Kanász-Nagy Máté (LMP)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban, amikor kicsit több mint két héttel ezelőtt napirend előtti felszólalásomban előhoztam ezt a témát, akkor Latorcai Csaba államtitkár úr úgy fogalmazott, hogy nyitott kapukat döngetünk, hiszen a kormány valóban készül egy hasonló javaslattal, és mi a magunk részéről nagyon örülünk neki és támogatjuk, hogy ez a javaslat megszületett, erről beszélhetünk, tárgyalhatjuk.

Mi ezt támogatni fogjuk, egy pozitív és jó javaslatnak gondoljuk, és nagyon örülünk annak, hogy a mi kezdeményezésünk, felvetésünk tényleg értő fülekre talált, és ezek szerint nagyon hamar sikerült kidolgozni ezt a javaslatot, ami egyébként a mi javaslatunkhoz képest egy picit szélesebb is, és egy picit még bőkezűbb, mint amiben mi eredetileg gondolkoztunk volna. Ha megnézzük a konkrét számokat, szorzószámokat, akkor mindenképpen ezt tapasztaljuk.

Latorcai Csaba államtitkár úr úgy fogalmazott ‑ követtem online egyébként a közvetítést ‑, hogy valóban nyitott kapukat döngettünk, de a helyzet az, hogy ön, államtitkár úr, két héttel ezelőtt azt is mondta, hogy egy fecske nem csinál nyarat, és valóban fontos a köztisztviselők bérének a rendezése, az önkormányzati dolgozókra is gondol a kormány, és hiányolta a mi LMP-s javaslatunkból a köztisztviselői béremelést vagy ennek a kezdeményezését; a kormány a hétköznapi emberekre is figyel, és hamarosan jönni fog egy javaslat, ami ezt rendezi. Én a miniszter úr javaslatában még nem látom ezt az átfogó köztisztviselői bérrendezést; remélem, hogy ez hamarosan meg fog születni.

Mi a magunk részéről azt meg tudjuk ígérni, hogy ahogy korábban is, hiszen minden évben a költségvetéshez beadtunk erre vonatkozó javaslatot, úgy a nagyon közeli jövőben szintén be fogunk adni egy javaslatot, hogy hogyan lehet rendezni a köztisztviselői béreket, az önkormányzati dolgozóknak a bérezését. Lehet, hogy ez néhány napon belül megszületik, és erre ismét jön majd egy kormányzati javaslat, amely rendezi ezt a kérdést. Ha ez így lesz, az is nagyon helyes és nagyon jó. A lényeg az, hogy célba érjen ez a kezdeményezés, és valóban az önkormányzati dolgozók bérét is meg tudjuk emelni és rendezni tudjuk.

Úgyhogy én tényleg szeretném kifejezni az örömömet, hogy ebben a szimbolikus időszakban, ami az önkormányzati ciklus kezdetét jelenti, végre sikerül rendezni ezt a kérdést, még akkor is, ha ez egy kényes kérdés ‑ most a polgármesterek fizetéséről beszélünk. Hiszen általában amikor miniszterek, államtitkárok, politikusok, képviselők, polgármesterek, önkormányzati képviselők s a többi s a többi, személyek bérének a rendezéséről beszélünk, az egy kényes kérdés, hiszen nyilván szóba kerül az, hogy másoknak hogy áll a bérezése. Mi ebben a vitában valóban az önkormányzati dolgozók bérezését mindenképpen fel kell hogy vessük.

Én is szeretnék arra reflektálni, ami elhangzott ebben a vitában, és hoztam magammal egy kis gyűjtést ezzel kapcsolatban, ez egy lajstrom, hogy mi a helyzet az önkormányzati, települési jogokkal, mozgástérrel, jogkörökkel, ez hogyan változott az elmúlt 14 évben. Ezt nagyon-nagyon sok pontban lehetne összegezni, hogy ez viszont egy negatív tendencia, ami történt. Tehát amellett, hogy kiemeljük, hogy a polgármestereknek milyen felelőssége van, milyen fontos az ő munkájuk, de ugyanígy a helyetteseiknek vagy az alpolgármestereiknek, az önkormányzati képviselőknek, az önkormányzati dolgozóknak vagy az ő vezetőjüknek, a jegyzőnek, arról is beszélnünk kell, hogy emellett azért mégiscsak zajlik Magyarországon egy negatív tendencia, egy jogszűkítő tendencia, ahol az állam, a kormányzat, a központi államhatalom kisgömböc módjára próbál hízni, terjeszkedni, egyre több forrást, intézményt, jogkört, hatáskört von el, vont el az elmúlt 14 évben a településektől, és próbál mindent állami hatalommal megoldani. Márpedig azt gondolom, az a tapasztalata az elmúlt 14 évnek, hogy ‑ és finoman fogalmazok ‑ ez nem minden esetben sikerült, nem minden esetben sikerült hatékonyan, és az önkormányzatok számos feladatot sokkal hatékonyabban meg tudnak oldani, sokkal gyorsabban, pontosabban, precízebben tudnak eljárni, mint a központi államhatalom egyébként.

(10.20)

De látjuk ezt a szociális ellátás terén, tapasztaltuk akár az oktatás, akár az egészségpolitika területein. De látjuk azt, hogy még a megmaradt mozgástéren belül egyébként milyen jól teljesítettek az önkormányzatok, és itt is előkerült valóban az árvízi védekezés a különböző települési szinteken, ahol látjuk azt, hogy megvan az a kapacitás, megvan az a tudás, megvan az az elhivatottság, hogy helyt tudnak állni az önkormányzatok.

