Novák Előd (Mi Hazánk)

NOVÁK ELŐD, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlésről szóló törvény és a házszabály több mint negyvenoldalas toldozgatása-foldozgatása kapcsán egy átfogó rendszerkritikát szeretnék mondani, hiszen épp csak a leglényegesebb kérdéseket nem érintik és nem hajlandók ezeket napirendre tűzni.

Először is itt van a képviselők visszahívhatósága, amely nagyon is hiányzik az országgyűlési képviselők jogállása kapcsán, pedig ha más óta nem, a balatonőszödi beszéd kiszivárgása óta elementáris társadalmi igény mutatkozott arra, és ezt nyilvánvalóan mindannyian láthatták, hogy egy országgyűlési képviselő visszahívható legyen, ahogy van erre példa Szlovákiában és több más országban. Igenis, amikor kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc saját választóit is semmibe véve, a saját programjukat is végre nem hajtva tulajdonképpen szembeköpte a szavazóit, akkor látta meg ország-világ, hogy mennyire eszköz nélkül maradtak a választók, és szinte egy egész ciklust végig kellett várni annak érdekében, hogy változás történhessen 2010-ben.

Éppen ezért nem halogathatjuk tovább a képviselők visszahívhatóságának, politikai elszámoltathatóságának bevezetését, ahogy egyébként javasoltam azt az Alaptörvény vitájában is, nyújtottam be módosító javaslatot. De hát a nemzeti együttműködés rendszere ugyebár úgy működött már akkor is, hogy az összes, Alaptörvényhez benyújtott módosító javaslatot lesöpörték. Ez jellemző egyébként sajnos az Országgyűlés működésére is, hogy olvasatlanul szavaznak le mindent, és még egy Alaptörvénynél sem tartották szükségesnek, hogy azért a kormánypártokhoz képest valamilyen nagyobb társadalmi támogatottsággal, választói felhatalmazással fogadjanak el egy alkotmány helyébe lépő Alaptörvényt.

Én magam olyannyira fontosnak tartom a visszahívhatóság intézményét, hogy azt a mindenkori politikai közösségemben igyekszem is megvalósítani, és programunk része ez természetesen. Sőt, én magam is lemondtam a mandátumomról 2016-ban, amikor bár utólag mondhatjuk, hogy talán visszaélésszerűen alkalmazta ezt a köpönyegforgatóvá vált Jobbik, bár ez akkor még talán ennyire egyértelmű nem volt, és bár természetesen éppen ezért is volna szükséges alaptörvényi és törvényi szintű szabályozása a visszahívhatóságnak, hogy ne lehessen azt se visszaélésszerűen fölhasználni és koncepciós ítéletekkel visszahívni valakit, de mégis a politikusok elszámoltathatóságára szükség van.

Ahogy szükség volna a mentelmi jog eltörlésére is, hiszen ez egy idejétmúlt politikusi privilégium. Ha komolyan gondoljuk az Alaptörvénybe szép szavak szintjén belevett törvények előtti egyenlőséget, akkor ideje ennek véget vetni. Sok más szakmában, hivatásban mondhatnák, hogy nekik is kényelmes volna a mentelmi jog, nyugodtabban tudnák a munkájukat végezni. Én azonban azt gondolom, hogy a politikusokat különösen fontos elszámoltatni, és nekik különösen fontos azt mutatni, miután nagyon súlyos döntéseket hozhatnak, és nagyon komoly mértékű károkat is okozhatnak, hiszen egy politikus jellemzően nem egy biciklit lop el, hanem egyből több milliárd forintnyi kárt okoz. Tehát éppen ezért különösen fontos volna itt bizony a mentelmi jog eltörlése, sőt a dupla büntetés bevezetése politikusok esetén, valamint a teljes vagyonelkobzás bevezetése. Hiszen láthatjuk Schadl György és sokak esetében, hogy milyen gyalázatos módon folyhat a politikusbűnözés, illetve az annak holdudvarában lévő más gazdasági bűnözés is.

