Dr. Nagy István (Fidesz)

DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Font Sándor képviselőtársam úgy kezdte, hogy jól kezdődik a nap. Valóban, én is azt tudom mondani, hogy jól kezdődik a nap, hiszen agráriumról beszélünk, arról a felelős hozzáállásról, hogy hogyan tudjuk segíteni a magyar gazdák mindennapi életét úgy, hogy a mindennapi kenyerünk soha ne legyen veszélyeztetve.

Nagyon sokszor kellene így kezdeni a napot, azt is megmondom, hogy miért. Mert az életünkben, ami egyébként jó, de hordoz magában veszélyeket, oly természetes, hogy ott van a mindennapi kenyér az asztalon, ezért nem adjuk meg azt a tiszteletet, azt a megbecsülést az egész ágazatnak, hogy értékeljük azt az erőfeszítést, hogy mennyi mindent kell tenni azért, hogy természetes legyen számunkra, hogy ott van az élelmiszer. Azért is kellene sokkal többet beszélnünk róla, sokkal inkább a közgondolkodás középpontjába helyezni a vidékiséget, a vidéki életmódot, a mezőgazdasági termelést, az agráriumban élők hétköznapi életét, mert akkor talán sokkal jobban megbecsülnénk azt a munkát, amely ahhoz vezet bennünket, hogy az élelmiszer jelenléte, megléte az teljesen természetessé válik számunkra.

Köszönöm szépen minden felszólaló képviselőnek azt az aggódást, amely az öntözéssel kapcsolatban, a vízgazdálkodás terén megnyilvánult. Szövetségeseink ebben a küzdelemben, azt kell hogy mondjam, hiszen nagyon fontos lépéseket értünk el ebben a feladatban. Ha csak azt veszem, hogy az Agrárminisztérium jogalkotási folyamatában is egy kiemelkedő pillanat volt az öntözéses gazdálkodásról szóló törvénynek a megalkotása, annak van egy első mondata, amit mindenkinek ajánlok a figyelmébe: „Az öntözés közérdek.” Nem lehet ennél rövidebben, tömörebben megfogalmazni azt, hogy mennyire fontos számunkra a vízzel való gazdálkodás. Az valami nagyon-nagyon kiemelkedő dolog, hogy a törvénnyel elértük azt, hogy szemléletváltás állt be a magyar vízgazdálkodásban, hogy nemcsak arról szól, hogy hogyan tudjuk szabályozni a vizet, hanem arról szól, hogy hogyan tudunk gazdálkodni ezzel a vízzel.

Annyiszor lefolytattuk ezt a vitát, hogy melyik az üdvözítő módszer arra nézve, hogy hogyan tudjuk termővé tenni a területeinket, hogyan tudunk termelésbiztonságot elérni, hogyan tudunk olyan tájgazdálkodást folytatni, amely lehetővé teszi azt, hogy biztonsággal megteremjen az ott lévő növényzet, de nem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy azt gondoljuk, hogy van egy egyedül üdvözítő módszer. Igenis, a csatorna hasznos, ha az tele van vízzel, igenis, vizet a tájba, a fokgazdálkodástól kezdve minden egyéb nagyon hasznos, ahol a természeti adottságok azt lehetővé teszik.

(9.20)

De azt mégse gondolhatja senki sem, amit egyes szélsőséges aktivisták hirdetnek, hogy bontsuk el a gátakat a folyókon mindenütt, és egyszerűen engedjük ki a vizet a tájba, mindegy, hogy ott falu van, település van, érték van, hadd áradjon el minden, és akkor majd persze emelkedik a vízszint. Tehát ez valami őrület, ha valaki ilyen szélsőséges gondolatba megy át. Óvnék ettől mindenkit, hogy ilyen gondolatai merüljenek föl.

