Balassa Péter (Jobbik)

BALASSA PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha egészség van, minden van. Ha nincs egészség, akkor az a felmérés, amit itt most én a felszólalásomban fel fogok önöknek olvasni és el fogok mondani, az eléggé lesújtó lesz, ez pedig az egészségügyi országprofil.

Egy friss felmérés szerint jelen pillanatban a magyar emberek 12 százaléka elégedett az egészségügyi ellátással, 58 százaléka elégedetlen, 80 százaléka pedig azt mondja, hogy zsúfolt, és nem lehet időponthoz jutni, ha csak a várólistákat nézzük.

De mielőtt az egészségügyről beszélnék, és a magyar egészségügy helyzetével, vagy a magyar emberek egészségi állapotával foglalkoznék, egy dolgot a legelején hadd szögezzek le. Minden egyes egészségügyi dolgozónak, legyen az ápoló, ápolónő, orvos, betegszállító, takarító vagy portás, le a kalappal a munkája előtt, hogy ilyen bérek mellett Magyarországon az egészségügyben dolgoznak. (Rétvári Bence: 2,5 milliós bérek mellett?) De nézzünk egy kis európai összehasonlítást, ha már Rétvári úr így rám nézett nagyon morcosan. Nézzük is, mi a valóság!

(15.10)

A valóság az, hogy a magyar állam a GDP-hez viszonyítva 7,2 százalékot fordít egészségügyre, az európai uniós átlag 11-12 százalék. Az egészséges életnek négy alappillére van, ami a mentális egészséghez alapvető: az első az életkörülmény, a második a pénzügyi biztonság, a harmadik a sport, a mozgás, a negyedik pedig a társas kapcsolat, a családban eltöltött idő. Ha ezt a négy pillért megnézzük, akkor Magyarország rendkívül rossz helyen áll ezekben az összehasonlításokban. Ha az életkörülményeket nézzük, akkor az európai uniós összehasonlításban körülbelül a középmezőnyben vagyunk. Ha a pénzügyi bizonytalanságot, biztonságot nézzük ‑ és nem véletlen elszólás volt ‑, akkor Bulgáriával az utolsó helyen kullogunk. Ha a sport mozgásterét nézzük, ott is van mit fejleszteni, főleg a szabadidősport és a tömegsport terén. Ha pedig a negyedikben, a társas kapcsolatokban megnézzük azt, hogy az utóbbi években a gyermekszületés, a halálozási arány, az elvándorlás milyen mértékeket öltött Magyarországon, akkor azt gondolom, igenis elgondolkodtató az, hogy milyen adatok vannak itt előttünk. És ezek nem KSH-, nem Eurostat-adatok, hanem az önöké, az Országgyűlés Hivatalának az adatai, amiket én most elmondok itt önöknek, tehát házon belülről jönnek ezek a friss adatok. Tehát ha valakinek ez netalántán nem tetszene, vagy ezzel vitatkozna, akkor kérem, járjon utána. Ez például egy mai friss adat, amit elmondok itt önöknek a felszólalásomban.

De hogy tovább nézzük a magyar egészségügy helyzetét az Európai Unióval való összehasonlításban: a harmadik legalacsonyabb összeg az, amit mi a magyar egészségügyre költünk. És ha megkérdezik a magyar embereknek a véleményét a magyar egészségügyről, akkor egy eléggé megdöbbentő nyilatkozat volt ma reggel, ugyanis egy volt miniszter, a Kóka nevezetű miniszter, aki nem arról híres, hogy a száraz kiflit rágcsálja reggelente, azt nyilatkozza a média hasábjain, főcímben, hogy száz kórház van Magyarországon, és ezeknek a felét be kellene zárni. Ez egészen megdöbbentő egy ilyen embertől! Ha jól tudom, ő a magánegészségügy irányába indult el, és ha jól olvastam ‑ egy kicsit utánanéztem ‑, a negyedik legnagyobb olyan magánegészségügyi intézmény alapítója, amiben ő érdekelt, hogy a magánegészségügy irányába menjenek el az emberek. Én elhiszem, hogy ő ezt a nyilatkozatot teszi, de valószínű, hogy ő ezt meg tudja fizetni.

De akkor nézzük meg ennek az adatait is, hogy jelen esetben mi Magyarországon a helyzet! Ha a 2021., ’22., ’23. évet nézzük, akkor egy magyar családban minden harmadik ember körülbelül 150 ezer forintot fizetett ki 2021-ben, 250 ezer forintot 2022-ben, 2023-ban pedig minden harmadik ember 348 ezer forintot fizetett ki magánellátásra. Még egyszer mondom: 348 ezer forintot! Ha hazamegy valaki, és a családban beszélgetnek otthon, hogy milyen egészségügyi ellátást vegyenek igénybe, akkor a magyar lakosságnak a fele-egyharmada azon gondolkozik, hogy nem érdemes az államiba elmenni, hanem sajnos el kell menni a magánellátás irányába, mert ott azonnal lesz orvos, azonnal meg tudom gyógyíttatni a beteget, azonnal meg tudom gyógyíttatni a családtagomat.

Lehet, hogy Kóka úr szerint és a magyar kormány szerint ez az út, de én azt gondolom, hogy nem, és remélem, hogy ellenzéki képviselőtársaim is ugyanígy ezen a véleményen vannak, mert a magyar lakosságnak is ez a véleménye. Ugyanis ha ez a magyar költségvetésben a GDP-hez arányosítva nem a 7 százalékhoz, hanem a 11 százalékhoz vagy a 12 százalékhoz közelítene az európai uniós átlagban, akkor azok a magyar emberek, akik nem tudják megfizetni azt, hogy magánellátásba elmenjenek, akkor ők igenis igénybe tudnák venni azokat az ellátásokat. Azt gondolom, alapvető emberi jog, hogy valaki ma az egészségével kapcsolatosan a kórházba időpontot kapjon, és a megfelelő egészségügyi ellátást megkapja.

Ahogy kezdtem a felszólalásomat, ugyanúgy szeretném be is fejezni: minden egyes egészségügyi dolgozónak szeretném megköszönni a munkáját. A magyar kormánynak nagyon komoly lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy a magyar egészségügy állapota javuljon, és ne a magánellátásba tolják el ezt, hanem igenis biztosítsák az állami ellátást. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és a DK padsoraiból.)