A képviselők hozzátartozóinak titkosított vagyonnyilatkozatát a jövőben igenis nyilvánosságra kellene hozni, sőt, közzé kellene tenni visszamenőleg is az eldugott, lopott vagyonok feltárása érdekében, hiszen a kiskorú hozzátartozó és más hasonló hozzátartozók, egy vagyonközösségben élő közeli hozzátartozó nevére vásárolt ingatlanok és más vagyontárgyak teljesen nevetségessé teszik így az egész vagyonnyilatkozati rendszert. Kevesen tudják, hogy az Országgyűlés széfjeiben őrzött hozzátartozói vagyonnyilatkozatokat emberemlékezet óta soha ki nem nyitották, tehát tulajdonképpen a rendszerváltás óta nem is tudunk egyetlenegy ilyen példát sem. Én magam a bizottságtól is hiába kértem erre példát, nem tudtak mondani.

Tehát a hozzátartozói vagyonnyilatkozatok rendszere ott tart, hogy egy lezárt borítékban porosodnak, vagy lehet, hogy valakinek, Kubatov Gábornak vagy más hasonló, listák készítésére hajlamos és titkok kezelését szerető politikusoknak van betekintésük, de ha jóhiszeműek vagyunk, akkor mondjuk, azt mondhatjuk, hogy ezekbe senki sem tekinthet bele. Ez nem helyes, hiszen az egy vagyonközösségben élő közeli hozzátartozójuk vagyonnyilatkozatát igenis nyilvánosságra kellene hozni a lopott vagyonok feltárása érdekében is.

Máris itt vagyunk egy még átfogóbb problémánál, ami a titkosításokat illeti, hiszen nyilvánosságra kellene hozni végre a képviselők esetleges kettős vagy még többes állampolgárságát, melynek már a megléte is nemzetbiztonsági kockázatot jelent, de különösen az, ha ez a tény titkos. A Mi Hazánk régóta szorgalmazza, sajnos egyedüli pártként, hogy az országgyűlési képviselőknek és családtagjaiknak esetleges egyéb állampolgárságáról nyilatkozni kelljen a megfelelő transzparencia megteremtése érdekében, hogy tisztán látható legyen, hogy ki milyen kötöttségekkel rendelkezik, valamint ki épített ki magának valamilyen menekülő útvonalat, mondjuk, egy afrikai banánköztársaságba. Ez önmagában beszédes volna és gyanút keltő. Mint mondjuk, Simon Gábor volt államtitkár, az MSZP elnökhelyettese, akinek nemcsak 240 millió forintos bécsi számláját találták meg, melyet vagyonnyilatkozatából persze kihagyott, hanem a széfjében további több tíz millió forint mellett egy közép-afrikai ország útlevelét is.

Persze vannak frissebb lelepleződések is, több politikus esetében is felmerültek ilyen gyanúk. Például Márki-Zay Péterről is csak a miniszterelnök-jelöltté való előválasztási megválasztását követően derült ki, hogy más állampolgársága is van, kanadai, tehát tulajdonképpen csak a kanadai alkotmányra esküdött fel, hiszen a magyarba beleszületett. Most képzeljék el, hogy a jelenlegi jogrendszerben akár miniszterelnökké is meg lehet itt választani Magyarországon valakit, aki aztán utána azt mondja, hogy bocsi, én egy másik ország érdekeit képviselem, konkrétan egy másik ország állampolgára vagyok, és ez eddig titok volt. És ez nem egy banánköztársaság elvileg, hanem Magyarország, ahol önök engedik, hogy ez megtörténhessen, hiszen leszavazták a Mi Hazánk Mozgalom erre vonatkozó többszöri indítványát is.

Éppen ezért változtatásra volna szükség, hiszen számos példát látunk erre Márki-Zay Péteren kívül is. Egyébként épp ide, az Országgyűlésbe készülő Cseh Katalin is szintén kettős állampolgár, meg hogy idegen érdekeket képvisel‑e, azt, mondjuk, már régebb óta tudjuk.