Az adottságoknak megfelelően úgy kell élnünk a vízgazdálkodási eszközökkel, ami lehetővé teszi azt, hogy ott, azon a területen a leghatékonyabban, a legtakarékosabban és mégis a legeredményesebben tudjuk biztosítani a termés mennyiségét, biztonságát vagy épp a táj ökológiai élhetőségét. Ez egy nagyon-nagyon fontos dolog, hogy ez bekövetkezhessen.

És nagyon lényeges kérdés az, hogy akkor, amikor a dinamikus vízkvótával szabályozzuk a felhasználás mértékét, akkor pontosan azt tesszük, hogy a mérésekre hivatkozva tudományos alapon a legkisebb kockázatot jelentsük akár az ivóvízbázisra, vagy akár a folyóinkban lévő víz mennyiségére.

Akkor, amikor arról beszélünk, hogy a termőföld védelme a másik nagyon fontos kérdésünk: igen, minden talpalatnyi föld egy érték. Mindent elkövetünk azért, hogy a beruházásokat, a befektetéseket különböző adókedvezményekkel a barnamezős területekre csábítsuk, hogy ott tudják kivitelezni. Viszont ha zöldmezőben indul a beruházás, nem valósul meg időben a beruházás, nem akkora területen valósul meg a beruházás, mert időközben megváltozik a szándék vagy a lehetőség, akkor pedig azonnal vissza kell állítani a termőföldi státuszt.

Nagyon büszke vagyok arra, hogy a biodiverzitás kapcsán is úgy tudtunk intézkedéseket hozni, hogy több mint 300 ezer hektár területnek tudtuk az eredeti állapotát visszaállítani az intézkedéseinkkel, a pályázatainkkal. Most is 100 ezer hektáron végezzük azokat a feladatokat, amelyekkel visszaállítjuk ezeknek a területeknek a természetességét. Tehát ez egy fantasztikus dolog, és akkor vagyunk igazságosak, ha elmondjuk, hogy igen, épülnek új beruházások, épülnek új vállalkozások, ugyanakkor a barnamezős részeket vagy a sérült területeinket pedig nagy arányban állítjuk vissza, tehát igyekszünk egyensúlyt teremteni, hiszen a ciklus végére egy újabb 100 ezer hektárnyi terület természetességi visszaállítása fog megtörténni, ami szerintem mintegy 400 ezer hektár. Így összességében, azt hiszem, erre egészen büszkék lehetünk.

Font Sándor képviselőtársam is említette a magyar termék védelmét a „kiemelkedő nemzeti érték” védjegy bevezetésével. Igen, szeretnénk mindent elkövetni akár a jogalkotás eszközeivel is, hogy fölhívjuk a vásárlók figyelmét arra, ami hazai termék; felhívjuk a figyelmet arra, hogy tudatos vásárlók legyenek. Segítsük a tudatosságot a vásárlásban, hiszen hiába állítjuk elő a termékeinket, ha a vásárlók nem fognak hinni benne, ha azt nem akarják megvenni. Mi a történelmi adottságainknál fogva nagyon hátrányos helyzetben vagyunk, mert számunkra a vasfüggöny egy elválasztófal volt, két világot választott el egymástól. A vasfüggönyön innen élők úgy tekintettünk a vasfüggönyön túli világra, mint az ígéret földjére, a paradicsomi állapotra. Ezért az importtermék kapcsán a magyar ember génjeiben még mindig az van, hogy hát, az biztos jobb, mert az külföldről jön. Ezt kell megváltoztatni. Ez egy nagyon fontos pillanat és nagyon fontos szempont a mi életünkben is, hogy úgy neveljük fel a gyerekeinket, úgy tudatosítsuk az embereket, a vásárlókat, hogy a hazainál nincs jobb. Ennek a védjegynek a bevezetése is pont ezt szolgálja.

És az, hogy a NEKTÁR legyen online nyilvántartási rendszer: adjunk tájékoztatást, hiszen a kütyü, az elektronikus felhasználási eszköz mindenkinek ott van a kezében, utána tud nézni, divatot tudunk belőle csinálni. Legyen elhivatottság kérdése, legyen menő dolog, ha fogalmazhatok így, magyar terméket választani, mert az mindig friss, GMO-mentes, ellenőrzött folyamatból származik. Garantáltan mindig minőségi termék, természetesen magyar emberek munkája által előállítva, magyar családokat támogatva ezzel a megélhetésben. Mindig a legjobb döntés, ha hazait választunk.

