Vajda Zoltán (MSZP)

VAJDA ZOLTÁN, a Költségvetési Bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tehát amiről én beszélni fogok: a tavalyi évi zárszámadással kapcsolatos törvényjavaslatnál a Költségvetési Bizottság lefolytatta ennek részletes vitáját, és a kisebbségi véleményeket fogom önöknek elmondani, először az én frakcióm véleményét fogom önöknek elmondani.

Először is, ha a költségvetési tervezés három alapszámára szorítkozunk, vagyis a központi alrendszeri főösszegekre, ezek közül sem a bevételt, sem a kiadást, sem a hiányt nem tudta eltalálni a kormány a parlamenthez benyújtott 2023. évi büdzséjében, sőt még közel sem jártak hozzá.

(18.30)

Gazdasági növekedés. Az önök tervezése: az előirányzat szerint plusz 4,1 százalékos növekedést terveztek. Itt előjelet sikerült téveszteniük, 0,9 százalékos recesszióba taszították szeretett hazámat.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A második: mondjuk a fogyasztói árak, az infláció tekintetében 5,2 százalékot terveztek, és több mint a háromszorosát tévedték önök, 17,6 százalék lett végül az infláció tavaly. A háztartások fogyasztása is drámaian alakult: önök 4,3 százalékkal számoltak, és itt is előjelet tévesztve 0,7 százalékos mínuszadat jött ki. A beruházások éves változására plusz 4,2 százalékot terveztek. És mennyi lett az év végén? Előjelet és kétszeres szorzót tévedtek, plusz 4,2-t terveztek, és mínusz 7,8 százalék lett. Végül ‑ és nekem ez a legfájóbb szám szerintem a sok közül ‑ 2352 milliárd forintos hiányt terveztek, és az végül 4435 milliárd forint lett. Tehát önök nemhogy a lottót, de még a torpedó nevű játékot sem igazán kellene, hogy ezek után elővegyék.

2022 nyarán a pénzügyminiszter úr nagyon határozott stílusban adta elő, hogy milyen elszántan kitart majd a kormányzat a hiány csökkentése mellett, ezért is jelölték meg annak mértékét az előbb idézett 2352 milliárd forintban. Hogy pontosan idézzem a pénzügyminisztert, szó szerint idézek tőle ‑ most fognak következni az ő szavai -: „az a cél sem változott, hogy megőrizzük az ország stabilitását, és tovább javítsuk az egyensúlyi mutatókat, ezért változatlanul fegyelmezett költségvetési politikát folytatunk” ‑ idézet bezárva Varga pénzügyminiszter úrtól.

Itt külön kiemelném még egyszer tehát a „változatlanul fegyelmezett...” ‑ (Nevet.) nem tudom nevetés nélkül elmondani, bocsánat ‑, a „változatlanul fegyelmezett költségvetési politikát folytatunk” részt, amit a miniszter úr mondott. Ugyanis tavaly még azt is hozzátette a miniszter, hogy csökkenteni kívánják a hiány és az államadósság mértékét. Na, de tudjuk nagyon jól, hogy nem arra kell figyelni, amit mondanak, hanem arra, amit csinálnak. Mert az, hogy a több mint 2300 milliárd forintos hiányt 4400 milliárd fölé sikerült felhizlalni, az minden, csak nem fegyelmezett költségvetési politika.

Ami azonban a magyarok millióinak ennél sokkal-sokkal-sokkal jobban fájt, az egy másik hiba, amit elkövettek, az az infláció. Itt már nem csupán a tervezésük hibájáról beszélek ‑ ugyan az is megérne egy misét, amit az előbb idéztem, hogy hogyan írhatták le egy költségvetésitörvény-javaslatban, hogy 5,2 százalék lesz a pénzromlás üteme, miközben 17,6 százalék lett a tényadat ‑, hanem arról beszélek, ami ennél sokkal, de sokkal komolyabb hiba, hogy ennek az inflációnak az oroszlánrészét a Fidesz, vagyis maguk idézték elő.

Igaz, ezt önök előre látták, hiszen sajtóinformációk szerint a 2022-es választás előtt lezajlott választási osztogatásuk során, aminek nem kis része egyébként államadósságot növelő hitelekből állt össze, önök nagyon jól tudták, hogy ezzel mekkora inflációt szabadítanak majd a lakosságra. Nem véletlenül tervezték túl masszívan az áfabevételeket, körülbelül ezermilliárd forint hiányzott az előirányzatból, ami arra utalt, hogy a magyar családoknak egész egyszerűen elfogyott a pénze.