(17.40)

De eltitkolta önéletrajzából, megnyilatkozásaiból svéd állampolgárságát a Momentum frakcióvezető-helyettese, Bedő Dávid, aki többször is Svédország érdekében szólalt fel, persze ezt a nem mellékes indíttatását, kötődését ott sem említve. Egy Momentumból kilépett, csalódott tagnak köszönhetően szereztem tudomást arról, hogy Bedő Dávid svéd állampolgársággal is rendelkezik, így tártam fel ezt az esetet, aki még ráadásul Svédországban született. A Momentum képviselője azonban önéletrajzában nem tett említést kettős állampolgárságáról, csak hogy a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskolába járt, illetve alapfokú svéd nyelvismeretét említette.

Az izraeli joggyakorlat egyébként egy kitűnő példa, az önök számára biztosan vonzó úgy egyébként, de mondjuk ki, hogy ott nemcsak, hogy nyilvános a parlamenti képviselők más állampolgársága, hanem ilyen esetben dönteniük is kell, hogy a másik állampolgárságukról vagy a mandátumukról mondanak le.

És még itt a titkosításoknál maradva, ki kell térjünk az Országgyűlés működésének talán legnagyobb abszurdumára. Ennek érdekében egyébként módosító javaslatot is nyújtok be ehhez a törvényjavaslatukhoz, hogy ne rekeszthessék ki a Mi Hazánk Mozgalmat a Nemzetbiztonsági Bizottság zárt üléseiről, miután abszurd módon az Országgyűlés egy bizottságának irataiba sem engednek betekinteni egy parlamenti pártot, egy parlamentbe önálló listán bejutott pártot sem, tehát a Mi Hazánk Mozgalmat, és ezt a sérelmünket persze hiába jeleztem házelnök úrnak frakcióvezető-helyettesként több mint egy éve, írásban többször is, válaszra sem méltatott minket. Tehát most képzeljük el, hogy lehet‑e parlamenti pártnak nevezni egy pártot, amely közben a parlament egy bizottságának ülésein nemhogy nem lehet ott még tanácskozási joggal, még megfigyelési joggal sem, de még az irataiba, jegyzőkönyveibe sem tekinthet bele még utólag sem. Tehát egészen abszurd, amilyen úgymond jogállamot önök itt folytatnak, és amit nem kívánnak orvosolni, hiába vetettük fel ezt az abszurd helyzetet többször is. A kormánypárti többség egyébként úgy tiltott ki a Nemzetbiztonsági Bizottság üléseiről, hogy a Mi Hazánk Mozgalom képviselőjeként sikeresen átmentem a nemzetbiztonsági átvilágításon.

A titkosított tanácskozásokon csak az MSZP és a Jobbik bizottsági tagja, őfelsége ellenzékei, két, kormányhoz sokak szerint közel álló képviselő vehet részt a kormánypártokén kívül tehát. Volt, hogy még az ülés napján kiszivárogtatták egyébként a Magyar Nemzet napilapnak a számukra kedvező információkat, ezért feljelentést is tettem a Btk. 265. §-a szerinti minősített adattal visszaélés és a 305. § szerinti hivatali visszaélés gyanúja miatt. Persze elsikálták az ügyet, nyomozás sem indult.

A Mi Hazánk egyébként az országgyűlési ciklus elején elsődlegesen épp a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöki posztját kérte, majd miután azt a kormánypártok nem adták nekünk, legalább bizottsági helyre tartottunk igényt abban, de azt sem kaptunk. Ezért az országgyűlési törvény 40. §-a alapján a bizottsági tagsággal nem rendelkező frakciónak járó tanácskozási jogú részvételt kérte a Mi Hazánk, a nemzetbiztonsági ellenőrzésen, honvédelmi bizottsági tagként átment képviselőként számomra, azonban a kormánypárti képviselők indoklás nélkül leszavazták a zárt ülésen való részvételi szándékomat minden egyes kérelmezett esetben. Így tehát egy, a parlamentbe önálló listán bejutott pártot rekesztettek ki és rekesztenek ki folyamatosan a bizottsági információhoz jutók köréből.

