnám azt, hogy a mostani friss Nobel-díjasaink közül is nemcsak itthon tanult Szegeden, hanem külföldön is, ott is dolgozott, de végül is hazajött, és itt tanít megint a Szegedi Egyetemen. Ez jó. Tehát itt van egy vita közöttünk, de ezt nem tartom illegitimnek. Fontos érvek vannak itt-ott mellette.

És akkor végül azzal kapcsolatban, amit államtitkár úr mondott, természetesen ez a törvényjavaslat csak a felsőoktatási szinteket tudja kezelni, és nagyon örülök annak, hogy az agrártárca partner abban, hogy egyébként az úgynevezett akadémia kapcsán ‑ valamikor akadémiának hívták ezeket a középszintű, agrárszakembereket képző intézményeket, megjegyzem, az egyik legelsőt az 1840-es években Debrecenben alapították, Wass Albert is oda járt többek között ‑, nagyon fontos, hogy nemcsak felsőfokú, hanem középfokú végzettségű szakemberek is legyenek kellő számban, egész egyszerűen azért, mert teljesen természetes, hogy erőforrás-pazarlás egy csomó feladatot akár állategészségügyi mérnökkel, akár élelmiszerlánc-felügyelővel elláttatni ‑ főleg állatorvossal ‑, mert nem szükséges. Sőt azt kell mondjam, hogy egy jó állattenyésztő egy erős, 20-30 éves szakmai múlttal lehet, hogy egyébként többet ér ott a terepen, mint a frissdiplomás, aki nem volt… Ez az élet minden területén így van, tehát ők nagyon-nagyon fontosak.

Arról nem beszélve, hogy a középfokú végzettséggel rendelkező szakemberek által végzett munka hozzáadott értéke fantasztikusan nagy lehet.

(11.50)

Mert gondoljuk meg, hogy van egy alkalmazott állattenyésztő, és ő az elején kiszúrja a problémát, és nem kell az egész telepet kinyesni. Az mekkora kár. Vagy mondhatok mást: lótenyésztésben egy jó ménesgazda vagy egy jó lovász, aki ráül hároméves korában a csikóra, és hat év alatt a 10 ezer dolláros csikót felhúzza 1 millió dollárra. Az aztán hozzáadott érték! De ahhoz olyan lovásznak kell lenni, olyan képzettséggel, olyan szakemberrel.

Tehát ezzel csak azt akarom mondani, hogy nagyon sokszor ez a középszintű végzettségű, tehát hogy úgymond ez kicsit kevesebbet ér ahhoz képest, hogy mennyit ér a diplomás szakember, ez nem mindig van így. Tehát én nagyon megbecsülném a középszintű végzettséggel rendelkezőket. Én most csak a mezőgazdaságról beszélek. A mezőgazdaságban biztos, hogy aranyat ér. Egyébként megjegyzem, megdöbbentő, hogy milyen magas fizetéssel kínálnak telepek állásokat ezeknek a szakembereknek, meg hát jobban vadásszák őket, mint nem tudom, a keresett jobbszélsőket vidéki labdarúgócsapatokban. És többet is érnek egyébként. Úgyhogy én ennek nagyon örülök, hogy ezt a tárca érzékelte, és tudunk ebben együtt dolgozni.

Természetesen, még egyszer hangsúlyozom minden, a vitában részt vevő képviselőtársamnak, hogy amiről én beszélek, az nem állatorvosképzés. Tehát a helyzet az, hogy minden olyan megjegyzés, hogy ez felhígítja a szakmát, versenyez a végzett állatorvosokkal, és a többi, ez nem igaz. Ez nem állatorvosképzés, teljesen más a fókusza, az iránya. Ez nem jelenti azt, hogy egyébként nem kellene állatorvosból is több egy kicsit, mert most nincs elég. De én azt gondolom, hogy köszönve a támogatásokat, most léptünk egyet. Aztán majd jön a tárca rendelete, meg még ehhez is kell rendelet, aztán jönnek az intézmények.

Kettőről biztosan tudok, a Debreceni Egyetem az egyik, aki akkreditáltatni akarja ezt a szakot a MAB-bal, és elindul a képzés. S természetesen az is kell ‑ nem tagadható ‑, hogy rávegyük a kormányt arra, hogy egy olyan fizetést adjon ezeknek a szakembereknek ‑ ezek állami alkalmazottak lesznek ‑, ami vonzóvá teszi azt, hogy egyébként elmenjenek. És akkor majd lehet arról beszélni, hogy egyébként milyen szakembereket szeretnénk annak a nagyon fontos problémának a megoldásába bevonni, ami például a hobbiállatokkal kapcsolatos probléma, amiről ön is beszélt. Csak lépjük meg ezt, és akkor utána megyünk előre ezen az úton.

Én köszönöm szépen a támogatást ehhez, és remélem, ez a szavazásnál is meglátszik. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)