Sebián-Petrovszki László (DK)

SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy éreztem, hogy a közel 30 perces expozéjában az államtitkár úr is küzdött azzal, hogy milyen fő vonal húzódik meg e mögött a négy törvény mögött, amely miatt mi közösen tárgyaljuk ezt, és nem pedig külön-külön. Talán leginkább a versenyképesség javítása nevezhető meg ennek, kis túlzással.

Kezdjük egy pozitív alaphanggal. Szerintem az jó, ha a kormány felismeri azt, hogy baj van a magyar versenyképességgel. Merthogy baj van. Most a gazdasági mutatókat, már az általános gazdasági mutatókat alapvetően hagyjam ki, mert nem gazdasági típusú vitát folytatunk most éppen, de mindannyian tudjuk, az, hogy 4 százalékos GDP-növekedés helyett talán lesz 1,5 ebben az évben ‑ hogy az összes többi egyéb romló számot ne hozzuk ide ‑, az azt mutatja, hogy gond van, baj van.

(14.10)

Arra sem teszek utalást ‑ vagy csak egy mondat utalást ‑, hogy persze, ha azok az uniós források jönnének, ami maguk miatt nem jön, akkor persze más lenne a gazdasági helyzet.

No de akkor, a versenyképesség kapcsán van egy friss kimutatás, illetve sok kimutatás van, ami azt mutatja, hogy romlik a magyar versenyképesség; én a svájci IMD Intézetnek a legutóbbi versenyképességi felmérését hozom, ahol Magyarország a 39. helyről két év alatt az 54.-re esett vissza. Államtitkár úr biztosan tud még egyéb más ilyen típusú kimutatásokat, ami miatt itt van előttünk ez a javaslatcsomag, hogy változtassunk ezen a helyzeten. Azonban ha mögé megyünk ezeknek a kimutatásoknak, akkor általában olyanokat szoktak ezek a szakemberek megjegyezni a versenyképesség romlása mögött, ami már rögtön nem tetszik a kormánynak. Mert például ez a svájci intézet azt mondja, hogy a magyar költségvetési politika minősége nagyon gyenge, hogy az államháztartás állapota kritikus; hogy az üzleti hatékonyság részmutatójában is utolsó helyen állunk; hogy a magyar gazdaság versenyképességének javításához elsősorban a magas államháztartási hiányt kellene érdemben csökkenteni; javítani a közpénzek felhasználását, átláthatóságát, erősíteni az elszámoltathatóságot. Szóval, mind olyan dolgot ‑ érti, államtitkár úr; antikorrupciós intézkedések például javítanák a versenyképességet ‑, ami hát, nem passzol, hogy úgy mondjam, az Orbán-kormány politikájához, és akkor finom voltam.

Ráadásul kimutatások, mármint adatokból, eredményekből készült kimutatások szólnak arról, hogy az uniós források felhasználása az elmúlt évtizedben Magyarországon, már akkor is, amikor magyar cégek kaptak abból támogatást, ha elvettük volna ezt, tehát ha az eredményükből levettük volna az ilyen típusú bevételüket, akkor súlyosan nagy gondokkal küszködő magyar cégeket látnánk; és a hatékonyság, vagy ha úgy tetszik, a profit sem nőtt attól, hogy még kaptak uniós támogatást. Tehát magyarán, még az uniós támogatások felhasználása arra, hogy a magyar cégeket és a magyar versenyképességet javítsa a kormány, ez sem volt sikeres.

Szóval, ilyen értelemben érthető az, hogy a kormány most próbálkozik, és mondom, a szándék tényleg becsülendő, őszintén mondom, az támogatandó. Azonban azok a javaslatok, amelyek benne vannak ebben a négy különálló törvénycsomagban, ezek egy része jó irányba tett, de olyan apró lépés, amitől, hát, itt aztán a Kánaán nagyon messze van vagy lesz a jövőben is. A másik részével meg komoly gondok vannak. Megyek végig a négy javaslaton, és mindegyiknél elmondom, hogy mire gondolok konkrétan.