Ismétlem: ezt maguk előre tudták, mert ha a 27 százalékos áfát még kiegészítik a 4,1 százalékos kiskereskedelmi különadóval, hozzáadva a kormány gerjesztette 17 százalékos inflációt, akkor nem csoda, ha az embereknek egész egyszerűen elfogy a nehezen megkeresett pénze. Ha valami, ez az egyik legsúlyosabb hiba, amit a maguk gazdaságpolitikája 2023-ban elkövetett.

Szeretnék beszélni néhány szót az államadósságról, illetve még fájóbban az államadósság hihetetlen drága finanszírozásáról. Először nem nagy számokat mondanék, hanem egy főre vetítve: idén körülbelül 400 ezer forint lesz fejenként minden magyar embernek, az újszülöttől az aggastyánig mindenkinek körülbelül 400 ezer forintjába fog idén kerülni, hogy az államadósságukat finanszírozza. Ez több mint 30 ezer forint per magyar ember, tehát fejenként, havonta. Csak mondom, ez több, mondjuk, mint a minimálnyugdíj vagy a kétgyermekes családoknak a családi pótlék.

Tehát még egyszer: az államadósságuk finanszírozására minden magyar embernek havonta nagyságrendileg 30 ezer forintot kell fizetnie, egy négytagú család mondjuk bőven több mint százezer forintot költ erre havonta. De azért mondom ezt másképp is, hogy makroszámokat is halljanak itt: tehát többet költenek maguk sajnos az államadósság finanszírozására, mint, mondjuk az egészségügyre vagy akár az oktatásra. 2021-ben a kamatkiadások 1240 milliárd forintra rúgtak, ’22-ben ez már felment 1860 milliárdra, ’23-ban, amelynek most a zárszámadását nézzük itt, tényadatot tudunk, 3030 milliárd forint, és idén sajnos könnyen lehet, hogy 4000 milliárd forintos nagyságrendű lesz az államadósságnak a kamatkiadása.

Összefoglalva tehát ezt a témát: drámaian elszálltak a kamatkiadások, körülbelül másfélszer annyi idén, mint a tavalyi, sőt, valószínűsíthető, hogy idén több mint kétszer annyi lesz, mint 2022-ben.

Hogy önök ezt hogyan finanszírozzák, és milyen típusú hiteleket vesznek fel? Hát Kína felé, ha jól számoljuk, most már 800 milliárd forintnyi tételben vannak eladósítva, persze nem önök, hanem szeretett hazámat adósították el Kína felé 800 milliárd forintos nagyságrendben. Sőt, van még körülbelül 3 milliárd forint jüannyi devizakötvény is, amit idén és majd jövőre kell visszafizetni, ez olyan 150 milliárd forint. Tehát összességében lazán már 1000 milliárd forintos nagyságrendről beszélünk, amivel önök Kína felé eladósították hazánkat, és ami már a teljes magyar devizahitel-állománynak körülbelül a negyede, és egyébként persze még orosz típusú kitettségünk is van.

Ezt is érdemes lefordítani egy magyar emberre: önök miatt minden magyar ember már százezer forinttal tartozik Kína felé, és ez nem olyan, mint amit a Temuról rendeltek, az biztos. Hogy még egyértelműbben fogalmazzak: az ingyenes EU-források helyett, azon ingyenes EU-források helyett, amiket szeretett hazám szerintem az önök tudatos és szándékos viselkedése miatt nem kap meg, pedig ezeket, ugye, megtarthatnánk, önök tehát orosz és kínai hiteleket vesznek fel. Még egyszer: már minden magyar embert eladósítottak ebbe az irányba is százezer forinttal, ez is maguk miatt van. Remélem, hogy az adósságcsapda veszélyétől nem kell tartanunk, bár úgy látom, hogy a piac sajnos mintha egyre inkább ettől tartana.

Érdemes megnézni, hogy ilyen drámai pénzügyi környezetben, amit önök okoztak, mire költött a kormány és mit tartott fontosnak, mert az biztos, hogy sokkal-sokkal kevesebb jutott a szociális kiadásokra, még arányaiban is.

A javaslat szerint az eredeti törvényi előirányzat a GDP 27,8 százalékát fordította volna jóléti funkciókra, végül ez 26,9 százalékra teljesült. Ezen belül a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások címén a GDP 15,5 százaléka helyett mindössze a GDP 14,3 százaléka teljesült. Főként a nyugdíjaknál és a szociális kiadásoknál látható, hogy a tervezetthez képest kisebb ráfordítás történt.

