Komjáthi Imre (MSZP)

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialisták társelnökeként tartanám magam ahhoz a hagyományhoz, hogy alapvetően a hétköznapi emberek hétköznapi problémáival foglalkozunk, ezért csak két mondat erejéig foglalkoznék Szijjártó Péterrel.

Jelenleg Magyarországon a magyar kormány 96 stratégiai partneri szerződést kötött. A munkáltatókkal időről időre Szijjártó Péter stratégiai partneri szerződést köt, amelyben, mondjuk, egyetlenegy mondat nem szerepel a munkavállalókat érintő garanciákról, de vannak ilyen szerződések.

Én azért a partnerek helyében feltenném azt a kérdést Szijjártó Péternek, hogy ‑ a Coca-Cola, a Samsung, a Huawei, a Bank of China, a Siemens, és nem sorolom végig mind a 96 partnert ‑ vajon milyen adatokat szerzett meg az orosz titkosszolgálat velük kapcsolatban. Én azért nem lennék annyira nyugodt, hogy a Külügyminisztérium szervereiről milyen adatokat szereztek meg ezekről a cégekről.

De akkor foglalkozzunk a nagy magyar valósággal! Járjuk az országot a szociáldemokrata-zöld szövetség politikusaival, Dobrev Klárával, Barabás Richárddal, Ágival, Tüttő Katával, és azt látjuk, hogy egyébként az orosz irodalom kapcsán már egészen jól áll a magyar kormány: tele van plakátolva „háború és békével” Magyarország.

De nem szeretném elviccelni, mert sokkal szomorúbb ettől a helyzet. Van egy amerikai író, John Steinbeck, aki nagyon sokat élt a munkásosztály körében, és azt mondta, hogy a szomorú lélek gyorsabban öl, mint a bacilus. Hát, Magyarország a szomorú lelkek országa lett. Azért hullik a magyar, mert hiányzik az országból, a társadalomból az odafigyelés, a megbecsülés, a tisztelet, a gondoskodás.

Helyette mi van? Háborús plakátok vannak. De mit akarnak eltakarni ezzel a háborús plakáttal? A fel nem újított házakat, amelyekben a zöldpenész gyerekek százezreinek okoz szerzett asztmát? Vagy mit akarnak eltitkolni ezekkel a háborús plakátokkal? Azt, hogy miközben gyermekvédelmi törvényt alkotnak, és szigorítani akarják a jelzőrendszert, likvidálják a jelzőrendszer egy részét: kirúgják a gyermekjogi képviselők egyharmadát.

Vagy mit akarnak eltitkolni? Azt, hogy miközben nemzeti színű szalaggal átkötött téglával verik a mellüket, hogy mennyire magyarok, kiszolgáltatják a magyar munkavállalókat a külföldi nagytőkének, hogy úgy eltakarítják a jogszabályokat és a törvényeket a külföldi tőke útjából, hogy olcsóvá tegyék a magyar munkaerőt. És ezért van az, hogy a tavalyi évben 20 658 munkabaleset történt Magyarországon, 62 halálos munkabaleset; 62 honfitársunk munka után nem ment haza a családjához, mert meghalt!

És erre mit csinál a kormány? Nem azt, hogy szigorítja a szabályokat, nem azt, hogy súlyosabb büntetéseket szab ki, hanem azt, hogy 2010 előtt 1047 munkavédelmi és munkaügyi ellenőr volt, mára 300. És nem azt csinálja, hogy akkor szigorítja a jogszabályokat, hanem azt, hogy például már nem kötelező a munkavédelmi oktatás, hanem elég az oktatási anyagot odaadni a dolgozó kezébe, hogy nem kötelező a munkaegészségügyi szűrés, és hosszan sorolhatnám.

És hogyan becsüli meg azokat az embereket, akik ezt az országot felépítették, akik ezt az országot a hátukon vitték, a nyugdíjasokat? Úgy, hogy a versenyképesség ma Magyarországon azt jelenti, hogy melyik nyugdíjas jut előbb oda az árstopos far-háthoz. És mit jelent az oligarcháknak? Azt, hogy melyiknek van nagyobb jachtja! Hát, ez hiányzik az országból, és ezért a szomorú lelkek országa Magyarország, és ezért menekülnek a magyarok. Nemcsak azért, mert alacsonyak a bérek, nemcsak azért, mert rosszak a munkakörülmények, hanem mert rossz az ország közérzete.

Ezen fogunk mi változtatni ‑ szocialisták, szociáldemokraták, zöldek ‑, és nekünk az az ígéretünk, hogy változtatni fogunk, mert nem akarjuk, hogy a szomorú lelkek országa legyünk, és minél többen haljanak bele ebbe a szomorú lélekbe. Ahhoz pedig az kell, hogy június 9-én el kell menni, és szavazni kell azokra a polgármesterekre, akik nemcsak értik, hanem érzik is a magyar emberek problémáit, és szavazni kell azokra az európai parlamenti képviselőkre, akik egy olyan hazát és olyan Európát akarnak, amelyben európai életet élhetünk, európai módon, európai bérekkel, európai nyugdíjakkal. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps az MSZP és a DK padsoraiban.)

(20.30)