Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Egy nappal az 1956-os forradalom kitörésének évfordulója előtt arról fogok beszélni, hogy a Fidesznek miért nincsen erkölcsi alapja 1956-ról beszélni. (Rétvári Bence: Az Apró-villában beszéljétek meg ezt a témát! ‑ Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.)

Engedjék meg, hogy onnan indítsak, hogy van egy népszerű téveszme, miszerint káros volna a múltat és a jelent összekötni, hogy hiba, amikor történelmi események felidézése során próbálunk párhuzamokat vonni vagy éppen különbségeket keresni a mai eseményekhez képest, amikor rávetítjük a múltat a jelenre.

Én azt gondolom, hogy ez hasznos, hiszen egyrészt tanulnunk kell a múlt hibáiból, és emlékeznünk kell a múlt helyes döntéseire, a múlt dicsőségére. Ez az a közös alap, ami összeköt minket; egy olyan alapja a nemzeti identitásnak vagy jelen esetben a köztársasági eszmének, amelyet eddig nem nagyon kérdőjeleztek meg.

Ami ebben a helyzetben nagyon nincsen rendben, az az, amikor elkezdik a jelent, a valóságot hajlítani, torzítani; és értem, hogy sokszor kellemetlen helyzetben vannak bizonyos politikai erők képviselői, amikor például a szabadságról kell beszélni október 23-án. De ‑ csak hogy a saját példámat mondjam ‑ azért a budai polgárok megütközve hallgatják azokat a fideszeseknek a központból leküldött beszédeket, amelyek azt fejtegetik, hogy Brüsszel az új Moszkva, és az a szörnyű elnyomás, amit a globális erők kifejtenek Magyarországra, rosszabb, mint a sztálini terror meg Rákosiék uralma. Ez azért úgy megütközést kelt, de hát, az önök dolga. A jelen az itt van, a valóság meg tudja védeni magát, és vagyunk itt néhányan, akik azért jelezzük, hogy szembejön önökkel.

De ami ennél még sokkal súlyosabb, amikor a történelmet hamisítják meg. A történelem, a múlt már nincs velünk. Egyre kevesebb az, aki első kézből tud mesélni ’56-ról. Lassan már csak a történészek azok, akik meg tudják védeni a múltat, és ezért különösen súlyos, amikor a múltat hamisítják meg, és ezért és ezen keresztül a közös nemzeti identitásunk alapjait kérdőjelezik meg.

Amikor ezt az önök orosz barátai csinálják, akkor önök csendben hallgatnak, asszisztálnak ehhez. Az orosz történelemkönyvekben 1956-ot, a magyar forradalom dicsőségét fasiszta felkelésnek titulálják; nettó történelemhamisításban vannak, ami ellen önök nem emeltek szót és nem értek el semmilyen eredményt.

De ami ennél rosszabb, hogy önök saját maguk is hamisítják a történelmet. Csak négy példát fogok kiemelni az elmúlt évekből. Szijjártó Péter Lengyelországban azt mondta: „Magyar vagyok, és megvan a magunk történelme. Mi nem tekintünk fenyegetésként Oroszországra.” Pont. De! Mi, magyarok fenyegetésként tekintünk Oroszországra, nagyon jó okkal: 1848, 1956 és a negyven évig ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet-orosz csapatok miatt mi igenis fenyegetésként tekintünk Oroszországra.

De Orbán Viktor személyesen még tovább ment. Azt mondta: „1956-ban mi nem azért harcoltunk, mert azt gondoltuk, hogy le fogjuk győzni a Szovjetuniót. Azért vállaltunk egy forradalmat és szabadságharcot, hogy kikényszerítsük a tűzszünetet meg a béketárgyalásokat.” (Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) Először is, Orbán Viktor nem volt ott, ő nem harcolt, ő nem akart kikényszeríteni semmit. (Dr. Fónagy János: De te sem! ‑ Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) De ennél komolyabb történelemhamisítás, hogy az ’56-os forradalmárok sem ezért harcoltak. Ők szabadságot akartak, függetlenséget, ha úgy tetszik, szuverenitást, demokratikus szocializmust, és azt, hogy az orosz csapatok, a szovjet csapatok azonnal vonuljanak ki Magyarországról. Ezért harcoltak, és nem béketárgyalásokba akartak bocsátkozni, amire egyébként esély sem lett volna.

Azt a hazugságot is mostanában az önök médiája visszhangozza, hogy a Nyugat azzal hitegetett minket, ’56-ban magyarokat, hogy majd fegyveres segítség jön, és aztán cserben hagytak minket. Nem volt ilyen; tényszerűen visszahallgatható az egész műsorfolyama a Szabad Európa Rádiónak: nem volt ehhez hasonló állítás egyáltalán. Ezzel önök lenézik a forradalmárokat. Azt mondják, hogy a magyar hősök egy nyugati propaganda bábjai lettek volna. Felháborító!

És hát, a legsúlyosabb Orbán Balázs kijelentése, aki szerint ’56-nak az a tanulsága, hogy nem kellett volna védekezni. Nem, a legkevésbé sem az a tanulsága; az a tanulsága, hogy a szabadság szeretete nagyon sokak számára, nagyon sokunk számára mindenekfelett való, és ez a köztársasági eszme alapja.

Akik meghamisítják 1956 történetét, azok meggyalázzák a forradalom emlékét, azok megkérdőjelezik a hősök bátorságát, az ő áldozatukat. És amikor ezek után Orbán Viktor odajön Budára holnap, és majd osztja az észt a forradalomról (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), én elmondom, hogy a budai srácok valójában miért küzdöttek; és elmondom, hogy mi, mai budai srácok nagyon nem látjuk szívesen ott a történelemhamisítókat, nem látjuk szívesen az 1956-os forradalom elárulóit, egy háborús agresszor és egy diktatúra elnyomóinak szekértolóit. (Rétvári Bence: A Párbeszéd nevében?) Köszönöm, hogy meghallgattak. (Rétvári Bence: Ezt Gyurcsánynak mondta!)

(8.30)