Érdemes kiemelni a nyugdíjkasszát is, amely közel 330 milliárdos hiánnyal zárt ’23-ban.

Nézzük a családtámogatásokat! Ezzel kapcsolatban érdekesség, hogy már a 2023-as költségvetés tervezésekor úgy tűnt, hogy a születésszám csökkenésével számol a kormány, hiszen a szülés után járó egyszeri anyasági támogatás előirányzata 12 százalékkal csökkent az előző évhez képest, a teljesítés még így is kevesebbel. Pedig az indoklásban ez állt ‑ idézem önöktől -: „A legnagyobb érték a család, ezért a mostani rendkívüli időkben is folytatódik a gyermekvállalás és gyermeknevelés kiemelt támogatása.” Azóta tudjuk, hogy sok évtized után 2023-ban született a legkevesebb gyermek ‑ 85 ezer ‑ hazánkban.

Ha a szociális biztonság nem volt fontos a Fidesznek, legalább az egészségügy az volt-e? Hát a zárszámadás alapján biztosan nem. A kormány egészségügyi politikáját egy nemrég megjelent belügyminisztériumi nyilatkozat jól összegzi ‑ a BM-től idézek most -: „Mindenkit el tudunk látni, csupán az ellátás pontos időpontja kérdéses.” Ez a kijelentés jól tükrözi a jelenlegi helyzetet, mert bár az ellátási rendszer működik, a betegek számára nem biztosított a megfelelő időben történő kezelés. A várólisták hosszúsága és a kapacitáshiányok egyre súlyosabbá teszik a helyzetet.

A GDP-arányos egészségügyi kiadások mértéke jelentősen visszaesett a koronavírus-járvány utáni időszakban. Bár a járvány alatt ideiglenesen növekedtek a kiadások, most már messze elmaradnak a 2010 előtti szintektől. Európai uniós összehasonlításban is alacsonyak ezek az arányok, és Magyarország a legkevesebbet költi egészségügyi kiadásokra az EU tagállamai közül.

Az egy főre jutó egészségügyi kiadások tekintetében Magyarország 2021-ben hátulról a hetedik, bocsánat, a hatodik helyen állt az Európai Unióban. Ezen túlmenően a lakosságnak a saját zsebből történő ráfordításai is növekednek. Jelenleg minden harmadik forintot, amit az egészségügyre fordítanak, a magyar embereknek a saját zsebükből kell finanszírozniuk. Ez különösen nagy terhet ró az alacsonyabb jövedelműekre, akik kevésbé képesek megfizetni a szükséges ellátásokat, így sokan maradnak ellátás nélkül.

Végül, amire azért nem sajnálták a pénzt: hát a propagandára és a furcsa módon a propagandaminiszter alá sorolt nemzetbiztonsági szervezetekre.

(18.40)

2023-ban ötször emelték a propaganda apanázsát, a zárszámadás szerint az eredetileg előirányzott 39,5 milliárd forint helyett 57,6 milliárd forintot költöttek a Rogán Antal által irányított Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányzati kommunikációval és konzultációval kapcsolatos feladataira, miközben a Belügyminisztérium alá tartozó rendvédelmi szervek költségvetése stagnált vagy csökkent. Míg szándék sincs rá, hogy a 2015-ben elfogadott rendőri életpályamodellt érvényesítse a kormányzat, addig a Rogán Antalhoz tartozó nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetése szárnyalt. Ennek okai egyébként nem olvashatók ki a beszámolókból, de az látható, hogy e szervek jelentős beruházásokat eszközölhettek. Köszönöm szépen, ez lett volna az egyik frakció, az MSZP-frakció álláspontja.

Most engedjék meg, hogy a Költségvetési Bizottságnak a Jobbik képviselőcsoportjához tartozó bizottsági tagja kisebbségi véleményéről tájékoztassam önöket!

A 2023-as költségvetés teljesítésével kapcsolatban a Jobbik nem osztja a kormány inkább pártállami időket idéző termelési jelentéseit. Miként azon izzadságszagú magyarázkodásokkal is komoly fenntartásaink vannak, ahol külső hatásokkal próbálják alátámasztani még azokat a bajokat is, amelyeknek a forrása lehet, hogy éppen házon belül volt.

A költségvetés, illetve annak teljesülése tárgyalása során újra meg újra kötelességünknek tartjuk elmondani, hogy e tekintetben mi az alapigazság, ami az álláspontunk kialakítását vezérli: ez nem más, mint az az axióma, amely szerint ‑ idézem -: egy ország versenyképességének legfontosabb forrása a nagy tudású, egészséges és életével elégedett lakosság, amelynek lehetősége van olyan munkahelyeken dolgozni, ahol tudását hasznosíthatja és folyamatosan növelheti, és a béréből megfelelő életszínvonalat és életminőséget tud biztosítani saját maga és családja számára. Tehát Csath professzor asszony szavai alapján beazonosíthatjuk azokat a prioritásokat, amelyek mentén górcső alá vesszük ezt a zárszámadást is.