Szakértőnk jelenlétét sem engedélyezik egyébként, pedig az Országgyűlésről szóló törvény szerint ‑ idézem: ‑ „képviselőcsoportonként egy szakértő az országgyűlési bizottság ülésén adott napirendi pont tárgyalásánál jelen lehet”. Hát, vagy inkább mégsem? Ennyit tehát a nyilvánosságról, ennyit a jogállamiságról!

És az Országgyűlés működésére térve, ami még sok tekintetben gyalázatos, például azok a tömbösített szavazások, ahogy működtetik az Országgyűlést. Ilyen értelemben hétfőn, legkésőbb kedden dél körül megkezdődik a hosszú hétvége a mamelukok számára, és ők már be sem járnak ide a különböző vitákra, hiszen néhány hetente egyszer kell csak bejönni egy szavazásra, és máskor hetekig folyhatnak a különböző viták. Ez, azt gondolom, hogy az Országgyűlés méltóságát is sérti, és a viták kiüresedését szolgálja, hogy tömbösítve, már csak ilyen személytelen iktatószámokról szavazunk, ki tudja, hogy épp miről. Egészen máshogy folynak a döntések, mondjuk, az önkormányzatokban vagy bármelyik családban vagy munkaközösségben, ahol normális esetben megvitatunk valamit, és azt lezárva hozunk egy döntést, ha tudunk döntést hozni. Itt viszont nem ez történik, itt beszélünk a nagyvilágnak, a jegyzőkönyvnek, a tévénézőknek, és aztán néhány hetente egyszer összejövünk, és szavazunk akár több százat. Ez, azt gondolom, hogy nem helyénvaló. Kiüresítik a vitákat; az önkormányzatokhoz hasonlóan kellene inkább vitákat tartani és utána döntéseket hozni.

Aztán a salátatörvényeket is említhetnénk, ami szintén méltatlan, hogy akár több száz oldalnyi törvényt egyben hoznak, és erről nem is lehet lényegében külön szavazni. Sokszor azt látjuk, ezt vetik a szemünkre, hogy miért nem szavaztunk meg akár valamilyen családtámogatást, mint például a mai napon is. Hát, pontosan azért nem, mert egyben olyan adóemeléseket is belevesznek, ami inkorrekt, például az adóemelések inflációkövetővé tételét, miközben a családtámogatásokat nem tették inflációkövetővé, ahogy azt pedig kértük többször is. Éppen ezért azt gondolom, hogy méltatlan ez a sok salátatörvény, és így nem lehet érdemileg véleményt nyilvánítani még a szavazások során sem.

Méltatlan az is, hogy hetekig sokszor nem ülésezik az Országgyűlés, sokszor hónapokig, hiszen láthattuk ezt a nyáron; különösen, ha foci-Eb van, akkor nem nagyon hajlandók ilyenre. Inkább benyújtották az állam működését érintő egyes törvények módosításáról szóló mintegy százoldalas törvényjavaslatot, és ezért elmaradt a szokásos nyári június-júliusi ülésezés. Azt látjuk, hogy ilyenkor pedig, amikor felhalmozódik sok minden, akkor éjszakába nyúló ülések vannak, például most hat munkanapon keresztül folyamatosan; a tegnapi ülés is ma fejeződött be. Nyilvánvalóan nem is teljesíthető; látható, hogy az Országgyűlés jelenleg 198 fős létszámából is hányan vannak itt. Nyilvánvalóan nem teljesíthetők azok az éjszakába, hajnalba nyúló ülésezések, illetve azért nem nyúlnak most már talán többnyire hajnalig, mert nincsenek is érdemi viták. Ez a célja, úgy tűnik, a házvezetésnek, ez a célja a kormánypárti többségnek.