Nagyon sokszor szóba került minden képviselőtársamnál a fiatal gazdák segítése és a pályakezdők segítése. Szinte mindegyiküknél elhangzott, hogy ez mennyire fontos. Hadd mondjam el önöknek, hogy ez a nemzeti kormány politikájában is az egyik központi kérdés, hogy hogyan tudjuk segíteni a kis gazdaságokat, hogyan tudjuk segíteni a fiatal gazdálkodókat, és óhatatlan, hogy a kettő egybekötődik és egybekapcsolható. Nézzük meg, hogy mennyi, számos olyan törvényt hoztunk, amely pontosan a kicsik megerősödését szolgálja! Igen, az első dolog pont az, hogy 10 hektárig ne kelljen egyeztetni senkivel, ha az eladó és a vevő megegyezik, akkor kifüggesztés nélkül az övé lehessen, megindulhasson a gazdálkodás.

És akkor itt vannak a támogatási módszerek, hiszen a közös agrárpolitika két pillérének pont az a lényege, hogy hogyan tudunk kiegyensúlyozni, hogyan tudunk támogatásokkal előnyt szerezni a fiataloknak vagy a kicsiknek. Dupla területalapú támogatást kapnak 10 hektárig a gazdálkodók, a fiatal gazdák, és a kisgazdák is minden pályázati nagy csomag mellett rendelkeznek egy kisebb csomaggal, az ő méretükre kihegyezve, hogy ne kelljen nekik versenyezni olyan vetélytársakkal, akik méretben, erőforrásban sokkal gazdagabbak, mint ők. Minden pályázatunknál ott van két csomag.

És még azt is el kell mondani, hogy a fiataloknál is plusz 15 százalékos pályázati intenzitással tudjuk odaadni a pályázati forrásokat, tehát ők nem 50 százalékon kapják meg, hanem 65 százalékos támogatási szinttel kapják ezt meg. Tehát ez valami fantasztikus dolog!

Nagyon sok milliárd forintot kifizettünk már így, hogy meg tudjanak erősödni, tudjanak jönni. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy szerte az országban épültek a piacok, szerte az országban a kézműves termékeket tudták hozni a gazdálkodók ide, a piacra. Ők mind kistermelők, mind-mind olyan vállalkozás, amely egy új életformát jelentett, amely hosszú távon kötelezi el magát az agrárium mellett. És valljuk be, a magyar gasztronómia megújításában való szerepvállalás minden olyan mértékű helyi gazdaság erősödését, vidéken való megmaradását segítette, amely pont azt segíti, hogy ne néptelenedjen el a vidék ‑ egyes híresztelések szerint teljesen téves állítással ‑, hanem pontosan megerősödjenek, és célt, értelmet találjanak ebben az életben.

Nagyon komplex kérdés a gazdaságátadás kérdése, ez is a fiatalokat segíti, hogyan tudnak jogtisztán, időben ahhoz az erőforráshoz jutni, ha olyan családba születnek, amelyiknek már van gazdasága, hogy tudják továbbvinni. Létkérdés, hogy tudjuk ezt segíteni. És persze, a digitalizáció bevezetése, bővítése is hozzátartozik a mindennapi életünkhöz, hogy egyszerűbben, gyorsabban tudjon működni ez az egész.

Igen, jogos az a kritika, hogy minden új rendszer bevezetése tanulóidővel, próbaidővel, nehézségekkel jár, mert a technológia, a szoftverfejlesztés nehézségei vagy bonyolultsága néha előidéznek fennakadásokat, de a cél az kiváló. El kell jutnunk oda valóban, amit nagyon szeretnénk, hogy ha egyszer valaki felrögzíti az adatait, és az nem változik, onnantól csak egy gombnyomás legyen az egész, és máris minden aktiválva lesz és minden hibátlanul tudjon működni a támogatási rendszer eléréséhez.