A legelején kell utalni a 17,6 százalékos inflációra, ami brutális sebességgel égette el az emberek pénzét, vagy tette semmivé a nominális költségvetési többletet szerintünk a nemzetstratégiai területeken is. Vizsgálódásunk alapján ki kell mondani, hogy 2023 a megszorítás éve volt, hiszen olyan, a megmaradásunk és versenyképességünk szempontjából fontos kulcságazatokban csökken drasztikusan a kiadások reálértéke, mint az oktatás vagy az egészségügy. Az előbbi esetében 5,6, az utóbbinál pedig 7,8 százalékos visszaesésről beszélhetünk.

De miközben a bűn egyre jobban árad vidéken, a rendvédelmi kiadásokat is 20,8 százalékos elvonás sújtotta. És hadd említsem meg a kultúra területét érintő egészen horrorisztikus, 15,5 százalékos reálérték-csökkentést is. Egészséges társadalom nélkül szó sem lehet igazi fellendülésről. Ezzel szemben viszont hazánk GDP-arányosan csak 4,2 százalékot költ egészségügyre, ami az EU-s tagállamok sorában a legutolsó helyet jelenti.

A tavalyi megszorítások tovább rontják ezt a képet, ami egy olyan, kifejezetten rossz mortalitási és népegészségügyi mutatókkal rendelkező országban, mint Magyarország, véleményünk szerint teljességgel elfogadhatatlan. Az elszabaduló energiaárak, valamint az államadósság megugró kamatkiadásai 3000 milliárdos többletkiadással jártak, aminek a felét különadókból igyekeztek fedezni, és ne beszéljünk mellé: az érintett cégek a különadók óriási hányadát egy az egyben rá is tolták, át is hárították a magyar emberekre.

A legriasztóbb azonban, amit az államadóssággal csináltak, ami 2010-ben még 20 000 milliárd forint volt, mostanra 60 000 milliárdra hízott. Értjük azt, amikor GDP-arányos államadósságról beszélnek, de a kamatterhekre a korábbi évi 1000 milliárd helyett most már 3000-4000 milliárdot fizetünk, ami nagyságrendileg megegyezik az oktatás vagy az egészségügy területére fordított összegekkel. Ezekkel az ezermilliárdokkal csodát lehetne teremteni mind a két területen, csakhogy nem látjuk a kormány megoldás irányába mutató államadósság-stratégiáját. Viszont tapasztaljuk az adósrabszolgaság fojtogató és pusztító hatásait, mert egészen durva, hogy idén akár már 4000 milliárd forintot fizethetünk csak a kamatokra.

Ilyen irdatlan mennyiségű pénzből bőven jutna forrás a családtámogatások inflációkövetővé tételére is. Ehelyett a kormányzati oldalon hagyták, hogy a családi adókedvezmény az egy- és a háromgyermekeseknél az értékének több mint a felét elveszítse. Ha összeadjuk a családi pótlékot és a családi adókedvezményt, annak is nagyságrendileg a hatszorosát fizetjük ki évente az államadósságnak csak a kamatterheire.

A kormány politikája lényegében negligálja a lakhatási válság felszámolásának a kérdését is, noha azt a Jobbik már hosszú ideje fontos célként jelölte ki. Ennek ellenére a tárgyalt költségvetési időszakban sem láttuk, hogy komoly gondot fordítanának egy átfogó bérlakásprogram beindítására. Megdöbbentő és végtelenül igazságtalan a befolyó adóbevételek mérlege. Míg a multikkal és a bankokkal kesztyűs kézzel bánnak, addig a magyar kisvállalkozások és a magyar emberek újra és újra azzal szembesülnek, hogy neoliberális présadók formájában kifacsarják belőlük az életerőt.

A költségvetés, illetve a zárszámadás ügyében megkerülhetetlen a forint/euró-árfolyam kérdése. A 400 forintos eurót a Jobbik szerint nyugodtan nevezhetjük amolyan negatív externáliának, ami ellen semmit sem tudtak és tudnak tenni, ami ezért törvényszerűen festi fel egy gyenge kormányzás képét.