Rendkívül méltatlan az is, hogy kormánypárti obstrukciót is láthatunk sokszor itt az Országgyűlésben, amikor bár a szükséges ellenzéki aláírások összegyűlnek egy rendkívüli ülés összehívásához, és azt nagy nehezen a házelnök végre, a házszabályt betartva, össze is hívja, de maga sem jelenik meg, tehát már maga is törvénysértést követve el, országgyűlési képviselői kötelezettségének eleget nem téve, távol marad, obstrukcióval él, ahogy a kormánypárti képviselők is ilyen esetben. Pedig a kötelességük az lenne, ha már ilyen a törvény, és ha már most sem változtatják meg, és egy ilyen joga még akad az ellenzéki képviselőknek, hogy nagy ritkán, nagy nehezen összehívhassanak egy rendkívüli ülést, önök mégis megtehetik azt, hogy ettől távol maradnak, és mindez nem jár fizetésmegvonással. Ahogy az sem, ha rendszeresen távol maradnak például a bizottsági ülésektől is, hiszen ott már nem kézfelemeléssel, hanem akár két kézfelemeléssel lehet szavazni, át lehet adni a szavazati jogot is; hát, efelé haladunk itt talán az Országgyűlésben is, hogy itt is át lehetne adni. Amennyi mamelukot itt szoktunk látni a szavazások során, persze nem is lenne abszurd, ha helyettük csak egy-két gombnyomogató lenne itt, hiszen ha már érdemi viták nincsenek, akkor talán jobban kifejezné a szavazást is, ha csak a frakcióigazgató szavazna.

Tehát méltatlan a kétkezes szavazás, és ez egyébként oda vezetett, hogy egyszer, amikor a Nemzetbiztonsági Bizottság nyílt ülésén részt vehettem az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgatójának meghallgatásán, akkor volt, hogy két fővel ülésezett a Nemzetbiztonsági Bizottság. Na, most komolyan! A magyar Országgyűlés egyik bizottsága két fővel úgymond tanácskozóképes; döntésképes, határozatképes nem volt, de miután a napirendet megszavazták, leléptek, és én érdeklődőként ott lehettem, elmondhattam a jegyzőkönyv számára a fontosnak vélt, gyalázatos ügyeket az állambiztonsági múltat, a titkosításokat illetően. De összesen két bizottsági tag van jelen, egy kormánypárti és egy ellenzéki, és ez a Nemzetbiztonsági Bizottság? Hát nem szégyellik, hogy így működtethetnek valamit, miközben minket szavazati joggal, illetve a zárt ülésekre sehogy sem engednek oda?!

Aztán méltatlan a válaszok elmaradása is. Nyilvánvalóan, amit mellébeszélés címén, mondjuk, fekete öves mellébeszélőként Rétvári Bence és más államtitkárok is folytatnak, az is megérne egy misét. De maradjunk csak annál, hogy még csak formálisan sem válaszol például az előbb említett házelnök sem, többszöri kérdésünkre, leveleinkre különböző ügyekben. De említhetném a KDNP frakcióvezetőjét, Simicskó Istvánt, akinek szintén rendszeresen hiába küldök több levelet komoly, nemzetstratégiai ügyben ‑ hogy legyen például népesedéspolitikai vitanap ‑, rendszeresen válaszra sem méltat minket, ami, azt gondolom, hogy a politikai kultúra ügyében szintén rendkívül méltatlan.

(17.50)

Ahogy abszurd természetesen a parlamenti bírságolás rendszere ‑ volt ez ma is ‑, éppen ezért a Mi Hazánk Mozgalom soha nem szavaz meg parlamenti büntetéseket, hiszen nem helyes az, hogy mi magunk döntünk a politikai ellenfelek megbüntetéséről. Hát miféle jogállam ez? Képzeljék csak el, ha a sárga lapokról egy focimeccsen az adott csapatban való szavazással döntenék el, hogy az ellenfél megkapja‑e azt a kiállítást vagy más büntetést. Itt ez folyik az Országgyűlésben. S lévén bár szó ma Gyurcsány Ferencről, akkor sem tudtuk megszavazni azt, hogy egy több mint tízmillió forintos büntetést egy képviselőre kiszabjanak. Tehát ez is a rendszerkritikám része, úgy is mint korábban egyetlen szó miatt Kövér László által 5 millió forintra bírságolt képviselőé, hiszen elfogadhatatlan az, hogy itt mintegy kiskirályként folytatja a büntetéseit a házelnök.