Földi Judit képviselőtársunk is megerősítette, hogy gyorsan változik a világ, és változtatni kell az eszközöket is, amelyekkel tudunk élni, hiszen valóban az… S amikor azt firtatja, hogy miért is kell új és új szabályokat hozni: nem mindig ugyanazokat a kérdéseket szabályozzuk, hanem mindig azokat a kérdéseket szabályozzuk, amiket éppen az élet előhív, hiszen mindig kell a válságkezeléssel foglalkoznunk, mindig kell a versenyképességgel foglalkoznunk, mindig kell a fenntarthatósági kérdésekkel foglalkoznunk, mert anélkül nem tudjuk a gazdáinkat segíteni, támogatni. A jogalkotónak pont ez a feladata, hogy meghallja, megértse, amilyen nehézségekkel küzd éppen abban a pillanatban az ágazat.

És nagyon-nagyon büszkén mondom: az agrártámogatásokat hiánytalanul megkaptuk. Olyan kiváló munkát végzett a minisztérium, hogy az Európai Unióban 13.-ként megkaptuk a stratégiai tervünk elfogadását, és ezzel minden egyes eurócentet, ami az agrártámogatásokkal jár.

(9.30)

És mivel már november van, büszkén tudom mondani, hogy október 16-ától emelt összegű előleget utalunk is a gazdáknak, ott van a számlájukon a pénz, pontosan azért, hogy a vetési munkálatokat, az őszi talaj-előkészítési munkálatokat zökkenőmentesen tudják végezni. Úgyhogy kiváló munkáról tudok önnek beszámolni, ami a minisztériumi kollégákat érinti.

Hollik István kereszténydemokrata képviselőtársamnak köszönöm, hogy kihangsúlyozza, hogy a gazdák érdekeit szolgálja a törvény, és valóban így van, hogy minden erőnkkel azon vagyunk, hogy hogyan tudjuk a lehető legrövidebb időn belül a legegyszerűbb és a legjobb szabályozást biztosítani a gazdálkodók érdekében, hiszen azért vagyunk, hogy ezt meg tudjuk tenni. Valóban, az élet minden területét behálózza a digitalizáció, és nekünk ezzel is fel kell vennünk a versenyt. De mennyire nehéz helyzetben vagyunk? Hiszen látjuk azt, hogy egy elöregedő generáció van még, amelynek úgy kellene használnia a digitalizációs eszközöket, mint a fiaiknak. És ezért is meg kell adnunk minden segítséget, támogatást, ezért kellett megadni a jogosítványt a kamarai munkatársaknak ahhoz, hogy tudják használni, tudják kezelni az elektronikus gazdálkodási naplót, és tudják segíteni a gazdákat, azokat, akik még nem adták át a gazdaságukat a fiaiknak vagy a gyermekeiknek, hogy nekik is megtanulható legyen és alkalmazható legyen.

A hungarikumokról ejtett még szót. Igen, valóban öregbítik hazánk hírnevét. Nagyon-nagyon fontos, hogy erre büszkék legyünk, mert a hungarikumok meghatároznak bennünket, bármerre megyünk a világban. Kimondunk néhány szót, teljes mértékben tudják, hogy magyarok vagyunk, és ez különleges támogatást és különleges védelmet is érdemel. Pontosan ezért lesz a kiemelkedő nemzeti érték védjegy vagy épp a NEKTÁR-nak a használata.

