Sebők Éva (Momentum)

SEBŐK ÉVA, a Momentum képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Azért kértem, hogy ennél a törvényjavaslatnál én lehessek a frakcióm vezérszónoka, mert fontosnak tartottam, hogy a törvényjavaslat „vegyél konyhabútort a nyugdíjadból” részéhez fontos gondolatokat fűzhessünk hozzá. Amikor először hallottam erről az elképzelésről, akkor rögtön éreztem, hogy ez egy abszolút történelmi pillanat. Úgy értem, nem mindennap látni azt, hogy egy ország nemzetgazdasági minisztere bejelentkezik, és nemes egyszerűséggel közli, hogy YOLO.

A viccet félretéve; jelen pillanatban három, politikai értelemben vett gazdasági vezetője van ennek az országnak: Varga Mihály pénzügyminiszter, Matolcsy György jegybankelnök és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter. Az közismert, hogy ez a három ember nem igazán cseresznyézik egy tálból, ami a lőtéri kutyát nem érdekelné, ha egy irányba eveznének, de jól láthatóan nem ez történik.

Tudják, nemrégiben volt a Népjóléti Bizottságnak az a szokásos meghallgatása, ahol Varga Mihályt kérdezhettük a nyugdíjról, és én akkor föltettem neki egy nagyon egyszerű kérdést: 35 éves vagyok, miből lesz nyugdíjam? Kérem, engedjék meg, hogy szó szerint idézzem a pénzügyminisztert: „A nyugdíjrendszer két forrásból származhat, ha az ember eléri ezt a kort. Egyrészt egy állami forrásból, másrészt egy magánforrásból. Tehát ha bízik az állami rendszerben és bízik magában, akkor ebből a két forrásból lesz annyi nyugdíja, hogy ne legyen megélhetési problémája időskorában sem.”

Az öngondoskodás minden formájával egyetértek, támogatom. Fontosnak érzem, hogy akár megtakarításokról van szó, akár az időskori ellátásokról, erre ösztönözzük honfitársainkat. Mindeközben Matolcsy György vért izzad, hogy az emberek vegyék végre az állampapírokat; és erre jön Nagy Márton, aki azt mondja, költsétek el azt a pénzt, amit öngondoskodásként félreraktatok, és amelynek a nagy része állampapírba van fektetve.

Felmerül a kérdés, ha a pénzügyminiszter azt mondja, hogy az öngondoskodás fontos, és hogy a nyugdíjcélú öngondoskodás szükséges ahhoz, hogy ne legyenek megélhetési problémáim időskoromban, és a jegybankelnök azt mondja, hogy az államnak szüksége van a pénzemre, és vegyek állampapírt, akkor a nemzetgazdasági miniszter miért akar engem arra ösztönözni, hogy éljem fel az időskoromra félretett pénzt, és adassam el a nyugdíjpénztárammal az állampapírt?

Egyébként erről volt szó a minisztériumok és a jegybank között, hogy az önkéntes nyugdíjpénztáraknak a várható tömeges lakossági pénzkivétel miatt vagy a másodlagos piacra kell rászabadítania egy nagy vagon állampapírt, vagy állam bácsinak kell készen állnia a visszavásárlásra? Vagy Nagy Márton úgy volt vele, hogy ez már legyen Matolcsy György problémája? Őszintén szólva engem nem zavar, ha bármilyen témában egymásnak dobálják a problémákat, mint valami forró krumplit, ameddig én nem sérülök benne. De ha itt most tömegesen fognak konyhabútort venni a nyugdíjpénztári megtakarításokból az emberek, akkor azzal mi, önkéntes nyugdíjpénztári tagok is sérülni fogunk. Ha pedig a Nemzetgazdasági Minisztérium és a jegybank a „nem tudja, a jobb kéz, mit csinál a bal” módszerével játszik egymással, az minden magyarra nézve negatív következményekkel fog járni. És akkor felmerül a kérdés, hogy miért érzi úgy Nagy Márton, hogy ekkora marhaságot kell csinálni. Persze, hogy így érzi, kell a pénz az építőiparban.

A Nemzetgazdasági Minisztérium miniszteri biztosa, Kovács Zsolt az előttünk lévő elképzeléssel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy arra számítanak, hogy az emberek körülbelül várhatóan 300 milliárd forintot fognak elkölteni lakáscélokra az intézkedés eredményeképpen. 300 milliárd forint építőipari és ingatlanpiaci költésért cserébe tovább rombolják az emberek öngondoskodásba vetett, amúgy is sérülékeny és amúgy is az önök által többször elvert bizalmát.

Pedig ha az építőiparban meg az ingatlanpiacban kell a pénz, akkor nem az emberek bizalmát kell elverni, csak át kell villamosozni, vagy az önök esetében szolgálatiskodázni (sic!) az I. kerületbe és elbeszélgetni Böröcz Lászlóval. Most itt hajolgatnak, meg pusztítgatnak rongyos 300 milliárd forintért, amikor 2018-ban a több mint 2000 milliárdos lakás-takarékpénztári piacot annak a jómadárnak a kezdeményezésére verték szét ‑ 2018-ban!

Csak nem az van talán, hogy a legrövidebb idejű lakás-takarékpénztári megtakarítások pont tavaly jártak le, és most meg hiányzik a lóvé a gazdaságból? Dehogynem, ez van! Látják, az a baj, hogy csinálják egyik marhaságot a másik után, aztán újabb, még nagyobb marhaságot kell csinálniuk annak érdekében, hogy az előző marhaság következményeivel valamit kezdeni tudjanak.

Tudják, mit mondott még nekem Varga Mihály a Népjóléti Bizottságnak azon a bizonyos ülésén kevesebb mint egy hónappal ezelőtt arra a kérdésre, hogy miből lesz nyugdíjam? Azt mondta Varga Mihály, hogy bízzak magamban. Tudják, én bízom magamban, önökben viszont nem; és a magyar embereknek egy percig sem szabadna bízniuk magukban, mert ez a javaslat jól leképezi, hogy hogyan kótyavetyélik el a jövőnket.

Ez az egész rettentően hasonlít az olimpiai lázálomhoz. Csináljunk most valami látványosat, ami hirtelen rettentően jó ötletnek tűnik, meg kiváló befektetésnek. Ha húsz év múlva meg mind belepusztulunk, az már kit érdekel? Köszönöm szépen.