De ha már a kiskirálykodásnál tartunk, Kövér László letiltotta a parlamentben a legolvasottabb jobboldali hírportált is. Sok-sok éve már folyik ez a tiltás, a kuruc.info hírportál letiltása. Elmondom minden alkalommal, Kövér László tiltását is ellensúlyozandóan és némi reklámként is, hogy ez a kitűnő hírportál, bár Kövér László tiltása miatt a parlamenti gépeken, az irodaházi gépeken nem elérhető ‑ ezt megtette mindenféle bírósági, hatósági döntés nélkül ‑, míg a külföldről pénzelt balliberális ügynökmédiumokkal nincs baja, csak a legolvasottabb jobboldali hírportállal. Ezt a normalitáspárti médiumot, a kuruc.info hírportált Kövér László letiltotta, míg a házelnök jóvoltából az Országgyűlés LMBTQ-tagozatának vezetője, a Momentum frakcióvezetője a sokszínű@parlament.hu címről küldözgetheti a deviáns propagandát. Ha már házszabály-módosítás, országgyűlésitörvény-módosítás, Országgyűlés méltósága, akkor azért tegyük szóvá ezeket is.

Arról is néhány szót, hogy mi kerülhet egyáltalán napirendre az Országgyűlésben, és hogyan. Ellenzéki javaslat szökőévente egyszer, ha napirendre kerülhet. Ez sem hiszem, hogy normális. Egy normális önkormányzatban ez nem így működik. Ott megvitatják, legfeljebb leszavazzák, de legalább napirendre kerülhet egy ellenzéki javaslat. Itt nem ez történik. Sőt, ahogy mondtam, a viták kiüresednek. De mondjuk ki, hogy ezek nem is viták. A kormánypárti képviselők rendre inkább pohárköszöntőket mondanak, mint ahogy tulajdonképpen láthattuk most is. Bár a napirendi pont címe az, hogy „általános vita”, ehhez képest meghallgattuk Vejkey Imre előterjesztését, aztán szólásra jelentkezett Vejkey Imre nem előterjesztőként, hanem mint a KDNP vezérszónoka, és elmondta „ahogy hallhattuk az előterjesztésben” őt magát, tehát önmagára hivatkozott, jó, hogy vitába nem szállt önmagával. Persze nem ezt várom általános vitaként, hanem azt, hogy szálljanak vitába most velem a mentelmi jog eltörlésének szükségessége vagy a képviselők visszahívhatóságának szükségessége kapcsán. Erről szólna a vita, hogy vitatkozzunk, hogy ennek van helye a törvényben, vagy nincs helye. Önök szerint helyes‑e az, hogy egy országgyűlési frakció nem tekinthet bele egy parlamenti bizottság irataiba? Ezekről kellene normális esetben beszélni.

És rendre visszaélnek a zárszóval is. Amikor már nem szólalhat fel a képviselő, akkor csúsztatásokkal úgymond válaszolnak. Ez szintén nem korrekt, hiszen az előterjesztő most is nyomhat gombot, válaszolhat, és egy érdemi vita kialakulhatna.