Bencze János jobbikos képviselőtársamnak hadd mondjam, hogy köszönöm szépen a támogatását, azt, hogy érzékeli, hogy jobbító szándékú és hogy technikai jellegű a kérdés. A különleges vízkészlet-gazdálkodási körzettel kapcsolatban pedig hadd mondjam azt, hogy ezeket a területeket a vízügyi főigazgató jelöli ki. Miért kell ilyet kijelölni? Mert vannak olyan vízrajzi szempontok, hogy ahol azt látjuk, hogy vízhiány van, vagyis a kínálat alacsonyabb a vízigénylőknél, kell lennie valakinek, aki az adott pillanatban azt mondja, hogy kinek van jogosultsága a vízfelhasználásra, az állattenyésztőnek ivóvíz biztosítására a jószágnak vagy éppen a kertészeti kultúrának, vagy a növénytermesztőnek, kell, hogy abban a pillanatban valamilyen rangsort tudjunk szabni. Ennyit jelent a különleges vízkészlet-gazdálkodási körzet.

Szabó Rebeka párbeszédes képviselő asszony hozzászólása alatt az jutott eszembe, hogy János bácsi és Juliska néni beszélget, Juliska néni számonkéri János bácsit, hogy, te, János, hát olyan régen mondtad nekem azt, hogy szeretlek, János bácsi pedig felháborodik, és azt mondja: de asszony, hát megmondtam neked egyszer, s ha változik, majd szólok. Hát, olyat nem kell számonkérni rajtunk, ami számunkra evidens, benne van a törvényekben, nem is akarjuk megváltoztatni. A vízgazdálkodásnak a mikéntje, a szemléletváltozás kérdése, mind-mind megteremtettük azokat a jogokat, lehetőségeket.

Hadd mondjak egy példát, amiért én vagyok a felelős a minisztériumban! Megteremtettük a lehetőségét támogatási oldalról, hogy a belvíz ne üldözendő cselekedet legyen, hanem támogatandó ‑ egy. Kettő: megteremtettük az ideiglenes víztározók kisajátítási lehetőségét, hogy végleges víztározókká tudjuk alakítani, hogy megőrizzük, és több ilyen történés már meg is valósult, és több millió köbméter vizet tudunk így tározni, megőrizni. Lehetővé tettük azt, hogy a csatornákat ki lehessen tisztítani. Bevezettük a talajjavító eszköz vagy anyag fogalmát a törvénybe, amivel lehetővé válik az, hogy ezeknek a csatornáknak az űrméretét növeljük, hogy be tudjuk tárazni a vizet, hiszen akár a kapillaritás elve alapján, akár a párolgás elve alapján ez mind-mind ökológiai gazdálkodási történet, hogy bevezetjük a vizet a tájba ‑ végtelen lényeges kérdés. És nézze meg azt a szemléletváltozást, amely nem fotelekből ülve, okoskodva hirdeti, hogy amikor a legnagyobb árvízveszély van, akkor kell kinyitni minden gátat, és teleereszteni az egész országot, hanem akkor, amikor ezt a fizika törvényei pontosan lehetővé teszik.

Most is tele van minden csatorna vízzel, hiszen a vízgazdálkodási szakemberek is érzékelik az idők szelét, hogy változni kell, őrizni kell a vizet, és be kell vezetni a tájba. Ez az ökológiai vízpótlás és öntözés kérdése, ezért megy párhuzamban egymással. És külön is kell választani egyébként, mert kritika ér bennünket, hiszen mi, agrárosok, persze hogy az öntözésről beszélünk, az a gyakorlati felhasználása, de a fenntarthatóság érdekében ugyanúgy beszélnünk kell az ökológiai vízpótlásról is. Ezek azok, amiket adottságszinten kell megvizsgálni, hogy mikor melyik eszközt tudjuk használni, ami a leginkább elősegíti azt, hogy az ökológiai vízpótlás meglegyen.

