Kanász-Nagy Máté (LMP)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is arra szeretnék egy picit reflektálni, amit Latorcai Csaba államtitkár úr mondott a mi felszólalásainkra adott reakciójában, miszerint egyeztettek a polgármesterekkel, településekkel, amikor a különböző feladatokat, funkciókat átrendezték, intézményeket elvettek az önkormányzatoktól, forrásokat vettek el vagy adókat csoportosítottak át.

Lehet, hogy különbözőképpen emlékszünk. Én nem láttam egyébként 8-10, tizeniksz évvel ezelőtt azt az átfogó önkormányzati akaratot, hogy igen, vigyétek el ezeket az intézményeket, nem akarjuk fenntartani az egészségügyi intézményeinket, vigyétek el a szakrendelőket, vigyétek el az iskolákat, a múzeumokat, a levéltárakat, a kulturális intézményeket, a szociális intézményeket, hiszen nagy szociális intézmények esetén, bentlakásos intézmények esetén megtörtént.

Viszont itt köszönöm a képviselő úrnak a hozzászólását, amit nyilvános felszólalásában mondott ‑ Kovács Zoltán képviselőtársamra gondolok ‑, miszerint terheket vettek le az önkormányzatok válláról. Én azt gondolom, hogy itt tehát alapvetően tényleg az a helyzet ‑ most településfejlesztésről, települési helyzetekről beszélünk ‑, hogy Magyarországon hagyományosan van egy nagyon egyenlőtlen helyzet. Nagyon különböző helyzetben vannak a települések, és ahogy megyünk lefelé a települési lejtőn, egyre kisebb lélekszámú településekhez érkezünk, ott valóban komolyabbak a problémák is. Tehát, ha mondjuk, hátrányokról beszélünk vagy lehetőségekről beszélünk, akkor ezek a mérettel nagyon szoros korrelációban állnak. Egy kistelepülésnek sokkal kisebbek a lehetőségei, akár az anyagi lehetőségei, akár az, hogy milyen infrastruktúrát tud működtetni, milyen apparátust tudnak felépíteni. Ellenben a problémák ‑ mondjuk, szociális problémák, oktatási problémák, egészségügyi problémák, foglalkoztatási hátrányok ‑, azok sokkal fokozottabban jelennek meg.

Erre lehet az a válasz, hogy állami beavatkozással egészségügyi, oktatási, szociális, foglalkoztatási kérdéseket akarunk megoldani, és meglévő vagy korábban meglévő funkciókat az állam magához vesz, például államosítja az iskolákat, csak én azt gondolom, hogy ha a települési lejtőn viszont fölfelé haladunk, és a nagy önkormányzatokhoz elérkezünk, akkor ők nem biztos, hogy örültek ennek az államosításnak, mert ők egyébként meg tudták oldani ezeket a feladatokat. Nyilván méretükből adódóan, lehetőségekből adódóan, anyagi helyzetükből adódóan valóban jobban helyzetben voltak, és jobban meg tudták oldani ezeket a problémákat, és ez egy nagyon igazságtalan helyzet, hogy ezektől az önkormányzatoktól is elvették az intézményeket. Én nem gondolom azt, hogy egyébként, mondjuk, sikeres kormánypárti polgármesterek, mondjuk, Cser-Palkovics András vagy korábban Pokorni Zoltán azért kilincselt a kormányzatnál, hogy igen, vegyétek el az iskolákat Székesfehérváron vagy a Hegyvidéken, mert mi nem szeretnénk fenntartani, nem tudjuk jól fenntartani. Tehát ez az egész államosítási folyamat szerintem rendkívül igazságtalan módon ment végbe. Még egyszer, azzal a megjegyzéssel, hogy kisebb településen, ahol komoly a probléma, ott valóban nem elvárható a kistelepüléstől, hogy ezeket a komoly problémákat megoldják.

A másik pedig az, hogy ha picit függetlenítjük magunkat ezektől a problémáktól és a problémák megoldásától, azért önmagában, ha önkormányzatiságról beszélünk, helyi demokráciáról beszélünk, közéletről beszélünk, akkor mégiscsak szélesebb ez a közélet, erősebb a demokrácia, ha az önkormányzat tud is élni ezekkel a demokratikus lehetőségekkel.

(10.50)

Egy önkormányzat akkor tud élni a lehetőségeivel, ezekkel a demokratikus lehetőségekkel, ha megvannak hozzá az intézményei is, hiszen az intézményeken keresztül is tudjuk megvalósítani a demokráciát. Tehát a helyi szintű demokrácia korlátozása, azt gondolom, mégiscsak tényként kezelhető.

Az utolsó megjegyzésem, amely idekapcsolódik, hogy ha van egy polgármester ‑ polgármesterekről beszélünk jelenleg több mint 3200 helyen ‑, akkor ezek a polgármesterek, azt gondolom, minden egyes esetben elérhetők. Ez azt jelenti, hogy őket meg lehet keresni személyesen, akár fogadóóra keretében, akár más lehetőségek keretein belül, sokkal könnyebben eléri őket az érdekvédelmi szervezet, a szakszervezet, a kollégák, tehát ezek a visszajelzések eljutnak a polgármesterekhez. Én nem gondolom azt, hogy mondjuk, egy miniszteri fogadóóra, ha egyáltalán létezik ilyen, lehetőséget kínál arra, hogy a Magyarország összes településén élő összes szülő vagy összes páciens, vagy mondjuk, az összes nehéz szociális helyzetben lévő személy, család odamenjen és visszajelzést adjon az adott területért felelős miniszternek, hogy abban az ágazatban ez és ez a probléma, szeretném, ha kijavítanák.

Tehát amikor ezek az intézmények ott vannak az önkormányzatoknál, akkor a település vezetőinek, a polgármestereknek megvan az a felelősségük, hogy ezeket a hangokat, véleményeket, jöjjenek azok bárhonnan, az érintettektől, a szakmától, az érdekvédelmi szervezetektől, meghallják, becsatornázzák és érvényesítsék a napi működés szintjén, az intézmények működtetésének vagy fenntartásának szintjén. Amikor önök elvették ezeket az intézményeket, elvették ezt a lehetőséget, a közvetlen visszajelzés lehetőségét. Márpedig a közvetlen visszajelzés lehetősége, de akár a helyi kezdeményezések, a helyi népszavazási lehetőségek, bár beszélhetnénk arról, hogy ezek hogyan csorbultak, mind-mind a helyi demokráciát, a helyi közéletet erősítik, színesítik. Önök ebben mindenképpen visszaléptek az elmúlt 14 évben. Köszönöm szépen.