A jogi versenyképesség érdekében előterjesztett egyfajta deregulációs módosító csomagnál nagyrészt olyan technikai pontosítások meg adminisztrációs változtatások vannak, sőt jogharmonizációs lépések is, amelyekkel egyet tudunk érteni egyébként, csak a cél, tehát az, hogy jelentősen javuljon a magyar versenyképesség, az nem bontakozik ki ebből a törvényjavaslatból; nem látszik, hogy ez miért lesz jobb. Itt valójában nem oldjuk meg az alapproblémát, amit mondtam, hogy az alapprobléma valójában az, hogy az uniós pénzt kapó vagy korábban megszerző vállalatoknak, a magyar, hazai vállalatoknak a teljesítménye nem nő, vagy csak éppen annyit nő, amennyi az uniós pénz elköltéséből fakadhat.

Ugye, tudjuk, hogy itt a probléma az, hogy a magyar vállalatok nem az alapján kapnak uniós pénzt vagy akár hazai támogatást, hogy egyébként jól dolgoznak, produktum van, jól végzik azt a vállalkozói munkát, amire ők szerződtek, hanem kizárólagosan a hatalomhoz való lojalitás alapján dől el, hogy valaki milyen támogatást kap vagy kap‑e támogatást. Magyarán, a versenyképesség nem nő, hiába áramlott be iksz ezermilliárd forint az elmúlt tizenvalahány évben, ettől nem nőtt a versenyképesség, és az sem látszik, hogy ettől a javaslatcsomagtól miért nőne.

Két olyan részlete van ennek ‑ mondom, még mindig a deregulációs törvényjavaslatról beszélek ‑, ami viszont számunkra komoly aggályt kelt. Az egyik az, ami azt eredményezi, hogy a szénhidrogén-kutatás, -feltárás, -kitermelés koncessziójával kapcsolatos információkat nem kötelező most már a magyar sajtóban megjelentetni, hanem kizárólag az EU hivatalos lapjában, egy erre rendszeresített lapjában kell megjeleníteni. Nem nyugszik a kisördög bennünk, hogy ez valójában azt jelenti, hogy még inkább versenykorlátozó szeretne lenni a kormány ezen a területen, ebben az ágazatban, tehát hogy tulajdonképpen ne jusson el vagy még kevésbé jusson el az infó azokhoz a szereplőkhöz, akik esetleg ebben az egyébként nagyon szűk szegmensben eljárnak és dolgoznak. Itt információszűkítés van, nem pedig érdemi versenyképesség-növelés. Nem értjük, hogy hogy lesz ettől a magyar versenyképesség jobb.

És van egy másik: a munkavédelemről szóló törvény módosításában látunk egy olyat, ha jól értem, hogy a munkaegészségügyi vizsgálatok a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosának jóváhagyása nélkül, szakirányú végzettséggel rendelkező személyek által is végezhetők lennének. Van itt egy enyhítés, magyarán. Szerintünk ez a munkaegészségügy területén egy versenyképességet nem segítő, ugyanakkor kockázatokat magában rejtő, a dolgozóknak rossz javaslat. Értem én, hogy ezáltal a vállalkozóknak esetleg a terhei csökkennek, de ettől nem fognak jobban termelni vagy szolgáltatni, a munkásoknak meg rosszabb lesz; legalábbis mi ezt látjuk ebben a javaslatban.