Mindig kritika éri az új beruházásokat Magyarországon, de hadd mondjam el, hogy a fogyasztás alapját, az életünk alapját mégiscsak a munkabér teszi ki. Ha van munkahely, van munkabér; ha van munkabér, akkor van megélhetés; ha van megélhetés, akkor kell mindennapi vásárlás; ha van mindennapi vásárlás, akkor esély van arra, hogy magyar élelmiszert vásárol valaki, hogy ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszert vásárol valaki vagy éppen bioélelmiszert vásárol valaki. De ha nincs megélhetés, nincs fizetés, nincs új munkahely, akkor hiába lesz ott a jó élelmiszer, nem lesz, aki megvásárolja. Az ökológiai gazdálkodásunk bővülését is csak az az egyetlenegy dolog gátolja, hogy a fogyasztói igény mértéke hogyan növekszik. Nem előzheti meg a kordé a szamarat, mert máskülönben egy drágább termelési körülmények között előállított élelmiszert kell ugyanolyan olcsón adni, mint az iparszerű körülmények között előállított élelmiszert, az pedig egyenesen a csődbe vezeti azt a termelőt, aki így állítja elő. Tehát fokozatosan kell párhuzamba állítani a fogyasztás igényét a termelés biztosításával.

Még egy dolgot hadd mondjak, mert Debrecent és a debreceni vízfelhasználás kérdését is sokszor emlegették, és ezt mindig szomorúan hallgatom, mert úgy tesznek, minthogyha Debrecenben nem lett volna korábban is élet. Hát, amikor a szocialista nagyvállalatok ott voltak, konzervgyárak működtek egymás hegyén-hátán, tudja, mekkora volt akkor a vízfelhasználás? Most csak a töredéke annak, mint amekkora vízfelhasználás akkor volt. És ezt nyugodtan kérdezze meg, és nézzenek utána, hogy az akkori vízfelhasználás-igény, amikor a szocialista nagyvállalatok működtek, a konzervgyárak, az élelmiszeripari üzemek működtek, a vízigény nagyságrendekkel több volt, mint a mostani akkumulátorgyárak vagy a mostani új üzemek vízfelhasználásának a kérdéskörében.

Ez egy nagyon-nagyon fontos dolog, már csak azért is, mert ‑ ha egy tréfával kezdtem, akkor hadd fejezzem azzal is be! ‑ annyiszor kiabáljuk azt, hogy jön a farkas, jön a farkas, hogy amikor valóban jön, akkor nem fogjuk komolyan venni. És ez egy nagyon-nagyon nagy hiba, mert ha valamire szükség van, akkor a szakmai hitelességre igen. Ha valamire szükség van, hogy azt tudjuk mondani, hogy felelősen hogyan lehet a vízzel gazdálkodni, akkor a hitelesség nem megkérdőjelezhető. De amikor olyanokat állítanak, amik teljesen elrugaszkodottak a valóságtól, akkor sajnos a későbbi igaz állítás is megkérdőjeleződik, mert állandóan farkast kiáltunk akkor, amikor hírből sincs itt.

Még egy megjegyzés a végére: nem is bennünket interpellált, az Agrárminisztériumot, hanem az Energiaügyi Minisztériumot, a válasz tehát nem is tőlünk ment.

Dócs Dávid mi hazánkos képviselőtársamnak hadd köszönjem meg, hogy érzékelte a jó szándékú finomhangolást a gazdák érdekében! Ő is említette a vízgazdálkodást, a termőföld-szabályozás kérdését; korábban elmondtam ezeket a válaszokat. Számára a napelem kapcsán ‑ mert ő említette a napelemet ‑, hadd mondjak egy jó hírt: mindent elkövetünk azért, és készül a minisztériumban a szabályozás, és nagyon remélem, hogy napokon belül napvilágra is kerül az agrosolar rendszerről, hogy nem arról szól a napelem telepítése, hogy hogyan borítjuk be a termőföldeket, hanem arról szól, hogy hogyan gazdálkodunk alatta. És ez egy nagyon fontos minőségi változás ez ügyben is, úgyhogy szerintem legközelebb pont ilyen témában fogunk majd találkozni itt, a parlamentben, mert ez is egy olyan újítás, amely megóvja a termőterületeinket a jövőnek, hiszen minden egyes talpalatnyi föld érték, és szükséges ahhoz, hogy a mindennapi kenyerünk biztosítva legyen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(9.40)