Kósa Lajos (Fidesz)

KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Az általam előterjesztett törvényjavaslat arra vonatkozik, hogy vezessük be az élelmiszerlánc-felügyelő mérnök, valamint az állategészségügyi mérnök által meghatározott feladatköröket, és gondoskodjunk arról, hogy ezeknek a feladatköröknek a leírását az ágazati törvényben, az Állatorvosi Kamaráról szóló törvényben, tehát az ágazati törvényekben vezessük át.

Miért született meg ez a javaslat? Az a helyzet, hogy Magyarországon ‑ nagyon helyesen ‑ a rendkívül sok mezőgazdasági és élelmiszeripari feladat ellátása közben a törvények, az élelmiszer-biztonság, az állattartás feltételeinek biztosítása megköveteli azt, hogy úgynevezett hatósági állatorvos legyen ott például egy telepről való kiszállításnál. Ne felejtsük el, hogy afrikai sertéspestist észlelnek néhány helyen az országban, tehát ott fokozott járványveszély van, ezért ezeknek a feladatoknak rendkívüli a szükségessége. De nyugodtan mondhatom, egy vágóhídi beszállításnál, egy elhullásnál valami sertéstelepen, egy vadászati szemlén ‑ a terítéket minden esetben szemlézni kell az állatorvosnak, addig nem is lehet hozzányúlni az elejtett állatokhoz ‑, tehát egész egyszerűen az élelmiszeriparnak, a vágóhidaknak rendkívül sok technológiai pontján szükséges ezeknek a szakembereknek az ellenőrzése.

Ehhez nem akarok hozzányúlni, ez így van jól. Sőt, azt is lehet mondani, hogy bizonyos paraméterek esetén, ha megnézzük, akkor nemhogy enyhíteni kéne ennek az ellenőrzésnek a szigorát, hanem még inkább odafigyelni, hogy még gyakrabban, még sűrűbben, még nagyobb odafigyeléssel végezzék a munkájukat, hiszen az élelmiszer-biztonság, az állattartás biztonsága mindnyájunknak a felelőssége és kötelessége, hiszen egészséges ételt, egészséges élelmiszert szeretnénk eljuttatni a magyar emberek asztalára.

Na most, az állatorvosokat ezen feladatellátás közben természetesen részben az állam fizeti, de nem lehet eltekinteni attól az összefüggéstől, hogy egyre több állatorvos fordul el ‑ fajlagosan, úgy értem, az állatorvosi végzettséggel rendelkezők közül ‑ a hagyományos nagyüzemi állattartástól és az élelmiszeripartól az úgynevezett hobbiállat-gyógyászat felé. Itt óriási a piaci szívás. Hozzáteszem, hogy ráadásul egyre több olyan hobbiállatot tartanak Magyarországon, létszámban is, amelyeknek az ellátása egyrészt szükséges, másrészt, miután ezek a hobbiállatok egyfajta társszerepet is betöltenek a családoknál, nem csak időseknél, gyerekeknél s a többi, tehát itt nem is kérdés, hogy Cirmi cica vagy Bodri kutya állatorvosi ellátására a szülők ‑ egyébként helyesen ‑ odafigyelnek. Amúgy meg kell is, mert a férgesség, a szívférgesség, az egyéb betegségek miatt ‑ szopornyica ‑ helyes is, hogyha a háziállatokra, amelyek az emberekkel együtt élnek, odafigyelünk.

A piaci szívás pedig nagy, tehát nagyon nagy az a szívóhatás, amit a végzett állatorvosokra fejt ki ez a jelenség. Emiatt nagyon sokszor tapasztalható már az, hogy egész egyszerűen hiány mutatkozik a nagyüzemi állattartásban és az élelmiszerláncokban az állatorvosok iránt. Az általam bevezetni kívánt két új feladatkör, az élelmiszerlánc-felügyelő mérnök, valamint az állategészségügyi mérnök nem állatorvosok ‑ ez nagyon fontos, nem állatorvosok ‑, viszont megfelelő végzettségük és képzettségük van ahhoz, hogy ezeket az úgynevezett hatósági állatorvosi feladatokat ellássák. Egyébként ez azt is jelenti, hogy ezekre a képzésekre ez az általam megemlített, hobbiállattartással kapcsolatos piaci szívóhatás nem gyakorol vonzerőt, mert a végzettségük nem teszi lehetővé azt, hogy egyébként ebbe az irányba elmenjenek.

Az állatorvos egy magasan képzett szakember, kiváló állatorvosi egyetemünk van, ahol nagyon sok hallgatót nagyszerű színvonalon képeznek. Megjegyzem, az a jelenség is ‑ miután nagyon jó az állatorvosképzésünk ‑ igaz ránk, hogy egyre több a külföldi hallgató, akik egészen biztosan nem a magyar nagyüzemi állattartásban keresik a jövőjüket. Nem tartom bajnak a külföldiek beáramlását a magyar felsőoktatásba, sőt ez jó, mert mutatja a magas színvonalat, de vannak ennek hátulütői is. Ugyanakkor remek egyetemeink vannak, és teljesen felkészült oktatógárda arra, hogy az általam elképzelt két feladatkörre megfelelő szakembereket képezzenek.

Tehát én tulajdonképpen szeretnék ezzel a törvényjavaslattal hozzájárulni ahhoz, hogy egyébként majd valamikor érjük el azt a nagy célt, hogy Magyarország a nagyüzemi állattartásban ‑ ha figyeljük a mai piaci folyamatokat, erre van is lehetőség ‑ jóval nagyobb szeletet hasítson ki magának az európai piacon, mint a mostani. Most itt az egy évben kibocsátott állatokról beszélek, tehát nem arról, hogy mennyi állat áll egyben benne, mondjuk, a magyar sertéságazatban, de valamikor tízmilliós nagyságrendű volt Magyarországon a sertésállomány, most ez 3 millió alatt van. Ennél többet tudunk takarmányban, takarmánykeverőben, mindenben. És úgy látszik, miután a különböző gazdasági folyamatok a nagy európai sertéstartó államoknál, és most csak sertésről beszélek, de beszélhetnék birkáról, szarvasmarháról, baromfiról… ‑ tehát a korábbi nagy, piacot uraló európai országok, Hollandia, Dánia, Németország építik le az állományokat, talán egyedül Spanyolország az, ahol valami növekedés van a sertéspiacon, ezért itt mutatkozik egy piaci rés. A piaci rést akkor tudjuk betölteni, hogyha egyébként a szakemberellátást is biztosítjuk hozzá; meg kell mondjam, hogy egészen más mennyiségű szakembert igényel 3 millió sertés meg 6 millió.

Úgyhogy, kedves Ház, azért hoztam ezt a javaslatot, hogy itt egy apró lépéssel segítsünk annak a célnak az elérésében, hogy erősítsük meg a magyar mezőgazdasági kibocsátást, és a piaci lehetőségeket próbáljuk meg kihasználni. Kérem ehhez a támogatásokat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(11.10)