Aztán beszélt az államtitkár úr arról, hogy az előterjesztés egyik része az igazságügyi szakértőkkel foglalkozik, az igazságügyi szakértői rendszerrel. Ha jól értem, itt az a cél, hogy tartsuk pályán azokat az igazságügyi szakértőket, akik ott vannak, és esetleg azt fontolgatják, hogy az ellehetetlenülés miatt elmennek onnan, illetve növeljük az érdeklődést a pálya iránt. Magyarán, hogy mivel vészesen lecsökkent vagy csökkenőben van az igazságügyi szakértők száma, ezért tegyük vonzóbbá azt a környezetet, ami az ő munkájukat meghatározza. Na most, ez megint csak egy támogatandó dolog. Ez megint csak érthető, és igaza van az államtitkár úrnak: azt mondta, hogy a bírósági ítéletek egy részénél, jelentős részénél meghatározó az igazságügyi szakértői vélemények léte, meg egyáltalán, hogy jól végezzék a munkájukat. Ez teljesen jó, csak ugye, azért áll elő ez a helyzet ‑ ezt rögzítsük már ‑, merthogy az elmúlt tizenévben a kormány lezüllesztette ezt a területet.

Mire gondolok? Ezek a vészforgatókönyvek, amelyeket most a kormány idehoz elénk, megállták volna a helyüket két éve meg négy éve is, mert a jelek akkor is ott voltak, akkor is jelen voltak, hogy ellehetetlenül ez a pálya. Csak az idén nyárra menjünk vissza, ne menjünk vissza több évet, csak idén nyárra: a sajtó azzal volt tele, hogy az igazságügyi szakértőket nem fizetik ki az őket kirendelő rendőr-főkapitányságok, és hogy ezért aztán a szakértők úgy érzik, hogy kelepcébe kerültek, hiszen nekik a kirendelés alapján kötelező eljárniuk, kiszámlázzák ennek a díját, amit előzetesen egy végzésben, egy díjmegállapító végzés formájában jóváhagyott a rendőrség, de kifizetni már nem fizet ki. Volt olyan igazságügyi szakértő az elmesélések szerint, amelyik bírósághoz kellett hogy forduljon, de még jogerős bírósági határozat után sem fizetett a rendőrség vagy a rendőr-főkapitányság, ezért végrehajtóhoz kellett fordulni. Értik: tehát a rendőrség által megbízott kirendelt igazságügyi szakértő aztán futott a pénze után. Ez semmiképpen nem azt a hangulatot kelti, hogy vonzó és jó dolog igazságügyi szakértőnek lenni.

Értem én, hogy ezek az enyhítések próbálnak valamit ezen a területen javítani, na de itt az alapvető finanszírozási dolgokról beszélünk, amelyeket a kormány figyelmen kívül hagy, és ez a javaslat sem kezeli ezt a szituációt. Ugye, most én rendőr-főkapitányságokról beszéltem, de voltak és vannak olyan hírek, nyilván mindannyian hallunk ilyeneket, hogy valójában a bíróságokon is ilyesmi dolgok vannak, csak a bíróságok úgy oldották meg, hogy nem engedik a számla kibocsátását az igazságügyi szakértőnek az elvégzett munka után addig, ameddig nem szólnak, hogy kibocsáthatja; és így aztán persze a pénzhez nem jut az igazságügyi szakértő, vagy késve, de legalább ilyen típusú per nem alapozódik meg, mondják ők.

Ugye, a kormány tavaly januárban emelte az óradíjukat az igazságügyi szakértőknek, mivelhogy előtte, nem tudom, tíz évig semmit nem emelt. Ez rendben van, hogy emelték, csak azóta sem semmit, tehát nincs inflációkövetés, nincs semmi egyéb.

Magyarán, azt akarom összefoglalóan mondani az igazságügyi szakértők kapcsán, hogy megint csak apró jó lépések vannak ebben a javaslatban, csak ettől nem látszódik az alapprobléma megoldása, de még véletlenül sem.

(14.20)

Aztán van az egyes iparbiztonsági, tűzvédelmi, hulladékgazdálkodási eljárások egyszerűsítéséről szóló javaslat. Itt komoly problémák vannak. A tűzvédelmi hatósági eljárásnál az engedélyezési folyamatokat lazítják, a tűzoltó berendezések telepítését, használatba vételét egyszerűsítik, és sok hasonló dolog van. Ezt én értem, meg értem, hogy az egyszerűsödés sok szempontból… Vizsgálták‑e azt, hogy egyébként ettől a biztonság, tehát a tűzbiztonság nem romlik‑e, nem fogja‑e negatívan befolyásolni azt, hogy így az ilyen típusú helyzeteknek vagy egyáltalán a tűzvédelemnek a biztosítása romlik? Ugyanis a javaslatban erre semmilyen módon nem térnek ki, a részletes indoklásban sem.

