Németh Szilárd István (Fidesz)

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Bibó Istvántól tudjuk: a szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem. 68 évvel ezelőtt, október 23-án a magyarok egy emberként vonultak utcára, és szálltak szembe az elnyomó kommunista hatalommal. A nemzeti szuverenitás, az önrendelkezés iránti vágy felülírt minden kétséget és félelmet. A magyarok szabadságvágyát többé nem lehetett elfojtani, bármennyire is igyekezett a szovjet hatalom és a hazánkban állomásozó idegen hadsereg.

A félelmet nem ismerő szabadság- és hazaszeretetnek egyik meghatározó jelképe Wittner Mária. Ő egyszerre volt 1956 hőse, ugyanakkor áldozata is a magyar szabadságharcot és forradalmat követő kommunista terrornak. Társaival együtt harcolt, ameddig lehetett, egészen addig, amíg ő és hazája is súlyos sebet nem kapott. 1956. november 4-én a szovjet csapatok katonai inváziója eldöntötte a forradalom sorsát, a magyarok megszállókkal szemben folytatott hősies küzdelme itt, a fővárosban november 11-én Csepelen ért véget. A hazaáruló Kádár-rezsim ezután csaknem háromszáz embert végeztetett ki, 28 ezren kerültek börtönbe, és véres bosszújuk elől kétszázezren menekültek el az országból. A következő évtizedekben számtalan életet és családot nyomorított meg a szovjet birodalmi elnyomás és az általuk kijelölt bábkormány.

Wittner Mária élete mindennek a pontos lenyomata. Nyolc hónapot töltött siralomházban, és 13 évi fegyházbüntetés után 1970-ben szabadult. De a lelkét soha nem sikerült megtörni, ő lett ’56 koronatanúja és élő lelkiismerete. Haláláig ott volt mindenhol, ahol tehetett valamit a nemzeti összetartozásért, hazánk függetlenségéért, a liberálbolsevikok hazugságai és kártevései ellen. Wittner Mária és 1956 valamennyi hősének bátorsága belénk ivódott, nemzeti öntudatunk része lett. Alakjuk példaként áll előttünk, arra tanítanak bennünket, hogy minden erőnkkel ki kell állnunk Magyarországért, szabadságunkért, nemzeti szuverenitásunkért.

1956-ban a magyar nép az egész világ szemében a szabadság szimbólumává vált. Ahogy 68 évvel ezelőtt, úgy bátran állíthatjuk, hogy ma is a szabadság népe vagyunk, ma sem hagyjuk, hogy mások döntsenek sorsunkról, hogy kívülről mondják meg, ki és hogyan vezesse Magyarországot.

(12.30)

Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk értelmében Magyarország 1944. március 19‑e és 1990. május 2-a között elveszítette állami önrendelkezését, azaz nemzeti függetlenségét. A nyilasok Berlint, a Harmadik Birodalom, a kommunisták Moszkvát, a szovjet birodalom érdekeit szolgálták. Ahogy ’44-ben, ’56-ban, úgy most, a XXI. században is vannak olyanok, akik készséggel kiszolgálják az idegen érdekeket; Magyar Péter, Gyurcsány Ferenc, Karácsony Gergely cseppet sem különb, mint Rákosi, Szálasi vagy „Kádár-Apró-Dögei”, csak ők a brüsszeli bürokraták és a washingtoni demokraták kívánságait lesik. Brüsszelben már meg is van a kiszemelt bábkormány, amelyet a nyakunkba szeretnének ültetni.

Mi azonban nem tűrjük, hogy Brüsszel alattvalójává tegyék Magyarországot, nem engedjük, hogy ismét belerángassanak minket egy vesztes háborúba. (Gréczy Zsolt: Ti küldtétek ide!) A brüsszeli bürokraták ugyanis egy reménytelen háborúba vezették a Nyugatot: a szomszédunkban folyó háború egyre jobban elhúzódik, sajnálatos módon százezrek életébe került már eddig is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számunkra Magyarország szuverenitása és békéje, a magyar emberek biztonsága és szabadsága a legfontosabb, és ebből egy jottányit sem engedünk. Nekünk 1956 tanulsága az, hogy csak egyetlen dologért, Magyarországért, a magyar szabadságért szabad harcolnunk. Most azzal tehetjük a legtöbbet, hogy nem veszünk részt mások háborújában, s megőrizzük hazánk szabadságát, békéjét és biztonságát. Adjon nekünk ezért kellő erőt ebben a küzdelemben egykori hőseink kitartása és bátorsága. Ahogy Wittner Mária üzeni: „A zászlót vinni kell. Soha egyetlenegy percig ne hagyjuk a földön heverni. A zászlót vinni kell, hittel vinni kell.” Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)