(Az elnöki széket dr. Oláh Lajos, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ami a javaslatok leszavazását illeti, mert módosító javaslatokat azért még lehet benyújtani ‑ ha a saját indítványainkat nem is engedik a plenáris ülésen napirendre tűzni, mert már bizottsági szinten lesöprik ‑, de azért mondjuk el, hogy rendre és olvasatlanul leszavazzák. Például ez a ciklus is úgy indult, hogy az év legfontosabb törvényéhez, a költségvetéshez, a ciklus első költségvetési törvényéhez ‑ meglátjuk majd, most mennyi lesz ‑ 437 módosító javaslat érkezett, kizárólag ellenzéki képviselőktől, tegyük hozzá, a kormánypártiak nem annyira fáradoznak ezen, de az összeset lesöpörte a nemzeti együttműködés rendszere. S nemcsak azokat, amelyek, mondjuk, stratégiai változást szorgalmaztak a költségvetésben, hangsúlyeltolásokat, hanem a legapróbbakat is, például még az egybetűs helyesírási javítást célzó javaslatomat is. Tehát nem is nyelvhelyességi, szubjektív megítélésű, hanem egybetűs javaslatot. Az észszerű szót az akadémiai szabályzat szerint most már máshogy kell írni jó néhány éve. Hát ezt is képesek voltak leszavazni. A kormány képviselője sem támogatta, a bizottság sem támogatta, tehát érdemi állásfoglalást kaptunk erről. Hát ennyit a nemzeti együttműködés rendszeréről.

Az pedig, hogy az Országgyűlésben bizonyos kérdéseket még interpellálni sem lehet, kérdezni sem lehet, mert azt mondják, hogy nem kormányzati hatáskör, különösen abszurd. Gondolok itt például a közmédia ügyeire. Minden médiaügyben a kormány mossa kezeit, bár százmilliárdokat költünk, és nyilvánvalóan az önök emberei szállták meg a közmédiát, nézhetetlenné téve, pártszócsővé silányítva azt. Mégis különösen gyalázatos, hogy például a médiát ellenőrző legfontosabb testületben, a Médiatanácsban csak a Fidesz jelszó érvényesül. Ha jól emlékszem, a KDNP-nek sincs delegáltja, ezt még a szövetségesre sem merték bízni, mert ez mégiscsak az egyik legfontosabb dolog. Jogelődjében, az ORTT-ben minden parlamenti pártnak volt delegáltja, sőt még a civilekből is bárki jelentkezhetett, és onnan is besorsoltak civil delegáltakat. Az új rendszer viszont nem tűr meg nemhogy civileket, de még parlamenti frakciókat sem az ORTT-ben, illetve a most helyén tevékenykedő Médiatanácsban. Ez olyan szintű jogsértés, mintha nemcsak a médiát ellenőrző legfontosabb testületben, de képzeljük el, hogy a választások tisztaságát ellenőrző legfontosabb testületben, a választási bizottságokban is csak a Fidesz delegáltjai ülnének. Nem akarok ötleteket adni, mindenesetre hasonlóan abszurd és a jogállamiságot megkérdőjelező szabályozás ez.

És még mi minden szűnt meg az önök 2010 óta való regnálása óta? Nem lehet például vizsgálóbizottságokat létrehozni. A házszabály szerint elvileg lehetne, de valójában egyetlenegy sem működött 2010 óta, ellehetetlenítették azokat, nem támogatják azok létrehozását. Ahogy Alkotmánybírósághoz sem fordulhat ‑ korábban megtehette ezt bárki ‑ most már egy parlamenti képviselő sem, egy frakció sem, csak a képviselők egynegyede. Tehát arra próbálnak kényszeríteni, hogy úgymond Gyurcsányékkal közösen próbáljunk kritizálni valamit. Nyilvánvalóan más nézőpontból, más indokolással tudnánk csak sok esetben kifogásolni valamit, tehát nehezen tudnánk mi ugyanazt a dokumentumot aláírni. Azt gondolom, hogy ez megint a jogállamiságot ássa alá.

