Dr. Molnár Zsolt (MSZP)

DR. MOLNÁR ZSOLT (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Jövő héten lesz a magyarság történetének talán egyik legfontosabb rendezvénye, a Magyar Állandó Értekezlet, amelynek felvezetéseképpen: például a mai napon 106 éve ért véget az első világháború, az emberiség történetének addigi legvéresebb háborúja, amelynek a vége üdvözlendő, de a következményei az egyik oka például a Magyar Állandó Értekezlet összehívásának, hiszen az ország megcsonkításához vezetett.

Megtudtuk a múlt héten, hogy a világ első szuperhatalmának ki lesz a következő elnöke, ami az egész világ számára nagyon fontos volt. Bízunk benne, hogy önöknek lesz igazuk, és rövidesen nemcsak az első világháború 106. évének lezárását köszönthetjük, hanem a környezetünkben zajló orosz-ukrán háború is véget fog érni, ahogy a várakozások szóltak, hogyha a szuperhatalom élén változás következik be.

Azonban nem mehetünk el amellett sem, hogy ha egy MÁÉRT arról is szól, hogy a nemzet egységes, akkor a magyar történelemmel kapcsolatosan is el kell oda jutni, hogy önök befejezik azt a szelektálást, hogy kik a jó magyarok, és kik a rossz magyarok, kik azok, akik nem alkalmasak arra, hogy például egy sétányt elnevezzenek róluk a XIII. kerületben.

Elfogadhatatlan az a történelemhamisítás, amit önök tesznek. Arra kérném tisztelettel a magyar kormányt, hogy fejezze be ezt a típusú történelemhamisítást, ami nem szól másról, mint egyrészt Horn Gyula emlékének megcsúfolásáról, az önkormányzatiságnak mint jogelvnek a semmibevételéről, valamint arról is, hogy sajnos nem veszik tudomásul azt, hogy nem csak azok a jó magyarok, akiket önök annak tartanak.

Nézzük is, miről van szó! A magyar történelemben nem Horn Gyula az egyetlen olyan személy, aki bizonyos értelemben megosztó. Nem kérdés, hogy 1956-ban ‑ fordulok Novák Előd felé is ‑ nem a jó oldalon állt Horn Gyula. Ez világos. Azonban az egész életműve ‑ az egész életműve! ‑, amely arról is szólt, hogy az itt állomásozó szovjet csapatok jelenléte mellett átvágja azt a drótkerítést, amely Németország és közte Európa újraegyesítéséhez vezethetett, előkészítette Magyarország NATO-tagságát, európai uniós tagságát, én azt gondolom, ezek olyan érdemek, amelyek messze felülírják azt az 1956-os, huszon-egynéhány évesen közkatonaként elkövetett, egyébként valóban nem a helyes oldalon való tartózkodást. Egyébként Horn Gyula mellett azt is el kell mondani, hogy kétharmaddal nyerte meg a választásokat még egy olyan választási rendszerben, amelyben szinte lehetetlennek tűnt. Tehát a magyar nép, a magyar nemzet, a magyar választók is kiálltak Horn Gyula mellett. Ehhez képest méltatlan az a küszködés, amit önök folytatnak.

Hogy néhány példát említsek: ezen az alapon, hogyha ő a pártállami rendszer előkészítéséért és fenntartásáért végzett munkája miatt nem kaphatná meg ezt a lehetőséget, hogy egy sétányt Angyalföldön elnevezhessenek, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy egyébként kétségtelenül a magyar történelem egyik jelentős és jeles szereplője, például Bajcsy-Zsilinszky Endre ‑ aki fajvédő pártot szervezett a húszas-harmincas évek elején ‑ munkásságát például így nézzük‑e, vagy pedig úgy, ami a lényege, hogy mit tett a második világháború alatt, amiért az életével fizetett.

De mondhatnám idősebb Antall Józsefet is, aki ‑ nyilván itt mindenki tudja ‑ a Rákosi-parlament részese volt, tagja volt annak a parlamentnek, amelynek nem volt különösebb dicsőség a tagjának lenni, idősebb Horn Gyulát (Közbeszólások a kormánypárti sorokból, köztük: Antall József!) mégsem erről ismerjük fel, hogy a Rákosi-parlament tagja lett volna. De mondhatnám Churchillt is, akit semmiképpen nem az írek barátjának lehetne nevezni ilyen szempontból, mégis a világtörténelem jelentős személyisége.

Tehát azt gondolom, hogy az egész életműve alapján kell megítélni Horn Gyulát, és ezért rendkívül méltatlan az az erőszakos beavatkozás a folyamatokba, a demokratikus folyamatokba, amelyet a Fővárosi Önkormányzat, a XIII. kerületi önkormányzat már megtett.

Nem arról van szó, hogy mindenkinek Horn Gyulát kéne szeretnie. Még csak nem is arról van szó, hogy a nemzet hőse lenne. Arról van szó, hogy önöknek el kéne tudni viselni, hogy nem csak önök írják a történelmet. Bár hajlamosak a győztesek írni, és jelen pillanatban önök vannak abban a közhatalmi helyzetben, hogy akár ilyen értelemben történelmet is hamisíthatnak, mégis arra kérem önöket, hogy viseljék el, hogy a magyarság része olyan szereplők is, akik esetleg a baloldalt képviselik, és ha az egész életútjukat nézzük, akkor talán nem véletlen, hogy Németországban állami kitüntetést kapott, az Európai Unióban szobra lehetett.

Tehát ezek azért olyan jelenségek, amelyek azt mutatják, hogy Horn Gyulának a magyarságért, az európaiságért, az európai újraegyesítésért végzett cselekedetei igenis predesztinálják arra, hogy egy demokratikus folyamat végeként igenis egy sétányt el lehessen nevezni, még akkor is, hogy ha ez a NER-nek és önöknek ez nem tetszik. El a kezekkel Horn Gyulától! Köszönöm, hogy meghallgattak.