Ebből a lajstromból csak szúrópróba-szerűen szeretnék kiemelni néhány elemet, ami ezt a negatív tendenciát jellemzi, és azt gondolom, ebben a vitában erről is beszélnünk kell. Itt van, ugye, a megyei közigazgatási hivatalok helyett létrejövő kormányhivatalok szerepe; itt van az, hogy olyan fejlesztési régiókat hoztak létre ebben az elmúlt 14 évben, ahol az önkormányzati jogosultságokat csökkentették, szűkítették vagy akár meg is szüntették.

Itt van az, hogy az energia-, a víz- és a közcsatorna-ellátási hulladék-, településgazdálkodási, közútfenntartási, helyi tömegközlekedési feladatokban hogyan nőtt meg az állami szerepvállalás, és hogyan vették el az önkormányzati települési beleszólás lehetőségét, ami egyértelműen romló közszolgáltatásokat teremtett Magyarországon.

Ennek nem pusztán az az oka, hogy az állam végzi ezt a feladatot vagy ezeket a feladatokat, és nem az önkormányzat, hanem az is az oka, hogy kevés forrást biztosítanak hozzá. Bárki is végzi a feladatot, ha az kevés, vagy kevesebb forrásból végzik, mint korábban, akkor sajnos szükségszerűen romlik a közszolgáltatás színvonala, az ellátás minősége.

A megyéktől elvették a közszolgáltatási funkciókat, művelődési házakat, könyvtárakat, múzeumokat, levéltárakat; az oktatásban államosították az iskolákat. Emlékszünk még a kezdő próbálkozásokra, hogy a fenntartást és a működtetést hogy próbálták mesterségesen szétszedni egymástól. Hol itt volt ez a funkció, hol ott volt ez a funkció, majd végül mindent bekebeleztek.

Látjuk azt, hogy az integrált járóbeteg-szakellátást biztosító intézmények és kórházak esetében megtörtént az államosítás. Itt egy olyan pozitív fejleményről lehet egyébként beszámolni, hogy legalább a még települési kézben maradt szakrendelők, járóbeteg-ellátó intézmények esetében elálltak az államosítási szándéktól. Itt lehetett egy kormányzaton belüli konfliktust azonosítani. Takács Péter egészségügyi államtitkár mind a mai napig arról beszél, hogy ő ugyan megpróbálta volna az államosítást, és szerette volna elvenni még ezeket a megmaradt intézményeket is a településektől, de a kormányzaton belül alulmaradt.

Egyébként, ha már itt van miniszter úr ebben a vitában, szeretném megragadni a lehetőséget, hogy megkérdezzem önt: miniszter úr, ön hol foglalt állást, hogyan foglalt állást ebben a vitában? Ön szerint a járóbeteg-szakellátó intézményeknek a településeknél kell maradniuk, vagy ön egyetértett az egészségügyi államtitkárral, és szintén elvette volna ezt a funkciót is vagy ezeket az intézményeket is az önkormányzatoktól, kerületektől vagy városoktól?

Ha továbbmegyünk, még hadd említsek néhány példát! Láttuk azt, hogy az érdemi egyeztetés intézményes kereteit hogyan vették el, az önkormányzati érdekszövetségek hogyan váltak súlytalanná.

És egyébként amellett, hogy beszélünk a polgármesterek megbecsüléséről, anyagi megbecsüléséről, emellett azért az ő mozgásterüket, politikai súlyukat az is adta, vagy az is jelenti, hogy például milyen szerepet tölthetnek be az érdekegyeztetés során, az ő ötleteik, javaslataik ‑ amiket akár önállóan kommunikálnak, akár formalizált érdekszövetségek keretein belül artikulálnak, fogalmaznak meg ‑ például hogyan jutnak el, miniszter úr, az ön asztalára, és hogyan tudja támogatni ezeket a javaslatokat.

De valóban, itt a vitában is az adózási kérdések is előkerültek, a gépjárműadó körüli hercehurca, az iparűzési adó körüli viták, de idetartozik a különleges gazdasági övezet létrehozása. Ez ugye, egy olyan kiskaput jelent a kormány számára, hogy a települések, a polgármesterek feje fölött át tudnak nyúlni, gyakorlatilag korlátlanul. Ha megnyitják ezeket a kiskapukat, meg lehet kerülni szakhatóságokat számos kérdésben, tehát azt gondolom, erről is beszélni kell, amellett, hogy egyébként ez a javaslat, a polgármesterek javadalmazásának megemelése fontos és jó javaslat. Ezt mindenképpen támogatni kell, és nem szabad arról megfeledkezni, hogy ez a munkának csak az első lépése, az első kis lépése.

Ami szintén fontos lenne, az valóban az önkormányzati dolgozók megbecsülése, az ő javadalmazásuk megemelése. Mi elő fogunk állni az erre vonatkozó javaslatunkkal. Reméljük, hogy a kormány akár úgy, hogy támogatja ezt a javaslatot, akár más formában, de rendezni fogja ezt a kérdést. Akkor lehetünk nyugodtak, ha ezt minél hamarabb sikerül rendezni. Köszönöm szépen.