A hulladéklerakási, járulékfizetési, adminisztrációs terheket csökkentik, ha jól értem, a befizetést nem kell külön igazolni, mert a hatóság közvetlenül is ellenőrizheti, mondta az államtitkár úr. Ez rendben van, hogy ellenőrizheti, de ellenőrzi is? Vállalják azt, és benne van a rendszerben vagy az új működésben, hogy rendben, akkor nem kell ezt az igazolást csatolni, de cserébe viszont rendszeresen ellenőrizni fogják, hogy megvan-e? Vagy ez csak egy lehetőségként van felvetve ebben a törvényjavaslatban, aztán a gyakorlatban valójában itt annyira enyhítünk, hogy kiöntjük a fürdővízzel a gyermeket is.

Az iparbiztonsági eljárások egyszerűsítése kapcsán gyorsabb engedélyezési folyamatokat olvashatunk, könnyebben tudják a vállalkozások alkalmazni ezeket a szabályokat. Ezek valóban a vállalkozások számára jelenthetnek kevesebb adminisztrációs terhet, csak megint azt mondom, hogy de ezeknek a versenyképességre való hatását nem látjuk, nem látjuk azt, hogy a vállalkozások ilyen típusú adminisztratív terheitől jobban fognak termelni, jobban szolgáltatnak. Vagy arra gondol a kormány, hogy a kevesebb adminisztrációs teher miatt kevesebb költséget fog okozni a vállalatoknak, és emiatt lesznek nyereségesebbek? Ez lehet, csak ez a valós termelékenységet abszolút nem érinti.

És a végén két szó a fogyasztóvédelmi, illetve a hulladékgazdálkodási javaslatról az egyes közigazgatási tárgyú törvények javaslatában. Szerintünk az nem elfogadható, hogy a békéltető testületek úgy működnek, ahogy. A békéltető testületekről egyrészt a széles körű tájékoztatás hiányzik az állampolgárok felé, hogy ezek léteznek, vannak, fordulni lehet hozzájuk, sőt kiderül, hogy határon átnyúló esetekben is lehet hozzájuk fordulni. Erről semmilyen ilyen típusú kormányzati kommunikációt nem találunk, nem látunk, magyarán, az állampolgárok mindennapi életét nem igazán segíti. És az sem helyes szerintünk, hogy a vállalkozások érdekképviseleti szervei mellett működnek ezek, ugyanis a kamarák politikai elfogultsága ismert. Ha mellettük működnek ilyenek, akkor engedtessék meg, hogy a békéltető testületek hatékonyságát vagy politikamentességét is megkérdőjelezzem.

Végül, a fogyasztóvédelem kapcsán ne felejtsük el megjegyezni, hogy 2016-ig volt egy fogyasztóvédelmi hatóság, amit önök megszüntettek, szétdarabolták a területet, és szétdobták a közigazgatási vagy a kormányhivatalokba. Van arról hír ‑ és végül ezzel szeretném zárni, és erről megkérdezni a kormányt ‑, igaz‑e a hír, hogy esetleg január 1-jétől egy új fogyasztóvédelmi csúcsszerv jönne létre? Merthogy erről híreket lehet olvasni, konkrétumokat keveset. Mi azt gondoljuk, hogy a fogyasztóvédelem súlyosan alul van szervezve Magyarországon, nincs hangsúly fektetve rá. Mi fogyasztóvédelmi ombudsmant javasoltunk a kormánynak, illetve az ide betett javaslatokban is.

Szerintünk ez a javaslat önmagában kevés ahhoz, hogy azt a célt elérje, amit a kormány deklaráltan mondott. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)