Végül zárásként, hogy azért egy kis sikerről is beszéljek, mondjuk, Szabadi István képviselőtársamnak. Nagyon fontos nekünk a lelkiismeretes munkavégzés, és van is ezzel kapcsolatban sikerem. Ami számomra siker, az az önök számára, kormánypárti képviselők számára tudom, hogy nagy keserűség. A politikusi álláshalmozás megszüntetéséről beszélek, ami tudom, hogy rengeteg sérelmet okozott. Vona Gábor még úgy is fogalmazott egyszer, hogy emiatt én vagyok a legutáltabb képviselő a fideszesek körében, jobban utálnak, mint Gyurcsány Ferencet, hiszen megszokták, hogy több helyről vesznek fel főállású fizetést. Én ezért már önmagában is a politikusbűnözés egy törvényesített formájának neveztem a politikusi álláshalmozást, azt, hogy valaki egyszerre országgyűlési képviselő, polgármester, esetleg még megyei közgyűlési képviselő is volt. Sorolhattuk ezeket a példákat. Nem volt helyes szerintem, és nyilvánvalóan nem is volt elérhető a választók számára. Ezek tisztességes főállások, legalábbis az országgyűlési képviselőség és a polgármesterség szerintem az. A legtöbb településen aztán végképp vitán felül áll, hogy ez így kellene, hogy legyen.

Nagyon örülök, hogy ennek végül is sikerült véget vetni. Bár szokás szerint leszavazták az erre vonatkozó javaslatomat, rengetegszer felháborodtak, hogy én politikusbűnözőnek merem nevezni azokat a polgármester urakat, akiket csak így szólítgattak eddig a munkahelyük környékén, hiszen választókkal nem nagyon találkoztak, fogadóórákat nem nagyon tartottak az elfoglalt polgármester-képviselő urak. Mindenesetre az, hogy ennek sikerült véget vetni, szerintem az Országgyűlés tekintélyét is javíthatja, és valamennyire talán javította is. Az elvi lehetőség adott ahhoz, hogy egy országgyűlési képviselő most már tartson fogadóórákat, lakossági fórumokat, válaszoljon a levelekre. Láthatjuk, hogy még a mi leveleinkre sem, egy frakcióvezető-helyettes levelére sem válaszolnak. Hát akkor hogyan válaszolna egy KDNP-s frakcióvezető vagy a házelnök maga egy állampolgári levélre?

Persze nem áltatom magam, hogy ez nagyon változott, de mi a lehetőséget megadtuk, és annak az igazságtalanságnak is véget vetettünk, hogy valaki több helyről vegyen fel főállású fizetést, nyilvánvalóan érdemi munkavégzés nélkül, hiszen nem lehet több helyen helytállni. Tehát a politikusi álláshalmozás megszüntetését egy komoly politikai sikeremnek tartom, még ha nagyon sok érdeket sértett is. Azért beláthatjuk, hogy a kedélyek talán már megnyugodtak tíz év elteltével, és bár lehet, hogy sokan még visszasírják azt, hogy még egy-két állást betölthessenek. Tulajdonképpen megoldották, hiszen miniszteri biztosok lehetnek, államtitkárok lehetnek, és sorolhatnánk.

Érdekes egyébként a hatalmi ágak szétválasztása szempontjából is, hogy hogyan lehet valaki egyszerre képviselő meg kormánytag is, de ilyen messzire vezető vitákba nem mennék bele. Már annak örülnék, ha a most tárgyalt költségvetés kapcsán, a sok száz benyújtott módosító javaslatunk kapcsán lenne akár csak egy, kettő, egy-két apró kis útfelújítás vagy elkerülőút-építés, vagy bármi hasonló, amire azt mondanák, hogy na jó, ezt megszavazzuk. Persze láttam már olyat ‑ nekem is volt olyan költségvetési módosító javaslatom, például a budaörsi repülőtér melletti út felújítása kapcsán ‑, amikor lesöpörték a javaslatom, de még abban a költségvetési évben, amikorra ezt én javasoltam, mégiscsak megvalósulhatott.

(18.00)

Tehát értjük mi azt, hogy van hatása a javaslatainknak, de mégsem méltó az Országgyűléshez. És itt az Országgyűlés működését szabályozó jogszabályok kapcsán azt gondolom, hogy szükséges volt erre is rávilágítani, és ezzel az átfogó rendszerkritikával szerettem volna megmutatni, hogy mi minden hiányzik például ebből a több mint 40 oldalas javaslatcsomagból, ami miatt a Mi Hazánk Mozgalom ezt így nem fogja tudni támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)