Nyilván vannak külső negatív gazdasági hatások, ezek meglétét a Jobbik sohasem tagadta, de a hibás kormányzati gazdaságpolitikának is óriási köze van a 400 forintos euróhoz. Emlékezzünk rá, hogy amikor a kormányrudat átvették, még csak 260 forintot kellett adni egy euróért. Egy ilyen extrém gyenge magyar forint éves szinten egy ezermilliárdos nagyságrendű különadóval ér fel, hiszen mindennek az árát felveri.

Összefoglalva tehát a leglényegesebb kifogásainkat ‑ mármint a Jobbikét -: a zárszámadásban az államadósság elképesztően magas kamatterhei, valamint a globális nagyvállalatoknak kedvező, igazságtalanul alacsony társaságiadó-bevétel, illetve a magyar emberek állami megsarcolását híven jelző áfaadatok alapján arra a véleményre helyezkedik, hogy a 2023. év költségvetésének teljesítése során sem volt meg a kellő lélekbátorság a kormányban a magyar nemzeti érdekvédelem megvalósításához, ezért természetesen azt elfogadni sem tudjuk.

A továbbiakban meg szeretném még osztani az Országgyűlés Népjóléti Bizottságának a DK, a Demokratikus Koalíció képviselőcsoportjához tartozó bizottsági tagjainak a kisebbségi véleményét. Idézem tőlük: a most elénk kerülő zárszámadási törvénnyel nagyon sok helyen ugyanaz a probléma, ami az előző évivel volt, és akkor is szóvá tettem, hogy igazából a túl korai tervezésből adódóan az alapszámokkal is gond volt. Onnan indult el az egész, és utána az egész évet egy rendeleti kapkodás jellemezte, ami szakértők szerint több ízben megsértette a hatályos jogszabályokat, mivel elvonta a Költségvetési Tanács, illetve a parlament jogkörét is. Ezek a rendeleti módosítások nem illeszkedtek abba a korábban megszokott rendbe, ami egy pótköltségvetéssel történő törvény szerinti módosítást hozott volna. Itt a számokat is nyugodtan nézhetjük, hogy gyakorlatilag a gazdaságra, a társadalomra vonatkozó számok, illetőleg tervek egyrészt részlegesen sem teljesültek, nagyon sokszor még az előjelet sem tudta eltalálni a költségvetés, ezért természetesen a zárszámadás próbálja ezeket a dolgokat pótolni.

Úgy vélem ‑ idézem továbbra is a DK képviselőcsoportjához tartozó tagot ‑, hogy egy nagyobb kormányzati felelősséget várna el a társadalom is és a parlament is, hogy egy ilyen komoly dolgot, mint a költségvetés és annak a végrehajtása ne ilyen ad hoc módon és tulajdonképpen ennyire nyilvánvalóan toldozva-foldozva fogadjunk el, illetve terjesszenek elénk. Mindezekre tekintettel a törvényjavaslatot nem támogatjuk ‑ mondta a DK képviselőcsoportjához tartozó tag a Népjóléti Bizottságban.

És végül, kedves kollégák, az Európai Ügyek Bizottságának kisebbségi véleményét, a Jobbik-frakció véleményét fogom önökkel megosztani. Magyarország 2023-ban az uniós eljárások és felfüggesztések miatt nem fért hozzá több programból a forrásokhoz ‑ hétéves költségvetés 2021-27, Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz ‑, ugyanakkor megkapta a Közös Agrárpolitikából hazánkat megillető részt, valamint a 2014-’20-as hétéves pénzügyi keret kohéziós pénzeihez is hozzáfért, így jelentős összegek érkeztek. Viszont a 2021-27-es hétéves pénzügyi keretből Magyarország tavaly csak minimális mennyiségű forrást tudott lehívni.

Az államadósság kamatkiadásai rendkívüli módon megnőttek, a 2021-es 1244 milliárd forintról ’23-ra 3306 milliárdra. A költségvetési törvényben az adósságszolgálattal kapcsolatos kiadások címén ’23-ra tervezett 2541,2 milliárd forintot a tényleges kiadások 265 milliárd forinttal meghaladták. A jövőre nézve létkérdés, hogy Magyarország hozzájusson az őt megillető uniós forrásokhoz, ne kínai hitelfelvétellel kelljen ezt pótolni. Ennek érdekében meg kell felelni az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló rendeletben foglalt jogos elvárásoknak. A kormány gazdaságpolitikájában pedig gyökeres fordulatra van szükség, alapvetőbbre annál, mint ami a gazdasági semlegesség ‑ idézőjel ‑ politikai szlogenje mögött megjelenik.

Ezeket a kisebbségi véleményeket szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen.